Halihó! Megjöttem a folytatással, igaz megint egy kicsit későn, de nézzétek el, kérlek. Nagyon örültem neki, hogy az előző ennyire elnyerte a tetszéseteket és remélem, hogy most sem fogtok csalódni. A rész enyhén szólva 18+-os, úgyhogy csak saját felelősségre olvassa mindenki!!! Nem is húznám a drága időtöket, jó olvasást és várom a véleményeket. :))
Sziki szemszöge:
Reggel az én szemem pattant ki legelőször, a lányok még édesen aludtak mellettem. Lexi Renit ölelte, én pedig őt. Finoman végigsimítottam oldalán és egy apró puszit nyomtam arcára, mire nyöszörögve felém fordult és unokahúgom is felébredt.
-Jó reggelt, hercegnőim. - néztem rájuk mosolyogva.
-Éhes vagyok. - szólalt fel Reni és alig hogy kinyílt a szeme, már ki is ment a szobából. Lexi felém fordult, majd először hozzám bújt, azután pedig apró puszikat hagyott arcomon, amin szélesen elmosolyodtam és fölé hajoltam. Álmos szemeibe néztem és gyengéden megcsókoltam. Csak egy csóknak indult, de ő viszont úgy vettem észre, hogy többet akart. Nem volt kifogásom ellene, ezért odaadóan kényeztettem puha ajkait, ő pedig szorosan húzott közelebb magához. Lassan elváltunk egymástól, én pedig visszafeküdtem mellé.
-Lassan fel kéne kelni, mert hosszú az út hazafelé. - néztem rá.
-Jól van. - sóhajtott, majd felkelt. Én is így tettem, aztán felöltöztünk és összepakoltuk a cuccainkat. Miután végeztünk, lementünk reggelizni. Kis ideig még beszélgettünk, aztán jött a búcsúzkodás.
-Jó legyél kis manó és táncolj sokat! - ölelte meg Lexi Renit.
-Mikor jössz el megint? - kérdezte szomorúan.
-Nem tudom.
-Mi lenne, ha majd valamikor nálunk aludnál? - kérdeztem.
-Úúúú, ez szuper!
-Akkor megbeszéljük anyával és jöhetsz. - nyomtam egy puszit puha arcára. Anyáéktól is elköszöntünk, majd bepakoltunk a kocsiba és elindultunk. Hosszú út várt ránk, legalább két óra. Nem szeretek sokat vezetni, de egyszer kibírom. Csendesek voltunk eleinte, csak az utat kémleltük mindketten. Elég kihalt volt minden, bár a rövidebb utat választottuk, amin nem sokan közlekedtek. A vezetésre koncentráltam, mikor Lexi apró ujjait éreztem a lábamon rosszalkodni. Felé fordultam egy pillanatra, mire széles mosoly ült ki arcára. Tekintetem ezután a műszerfalra vándorolt és meglepődve vettem észre, hogy már csak néhány száz méterre elegendő üzemanyagunk maradt.
-Kicsim, ne ijedj meg, de mindjárt kifogy a benzin! - néztem rá a visszapillantóból.
-Na, ne! Ugye most csak viccelsz?
-Sajnos nem. Még annyi van, hogy be tudjak állni ide az erdő szélre, hogy ne a főúton dekkoljunk. - mondtam és félre is álltam. Épp sikerült beállnom, mikor le is állt a motor.
-Ennyi volt. - sóhajtottam.
-Hát ez király! És most mi lesz? - kérdezte mérgesen.
-Felhívom a srácokat. - vettem ki a mobilom és próbáltam őket elérni. Először Benny-t hívtam, majd Ya Ou-t és Olivért is, de egyikük sem vette fel.
-Ezt nem hiszem el! Hogy lehettél ilyen felelőtlen, hogy nem tankoltál? - vont kérdőre dühösen.
-Nem vagyok felelőtlen, csak kiment a fejemből! Mindent én sem tarthatok észben!
-Jó, sajnálom. Nem akartalak lekiabálni. Ne haragudj! - nézett rám bűnbánóan.
-Nem haragszom, Kicsim.
-Most mit csináljunk? - kérdezte.
-Fogalmam sincs. Egyelőre várjunk, aztán később újra megpróbálom elérni őket. - mondtam.
-Jól van. - sóhajtott egy nagyot és csendben ültünk és bámultunk ki az ablakon. Még az úton sem ment senki, hogy legalább segítséget kérjünk. Fél órányi idegőrlő csend után Lexi kikapcsolta a biztonsági övét, majd az ölembe mászott.
-Na mi van? - néztem csillogó szemeibe.
-Unatkozom. - szólt aranyosan, majd egy puszit nyomott az arcomra és hozzám bújt.
-Szeretethiányod van? - kérdeztem mosolyogva.
-Igen. - válaszolt halkan.
-Gyere, majd én megszeretgetlek. - húztam szorosan magamhoz és erősen a karjaimba zártam. Nyakamba fúrta a fejét, ujjait pedig nyakam körül kulcsolta össze. Hosszú percekig öleltük egymást szótlanul, majd elengedett és egy picit eltávolodott tőlem, de csak épp annyira, hogy a szemembe nézzen. Teljesen elvesztem igéző tekintetében, majd azt vettem észre, hogy ajkai az enyémekre tapadnak és egy finom csókot hagyott a számon, majd még egyet és még egyet.
-Rosszalkodni szeretnél? - néztem szépséges arcára. Nem válaszolt, csak vigyorgott, majd mindkét kezével végigsimított egész felsőtestemen, amibe beleborzongtam. Gondolom észrevette, hogy milyen reakciót váltott ki belőlem cselekedete, mert többször megismételte a jóleső mozdulatot.
-Nem bírsz magaddal, igaz? - kérdeztem, mire kaján mosollyal megrázta a fejét. - Hát jó. - fogtam kezeim közé arcát és mohón rátapadtam ajkaira. Készségesen viszonozta heves csókjaimat, ami egyre jobban beindított. Nyelvünk forrón kényeztette egymást, miközben felsőtestünk szorosan egymáshoz simult. Ujjai hajamat túrták, én pedig combját és fenekét simogattam. A levegőhiány elszakított minket egymástól, ezután pedig ajkaival áttért a nyakamra és tüzes csókokat hagyott a csupasz bőrfelületen, ami apró nyögéseket váltott ki belőlem. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy a kezében van az irányítás, és mit ne mondjak, nekem is jólesett a kényeztetés.Hagytam, hogy tegye, amit szeretne és élt is a helyzettel rendesen. Ujjait pólóm alá vezette és finoman végighúzta mellkasomon, majd hasamon is és felhúzta a rajtam lévő textil anyagot. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy levegye rólam, ezután pedig meztelen felsőtestemet lepte el apró puszikkal, amit egyre nehezebben tűrtem.
-Életem, ha így folytatod, te is tudod, hogy mi lesz a vége! - nyögtem ki nehézkesen a mondatot.
-Szeretlek. - ennyit mondott válaszul és folytatta. Ezt az egy szót annak tudtam be, hogy ő is szeretné a dolgot, úgyhogy gátlások nélkül estem neki barátnőmnek. Most én hintettem apró csókokat a nyakára, majd finoman szívni kezdtem puha és illatos bőrét, amit halk nyögésekkel értékelt. Megkerestem felsőjének sarkát és egy határozott mozdulattal távolítottam el róla a ruhadarabot. Csupasz derekára csúsztattam a kezem és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Meztelen testünk összeért és egyre forróbb lett. Nyakától egészen mellkasáig nedves csókokat leheltem bőrére, amitől tiszta libabőr lett. Szemünk ismét farkasszemet nézett, ajkaink pedig telhetetlenül kívánták egymást, végül perzselő csókokban forrtak össze. Eddig mellkasomon pihenő kezei egyre lejjebb csúsztak, majd nadrágomat kezdték kigombolni. Hamar sikerült neki a feladat, de mivel szűk volt a hely a kocsiban, nehéz lett volna levenni. Nem zavartatta magát, a ruhadarabon keresztül kezdett simogatni, mire felnyögtem.
