56. rész

Sziasztok. Megérkeztem a folytatással. Elsősorban köszönöm a komikat és pipákat, továbbra is számítok rájuk. Nem nagyon van mit mondanom, szóval jó olvasást. Remélem tetszeni fog, és kérlek hagyjatok nyomot magatok után. :))


Alexa szemszöge:

Reggel természetesen én ébredtem fel hamarabb. És még ő mondja, hogy nincs lustulás. Gondoltam, megadom a módját az ébresztésnek, úgyhogy óvatosan felkeltem mellőle, majd ráültem és elkezdtem ugrálni rajta.
-Ébresztő!!! - kiáltottam hangosan, mire felriadt.
-Te magadnál vagy, Lexi? - nyöszörgött.
-Nem te mondtad, hogy nem lustulunk? - röhögtem rajta, mire derekamnál megragadott és a puha párnák között landoltam.
-Ezt még kamatostól visszakapod! - szólt mérgesen és ott hagyva az ágyban, felkelt és felöltözött.
-Most megsértődtél? - néztem rá, miközben ruháit kapkodta magára, de nem válaszolt. Végül erőt vettem magamon és én is feltápászkodtam. A tegnap kikészített ruhadarabokat magamra vettem, majd kimentem Sziki után a fürdőbe. Épp a tükör előtt foglalatoskodott a hajával, mögé osontam és hátulról átöleltem. Láttam a tükörben, hogy elmosolyodik, ezért egy apró puszit nyomtam nyakára, mire szembefordult velem.
-Kis pukkancs vagy! - mosolyodtam el én is, mire szorosan magához húzott és egy finom csókot lehelt ajkamra.
-Az ehhez hasonló dolgaitokat a hálóban intézzétek már! - nyitott be Bence.
-Milyen tudálékos vagy már kora reggel! - néztem rá, majd gyorsan megfésülködtem és elhagytuk a helyiséget.
-Mindened megvan? - nézett rám kérdőn Sziki.
-Szerintem igen.
-Akkor pakoljunk be a kocsiba. - mondta, majd megfogtuk csomagjainkat és levittük az autóhoz. Betettük bőröndünket a csomagtartóba, majd elfoglaltuk a hátsó üléseket és ott vártunk a többiekre.
-Készülj fel, hogy véged lesz a héten. - húzta ölébe a lábam.
-Miért is?
-Mert nem foglak békén hagyni egy percre sem. - vigyorgott.
-Hűha! Kezdek félni.
-Jól is teszed. - simított végig combomon, majd szenvedélyesen megcsókolt. Ha ilyen jól indul ez a hét, már alig várom, hogy mi fog ebből kikerekedni. Ajkai odaadóan kényeztették az enyémeket, egészen a levegőnk elfogyásáig. Lassan váltunk el egymástól, fejem a mellkasára hajtottam és hasát kezdtem simogatni. Pár perc múlva a többiek is megérkeztek és elfoglalták helyüket. Miután mindenki elkészült, Bence beindította a motort és elindultunk. Csendesek voltunk az utazás ideje alatt, legalábbis úgy tűnt. Ujjaim végig barátom hasát kényeztették, majd pólója alatt rosszalkodtak. Hidegebb volt a kezem bőrénél, ezért mikor hozzáértem és gyengéden végighúztam ujjaimat meleg bőrfelületén, először kirázta a hideg, majd egy apró sóhaj hagyta el száját, amin elmosolyodtam.
-Élvezed? - nézett rám.
-Nagyon. És ahogy látom, te is. - húztam mosolyra a szám, majd még jobban az ölébe húzott és mohón lecsapott ajkaimra. Telhetetlenül faltuk egymást, miközben keze fenekemen barangolt, enyém pedig még mindig pólója alatt kószált.
-Gyerekek! Örülök, hogy kibékültetek, meg minden, de ne a kocsiban hozzátok össze a trónörököst, ha kérhetem! - szólt ránk Bence, mire mindenki felnevetett. Abbahagytuk érzelmes tevékenységünket és egymáshoz bújva utaztunk tovább. Csendesen feküdtem Sziki mellkasán és finom illatát mélyen magamba szívtam. Gyengéden az oldalam simogatta, amivel mint mindig, most is megnyugtatott. Ujjaim hasán pihentek, majd pólóján átlátszó kockáit rajzoltam körbe.
-Kicsim! - fogta le a kezem, mire ránéztem.
-Mi az?
-Ne kínozz már, légy szíves! - suttogta.
-Csak simogatlak. Abban mi a kínzás? - mosolyodtam el.
-Majd meglátod! Csak érjünk oda!
-Ne fenyegess, Szikszai!
-Mert mi lesz?
-Egyedül alszol! - mondtam, mire elnevette magát.
-Ki se bírnád!
-Én? Összekeversz magaddal.
-Nem tudom, most is ki heverészik az ölemben! - kuncogott tovább, mire kimásztam az öléből és az ablak felé fordultam. Rá sem néztem, csak az elsuhanó épületeket kémleltem. Éreztem, hogy mocorog mellettem, majd ujjai finoman végigsiklottak fedetlen combomon, mire kirázott a hideg.
-Hagyjál! - fogtam meg a kezét és elvettem a lábamról.
-A-a. - tette vissza és egész tenyerével végigsimított a csupasz bőrfelületen. Mikor combom belső részéhez ért, nagyon vissza kellett magam fognom. Behunyt szemekkel élveztem érintését, majd ajkait váratlanul az enyémeken éreztem és érzékien csókolni kezdett. Hátam konkrétan az ablakhoz tapadt, felsőtestével pedig rám nehezedett, így még jobban hozzám simult. Ujjaim haját túrták, övéi pedig még mindig lábamon szaladgáltak.
