36. rész

Halihó!! Mivel úgy láttam, hogy az előző rész felkeltette az érdeklődéseteket, ezért már hoztam is a következőt. Nagyon köszönöm a komikat, pipákat és az üzeneteket, amiket kaptam. Ebben a részben eléggé megváltoznak a dolgok és épp ezért nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nem is húznám az időt. Jó olvasást és várom a komikat és a pipákat. :))

-Te mit csinálsz itt?- néztem döbbenten a velem szemben álló személyre, miközben próbáltam minél jobban eltakarni magam.

-Megtaláltam a mobilod a kocsiban. Valószínű kiesett a zsebedből és gondoltam elhozom, mert biztos szükséged van rá.- nyújtotta át telefonom, amit észre sem vettem, hogy eltűnt.

-Köszönöm.- mondtam zavartan.

-Ne legyél már ennyire zavarban. Láttalak már törcsiben. Sőt, anélkül is!- vigyorgott perverzen.

- Jól van. Erre nem vagyok kíváncsi, szóval, ha nincs más, akkor mehetsz is!- mondtam flegmán.

-Látom ma nincs jó kedved!

-Hát nagyon nincs, úgyhogy ne idegesíts fel!

-Húha. Asszem jobb, ha megyek. Aludd ki magad!- nézett rám, mikor egy újabb nem várt személyt pillantottam meg.

-Itt meg mi a szar van?- jött közelebb dühösen Sziki.

-Nocsak-nocsak. Megjött a szőke herceg. Ja nem. Ez a másik.- röhögött Krisz.

-Te mit csinálsz itt egy szál semmiben ezzel a seggfejjel?- vont kérdőre.

-Először is, ne ordibálj, mert mások is laknak itt! Másodszor pedig Krisz menj most el!- néztem  rá.

-Oké cica! Már itt sem vagyok.- kacsintott rám, majd elment.

-Elárulnád, hogy mi ez az egész?- nézett rám továbbra is értetlenül.

-Igen.  Csak nem itt az ajtóban.- tártam szélesre, hogy be tudjon jönni és leültünk a kanapéra.

-Nos, várom a válaszod!

-Nem történt semmi, csak elhozta a telefonom, mert a kocsiban maradt!

-És ez nem várhatott holnapig? Várj! Mi az, hogy a kocsiban maradt?

-Zuhogott az eső és felajánlotta, hogy hazahoz. Biztos kiesett a zsebemből, ő pedig visszahozta. Nem értem mit kell ezen így felfújni!

-Mit kell ezen felfújni? Te tényleg ennyire naiv vagy, hogy megint bedőlsz neki?

-Te miről beszélsz? Csak hazahozott és ennyi!

-Egyelőre ennyi! Aztán mindig egy kicsivel több, a végén pedig észre sem veszed és az ujja köré csavar!

-Most komolyan mindenkire féltékeny vagy?- emeltem fel a hangom.

-Nem vagyok féltékeny, csak féltelek! Nem fogod fel?

-Igen? Meglep, hogy így féltesz. Bezzeg, amikor Zsanika a közelben van, le se szarsz!

-Már megint itt tartunk?

-Igen, megint! Mert te is tudod, hogy igazam van!- vágtam hozzá a szavakat.

-Persze. Neked mindig mindenben igazad van! De ha már témánál vagyunk, akkor elárulnád, hogy mi volt ez a szőke herceges dolog, amit az a barom mondott?- kérdezte idegesen, mire egy kicsit elhallgattam.- Na? Most nem nyitod ki a szád? Mi van Olivérrel?

-Ha tudni akarod, akkor tegnap elkísért a próbára és azért mondta Krisz.- mondtam el az igazat.

-Szóval elkísért.- szólt amolyan „Én megmondtam!” hangnemben.- És akkor alaptalanul vagyok féltékeny, igaz?

-Igen. Alaptalanul. Olivér a barátom és nem mellesleg ő ott volt, amikor te nem!

-Vajon miért? Nem veszed észre, hogy beléd van zúgva?

-Te hülye vagy!- fakadtam ki.

-Te meg vak! Csak azért ugrál így körül, mert el akar szakítani tőlem!

-Hát erre semmi szükség. Megteszed te egyedül is! Most pedig menj el, mert elegem van belőled!- nyitottam ki dühösen az ajtót.

-Nem megyek sehová, míg nem beszéltünk!