-Mássz át hátra! - néztem rá, mire engedelmesen leszállt rólam és átmászott a hátsó ülésre. Én is követtem a
példáját, így már kényelmesebben elfértünk. Ismét az ölembe helyezkedett és ott folytattuk, ahol az imént abbahagytuk. Hátára vándorolt a kezem és egy laza mozdulattal kapcsoltam ki melltartóját, majd levettem róla. Ezután lefektettem és fölé hajoltam, ajkait pedig telhetetlenül kezdtem falni, miközben testét simogattam. Ujjai ismét nadrágomnál rosszalkodtak és lassan egyre lentebb éreztem magamon a barna anyagot, majd teljesen lekerült rólam. Én is hasonlóképpen cselekedtem fekete cicanadrágjával, ami mindig tökéletesen kiemeli formás alakját. Minden egyes csóktól, ami elcsattant közöttünk egyre jobban vágytam rá. Végül fehérneműje utolsó részétől is megszabadítottam és ő is lehámozta rólam az utolsó ruhadarabot. Végignéztem csodálatos testén, utána pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Nyakamnál magához húzott, így ránehezedtem, majd testünk eggyé olvadt egymással és a gyönyör pillanataival.......
Kimerülten és zihálva pihentünk egymást ölelve. Haja kócosan omlott a mellkasomra, pici keze pedig hasamon pihent. Hosszú percekig feküdtünk szótlanul, miközben a légzésünk helyreállt.
-Kicsim, ugye nem alszol? - simogattam arcát.
-Még nem.
-Öltözzünk fel és találjunk ki valamit, mert nem szeretnék a kocsiban éjszakázni!
-Jó. - szólt halkan, majd feltápászkodtunk és összeszedtük a ruháinkat a kocsi zugaiból. Felöltöztünk, én pedig kiszálltam és szétnéztem, hátha erre téved valaki és megszán minket. Szerencsére nem kellett sokat várnom, ugyanis 10 perc elteltével egy fehér kisbusz közeledett. Intettem neki és megállt, majd megkérdeztem a sofőrt, hátha ki tudna minket segíteni. Nagy mázlinkra egy nagyon rendes embert fogtunk ki, akinél volt tartalék üzemanyag. Megköszöntem és kifizettem, majd a kocsiba töltöttem és visszaültem Lexi mellé.
-Na? - nézett rám kérdőn.
-Indulhatunk.
-Végre!
-Kösd be magad és már itt sem vagyunk! - mondtam, majd beindítottam az autót és folytattuk tovább az utat. Egy bő óra alatt sikerült visszatalálnunk Pestre és fáradtan mentünk be a lakásba, ami üres volt.
-Akkor ezért nem vették fel a telefont. - dobtam le a táskát, majd levettük a cipőnket. Lexi lekuporodott a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Mellé telepedtem és magamhoz húztam.
-Azért valljuk be, kalandos kis utazás volt ez. - néztem rá.
-Hát én cseppet sem nevezném kalandosnak.
-Na, azért, ami a kocsiban történt, nem történik meg minden nap!
-Igaz, de inkább maradjunk az ágynál. - mondta, mire felkuncogtam. Lefeküdtünk, én pedig szorosan magamhoz öleltem, nehogy leguruljon a kanapéról. A tv szólt, de mit sem törődve vele hozzám bújt és pár perc múlva pedig már aludt is. Nekem sem hiányzott sok az alváshoz, hamar elragadott az álomvilág.
Bence szemszöge:
Nagyon jól jött ez az egy hét vakáció. Szeretjük a munkánkat, de azért már kijárt egy kis szünet. Igyekeztünk pihenni és kirándulni az országban, ami nagyon jó kis élmény volt, viszont hétfőtől minden visszaáll a régi kerékvágásba. Örülök is neki, meg nem is. Hiányoznak már a koncertek, a Wayerek és a próbák, de azért hiányozni fog ez az egy hét, amit a szerelmemmel és a barátaimmal tölthettem. Mivel Szikiék elhúztak itthonról, mi sem akartunk a lakásban ücsörögni, ezért a lányokkal és a srácokkal elmentünk moziba. A lányok szinte könyörögtek, hogy a Csillagainkban a hiba című filmet nézzük meg, így hát megadtuk magunkat és megvettük a jegyeket. Egész jó kis film volt, pedig a csajokat ismerve, azt hittem, hogy ez is csak egy tömegtucat a sok közül, de kellemeset csalódtam. Mozi után beültünk kajálni, majd hazaindultunk. Út közben sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és bohóckodtunk. Természetesen rajtam kívül senki nem vitt magával lakáskulcsot. Nem is tudom, mi lenne velük nélkülem! Ahogy felértünk, elővettem a bejutáshoz szükséges kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Én mentem elöl és zajt hallottam a nappaliból, majd megláttam Lexit és Szikit, akik egymást ölelve aludtak a kanapén.
-Psszt! - csitítottam a mögöttem lévőket.
-Mi az? - kérdezték halkabban.
-Alszanak. - mutattam a kanapén fekvő párra.
-De édesek. - figyelte őket mosolyogva Bella.
-Biztos jó napjuk lehetett, ha így kidőltek. - kuncogott Olivér. Barbi kivette a fotelből az egyik plédet és rájuk terítette.
-Rossz lesz, ha elmennek. - szólt Ya Ou, mire mindnyájan rá néztünk.
-Mi az, hogy elmennek? - kérdezte tátott szájjal Oli.
-Sziki múltkor azt mondta, hogy el akar költözni Lexivel, csak ő még gondolkodik. Bár rájuk nézve, szerintem hamarosan el fognak menni. - mondta.
-Ne már! Miért nem jó nekik itt?
-Az várható volt, hogy előbb-utóbb elköltöznek. - szóltam én is.
-De miért ilyen hamar? - folytatta Olivér.
-Nézz már rájuk! Én még nem láttam két embert, akik ennyire szeretik egymást. Sok rossz dolog történt már velük, szóval igazán megérdemlik, hogy boldogok legyenek! - közöltem a véleményemet.
-Benny-nek igaza van. - szólt Bella is.
-Hagyjuk őket, hagy pihenjenek! - mondtam és Tamival bementünk a szobámba. Igazából nagyon irigylem a szerelmüket. Persze mi is jól megvagyunk, de az ő kapcsolatuk annyira más. Nem tudnak egymás nélkül meglenni, ugyanakkor még ennyi idő elteltével is meg van bennük a kölcsönös tisztelet egymás iránt, ami csak nagyon kevés kapcsolatban található meg.
Sziasztok! Meghoztam a folytatást és nagyon szépen szeretném megköszönni mindenkinek a biztató kommenteket, nagyon sokat segítettetek vele. Aki holnap megy a nagy koncertre, annak jó bulizást, nekem sajnos megint ki kell hagynom. :(
Karácsonyig már nem hozok új részt, úgyhogy most szeretnék minden kedves olvasómnak Kellemes Ünnepeket kívánni.
A részhez pedig jó olvasást és továbbra is várom a véleményeket. :))
Alexa szemszöge:
Egy napsütéses péntek reggelre ébredtem, Sziki pedig már ébren volt és mosolyogva nézett rám.
-Jó reggelt, Kicsim. - simogatta meg az arcom.
-Jó reggelt. - mondtam halkan. - Csinálsz nekem kakaót? - néztem rá álmosan.
-Csinálok, de addig öltözz fel! - kelt fel mellőlem és kiment a szobából. Nehézkesen én is feltápászkodtam, majd kicsit belassulva magamra vettem a tegnap kikészített ruhadarabokat. Ezután beágyaztam, majd kimentem a konyhába, ahol egy bögre gőzölgő kakaó várt rám.
-Köszönöm. - nyomtam barátom arcára egy puszit.
-Csináltam szendvicset is. Reggelizz meg, addig én is felöltözöm. - hagyott magamra és visszament a szobájába. Leültem az asztalhoz és csendben kezdtem nyammogni a finom reggelimet, mikor Olivér jelent meg az ajtóban.
-Jó étvágyat. - mondta, miközben a hűtőben kezdett kutakodni.
-Köszi. Bella? - kérdeztem két falat között.
-Még alszik. Gondoltam összedobok neki valami ehetőt. - vett ki egy doboz tojást a hűtőből és előhalászott egy serpenyőt is.
-Micsoda úriember lett belőled. - mosolyodtam el.
-Mindig is az voltam, csak eddig titkoltam. - ütötte fel a tojásokat.
-Na persze.
-És ti mit terveztek mára?
-Sziki szüleihez megyünk.
-Na, az pöpec!
-Hát... azért kissé tartok tőle.
-Nem kell parázni. Biztos, hogy szeretni fognak. - nézett rám a tűzhely mögül.
-Én is ezt mondtam neki. - jelent meg Sziki az ajtóban. - Na, készen vagy? - nézett rám kérdőn.