-Lehetek a gyerek keresztapja? - szólt hangosan Olivér, a többiek pedig felnevettek. Belemosolyodtam csókunkba, így abba is hagytuk, ami szerintem jobb is.
-Most úgy beszélsz, mintha ti nem csinálnátok soha ilyet. - szólalt meg Sziki.
-De igen, csak mondjuk nem a kocsiban. - röhögött.
-Na jó lesz most már! - szóltam közbe én is, mire elhallgattak. Még nagyjából fél órát utaztunk, majd lassacskán megérkeztünk. Egy igényesnek tűnő hotel előtt parkoltunk le, majd kiszálltunk és kiszedtük a csomagunkat. Bementünk, a recepciónál pedig bejelentkeztünk. Két személyes szobákat kaptunk és nem volt kérdéses, hogy ki kivel alszik. Szikinél volt a kulcs, aminek segítségével bejutottunk a 103-as számot viselő szobánkba. Ahogy beléptem, a lélegzetem is elállt a látványtól, olyan modern és ízléses volt minden. Hófehér falak, tökéletes kilátást nyújtó ablakokkal, külön konyha, háló és fürdő.
-Hűűű, mekkora ágy! - dobta le Sziki a cuccait.
-Gondoltam, hogy azt nézed meg először. - pakoltam le én is és szétnéztem egy kicsit.
-Azt hiszem, jól elleszünk ebben a pár napban. - szólt utánam.
-Azt nem kétlem.
-Kipróbáljuk? - nézett rám, majd a rendezett francia ágyra.
-Neked mindig csak ezen jár az eszed?
-Miattad van! Mondtam a kocsiban, hogy ne húzz fel, de nem hallgattál rám, úgyhogy most törlesztek édesem.- vigyorgott, majd magához húzott és mohón rátapadt ajkaimra. Kezeim nyaka köré csavarodtak, övéi pedig először derekamon pihentek, majd egyre lejjebb merészkedtek. Nyelvünk vadul csatázott egymással, levegőnk pedig vészesen fogyott. Heves tevékenységünket megszakította, majd nyakamat záporozta el hosszú, nedves csókokkal, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem. Apró léptekkel az ágy felé közeledtünk, majd a puha párnák közé zuhantunk. Mivel ő volt felül, a kezében volt az irányítás és szó szerint azt csinált velem, amit akart. Rendesen ki is használta a helyzetet és pólómat lassan felhúzta, egészen melltartómig és hasamat lepte el tüzes csókokkal. Nem bírtam tovább a kínzását, ezért felhúztam magamhoz és ajkaink újra egymásra találtak és odaadóan falták egymást. Ujjaimat pólója alá vezettem és lassan lehúztam róla a ruhadarabot és a földre dobtam. Ő is hasonlóképpen cselekedett, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől.
-Ezt nem hiszem el! - sóhajtott.
-Nyisd már ki! - toltam el magamtól. Lemászott rólam és felvette a felsőjét, majd az ajtóhoz indult. Én is gyorsan felpattantam és igyekeztem kicsit rendbe szedni magam. Bence hangját hallottam kintről, ezért odamentem hozzájuk.
-Látom, rosszkor jöttem. - nézett végig rajtunk.
-Tökéletes az időzítésed. - mondtam.
-Jöttök várost nézni? - kérdezte.
-Aha. - válaszoltam, mire Sziki egy "Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?" nézéssel pillantott rám.
-Oké. Lent találkozunk. - szólt, majd el is tűnt, én pedig becsuktam az ajtót.
-Ez most komoly?
-Most mi van? - néztem rá értetlenül.
-Minek kellett igent mondani?
-Ne nyafogj már! - szóltam rá.
-Jól van, Lexi, ezt megjegyeztem. - mérgelődött, majd hirtelen a falhoz nyomott. Milliméternyi távolság sem volt köztünk, levegőt is alig kaptam. Kajánul rám vigyorgott, majd úgy kezdett el csókolni, mint még soha. Minden testrészünk összeért, szívem össze-vissza kalapált, ajkaim pedig hagyták, hogy az övéi eluralkodjanak rajtuk. Úgy álltam ott, mint egy szobor és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Lassan elszakadt tőlem, én pedig zihálva próbáltam magamhoz térni.
-Csak, hogy tudd mit hagytál ki. - mosolygott öntelten, majd fogta magát és ott hagyva engem, kisétált a szobából. Lefagyva álltam továbbra is egy helyben és próbáltam rájönni, hogy mi volt ez az egész. Tud még meglepetéseket okozni rendesen! Fokozatosan kezdett csillapodni a légzésem és visszataláltam a Föld nevű bolygóra, aztán erőt vettem magamon és én is kimentem. Bezártam az ajtót és a többiek keresésére indultam, akik az előtérben vártak rám.
-Hol van már Lexi? - hallottam Olivér hangját.
-Itt a Lexi! - szóltam hangosan és Sziki hátára ugrottam.
-Na, nem játszunk lovacskásat! - tett le a földre.
-Szamárral nem is lehet! - nevettem el magam.
-Hogy mondhatsz ilyet? - lépett elém és a szemembe nézett.
-És te hogy tehetsz velem ilyet, mint az előbbi kis akciód? - hajoltam közelebb hozzá, mire elmosolyodott.
-Az csak egy kis bosszú volt, Kicsim. - suttogta és arcomra nyomott egy puszit.
-Mehetünk? - nézett ránk Ya Ou, mindenki bólintott, aztán a hotelt elhagyva elindultunk a városba.