-Nem veszed észre, hogy folyamatosan csak veszekszünk? Sziki menj el! Most!- mondtam határozottan, mire felállt és kisétált a lakásból. Idegesen csaptam be mögötte az ajtót és visszamentem felöltözni. Sok volt ez az egész nap. És ez fokozatosan csak rosszabb lesz. Nem tudom mi lenne a helyes döntés. Talán szakítanunk kéne. De túlságosan szeretem ahhoz, hogy elengedjem. Pizsamám felvétele után fáradtan és ingerülten dőltem be az ágyba és csak gondolkoztam, hogy mit tegyek.

Sziki szemszöge:

Elképesztően dühös lettem, mikor megláttam Krisztiánt Lexinél. Ő persze olyan kis hiszékeny, hogy mindent bevesz, amit az a görény mond neki, de én átlátok a szitán. És ez a dolog is Olivérrel. Tudtam, hogy valami történt, mert meglepően jó kedve volt. El sem hiszem, hogy csak így kidobott. Soha nem láttam még ennyire idegesnek. Nem volt más választásom, mint hogy hazamenjek. Viszont, amikor beléptem az ajtón egy újabb váratlan személyt pillantottam meg. Már azt hittem, hogy mára vége a feszültségnek, de úgy látszik tévedtem.

-Zsani, te mi a francot keresel itt?- förmedtem rá a kanapén ülő lányra.

-Olivér engedett be és hozzád jöttem.- indult felém, hogy megöleljen.

-Hagyjuk ezt! Menj el, kérlek. Borzalmas napom volt és egyedül szeretnék lenni.- próbáltam udvariasan elküldeni, de hiába.

-Mi történt? Megint Alexa?- kérdezősködött, mire csak egy bólintással válaszoltam.- Van itthon valami pia?- nézett rám.

-A hűtőben találsz Whiskey-t.- mondtam, aztán elviharzott és az említett alkohollal és két pohárral tért vissza.

-Gyere mesélj!- biccentett a szobám felé, majd bementünk és elhelyezkedtünk az ágyamon. Tele töltötte mindkettőnk poharát és egy húzásra magamba töltöttem az italt, ami végigmarta egész belsőmet.

-Képzeld, amikor átmentem hozzá, hogy kibéküljünk, ott  találtam egy szál törölközőben és a volt pasijával cseverészett, akitől elvileg retteg.- panaszkodtam és egy újabb adagot engedtem le a torkomon.

-Ez a csaj nem normális! Meg kéne becsülnie téged!

-Ja, ez még nem minden. Kiderült, hogy Olivér kísérgeti próbára, pedig köztudott, hogy bele van zúgva Lexibe, de ő ezt nem veszi észre. És még ő van megharagudva rám miattad.

-Miattam?- csodálkozott.

-Igen. A strandos dolgok óta csak veszekszünk.

-Én mondtam, hogy kislány hozzád.- nézett rám tengerkék szemeivel. Régen is mindig megbabonázott tekintetével is most is kezdtem elveszni íriszeibe, bár ezt a töménytelen mennyiségű alkohol hatásának tudtam be, ugyanis elpusztítottuk az egész üveg piát. Kezdtem is érezni a hatását a fejemben. Egyre felszabadultabban beszélgettünk és nevetgéltünk. Mivel abszolút nem szoktam inni, eléggé sikerült lerészegednem. Konkrétan nem tudtam mit csinálok, csak az alkohol vezérelt. Zsani is hasonlóképpen nézett ki, mint én, de nem törődtünk semmivel ,csak jól éreztük magunkat. Amikor fel akart állni, hirtelen az ölembe zuhant és tekintetünk azonnal találkozott. Egyre gyorsabban vette a levegőt és csak néhány centi választotta el ajkunkat egymástól. Mélyen fürkésztük egymás arcát, majd testünket uralma alá vette a vágy és vad csókolózásba kezdtünk. Nem érdekeltek a következmények. Csak a pillanatnak éltem. A pillanatnak, ami talán teljesen felforgatja az életem.

Olivér szemszöge:

Kora reggel a telefonom hangja ébresztett. Nyöszörögve kapcsoltam ki és néztem meg, hogy még csak fél 9. Utálom a délelőtti próbákat. Soha nem tudom rendesen kipihenni magam. Megdörzsöltem álmos szemeimet, majd felkeltem. A fürdőbe indultam és miután elvégeztem a dolgaim, a konyha felé vettem az irányt. Bence és Ya Ou már reggeliztek, de Sziki még sehol nem volt. Pedig mindig ő az első, aki felkel. Tényleg, kíváncsi vagyok mit akarhatott tőle Zsani az este.