-Igen. - pakoltam el magam után, aztán elköszöntünk Olivértől és cuccainkkal együtt az autóhoz siettünk. Bepakoltunk, majd beültünk és elindultunk.
-Egyébként az unokahúgomat imádni fogod. - pillantott rám.
-Igen?
-Biztosan. Reninek hívják és még csak hat éves, de olyan beszélőkéje van, hogy néha csak pislogok. Ja és nem mellesleg táncos szeretne lenni. - mondta.
-Hát akkor azt hiszem jól ki fogunk jönni a csajszival.
-Abban biztos vagyok. - mosolyodott el és csendben utaztunk tovább. Pécsig még sok időnk volt, de hamar eltelt. Pár órával később megálltunk egy gyönyörű kertes ház előtt. Leállította a motort, majd kiszálltunk és kiszedtük a cuccainkat. Összekulcsolta ujjait az enyémekkel és bementünk a kapun.Becsengettünk, majd egy pillanat múlva nyílt is az ajtó és egy barna hajú, mosolygós arcú nő állt a túloldalán.
-Szia anya. - köszönt Sziki és megölelte. - Ő itt Lexi, a barátnőm. Lexi, ő pedig az én drága anyukám. - mutatott be minket egymásnak.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem. - néztem rá félénken.
-Én is. Már sokat hallottam rólad. - mondta kedvesen, majd beengedett minket. Nagyon szép és ízléses volt a lakás belül is, bár nem is vártam mást. Egy nagy helyiségbe mentünk, ahol egy hatalmas asztal volt megterítve, ami körül már egy jó páran ültek és beszélgettek. Sziki bemutatott mindenkinek és nagyon kedvesek és közvetlenek voltak velem. Mi is leültünk és beszélgettünk a többiekkel, mondjuk én nem igazán szólaltam meg, mert még kicsit idegen volt a társaság. Egyszer csak egy hosszú, szőke hajú kislány szaladt be az ajtón és belepattant barátom ölébe.
-Szikiiii!!! - nyomott az arcára egy nagy puszit.
-Na, mi van rosszaság? - mosolyodott el.
-Semmi. Ő kicsoda? - mutatott rám.
-Ő Lexi, az én barátnőm és táncos.
-Úúúú, tényleg? - nézett rám nagy szemekkel.
-Igen. És gondolom te vagy Reni. - pillantottam zöld szemeibe.
-Honnan tudtad?
-Sziki már sokat mesélt rólad.
-És őt is megtanítod táncolni? Csak mert nagyon béna. - nézett barátomra, én pedig felkuncogtam.
-Nem vagy te egy kicsit szemtelen? - csikizte meg az ölében ülő kislányt.
-Kijössz velem? Megmutatom, hogy mit tanultam tegnap. - nézett rám boci szemekkel, majd lemászott Szikiről és megfogta a kezem. Elmosolyodtam, majd ott hagytuk Szikit és a többieket és Reni vezetésével kimentünk az udvarra. Engem leültetett a hintaágyra és a kezembe nyomott egy telefont, amiből a "Barbie girl" szólt, ő pedig táncra perdült. Nagyon aranyos volt és nem mellesleg rendkívül ügyes is. Miután vége lett, hangosan megtapsoltam és megdicsértem.
-Ha továbbra is ilyen szorgalmasan gyakorolsz, akkor egyszer nagy táncos lesz belőled. - mondtam neki, mire odajött hozzám és megölelt.
-Gyertek lányok! Kész az ebéd! - szólt ki Sziki anyukája, mi pedig szófogadóan visszamentünk az ebédlőbe. Leültem barátom mellé, Reni pedig mellettem foglalt helyet.
-Na, mi a helyzet? - nézett rám Sziki.
-Nagyon ügyes unokahúgod van.
-Tudom. De azért a barátnőm is tud valamit. - vigyorgott, majd jobb kezét a lábamra csúsztatta. Ezt követően mindenki szedett az elkészült ételekből és csendesen megebédeltünk.
Sziki szemszöge:
Eddig nagyszerűen telt a nap és jó újra látni a rokonságot, de főleg a szüleimet. Nagyon megkedvelték Lexit és úgy érzem, hogy ő is jól érzi magát. Reni ismét elhívta valahová, így segítettem anyának elpakolni.
-Alexa jól elvan a kis lánnyal. - nézett rám.
-Igen. Renike szépen lefoglalja. - néztem ki rájuk az ablakon.
-Látszik rajtatok, hogy odavagytok egymásért.
-Így van. Sok mindenen átmentünk már együtt, de napról napra egyre jobban szeretem. - mondtam.
-Örülök, hogy boldogok vagytok. - mosolygott. - Menj ki hozzájuk. - nézett rám, majd így is tettem. A konyhából az udvarra mentem, ahol Lexi hintáztatta Renit. Mivel háttal állt nekem, észrevétlenül mögé léptem és magamhoz öleltem.
-Mi jót csináltok? - kérdeztem.
-Hintázunk és beszélgetünk, úgyhogy mehetsz is! - szólt rám a kis rosszcsont a hintából.
-Egy puszit már csak adhatok a barátnőmnek!
-Nem! - főnökösködött, Lexi pedig elnevette magát.
-Hallottad a főnökasszonyt! - fordult felém.
-Majd a főnökasszonyt mindjárt jól megcsikizem, aztán leshet! - néztem unokahúgomra, aki lábával megállította a hintát, kipattant belőle és Lexi mögé bújt.
-Ugye megvédesz? - nézett rá kiskutya szemekkel.
-Nem véd meg, mert akkor ő is kap. - mondtam.
-Akkor fussunk! - fogta meg barátnőm kezét és mindketten elszaladtak. Pár másodperc múlva utánuk indultam, Lexit pedig azonnal el is kaptam.
-Megvagy, Szépségem! - nyomtam finoman a falhoz.
-Ugye nem szeretnél megcsikizni? - nézett a szemebe.
-Nem. Valami egészen mást szeretnék veled csinálni. - leheltem egy gyengéd csókot ajkaira.
-Majd annak is eljön az ideje, de most menj és játssz a kislánnyal! - mondta, mire még egy csókot hagytam ajkain és Reni keresésére indultam. A ház mögött bujkált és hátulról felkaptam, mire elkezdett sikítozni.
-Tegyél le! - kapálózott.
-Nem teszlek! - nevettem és a hintaágyhoz vittem, majd rátettem és rendesen megcsikiztem. Lexi mögöttünk állt és nevetett, majd kiszabadította Renit.
Leültünk az ágyra, a szőkeség pedig Lexi ölébe feküdt, aki a hasát simogatta, a lány pedig szép lassan elszunyókált. Mosolyogva néztük mindketten az alvó gyereket, Lexi pedig hozzám bújt.
-Öröm nézni, ahogy ezzel a kis ördöggel bánsz. - karoltam át.
-Nem is ördög. Egyébként pedig imádom a gyerekeket. - nézett rám mosolyogva.
-Ahogy elnézem, ők is téged. De most komolyan, olyan közvetlen vagy vele, mintha csak a sajátod lenne.
-Most erre mit mondjak?
-Semmit. Csak arra akartam ezzel célozni, hogy remélem egyszer a közös gyerekünk fog az öledben aludni. - simítottam végig arcán.
-Szeretnél gyereket? - kérdezte.
-Persze. Nyilván nem itt és nem most, de igen. Nagyon szeretnék egy kislányt.
-Miért pont kislányt?
-Mert azt szeretném, ha olyan lenne, mint te, csak piciben. - néztem csillogó szemeibe, amikbe könnyek gyűltek. Tudtam, hogy elérzékenyült, ezért szorosan magamhoz öleltem.
-Nagyon szeretlek. - puszilt nyakamba.
-Én is téged, Kicsim. - simogattam arcát, miközben Reni változatlanul aludt tovább. - Átgondoltad a költözést? - kérdeztem, mire rám emelte tekintetét.
-Igen. - bólintott.
-És?
-Vágjunk bele!
-Ezt komolyan mondod? - kúszott széles mosoly az arcomra.
-A legkomolyabban. - válaszolt, mire ajkaimat az övéihez tapasztottam és szenvedélyesen megcsókoltam. Ajkai, mint mindig most is puhák és finomak voltak és hagyták, hogy mohón faljam őket. Egy darabig engedte, hogy csókoljam, aztán finoman eltolt magától.
-Ne ébresszük fel a kislányt! - suttogta.