Sziki szemszöge:

Ahogy telik az idő, úgy ragaszkodunk egyre jobban egymáshoz Lexivel. Nem tudom nélküle elképzelni az életem és nem is akarom.  Olyan felhőtlen a kapcsolatunk, mint még soha. Nagyon sokat gondolkodtam kettőnkről és úgy érzem, hogy ideje lenne magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, bár nem tudom, hogy ő mit szólna hozzá. 
Egymás kezét szorongatva indultunk el várost nézni, egy kicsit lemaradva a többiektől.
-Mondtam már, hogy szeretlek? - néztem gyönyörű arcára.
-Valami rémlik, de szeretem hallani. - mosolyodott el és egy apró puszit nyomott az arcomra. Csendben követtük Bencééket és megnéztünk néhány nevezetességet, parkot, majd a végén már csak céltalanul császkáltunk az utakon. A lányok amint megpillantották a kirakodókat, egyből megrohamozták őket. Barátnőm mellé léptem, aki a vattacukorárusnál állt sorba.
-Egy epreset szeretnék. - mondta az árusnak, aki teljesítette kérését és egy hatalmas adag puha édességet nyújtott át Lexinek.
-Kérsz? - nyújtotta felém. Egy kicsit lecsíptem belőle és a számba helyeztem, ahol azonnal el is olvadt. Jóízűen ette a ragacsos cukrot, miközben a bazárosok között sétálgattunk.
-Csupa ragacs vagyok. - mutatta kezét, majd egy közeli kútnál megmosta.
-A szád nem ragacsos véletlenül? - néztem rá mosolyogva.
-Egy picit igen. - mondta, majd elé léptem és édes ajkaira tapasztottam az enyémeket és puhán megcsókoltam.
-Eper ízű vagy. - mosolyodtam bele csókunkba.
-Te is. - nézett rám csillogó szemeivel. Kicsit még nézelődtünk, majd lassacskán visszaindultunk a hotelbe.
-Gyerekek, van moziszoba! Nem filmezünk? - nézett ránk Olivér. Rábólintottunk, majd vacsorázás után elfoglaltuk a babzsákfotelekkel és kényelmes matracokkal berendezett helyiséget. Elindították a Másnaposok 3-at és pihenésként csendesen a képernyőre tapadt a tekintetünk. Lexi szokásához híven kényelmesen elhelyezkedett az ölemben és onnan nézte a vígjátékot. Szorosan magamhoz öleltem és ujjaimmal oldalát simogattam. Mindenki kíváncsian nézte a filmet, néha-néha fel is nevettünk egy-egy vicces jeleneten. A vége felé már észrevettem, hogy barátnőm nem mozdul, mellkasa pedig egyenletesen mozog fel és le, ebből pedig arra következtettem, hogy elaludt.
-Mi van? Csipkerózsika kidőlt? - nézett ránk röhögve Olivér.
-Hagyd már! - szóltam rá. Mivel vége lett a filmnek, mindenki elvonult a szobájába. Karjaimba vettem az ölemben szuszogó lányt és a szobánk felé indultam vele.
-Hova viszel? - nyöszörgött halkan.
-Aludni.
-Letehetsz, most már fent vagyok. - mondta, én pedig kérését teljesítve letettem az ajtó előtt. Kinyitottam a zárat, majd bementünk.
-Megyünk fürödni? - néztem álmos arcára. Bólintott egyet, aztán a háló melletti helyiségbe igyekeztünk.

Levettük piszkos ruháinkat és a kellemesen meleg vízcseppek alá álltunk. Először megmosakodtunk, majd hosszú ideig egymás tekintetében mélyültünk el, miközben az apró vízcseppek testünkön siklottak végig. Kezeit váratlanul nyakam köré fonta és megölelt.
-Baj van, Kicsim? - néztem ismét gyönyörű szemeibe.
-Nincs. - csóválta a fejét, majd maga köré tekerte törölközőjét és kiszállt a zuhany alól. Elzártam a vizet és én is így tettem, majd felöltöztünk és visszamentünk a hálóba. Lexi azonnal lefeküdt és bebújt a takaró alá. Én is követtem, majd felé fordultam és tökéletes ajkaira leheltem egy könnyű csókot. Gyengéden viszonozta gesztusomat és lassan elváltunk egymástól és végigsimított arcomon.
-Ezt hagyjuk holnapra, jó? - nézett rám fáradtan.
-Rendben. - feküdtem vissza mellé.
-Nem haragszol? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-Már miért haragudnék? Látom, hogy fáradt vagy. Aludjunk! - öleltem magamhoz és egy puszit nyomtam homlokára. Jó éjt kívántunk egymásnak, majd hamar átléptünk az álmok birodalmába.

55. rész

Hát szép napot mindenkinek! Először is szeretnék Tőletek egy kis segítséget kérni. Egy ismerősöm nem régiben belekezdet egy oldalba és sokat segítenétek vele, ha benéznétek és mondanátok véleményt róla. http://positively.ucoz.com/news/a_siker_fele_vezeto_ut/2014-11-20-1 Itt lenne a link és szerintem nagyon hasznos dolgokat ír le, részben kapcsolódik a fiúkhoz is, hisz ők is azt tanították, hogy harcoljunk az álmainkért, szóval megköszönném, ha bekukkantanátok. 
Másodszor pedig nagyon sajnálom, hogy majdnem két hetet késtem, de nem volt időm. Most már visszatértem és igyekszem tartani a tempót. Köszönöm az eddigi véleményeket. Ez a rész nem lett túl izgalmas, inkább kicsit túlfűtöttnek jellemezném. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy 18+-os lesz, szóval csak okosan. :) Várom a komikat pipákat és a feliratkozókat is. Jó olvasást. :))