-Jó reggelt.- köszöntem a két fiúnak.

-Neked is. De nyúzott vagy.- mondta Ya Ou.

-Nem szeretek korán kelni.- töltöttem bögrémbe egy kis teát és megittam.

-Szikivel mi van? Már rég fenn szokott lenni.- szólt két falat között Benny.

-Majd én felrugdosom.- vállaltam el a feladatot és a szobája felé indultam. Nem kopogtam, mert ha alszik, úgysem hallja meg. Mikor azonban benyitottam  egy kisebb sokkot kaptam. Alkohol szag áradt az egész szobából. A padló tele volt ruhadarabokkal. Sziki az ágyban feküdt egy szál boxerben és mellette egy lány, aki nem Lexi volt.

-Úristen!- kaptam kezem a szám elé és rohantam a konyhába a fiúkért, mert ezt nekik is látniuk kellett.

-Srácok ezt meg kell néznetek!

-De mi történt?- nézett rám Ya Ou.

-Gyertek már!- indultam dühösen a helyiség felé, nyomomban Bencével és Ya Ou-val. Mikor ők is benéztek a szobába, döbbenten szaladt ki a szájukon az a szó, ami nekem is.

-Ez undorító!- jegyeztem meg hangosan, mire Sziki mozgolódni kezdett, végül felült az ágyban.

-Ti mit csináltok itt?- kérdezte fejét fogva.

-Inkább te mit csináltál?- vonta kérdőre Benny.

-Hogy tehetted ezt Lexivel?- szólt Ya Ou is. Oldalra pillantott és meglátva maga mellett a lányt, óriásit sóhajtott.

-Fiúk, én nem tudom mi történt.- esett pánikba.

-Egy utolsó rohadék vagy!- vágtam hozzá dühösen és ott hagytam. Látni sem bírtam. Hogy volt képes megcsalni Lexit? És pont Zsanival! Ha ezt megtudja, totálisan ki fog készülni. Nem mintha nem lenne így is maga alatt. Beviharoztam a szobámba és fel-alá járkálva azon tűnődtem, hogy elmondjam-e Alexának.

Sziki szemszöge:

Mikor felébredtem meglepő módon a srácok álltak az ajtómban és egy kicsit sem tűntek vidámnak. Miután mindegyiküktől kaptam egy megvető és felháborodott mondatot, oldalra néztem és döbbenten pillantottam meg Zsanit, aki a pólómban aludt. Jézusom! Mi történt az éjjel? Semmire nem emlékszem, csak arra, hogy iszogatni kezdtünk, aztán teljes filmszakadás. Ugye nem az történt, amire gondolok? Ugye nem feküdtünk le? Mert ha igen, azt soha nem bocsátom meg magamnak. Egyből Lexi jutott eszembe. Azonnal tudnom kellett, hogy mi történt, így ébresztgetni kezdtem Zsanit.

-Zsani kelj fel!- lökdöstem, mire nyöszörögni kezdett és felém fordult.

-Jó reggelt édes.- mosolygott rám

.Mi történt az éjjel?- kérdeztem ingerülten.

-Komolyan nem emlékszel?- ült fel.

-Szerinted ha emlékeznék, akkor megkérdeztem volna?

-Hát akkor felvilágosítanálak arról, hogy lefeküdtünk.

-Mi? Az nem lehet!

-Pedig így történt.

-Úristen! Mit tettem?- estem kétségbe.

-Ne akadj már ki ennyire! Meglehetősen élvezted a dolgot!- vigyorgott.

-Menj el!- utasítottam.

-Mi van?

-Menj el kérlek!- ismételtem meg magam, mire felkelt és felöltözött, majd szó nélkül távozott. Mozdulatlanul ültem az ágyon és bámultam magam elé. Nem tudom elhinni, hogy megtettem. Hogy fogok ezek után Lexi szemébe nézni? Két perc sem telt el, de Bence és Ya Ou rontott be az ajtón.

-Mi történt Sziki?- ült le Benny mellém.

-Megcsaltam, éred? És még csak nem is emlékszem az egészre.-borultam ki.

-Micsoda?- döbbent le Ya Ou.

-Mit fogok csinálni ezek után? Ha Lexi megtudja, egy életre meggyűlöl. Olivér hol van?- kérdeztem hirtelen.

-Fogalmam sincs.- szólt Bence.

-Meg kell találnom, mielőtt elmondja Lexinek.- keltem fel idegesen.- Olivér!!!- kiabáltam és a keresésére indultam.