-Jól van. Vigyük be, hagy aludjon. - mondtam, majd felálltam és óvatosan felvettem az alvó lányt, majd bementünk. Az egyik szobában lefektettük, majd halkan kimentünk és becsuktuk az ajtót.
-Gyere, megmutatom a szobámat. - néztem szépséges barátnőmre és táskánkkal együtt a rég nem látott barlangomba mentünk.
-De jó. - nézett körbe, majd leült az ágyra. Letelepedtem mellé, majd az ölembe húztam könnyű testét.
-Mit szólnál, ha akkor vasárnap szétnéznénk a neten és keresgélnénk lakást? - néztem csillogó szemeibe.
-Jól van. - válaszolt, majd nyakam köré fonta ujjait és puhán megcsókolt.
-Kimegyünk? - kérdeztem, mire bólintott és felálltunk, majd csatlakoztunk a többiekhez. Leültünk a kanapéra és mindenféléről beszélgettünk. Anya rendesen kifaggatta Lexit szinte mindenről, ő pedig lelkesen mesélt neki. Már kezdett esteledni, a vendégek pedig szép lassan elszállingóztak, így már csak mi maradtunk. Az ajtóban egyszer csak megjelent Reni, majd bejött és Lexi ölébe mászott.
-Mi van prücsök? - nézett rá mosolyogva.
-Aludhatok veled? - kérdezte aranyosan.
-Ezt Szikitől kérdezd. - mondta, mire Reni felém fordult.
-Na nem! Én alszom Lexivel! - adtam határozott választ.
-Légyszí'! - kérlelt tovább.
-Nem-nem!
-Akkor nem szeretlek! - vágta be a durcát és odament anyához.
-De gonosz vagy! - nézett rám Lexi is.
-Nem vagyok az. Csak ami az enyém, az az enyém.
-Jobb, ha erre inkább nem mondok semmit! - forgatta szemét, majd Reni elment fürödni. Mivel már későre járt, mi is felmentünk a szobámba és előszedtük a pizsamánkat, ami nálam egy boxert jelentett, Lexinél pedig egy rövidnadrágot és az egyik pólómat.
-Fürdünk együtt? - pillantottam rá.
-Te is tudod, hogy abból nem fürdés lesz!
-És az miért baj? - mosolyodtam el és a szobából nyíló kis helyiségbe húztam. A kádat megengedtem meleg vízzel és sok habbal, közben pedig közelebb léptem hozzá és lágyan megcsókoltam, amit készségesen viszonzott is. Ujjaimat felsőjéhez vezettem és lassan lehúztam róla a textil anyagot, ő pedig apró mozdulatokkal gombolta ki az ingem. Ezután a rövidnadrágjától szabadítottam meg és az enyém is lekerült rólam. Végigsimítottam hibátlan testén, majd gyönyörű szemeibe néztem, amik szikrázóan csillogtak. Ajkaink lassan összeértek és szenvedélyesen kényeztették egymást. Forró csókunk közben kikapcsoltam a melltartóját és lehúztam róla. Levegőnk elfogyása véget vetett csókunknak, így eltávolodtunk egymástól és levettem az alsónadrágom, majd beültem a habok közé. Lexi is hasonlóképpen cselekedett és elém ült. Hátulról magamhoz öleltem és pici puszikkal halmoztam el vállát és nyakát is. Csendben ültünk a kellemesen meleg vízben és csak a pillanatot élveztük. Közben megmosakodtunk, majd mikor már kezdett kihűlni kimásztunk és felöltöztünk. Fogmosás és fésülködés után visszamentünk a szobába és megágyaztunk, majd bebújtunk a takaró alá. Magamhoz öleltem barátnőmet, majd váratlanul kinyílt az ajtó és Reni csoszogott be a macijával. Felmászott az ágyra és lefeküdt Lexi mellé.
-Itt aludhatok? - kérdezte álmosan.
-Persze. - válaszolt Lexi és felé fordult. Hátulról átöleltem és jó éjt kívánva egymásnak, próbáltunk elaludni, ami hamar sikerült is.
Sziasztok. Sajnálom a késéseket, de nincs túl sok időm mostanában. Itt lenne az újabb rész, ami szerintem borzalmasra sikerült. Mostanában nem jönnek úgy össze a részek, ahogy azt szeretném és ez látszik a visszajelzésekből is, mivel eléggé lecsökkentek. Nem fogom azt mondani, hogy abbahagyom, ha nem írtok, mert hülyeség lenne. Nem tudom be fogom-e fejezni, mert az elmúlt egy hónapban egy betűt nem sikerült levésnem a füzetembe, pedig soha nem volt még ilyen. A megírt részeket ki fogom tenni, utána pedig lesz ami lesz. Bocsánat a sok felesleges szóért, de úgy éreztem ezt le kell írnom. Jó olvasást a részhez és köszönöm azoknak, akik még olvassák a történetet. :))
Kicsit kómásan és enyhe fejfájással ébredtem reggel. Sziki még hason fekve aludt, kezével engem ölelve. Ránéztem és eszembe jutott a tegnap éjszaka. Egyszerűen tökéletes volt minden egyes pillanata. Arcához érintettem hideg ujjaimat és finoman megsimogattam puha bőrét. Mocorogni kezdett, de nem nyitotta ki a szemét, csak szorosan hozzám bújt.
-Mi van, lustaság? - mosolyodtam el, de csak nyöszörgött.
-Halkabban életem, mert szétrobban a fejem. - nyafogott.
-Csak nem másnapos az uraság?
-De. És megköszönném, ha visszafeküdnél és aludnánk tovább.
-Tudod, hogy szól a mondás: "Aki éjjel legény,....."
-Azt nappal hagyják aludni! - morogta és magához húzott. Visszabújtam hozzá és hagytam, hogy aludjon tovább. Nem telt bele öt percbe sem, de horkolt is tovább. Megnéztem a telefonomon az időt, ami fél 10-et mutatott. Úgy gondoltam, korán van még, ezért nekem is sikerült egy kicsit visszaaludnom.
Kis idővel később ismételt mocorgásra ébredtem. Sziki már fent volt és a fejét fogva ült mellettem.
-Mi a baj, szerelmem? - ültem fel és megsimogattam meztelen hátát.
-Széthasad a fejem. - szólt halkan.
-Jajj te! Nem vagyok orvos, de egy puszit fel tudok ajánlani. - néztem rá, mire elmosolyodott.
-Hmm. Az biztosan segíteni fog. - húzott az ölébe és gyengéden megcsókoltuk egymást.
-Na, jobb már?
-Egy kicsit. - csókolt meg ismét.
-Vigyázz, mert a jóból is megárt a sok!
-Ebből sosem fog. - ölelt magához. - Kicsim, hozol nekem egy fájdalomcsillapítót? - nézett rám nyúzottan.
-Persze. - másztam ki az öléből és felkeltem. - Jézusom! Mi történt itt? - néztem körbe a szobába. Az egész padló tele volt a tegnap viselt ruhadarabjainkkal.
-Öhm.... Egy kicsit kupi van. - nézett szét ő is.
A ruhakupacot kikerülve a táskámban keresgéltem, majd végül találtam gyógyszert és odaadtam neki. Ezután megpróbáltam eltüntetni a rumlit, majd felöltöztünk és kicsit belassulva lementünk az étkezőbe. A többiek már az asztalnál beszélgettek és hát ők sem néztek ki jobban nálunk.
-Sziasztok. - csatlakoztunk hozzájuk.
-Helóka. - köszönt Barbi mosolyogva.
-Időben keltetek! Alig 1 óra van. - mondta Bence.
-Ahogy látom, jól telt az éjszakátok. - vigyorgott Ya Ou.
-Biztosan, mert korán leléptek. - szólalt meg Olivér is.
-Te csak maradj csendben! - nézett rá Sziki.
-Most miért? Mondd, hogy nincs igazam.
-De igazad van. de mi legalább eljutottunk a szobáig! - mosolyodott el ő is.
-Mi van? - nézett hülyén a szőkeség.
-Mintha nem tudnátok! Azért a férfi mosdó nem éppen a legalkalmasabb hely arra, de ti tudjátok. - röhögött Sziki, mire mi is felnevettünk.
-Azt hiszem, lebuktunk. - nézett Oli a fülig pirult Bellára.
-Hát nem csalódtam bennetek! - mondtam kuncogva.
-Jól van. Be lehet fejezni! - szólt ránk mérgesen a szöszi.