Alexa szemszöge:
Három hét telt el azóta a borzalmas nap óta, mikor azt éreztem, hogy örökre elveszítem Szikit. Szerencsére minden jól alakult és a lehető legmélyebb és legszorosabb kötelék alakult ki közöttünk. Másfél hete voltam varratszedésen, ami iszonyatosan fájt, de mára már alig érezhető a fájdalom. Sziki minden nap szüntelenül mellettem volt és minden kérésemet teljesítette. Kérve se kívánhatnék nála jobb embert magamnak. Rég láttam már a srácokat, ezért úgy döntöttünk, hogy ma odaát alszunk.
-Kicsim, siess már! - sürgetett.
-Nem ráérünk? - néztem rá.
-Végül is.
-Akkor meg türelem! - vettem fel a cipőm és még bementem a fürdőbe megfésülködni. Felkaptam a táskám, majd az ajtó bezárása után elindultunk a szomszéd házba. Pár perc alatt megérkeztünk és ahogy bementünk, Bella egyből a nyakamba ugrott.
-Lexiii!!! - kiabált, miközben majd kinyomta belőlem a szuszt is.
-Hiányoztál bolond lány! - nevettem el magam.
-Na és én? - biggyesztette le ajkát a szőkeség.
-Te is, Szöszi. - engedtem el Bellát, majd megöleltem őt is.
-Gyere. - rángatott el Olivértől a szőkésbarna hajú lány és a szobájukba húzott.
-Na mesélj! - ültünk le az ágyra és kíváncsian nézett rám
-Mit szeretnél tudni?
-Mindent. Hetek óta nem láttalak. Mi van Szikivel? - tette fel egymás után a kérdéseit.
-Vele minden rendben. Jól megvagyunk. - válaszoltam.
-Na, ez szuper. - vigyorgott.
-Mi az? - néztem rá értetlenül.
-Hát..... Szikit sem lehetett látni már vagy két hete, szóval.... - kezdett bele.
-Ne is folytasd! Tudom mire akarsz kilyukadni. - szakítottam félbe.
-Most miért? Csak kíváncsi vagyok. - kuncogott tovább.
-Ennyire azért ne legyél. De akkor témaváltás. Mi van veled és Olivérrel? - néztem rá kérdőn.
-Jól kijövünk egymással minden téren! - emelte ki az utolsó két szót.
-Örülök neki, de a részletektől kímélj meg!
Jó ideig beszélgettünk még az elmúlt hetek történéseiről, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és a fiúk rontottak be rajta.
-Kicsacsogtátok magatokat? - néztek ránk.
-Nem! - szóltunk egyszerre.
-Na jó. Kérem vissza a csajomat! - szólt Sziki és váratlanul a karjaiba vett és kivitt a szobából.
-Tegyél már le! - ficánkoltam, de egyenesen a szobájába vitt és szó szerint az ágyra dobott.
-De egy paraszt vagy te, Szikszai! - néztem rá mérgesen.
-Mit mondtál?
-Jól hallottad.
-Most véged! - nézett rám gonoszul és rám vetette magát. Megmozdulni nem tudtam alatta, úgy elhelyezkedett rajtam.
-Sziki, szállj le rólam! - ütögettem a mellkasát.
-Vond vissza és szabad vagy!
-Mit vonjak vissza? Hogy egy paraszt vagy? Sajnálom, de az igazságot nem szabad letagadni. - nevettem.
-Hát akkor sok sikert a szabaduláshoz. - vigyorgott, majd közelebb hajolt hozzám és mohón megcsókolt. Nem volt időm reagálni, hiszen olyan gyorsan történt az egész. Ajkai telhetetlenül kezdték falni az enyémeket, amit készségesen viszonoztam, miután felfogtam mit is csinálunk. Nyelve azonnal utat tört a számban és egyből megtalálta az összhangot az enyémmel és érzékien kényeztették egymást. Napról-napra egyre szenvedélyesebb csókcsaták zajlanak le köztünk, amivel erősen kínozzuk egymást. Levegőnk elfogyása miatt nehezen elszakadtunk egymástól és mélyen elmerültünk a másik tekintetében.
-Kicsim, én már nem bírom tovább! - suttogta.
-Mit is?
-Ezt az egészet. Hetek óta húzzuk egymás agyát. Nagyon akarlak. - bökte ki végül problémáját, amin egy jót mosolyogtam.
-Szóval ez a helyzet. Akkor ezt a problémát sürgősen orvosolni kell! - húztam le magamhoz és ismét forró csókcsatákba bonyolódtunk. Kezei eközben bebarangolták egész testemet, majd pólómat kezdte lassan felhúzni, mikor hirtelen kivágódott az ajtó.
-Sziki! Olivér mondta, hogy ........ hazajöttetek. - röhögte el a mondat végét Bence, mire barátom felült és feléjük fordult.
-Szia Lexi. - integetett Ya Ou vigyorogva.
-Szeretnétek valamit, vagy csak kukkolni jöttetek? - néztem rájuk.
-Is-is. Bár a második izgalmasabbnak tűnik. - röhögtek tovább.
-Látom fel tört belőletek a kultúra. - ültem fel én is.
-Haha. Na, ha befejeztétek, akkor várunk a nappaliban. Van egy bejelenteni valónk. - mondta Bence.
-De, ha lehet, akkor ne egy óra múlva gyertek. - szemtelenkedtek, majd elhagyták a szobát.
-Imádok itt lakni. - fordult vissza hozzám és apró puszikat nyomott arcomra.
-Menjünk ki. - toltam el magamtól, mire sóhajtott.
-Remek. - morogta morcosan és lemászott rólam. Nehézkesen én is kimásztam az ágyból, majd kimentünk a többiekhez.
-Már végeztetek is? - nevettek rajtunk.
-Bele se kezdtünk. - szólt rájuk Sziki, majd levágódott a kanapéra, én pedig az ölébe ültem.
-Szóval, most, hogy mindenki itt van, arra gondoltunk, hogy mivel kaptunk egy hét kimenőt, lemehetnénk  vidékre. Ya Ou-val már találtunk is egy jó kis hotelt. - mesélte Bence.
-Jól hangzik. - mondta Olivér. Mi is egyet értettünk az ötlettel, hiszen már jó lenne egy kicsit kikapcsolódni.
-Akkor, ha mindenki benne van, holnap után indulunk.
-Van még valami? - kérdezte Sziki.
-Nincs. Ja de. Ha rosszalkodni szeretnétek, akkor csak halkan. Vékonyak a falak. - vigyorgott Ya Ou, mire mindenki elnevette magát.
-Egyéb kívánság? - néztem rá.
-Nincs. Mehettek. - röhögött tovább, Sziki pedig megfogta a kezem és egyenesen a szobájába húzott, majd bezárta az ajtót.