-Te kezdted. - mosolygott barátom, majd leültünk enni. Csendben elfogyasztottuk az ebédünket, közben pedig megszólalt Sziki telefonja és az ablakhoz ment, hogy felvegye. Jó pár percig beszélgetett, majd végül visszajött hozzánk.
-Kicsim, beszélhetünk? - nézett rám kérdőn.
-Persze. - álltam fel az asztaltól és követtem. Pár méterrel arrébb megálltunk egymással szemben.
-Arról lenne szó, hogy most beszéltem anyával és holnapután tartják a szokásos nagy családi ebédet sok rokonnal, meg minden és azt szeretném, ha eljönnél velem. - mondta, amin kicsit meglepődtem.
-Ezt komolyan mondod?
-Persze. Te vagy életem szerelme és épp itt az ideje, hogy megismerd a családomat. - nézett a szemembe és kissé elérzékenyültem ezen, nem is tudom miért.
-De szeretlek. - bújtam hozzá, mire szorosan magához ölelt.
-Akkor jössz? - nézett ismét rám. Egy aprót bólintottam, ő pedig egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Kézen fogva mentünk vissza az asztalhoz, ahol mindenki elég szótlan volt. Mára nem terveztek semmit, de jobb is, mivel a csapat nagy része full másnapos, holnap reggel pedig megyünk haza. Evés után meglátogattuk a játéktermet, ahol a fiúk egyből betámadták a csocsóasztalokat. Először egymás ellen játszottak, majd minket is bevontak a játékba és így már párokban voltunk. Szikivel Ya Ou-ék ellen játszottunk és hát meg kell hagyni, elég ügyesek voltak.
-Ez így nem izgi! Legyen tétje is a dolognak! - szólalt fel kínai barátunk.
-Mire gondolsz? - néztünk rá.
-Ha ti nyertek, akkor kérhettek tőlünk valamit, viszont ha mi, akkor mi találunk ki valamit. - mondta.
-Legyen. - egyeztünk bele és újra kezdtük a játékot. Mindent beleadtunk, hogy sikerüljön, de a végén mégis megvertek minket.
-Ez az! - kiáltott Ya Ou és összenéztek Barbival.
-Na mondjátok, mit akartok!
-Kitaláltunk nektek egy nagyon jó feladatot. - mosolyodtak el.
-És el is áruljátok?
-Persze. Nos, mivel sülve-főve együtt vagytok, ezért úgy döntöttünk, hogy amíg haza nem érünk, nem nyúlhattok egymáshoz. - közölték, mire nagy szemekkel néztünk rájuk.
-Ezt nem gondolhatjátok komolyan! - szólt Sziki.
-Ó dehogy nem! Csak egy napot kell kibírnotok.
-Na ne már! Jobbat nem tudtatok volna kitalálni? - kérdeztem.
-Ennél jobbat? Ja, és hogy eszetekbe se jusson éjszaka rosszalkodni, ezért Lexi, te Barbival alszol, én pedig Szikivel.
-Ti ketten egy ágyban? Azt megnézném! - röhögött Olivér.
-Egy utolsó csók még belefér? - néztünk rájuk kérlelve.
-Nem! - szóltak egyszerre.
-Kapjátok be akkor! - mondtam mérgesen. Ránéztem barátomra és az ő arcán is láttam, hogy hosszú napnak nézünk elébe, hiába volt már délután öt óra. Ezek után inkább befejeztük a játékot és felmentem a szobánkba és átcuccoltam Barbiékhoz. Semmi kedvem nem volt ehhez a hülyeséghez, de egy éjszakát csak kibírok nélküle. Legalábbis kénytelen leszek.
-Na, mi van csajszi? - huppant le mellém Barbi.
-Semmi. - sóhajtottam.
-Ne izgulj, jól elleszünk a fiúk nélkül is! Megnézünk egy jó kis filmet, közben pedig kibeszéljük őket.
-Végül is.
-Na látod! Mesélj, mi van veletek mostanában? - kíváncsiskodott.
-Igazából azt érzem, hogy egyre komolyabb a dolog. Mármint eddig is jól megvoltunk, de képzeld, elhívott a szüleihez és tegnap felhozta, hogy mi lenne, ha összeköltöznénk. - meséltem.
-Hűha. Bár ez nem meglepő, hisz nagyon szeretitek egymást.
-Igen, csak nem tudom, hogy nem túl korai-e.
-Szerintem nem. Úgyhogy, ha rám hallgatsz, igent mondasz neki. - mosolygott.
-És felétek mi a helyzet? - érdeklődtem.
-Semmi extra. Elvagyunk. Néha kicsit csipkelődünk, de mostanában egyre jobb a kapcsolatunk.
-Na, ez király! - mondtam.
Miután kiveséztük a srácokat, elindítottunk egy csöpögős romantikus filmet. Szeretem az ilyeneket, de Szikivel valahogy jobb. Időközben elmentem fürödni, majd Barbi is így tett. Az éjjeli szekrényen heverő telefonom váratlanul rezegni kezdett. Gyorsan a kezembe vettem és boldogan láttam, hogy üzenetem érkezett Szikitől.
"Tízkor gyere ki a folyosóra!"
Ez a rövidke kis mondat lapult a képernyőn. Az órára pillantottam, ami 9:45-öt mutatott, Barbi pedig épp kijött a fürdőből. Gyorsan eltettem a mobilt és néztük tovább a filmet. 10 előtt pár perccel felkeltem és azt kamuztam, hogy éhes vagyok, majd elhagytam a szobát. A másik oldalról láttam barátomat közeledni, így felé indultam és a nyakába ugrottam.
-Ne itt, mert meglátnak! - mondta halkan, majd megragadta a kezem és a lépcsők felé siettünk. Pár lépcsőfokot leléptünk, majd finoman a falhoz nyomott és csillogó szemeivel az enyémeket kémlelte. Kezeimet hátára csúsztattam, ő pedig megsimogatta az arcom és ajkait lassan az enyémekhez érintette. Gyengéd és érzelmes volt a csókja, semmi hevesség nem volt benne. Finoman ízlelgettük egymást, szinte minden testrészünk összeért. Nyelvünk szenvedélyes csatát vívott egymással, hasamban pedig még ennyi idő elteltével is felébredtek azok a rakoncátlan kis szörnyek. Levegőnk elfogyása megszakította csókunkat, így sajnos kénytelenek voltunk abbahagyni. Ahogy kinyitottam a szemem, mosolygós arcával találtam szemben magam. Egy puszit nyomtam rá, majd hozzá bújtam. Erős karjaiba zárt és a fülembe suttogott.
-Szeretlek, Kicsim.
-Én is szeretlek. - emeltem fel mellkasából a fejem és ránéztem.
-Tudtam, hogy nem bírják ki! - hallottuk meg Ya Ou hangját. Megfordultunk és ott álltak mögöttünk Barbival.
-Azt hittétek, hogy nem lesz feltűnő, ha egyszerre léptek le? - néztek ránk.
-Minek kellett ilyen hülyeséget kitalálni? - bújtam még jobban Szikihez.
-Na, ha kiszerelmeskedtétek magatokat, akkor indulás aludni! A feladat pedig továbbra is él, úgyhogy Lexi, most szépen elengeded Rómeót és menjetek lefeküdni! - utasított. Sóhajtottam egyet és még nyomtam barátom arcára egy nagy puszit.
-Jó éjt. - mondtam, majd elengedtem.
-Jó éjt, Kicsim. - simított végig hátamon.
-Remélem rosszat fogsz álmodni! - böktem oldalba a kínai fiút és Barbival visszamentünk a szobába.
-Nem vagytok semmik! - vigyorgott.
-Szerintem ti is ezt csináltátok volna.
-Az lehet. Na, de most már aludjunk. - mondta, majd lefeküdtünk. Lekapcsoltuk a villanyt, majd jó éjt kívántunk és megpróbáltam elaludni, de nélküle nem ment olyan könnyen.
Sziki szemszöge:
Akkora hülyeség volt belemenni ebbe a játékba! Nagyon hiányzik és biztos, hogy nem fogok tudni aludni nélküle.
-Gyere már, te hősszerelmes! - szólt rám Ya Ou, miután a lányok felmentek.
-Marha vicces! - mondtam mérgesen, majd visszamentünk a szobába.
-Holnap visszakapod. - ült le mellém.
-Te könnyen beszélsz! Különben is, minek kellett ilyen hülyeséget kitalálni?
-Pontosan azért, mert mióta Lexi kijött a kórházból, össze vagytok nőve. Jövő héttől pedig újra meló, jönnek a koncertek, a lemezről és a nagy koncertről nem is beszélve és majd hallgathatjuk a siránkozásod utána!
-De fogalmatok sincs, hogy mi van velünk mostanában!
-Tényleg nincs, viszont az nyilvánvaló, hogy egymáson kívül senkivel sem foglalkoztok.
-De nagyon szeretem.
-Én azt elhiszem, csak szeretnénk megelőzni a bajt.
-Van igazság abban, amit mondasz, de nem tudom mi lett velem. Folyamatosan azt érzem, hogy bármikor elveszíthetem, de azt nem élném túl. - öntöttem ki a lelkem.
-Hidd el, hogy nem fogod elveszíteni! Nagyon szeret téged ez a lány és már Krisztián sincs a képben.
-Szerencsére. Viszont ezt ne mondd el senkinek, de szeretnék vele összeköltözni.
-És ezt ő is tudja?
-Igen, csak mondta, hogy még ezt gondoljuk át.
-Nem értem minek ennyire sietni, de ha nektek így jó, én nem beszéllek le róla.
-Nem is tudnál. De most szerintem aludjunk, mert késő van. - mondtam és lefeküdtem. Ya Ou is így tett, majd próbáltam elaludni, de nem igazán jött össze.
Szörnyű volt az éjszaka, jó ha összesen aludtam 4 órát. Annyira hiányzott mellőlem, hogy elmondani nem tudom. Fáradtan másztam ki az ágyból, majd felöltöztem és pakolni kezdtem. A zajokra Ya Ou is felébredt és ő is hasonlóképpen cselekedett, mint én. Miután mindent bepakoltunk, egyből a kocsihoz indultunk a bőröndökkel. A csomagtartóba dobáltuk őket és már csak Lexire és Barbira vártunk. Végszóra ők is megérkeztek és ahogy barátnőmre pillantottam, egyből széles mosoly kúszott arcomra. Megállt velem szemben, majd Ya Ou-ra pillantott, aki egy vigyorgás kíséretében bólintott egyet, Lexi arca pedig egyből felderült és azonnal hozzám bújt. Erősen magamhoz szorítottam a törékeny lányt és hosszú percekig öleltük egymást.
-Ezt a kocsiban is tudjátok csinálni, szóval, ha megtennétek, hogy beszálltok, nagyon örülnék neki! - szólt ki a kormány mögül Bence. Elengedtük egymást és bemásztunk hátra, majd rögtön el is indultunk. Leültünk a helyünkre, lábait az ölembe pakolta, fejét pedig a mellkasomra hajtotta. Csendesen telt el az a pár óra, míg utaztunk és azt hiszem, mindkettőnknek sikerült elaludni, mert Olivér kiabálására riadtunk fel. Álmosan néztünk szét és leesett, hogy már haza is értünk. Kikászálódtunk az autóból és kiszedtük a cuccainkat.
-Hazamegyek kipakolni. - szólt Lexi.
-Ne már!
-De már egy hete nem voltam otthon!
-Nem baj. Holnap úgy is anyáéknál alszunk, úgyhogy ne nagyon pakolásszál!
-De akkor is elmegyek pár dologért!
-Jól van, de siess vissza! - hajoltam le hozzá egy csókért, amit meg is kaptam, majd maga után húzva bőröndjét, átsétált a zebrán. Én is megfogtam a táskám és felmentem a lakásba. Jó volt újra a saját szobámban lenni és ledőlni az ágyra. A szennyesbe bedobáltam a koszos ruhákat, aztán holnapra tettem be néhány tisztát és ezzel le is tudtam a pakolást. Fél óra múlva lassan kinyílt a szobám ajtaja és szépséges barátnőm sétált be rajta.
-Na végre! - húztam az ölembe és egy könnyű csókot leheltem tökéletes ajkaira.
-Baj van? Olyan szótlan vagy. - néztem csillogó szemeibe.
-Nincs, csak kicsit tartok tőle, hogy mit fognak rólam gondolni a szüleid. - hajtotta le a fejét.
-Jaj, Kicsim. Nem kell félni. A szüleimnek csak az a fontos, hogy boldog legyek. Én pedig csak melletted vagyok az és biztos vagyok benne, hogy ők is legalább annyira fognak szeretni, mint én. - fogtam kezeim közé arcát és homlokon pusziltam. Elmosolyodott, majd átölelt és egy apró puszit hagyott nyakamon. Igazából már sokat meséltem róla anyáéknak és biztos vagyok benne, hogy jól kijönnek majd egymással, csak Lexi kissé bátortalan lett, pedig erre semmi oka sincs.
Halihó! Először is Boldog Mikulást mindenkinek, vagy valami ilyesmi. Nem tudom mit szoktak ilyenkor mondani. :)) Szikinek pedig utólag is nagyon-nagyon boldog születésnapot! Itt is lenne az újabb rész, ami kicsit hosszúra sikeredett. Előre szólok ismét, hogy a vége 18+-os. Mostanában ez elég gyakori, de így jött ki a dolog. Remélem azért tetszeni fog és továbbra is nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre. Jó olvasást. ))
Alexa szemszöge:
Kipihenten nyitottam ki reggel a szemem, majd a mellettem fekvő fiúra pillantottam, aki még mélyen aludt. Elmosolyodtam rajta, majd óvatosan felkeltem mellőle, ügyelve, hogy ne ébresszem fel. Belebújtam a papucsomba és elhagytam a szobát. A folyosón végigcsoszogva mentem le az étkezőbe, ahol a többiek reggeliztek.
-Jó reggelt! - köszöntem és helyet foglaltam Bence mellett.
-Hali. Szikit hol hagytad? - nézett rám Ya Ou.
-Még alszik. Nem volt szívem felébreszteni. - tettem a tányéromra egy pirítóst és megkentem eperlekvárral.
-Nagyon egymásra találtatok. - vigyorgott Barbi, mire az én ajkaim is mosolyra húzódtak és válasz nélkül kezdtem enni a reggelimet. Már a felénél jártam, mikor két erős kéz csúszott a derekamra, gazdája pedig a nyakamba puszilt.
-Jó reggelt, álomszuszék! - fordultam felé.
-Miért nem keltettél fel? - vett el ő is egy pirítóst.
-Olyan aranyosan aludtál.
-Amíg ti befejezitek a kajálást, mi felmegyünk készülődni. Egy óra múlva találkozunk a kocsinál. - mondta Benny, majd elmentek, így kettesben maradtunk.
-Mi a mai program? - néztem reggeliző barátomra.
-Ha jól tudom, akkor kalandparkba megyünk. - válaszolt két falat között.
-Jól hangzik. - keltem fel mellőle.
-Hééé! Hova mész? - húzott vissza.
-Felöltözni.
-Nem vársz meg? - nézett rám boci szemekkel, mire elmosolyodtam és visszaültem mellé. Fülig érő szájjal néztem milyen jóízűen eszik, majd megitta maradék kakaóját is és befejezte a reggelit.
-Mi az? - nézett rám értetlenül.
-Maszatos vagy. - hajoltam közelebb hozzá és lepusziltam szájáról a kakaót.
-Hmmm.... Ez nagyon tetszik. - húzott közelebb magához és egy finom csókot lehelt ajkaimra.
-Na, menjünk öltözni, mert nem leszünk kész! - ragadtam meg a kezét és felálltunk az asztaltól.
-Megyünk lifttel? - nézett rám pimaszul.
-Miért akarsz te lifttel menni az elsőre?
-Mondjuk szívesen beragadnék veled pár órára. - vigyorgott.
-Hülye. - boxoltam vállon.
-Most miért?
-Na jól van! Befejezheted! - indultam a lépcső felé. Hátulról átölelt és így másztunk fel az emeletre. Visszajutottunk a szobánkba, ahol valami értelmes ruhát kerestem és berobogtam vele a fürdőbe. Levettem a pizsamám és utcai ruhára cseréltem, majd megfésültem kissé kócos tincseimet és Sziki is megjelent az ajtóban.
-Nekem van a leggyönyörűbb barátnőm a világon. - puszilt nyakamba, mire szélesen elmosolyodtam és szembefordultam vele. Csillogó íriszeibe néztem, amikből boldogság áradt. Ujjaimat nyaka köré fontam és szorosan hozzá bújtam. Erős karjaiba zárt, ahol mint mindig, most is teljesen biztonságban éreztem magam. Különleges illatát mélyen magamba szívtam és egy pici puszit nyomtam arcára. Mosolyogva rám nézett, majd tökéletes ajkait az enyémekhez tapasztotta és gyengéden csókolni kezdett. Sokkal jobban szeretem, mikor ilyen érzelmes és gyengéd, mint mikor hevesen falja ajkaimat. Készségesen viszonoztam jóleső tevékenységét, kezei pedig hátamon siklottak végig, ezzel hidegrázást kiváltva belőlem. Lassan elváltunk egymástól és finoman megsimogattam puha arcát.