Sziki szemszöge:

Napról-napra egyre jobban vágyom Lexire és minden egyes csókjával csak rátesz egy lapáttal az egészre. Bevallom, nagyon tetszett ez a kirándulós ötlet, mert végre egy kicsit kipihenhetjük magunkat. Miután Ya Ou-ék jól kinevették magukat rajtunk, visszamentünk a szobámba és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót.
-És most mit szeretnél? - mosolygott előttem.
-Tudod te azt nagyon jól. - csúsztattam kezem a derekára és magamhoz húztam. Elbűvölő szemeibe néztem, majd ajkait céloztam meg és egy forró csókot leheltem rájuk. Kettőnk közül most ő volt a telhetetlenebb, mert vadul kezdte ajkaimat kényeztetni, ami ellen semmi kifogásom nem volt.Kezem formás fenekére vándorolt és finoman belemarkoltam. Ajkaink lassan elszakadtak egymástól, majd bemásztam az ágyba és magamra rántottam Lexit. Le akartam venni a felsőjét, de nem engedte.
-Türelem Édesem. - mosolygott pimaszul, majd millió nedves csókkal záporozta el nyakamat. Halk sóhajokkal értékeltem cselekedetét és láttam rajta, hogy élvezi, hogy kínozhat. Apró mozdulatokkal hajtotta egyre feljebb a pólómat, majd pici ujjaival végigsimított vágytól égő testemen. Ezután nadrágomhoz érkezett, majd egy lassú és gyengéd mozdulattal érintette meg gyenge pontomat, ami egy férfias nyögést hozott ki belőlem. Úgy gondoltam, hogy elég ebből és most hagyom, hogy ő is szenvedjen egy kicsit. Hátára

csúsztattam a kezem és magam alá gyűrtem könnyű testét. Rögtön megszabadítottam pólójától, majd az enyém is hamar a földre került. Hasától kezdve egészen a mellkasáig apró csókokat hintettem testére és éreztem, hogy kirázza a hideg és egyre gyorsabban emelkedik mellkasa. Szép lassan elértem a nyakáig és először hosszú csókokat hagytam a csupasz bőrfelületen, majd finoman szívni kezdtem puha és illatos bőrét, mire egy alig hallható nyögés hagyta el száját. Visszatértem ajkaihoz és heves csókcsatákat vívtunk egymással. Mindkettőnk teste egészen felforrósodott a vágytól és már csak néhány felesleges ruhadarab választott el minket egymástól. Még egy kicsit teszteltem a tűrőképességét, hiszen ő is kínzott pár perccel ezelőtt. Őrületes lassúsággal szabadítottam meg nadrágjától, majd kis segítséggel az enyém is lekerült rólam. Ujjai hajamat túrták, miközben nyelvünk forrón kényeztette egymást. Végül a maradék ruhaneműből is kihámoztuk egymást, testünkön eluralkodott a vágy és olyan hosszú idő elteltével végre ismét eggyé váltunk és átadtuk magunkat az élvezeteknek.....
-Nagyon szeretlek. - dőltem le mellé zihálva, ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét.
-Én is szeretlek. - rajzolt apró köröket hasamra. Légzésünk egyre csillapodott, majd összekulcsoltam ujjainkat és magamhoz öleltem. Csendesen feküdtünk egymást ölelve, csak lélegzetvételünk hangja járta át a szobát. Már majdnem elaludtunk, mikor hirtelen megszomjaztam.
-Hová mész? - emelte rám tekintetét.
-Inni. - keltem fel és felhúztam az alsónadrágom, majd kimentem a konyhába. A hűtőhöz léptem és kivettem belőle egy üveg mentes vizet. Töltöttem egy pohárba és a konyhapultnak dőlve kortyolgattam, miközben az elmúlt óra eseményei jártak a fejemben. Csodálatos volt minden egyes pillanata. Nem lehetek elég hálás, amiért rátaláltam Lexire. Egyszerűen ő számomra a tökéletes lány. Szavak nélkül is megértjük egymást, hiszen már kiismertük a másikat az együtt töltött hónapok alatt. Azt szeretném, ha ő lenne a gyerekeim anyja és hogy olyan tisztalelkű kislányunk legyen, mint ő maga. Mosolyogva képzeltem el a közös jövőnket, mikor kinyílt a konyhaajtó és szépséges szerelmem csoszogott be rajta egy szál bugyiban és a pólómban.
-Hogy lehet ilyen sokáig inni? - nézett rám, mire letettem kezemből megüresedett poharamat és magamhoz öleltem törékeny testét.
-Megyünk aludni? - kérdezte halkan.
-Fáradt vagy? - néztem álmos arcára.
-Egy picit.
-Akkor menjünk. - öleltem át hátulról és visszamentünk a szobámba. Bebújtunk a takaró alá, majd egy könnyű csókot leheltem ajkaira.
-Jó éjt, szerelmem. - simogattam meg arcát.
-Jó éjt. - bújt hozzám és rögtön el is aludt. Kis ideig néztem milyen békésen szunyókál, majd engem is elnyomott az álom.
    Kipihentem ébredtem fel reggel, vagyis pontosabban délután 1-kor. Lexi még az igazak álmát aludta, szorosan engem ölelve. Finoman elsöpörtem arcából az oda omló hajtincseit, majd pici puszikkal halmoztam el hófehér bőrét. Halkan nyöszörögni kezdett és a fejére húzta a takarót.
-Ébresztő, Hercegnőm! - húztam le róla a puha anyagot.
-Még öt percet, légyszí'! - motyogta és átfordult a másik oldalára.
-Kicsim, egy óra van.
-Nem érdekel. Aludj te is!
-Lustaság. - mondtam, majd felkeltem és kimentem. A többiek már javában beszélgettek és pakolásztak, mikor odaléptem hozzájuk.
-Jó reggelt. - nyújtóztam egyet.
-Lassan már jó estét! - vigyorgott Olivér.
-Látom hosszú volt az éjszaka. - nézett rám Ya Ou perverz vigyorral.
-Inkább rövid. - mosolyodtam el, ahogy visszagondoltam a tegnap estére.
-Lexi? - kérdezte Bence.
-Még alszik. Nem volt hajlandó felkelni. - válaszoltam és a konyhába indultam. Eléggé éhes voltam, ezért készítettem pár szendvicset és leültem "reggelizni". Pár perccel később megláttam kócos hajú, álmos barátnőmet közeledni és egyből mosolyra húzódtak ajkaim.
-Na mi van? Kidobott az ágy? - néztem végig rajta.
-Nem. Csak olyan jó fej pasim van, hogy nem hagy aludni. - töltött magának kávét és hamar meg is itta.
-Persze. Kicsit sem te vagy a lusta. Áááá!
-Visszafekszünk? - nézett rám aranyosan.
-Erről beszélek. - nevettem el magam, majd szorosan megöleltem. Egy puszit nyomott meztelen mellkasomra és visszahúzott a szobába.
-Életem, azt ugye tudod, hogy még holnapra be kell pakolnunk? - néztem rá, miután kényelmesen elhelyezkedett a puha párnák között.
-Reggel nem lesz jó?
-Szerinted, ha délután 2-kor lehetetlenség téged kirángatni az ágyból, akkor majd reggel 7-kor felpattansz és bepakolsz? Ezt te sem gondoltad komolyan!
-Jól van, na! Akkor már puszit sem kapok? - nézett rám morcosan.
-Azt nem mondtam. - hajoltam fölé és gyengéden megcsókoltam. Ahogy ajkaink ismét összeértek, beugrottak az éjjel történtek. A forró csókok, a finom simogatások és a halk sóhajok. Ezekkel a gondolatokkal kezdtem egyre szenvedélyesebben falni ajkait, amit készségesen viszonzott is. Kezem végigsiklott csupasz combján, miközben ujjai hátamon kalandoztak. Tudtam, hogyha nem állunk le még most, akkor annak a tegnapihoz hasonló vége lesz, ezért nehezen elszakadtunk egymástól és csillogó, barna szemeibe mélyesztettem a tekintetem.
-Szeretlek. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek. - mosolyodtam el és mellé feküdtem.
-Na jó. Pakoljunk be mielőtt meggondolom magam. - ült fel.
-Először talán fel kéne öltözni, nem gondolod? - néztem rá,
-Én már fel vagyok. - futtatta át öltözékén a tekintetét.
-Igen? És az én pólómban meg egy szál bugyiban szeretnél végigszambázni  az utcán?
-Hát.... nem igazán.
-Nem is hagynám. Az én barátnőmet csak én nézhetem. - húztam az ölembe.
-Talán rám van írva a neved? - mosolygott.
-Nincs. De attól még az enyém vagy. - leheltem egy könnyű csókot ajkaira. Kimászott az ölemből és az este szétdobált ruháit kezdte szedegetni.
-Hol a melltartóm? - nézett rám kérdőn.
-Nem mondom meg! - ellenkeztem vele.
-Na, ne szórakozz velem! Kérem! - nyújtotta felém a kezét, aminek az lett az eredménye, hogy megint az ölemben landolt.
-Tessék. - húztam ki a ruhadarabot a párnám alól, amit azonnal ki is kapott a kezemből.
-Tolvaj! - mondta bosszúsan, majd megszabadult pólómtól és előttem kezdett el öltözni. Tátott szájjal csodáltam hibátlan testét, amire egyre több ruhadarab került.
-Segítesz? - nézett rám, kezében a pólójával, amit hátul kellett megkötni. Mögé léptem és egy masnival rögzítettem rajta a textil anyagot, majd egy apró puszit nyomtam nyakára. Ezután én is elkészültem és elindultunk a lakásába. Alig két órába telt, mire eldöntötte mit akar magával hozni és alig fért bele egy bőröndbe. Miután nála kész lettünk, az én cuccaim is bőröndbe kerültek és kivittük a nappaliba. Már igen csak este volt, mire elkészültünk, ezért gyorsan megvacsoráztunk, majd elmentünk fürödni.
-Reggel nincs lustulás! Ha nem kelsz időben, pizsamában raklak be a kocsiba! - figyelmeztettem, majd bebújtam mellé az ágyba.
-Aztán nehogy te aludj el a végén! - nevetett.
-Az nem fordulhat elő. Na, jó éjt, Kicsim. - húztam magamhoz.
-Jó éjt. - nyomott egy puszit az arcomra és a mellkasomra hajtotta a fejét. Oldalát simogattam egészen addig, míg el nem aludt, majd nem sokkal később én is elmerültem az álmok világában.