-Szeretlek, Kicsim. - nézett rám aranyosan.
-Én is szeretlek. - bújtam hozzá ismét. Egyszerűen annyira szeretem érezni, hogy velem van és vigyáz rám, hogy ezt nem tudom szavakkal kifejezni. Végül nem nagy kedvvel, de elengedtem és hagytam, hogy ő is elkészüljön. Addig felvettem a cipőm és eltettem a mobilom, majd az ágyon ülve vártam rá. Végszóra elhagyta a fürdőt és tökéletesen beállított hajjal jelent meg előttem.
-Mehetünk? - nyújtotta a kezét.
-Igen. - csúsztattam kezem a tenyerébe és az ajtó bezárása után az autóhoz igyekeztünk. Meglepő módon mi értünk le elsőnek, így kivételesen nem ránk kellett várni. Mivel Bencénél volt a kulcs, így nehezen tudtunk volna beülni a járműbe, ezért türelmesen vártunk, míg megérkeznek.
-Sziki! - szólítottam meg, mire felém fordult.
-Hmm? - nézett rám kérdőn.
-Kapok egy csókot? - kérdeztem félénken, mire hatalmas vigyor került arcára.
-Amennyit csak szeretnél, életem. - lépett elém és először hosszan megcsókolt, majd millió apró puszit hagyott ajkamon.
-Ti nem fáradtok el a folyamatos smárolásban? - hallottuk meg Olivér hangját, mire elváltunk egymástól és rájuk néztünk.
-Nem ám. - válaszolt Sziki, majd Benny kinyitotta az ajtót és mindenki elfoglalta jól megszokott helyét, utána pedig elindultunk.
-Skacok! Este a hotel melletti klubban buli lesz! - szólt a szőkeség. - Nem nézünk be?
-Felőlem mehetünk. - mondta Ya Ou. Bencéék is rábólintottak, majd összenéztünk Szikivel, végül mi is igent mondtunk. Röpke fél óra alatt meg is érkeztünk és kiszálltunk a kocsiból. Birtokba vettük a hatalmas területet és kíváncsian néztünk körül.
-Lexi, megyünk falat mászni? - kérdezett Bella.
-Menjünk. - válaszoltam.
-Mi addig szétnézünk a másik oldalon. - mondta Olivér és otthagytak minket, majd a másik irányba indultak. A hatalmas falhoz mentünk és egy kedvesnek tűnő srác segített felvenni a hevedert. A több méteres falra néztünk, majd mászni kezdtünk felfelé. Erősen kapaszkodtam a kis kiálló valamikben és egyre feljebb pakoltam a lábaimat. Eleinte egyszerre haladtunk Bellával, de aztán egy kicsit lehagytam. Ahogy egyre magasabbra kerültem, kezdett kicsit tériszonyom lenni. Úgy döntöttem, bevárom Bellát, aztán lemegyek.
-Bells, nekem elég volt ennyi! - néztem rá, ahogy mellém keveredett.
-Azt hiszem, nekem is. - mondta, majd óvatosan lefelé lépkedtünk. Kicsit azért jobban féltem, mint felfelé, hiszen elég nagyot lehet esni a magasból, hiába vagyunk biztosítva. Szép lassan a talaj felé közeledtünk, végül leértünk. Lehámoztuk magunkról a hevedert és indultunk tovább. Út közben megtaláltuk Ya Ou-ékat, akik önfeledten boboztak. Boldogan figyeltem őket, majd két ismerős kéz fonódott a derekam köré, tulajdonosa pedig egy hosszú csókot hagyott csupasz nyakamon.
-Na, mi a hézag? - fordultam szembe vele.
-Jössz velem libegőzni? - nézett rám édesen.
-Veled bárhová. - nyomtam egy puszit az arcára és kézen fogva igyekeztünk a libegő felé. Hamar odaértünk és kis segítséggel sikerült beleülnünk abba a kétszemélyes bigyóba. Bekötöttük magunkat, ezután pedig lassan emelkedtünk felfelé. Ahogy magasabbra jutottunk, egyre gyönyörűbb volt a kilátás.
-De szép. - ámuldoztam a mellettem ülő fiúnak.
-Nálad nem szebb. - nézett rám mosolyogva, majd magához ölelt. Percekig fürkésztük csendesen a természet szépségeit, aztán megtörte a csendet.
-Kicsim, szeretnék valamiről beszélni veled.
-Baj van? - néztem rá nagy szemekkel.
-Dehogy is!
-Akkor?
-Tudod, nagyon sokat gondolkodtam a kapcsolatunkról és arra jutottam, hogy szerintem ideje lenne tovább lépnünk.
-Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül.
-Úgy, hogy mostanában szinte minden percünket együtt töltjük és vagy nálad, vagy nálam alszunk, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne, ha összeköltöznénk. - mondta elképzeléseit, ami kicsit váratlanul ért.
-Huuh. Hát ezzel most megleptél. - szóltam kissé zavartan.
-Ha nem szeretnéd, akkor nem erőltetem.
-Nem erről van szó, csak nem számítottam rá. Nagyon jól esik, hogy ilyen komolyan gondolod ezt az egészet kettőnk között, de ezt még beszéljük át, ha hazaértünk, jó? - néztem rá.
-Jól van, Kicsim. - puszilt homlokon, én pedig hozzá bújtam és néztük tovább a fentről porszemnek tűnő embereket, közben pedig az elmúlt percekben elhangzott dolgokon törtem a fejem. Én is gondoltam már rá, hogy milyen jó is lenne, ha csak ketten lennénk, de egy picit azért megijeszt ez a dolog. Másrészről pedig mi lenne Tomival? Mondjuk mostanában kicsit eltávolodtunk egymástól, hisz én minden percemet Szikivel töltöttem, ő meg Rékával. Ugyanakkor elképesztően boldoggá tett ezzel, hiszen úgy érzem, hogy valóban fontos vagyok neki és hosszú távra tervezi a jövőjét velem. Talán kevesebbet kellene agyalnom és hagynom kéne, hogy a szívem döntsön helyettem és minden sokkal egyszerűbb lenne.
-Min töröd a fejed? - simogatta meg kis idő múlva az arcom.
-Csak azon, amiket az előbb mondtál. Talán mégis csak jó ötlet lenne ez a költözős dolog.
-Úgy gondolod? - nézett rám.
-Igazából gőzöm sincs mit gondolok, de nagyon szeretlek.
-Én is téged, életem. - nézett mélyen a szemembe, majd lágyan megcsókolt. Pár perccel később visszaérkeztünk a kiindulási helyünkre és kiszálltunk abból az izéből. Szorosan megöleltem a velem szemben álló barátomat, ő pedig egy puszit nyomott fejem búbjára.
-Szeretnél még valamit kipróbálni? - kérdezte.
-Nem. Inkább csak sétáljunk. - kulcsoltam össze ujjainkat.Lassan lépkedtünk a zöld pázsiton, közben pedig beszélgettünk mindenféléről.
-Ha úgy döntenénk, hogy elköltözünk, akkor ugye lehet majd egy kiskutyánk? - néztem rá boci szemekkel.
-Alfréd mellé egy kiskutya? Nem tudom melyiküknek lenne hosszabb élete. - kuncogott.
-Légyszí'! ha Alfréd jöhet, akkor egy kutyus is elfér. - győzködtem.
-Majd még meglátjuk. - intézte el ennyivel, majd megcsörrent a telefonja. Kihalászta farzsebéből és felvette.
-Haló....Oké megyünk. - fogta rövidre és már el is tette a telefont. - Benny hívott, hogy indulunk. - közölte és sietősen visszaigyekeztünk a kocsihoz. Öt perc alatt odasétáltunk és beültünk, mert már csak minket vártak.
-Mindenki megvan? - nézett körbe Ya Ou.
-Indulunk. - szólt Bence és a hotel felé vettük az irányt. Csendesen telt el az a fél óra, míg utaztunk, majd mikor megérkeztünk kiszálltunk és bementünk.
-Na, akkor kapjátok össze magatokat és hétkor itt találkozunk. - mondta Olivér és mindenki eltűnt a szobájába.