54. rész

Sziasztok. Meghoztam a folytatást. Köszönöm a több, mint 30000-es oldalmegtekintést, nagyon örültem neki. Szeretnék előre szólni, hogy jövő héten nem valószínű, hogy tudok új részt hozni, mert szombaton lesz a szalagavatóm és millió teendőm van addig, vasárnap meg hát nem hinném, hogy íróképes állapotban leszek. Mindenesetre megpróbálom összehozni a hét folyamán, de nem ígérek előre semmit. Addig is itt az 54. rész, nagyon várom a véleményeket. Jó olvasást. :))


Már egy hete, hogy az unalmas kórházi szoba fehér falait bámulom, de ma végre hazamehetek. A srácok minden nap bejöttek hozzám, Szikit pedig alig tudtam hazaküldeni, hogy pihenje ki magát. Örülök, hogy sikerült kibékülnöm a szüleimmel, hisz fontos szerepet töltenek be az életemben, még ha ritkán is látom őket. A hasam még mindig borzalmasan fáj, de annyival jobb a helyzet, hogy már fel tudok kelni. 
Álmosan nyújtóztam egyet az ágyban, mikor nyílt az ajtó és mosolygós barátom lépett be rajta.
-Jó reggelt, Életem. - jött közelebb és lehajolt hozzám, viszont nem csókolt meg.
-Hééé! Valamit elfelejtettél! - néztem rá mérgesen.
-Mit is? - vigyorgott, mire magamhoz húztam.
-Ezt. - összetapasztottam ajkainkat és mohón megcsókoltam.
-Ezt képtelenség elfelejteni. - suttogta, majd átvette az irányítást és most ő kezdett hevesen csókolni. Nem sokáig élvezhettem, mert ismét nyílt az ajtó és az orvos lépett be rajta.
-Jó reggelt fiatalok! - köhintett, mire elváltunk egymástól, én pedig fülig pirultam. - Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást, de meghoztam a zárójelentést. - lebegtette a papírt a kezében. Átadta, majd elmondta, hogy egy hét múlva jöjjek vissza varratszedésre, ezután pedig távozott. Sziki segített összeszedni a dolgaimat és kivitte a kocsiba. Addig megpróbáltam a pizsamámat utcai ruhára cserélni, de nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt elképzeltem.
-Várj már, segítek! - jött vissza és kivette rövidnadrágomat a kezemből és rám adta. Megkapaszkodtam benne, míg lemásztam az ágyról, majd begomboltam a farmer anyagot és felvettem a papucsom. Szétnéztünk, hogy mindent elpakoltunk-e, ezután végre elhagyhattuk a kórtermet és az autóhoz indultunk. Bár szerintem lassabban mentem, mint egy 80 éves öreg néni, de végül sikeresen odaértem és indultunk is haza.
-Figyel, Kicsim! Arra gondoltam, hogy amíg teljesen felépülsz, nálad lennék. Így legalább felváltva tudunk rád vigyázni Tomival. - nézett rám a visszapillantóból.
-Nem vagyok magatehetetlen, csak fáj a hasam! Viszont az ellen nincs kifogásom, hogy velem legyél.
-Rendben. Akkor felkísérlek és hazaugrok néhány cuccomért. - mondta.
-Jól van. - helyeseltem, majd leparkolt és segített felmenni. A lakásban nem volt senki, mert Tomi egész nap dolgozik. Becsukta magunk mögött az ajtót és végre újra beléphettem rég nem látott birodalmamba.
-De jó újra itthon!
-Én is örülök, hogy végre hazaengedtek. - lépett elém és magához ölelt.
-Mindjárt jövök. - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Siess vissza. - engedtem el és kiviharzott a szobából. Lassan bemásztam az ágyamba, lefeküdtem és csendben vártam, hogy visszajöjjön.

Sziki szemszöge:

Egész héten szüntelenül erre a napra vártam. El sem hiszem, hogy újra vele lehetek egész nap és éjszaka magamhoz ölelve alhatok majd el. Hetek óta egy dalon dolgozom, amit ma el is fogok neki énekelni. Remélem, hogy tetszeni fog neki, mert szívem-lelkem beleírtam. 
Miután felkísértem, gyorsan hazaszaladtam és bedobáltam a legfontosabb dolgaim egy táskába. Megfogtam a gitárom és rögtön siettem is vissza Lexihez. Kivártam míg zöld lesz a lámpa és átmentem a zebrán. Felcaplattam az emeletre és már vissza is értem az ismerős kis lakásba. Benyitottam szerelmem szobájába, aki az ágyában feküdt. Rám mosolygott, mikor meglátott, én pedig lepakoltam a cuccaim és leültem mellé.
-Minek a gitár? - pillantott a hangszeremre.
-Mindjárt megtudod. - simogattam meg puha arcát és kezembe vettem a gitárt, mire feljebb csúszott az ágyon és mosolyogva nézett rám. Elkezdtem pengetni a hangszert, szemeivel pedig végig a tekintetem fürkészte. Kíváncsian hallgatta a sorokat, amiket dúdoltam és láttam rajta, hogy elérzékenyült.