-Semmi kedvem bulizni. - terült el az ágyon.
-Nekem sincs túl sok. - feküdtem le mellé.
-Idebújsz? - nézett rám kérlelve. Nem kellett kétszer mondania, odakúsztam mellé, mellkasára hajtottam a fejem és átöleltem. Egyik keze derekamon pihent, másikkal pedig a hajammal szórakozott.
-Menni kéne készülődni. - törtem meg a hosszú csendet.
-És ha nem mennénk?
-Sziki! Már megígértük. - szóltam rá.
-Tudom. De van egy sokkal jobb szórakozás, amihez még az ágyat sem kell elhagyni. - vigyorgott.
-Javíthatatlan vagy! - keltem fel mellőle és a fürdőbe mentem zuhanyozni. Viszonylag hamar elkészültem, majd magam köré tekertem egy törölközőt és átengedtem neki a helyiséget. Addig kiválasztottam a ruhámat és miután ő is elkészült, elmentem hajat vasalni és felöltözni. Kicsivel erősebb smink került arcomra, de azért nem estem túlzásokba. Párat fújtam még kedvenc vattacukor illatú parfümömből magamra és visszamentem Szikihez, aki tátott szájjal bámult rám.
-Azta.....
-Mi az? - kérdeztem.
-Azt ugye nem gondoltad komolyan, hogy ilyen dögösen fogsz lejönni a klubba?
-Most miért? Menjek inkább melegítőbe?
-Hát mondjuk.
-Na elmész ám a tudod hova! - néztem rá mérgesen, majd eltűnt a fürdőben. Negyed óra múlva tökéletes külsővel tért vissza hozzám. Alsó ajkamat beharapva néztem végig rajta, ő pedig ezt nyilván észre is vette, mert öntelten elmosolyodott. Pár lépéssel felém közeledett, majd kezeit fenekemen éreztem, testünk pedig egymáshoz simult. Egy szó nélkül szüntette meg a köztünk lévő elenyésző távolságot is, mikor rátapadt ajkaimra és szenvedélyesen falta azokat. Kicsit játszani akartam vele, ezért hamar megszakítottam csókunkat és eltoltam magamtól. Értetlenül nézett rám, mire csak egy széles vigyort kapott válaszul, majd magassarkúm felvétele után elhagytam a szobát. Ő is így tett és a bejárathoz mentünk, ahol a többiek tartózkodtak, utána pedig 3 perc alatt átértünk a szomszéd épületbe, ahonnan már hangosan üvöltött a zene. Habozás nélkül bementünk az emberekkel teli helyiségbe és egyből a pultot céloztuk meg. Kértünk egy-egy italt, amit egy egész helyes pultos sráctól kaptam meg és rögtön el is fogyasztottam. A többiek nyomban a táncparkettre keveredtek, kis idő múlva mi is követtük a példájukat. Sziki nyaka köré fontam ujjaimat, övéi pedig derekam köré csavarodtak és egymás minden testrészét érezve táncoltunk a jobbnál jobb zenékre. Érezhetően izzott közöttünk a levegő, mégsem csókoltuk meg egymást.
-Elmegyek inni. - mondtam, de nem engedett.
-Láttam, hogy a pultos fiúval szemeztél az előbb. - pillantott a srácra.
-Én meg láttam, hogy elvesztél a pincér csaj dupla D-s dekoltázsában, szóval szerintem kvittek vagyunk. - vágtam vissza.
-Csak nem féltékeny vagy? - vigyorgott.
-Kire? Ha egy ilyen csajt szeretnél, akkor neki adlak. Viszont, ahogy elnézem, te nagyon is féltékeny vagy.
-Én? Ez nem igaz! - stírölte ismét a szőke lányt a pultban.
-Játszani szeretnél? Hát jó. Lássuk ki bírja tovább! - hagytam ott és leültem a pulthoz. Természetesen a jóképű fiú vette fel a rendelésem és szempillantás alatt elém tette a színes koktélt, amit kértem. A túloldalon Sziki beszélgetett a kiszemeltjével, de szinte minden egyes percben engem nézett. Váltottam pár szót a szőke sráccal, de amilyen helyes volt, annyira unalmas is. Váratlanul Ya Ou és Barbi jelent meg mellettem és kértek maguknak egy-egy italt.
-Öhm... Lexi! Nem akarok kavarni, de Sziki azzal a szőke pultos csajjal flörtöl. - nézett rám Barbi.
-Tudok róla.
-És nem vagy féltékeny? - kérdezte Ya Ou.
-Ugyan már! Okos fiú. Tudja, hogy mit szabad és mit nem! - tudtam le ennyivel a választ és ittam tovább kékeszöld italomat. Kisebb beszélgetésbe bonyolódtam a pult túloldalán tartózkodó személlyel, mikor két erős kar szorosan magához húzott és egy forró csók került nyakamra. Tudtam, hogy ő az és azt is nagyon jól tudtam, hogy nem bírta tovább a dolgot, ezért szembefordultam vele és a lehető legközelebb léptem hozzá.
-Na, mi van? Nem jött be a szőke maca? - néztem rá fülig érő szájjal.
-Nem. A barnákat szeretem. - nyomott egy puszit az arcomra. - És mi van a pincér sráccal?
-Helyes, de én a zenészekre bukom. - kulcsoltam össze ujjaimat a nyaka körül. Öntelten elmosolyodott és hirtelen lecsapott ajkaimra. Nagyon vágytam már rá és örültem, hogy ilyen hamar megadta magát. Telhetetlenül faltuk egymást, ami még forróbbá tette az amúgy is szenvedélyes helyzetet. Ujjaimmal összekócoltam tökéletes haját, ő pedig mindkét kezével fenekemet markolászta.
-Menjünk innen! - nyögte ajkaimba és kihúzott az alkohol uralta emberek közül. Villámgyorsan elhagytuk az épületet és már csak arra eszméltem, hogy szobánk ajtaját próbálja kinyitni. Némi kínlódás után bejutottunk és azonnal a hálóba mentünk. Kiléptem a kényelmetlen magassarkúból és róla is hamar lekerült a cipő. Vad csókcsatákba keveredtünk, miközben az ágy felé lépkedtünk. A puha párnák közé zuhantunk, egy percre sem szakadva el a másiktól. Én kerültem felülre, így egy kicsit a kezemben volt az irányítás. Ráültem a
csípőjére és apró mozdulatokkal gomboltam ki az ingét, majd végigsimítottam meztelen felsőtestén, amit egy sóhajjal értékelt. Nadrágja vonalától egészen nyakáig nedves csókokkal hintettem be testét, amit behunyt szemekkel élvezett. Ajkaink ismét egymásra találtak, nyelvünk pedig önfeledt táncot járt. Keze koktélruhám cipzárához tévedt, amit egy lassú mozdulattal szét is húzott, majd lehámozta rólam a ruhadarabot, így már csak egy szál fehérneműben feküdtem rajta. Ujjaim övéhez szöktek és a kicsatolásával babráltak, ami végül sikerült is. Mielőtt azonban kigomboltam volna nadrágját, gyengéden végigsimítottam gyenge pontján, mire felnyögött. Elmosolyodtam rajta, majd folytattam tovább vetkőztetését. Hamar megszabadultunk a nadrágjától és ismét perzselő csókokkal kínoztuk egymást. Egy szempillantás alatt fordított a helyzetünkön, ezzel átvéve az irányítást. Élt a helyzettel rendesen, ugyanis nyakamat halmozta el tüzes csókokkal, majd finoman szívni kezdte a bőrfelületet, ami halk nyögéseket hozott ki belőlem. Ezután kis segítséggel megszabadított melltartómtól, majd csípőjét az enyémhez nyomta, így érezhettem egyre dudorodó férfiasságát. Természetesen kínzott még egy darabig, hasamat és egész felsőtestemet csókolgatta, amit már igen nehezen tűrtem.
-Élvezed? - nyögtem ki nehezen ezt az egy szót, amin szélesen elmosolyodott.
-Nagyon. - suttogta nyakamba és folytatta tovább. Gondoltam, ha ő így, akkor én is így. V vonalán végigsimítva boxeréhez érkeztem. elidőztem a rajta lévő utolsó ruhadarabnál, végül csiga lassúsággal húztam le róla. Mohón kezdett ismét csókolni, egy pillanatra egymás vágytól égő szemébe néztünk, majd hagytuk, hogy megtörténjen, aminek kel.....