Nélküled sötétbe zárom a fényt

A magányt, mely ízekre tép.

Nélküled a lélegzet semmit sem ér,

De ha velem vagy, az egész világ szép.

Nélküled pokolnak látszik az ég

A mennyország lángokban ég.

Nélküled a szabadság semmit sem ér,

De ha velem vagy, te gyújtod a fényt,

                                                                                          

Mit egy mosolyban rejtesz.

Az álmot, s a feloldozást.

A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak,

Elégtek, s én mint angyal, mely lebénult már.

Nélküled többé nem száll.

Nélküled börtönbe zárom a fényt

Hol az álmod a felhőkig ér

Én ott várok rád, ahol a sötét is fél,

Mert ha velem vagy, te gyújtod a fényt.

Mit egy mosolyban rejtesz

Az álmot, s a feloldozást.

A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak,

Elégtek, s én mint angyal, mely lebénult már.

Nélküled többé nem száll.

 
Tiszta szívemből énekeltem neki és a végére pedig nedves könnycseppek mosták gyönyörű arcát. Letettem a gitáromat az ágy mellé és szépséges barátnőmre néztem.
-Mi a baj, Kicsim? - töröltem le könnyeit.
-Gyönyörű volt. - mosolygott és az ölembe mászott. Nyakam köré fonta ujjait és puha ajkait az enyémekre tapasztotta. Azt hiszem, kapcsolatunk eddigi legkifejezőbb és érzelmesebb csókcsatája zajlott le közöttünk. Most éreztem igazán, hogy újra visszakaphattam. Derekánál óvatosan közelebb húztam magamhoz, de eközben sem szakadtunk el egymástól egy másodpercre sem. Ujjaim oldalán végigsimítva csupasz combjára szöktek és a bőrfelületen siklottak végig, amitől éreztem, hogy kirázza a hideg. Elmosolyodtam ezen, amivel megszakítottam szenvedélyes tevékenységünket. Lassan kinyitotta igéző szemeit, ajkai pedig egyből mosolyra húzódtak.
-Mondd, hogy ennek köztünk soha nem lesz vége. - nézett rám.
-Soha, érted? Te örökre az enyém vagy. - fogtam kezeim közé arcát és egy apró csókot leheltem tökéletes ajkaira.
-Nagyon szeretlek. - puszilt nyakamba és szorosan hozzám bújt.
-Én is szeretlek, Kicsim. - suttogtam fülébe és a karjaimba zártam. Nem értem, hogy bírtam ki hetekig nélküle. Most azt érzem, hogy egy percig nem lennék képes létezni, ha nincs velem. Nagyon sok időt töltöttünk együtt mostanában és egyre jobban ragaszkodom hozzá.
-Elmegyünk sétálni? - nézett rám reménykedve.
-Szó sem lehet róla! Pihenned kell! - mondtam határozottan, mire elszomorodott.
-Kérlek. - nyomott apró puszikat az arcomra.
-Ezzel nem tudsz megpuhítani!
-Valóban? - mosolyodott el és áttért a nyakamra. Hosszú, nedves csókokkal hintette be a csupasz bőrfelületet, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem.
-Kicsim. - szóltam rá, de folytatta tovább. Egyre nagyobb önuralomra volt szükségem, hogy ne teperjem le azonnal. - Ha most nem hagyod abba, ott végzed a párnák között! - mondtam nehézkesen, mire fülig érő vigyorral rám nézett.
-Akkor elmegyünk sétálni? - kérdezte aranyosan.
-Lehet neked nemet mondani?
-Lehet, de nem érdemes. - nyújtotta ki a nyelvét.
-Na jó, de max 10 perc! - egyeztem végül bele.
-Köszönöm. - csókolt meg vidáman és lassan kimászott az ölemből.
-Mehetünk? - álltam fel én is. Édesen bólogatott, majd összekulcsoltam ujjait az enyémekkel és az ajtó bezárása után útnak indultunk. Láttam rajta, hogy nagyon jól esett neki a környezetváltozás és mosolyogva szedte apró lábait. Nem tudom, jó ötlet volt-e kihozni, mivel az orvos szigorú ágynyugalmat rendelt el és nem akarom, hogy nagyobb fájdalmai legyenek. Viszont őt is megértem, hisz hosszú napokig csak az ágyat nyomta, ami elég unalmas tevékenység.
-Olyan szép az idő. - szólalt meg mellettem.
-Igen. De lassan vissza kellene mennünk. - néztem rá.
-Ne már! Csak most jöttünk. - nyafogott.
-Mondtam, hogy max 10 perc. Nem szabad megerőltetned magad!
-De nem fáj semmim. Légyszí! Csak öt percet még! - kérlelt tovább.
-Istenem, te lány! - sóhajtottam, mire elmosolyodott, hisz tudta, hogy ő nyert. Egy pár percig még hagytam, hogy élvezze a természet szépségeit, majd elszigorodtam és visszamentünk. Hazaúton észrevettem, hogy fogja a hasát, amitől kicsit megijedtem.
-Fáj igaz? - kérdeztem.
-Egy picit.
-Látod, mondtam, hogy ne jöjjünk ki!
-Nyugi már! Nem vészes. - lépett be az ajtón, amit bezártam magunk mögött.
-Nyomás lefeküdni! - parancsoltam rá. Eleget tett kérésemnek és bement a szobájába, majd egyből bebújt az ágyba.
-Gyere te is! - nézett rám. Bemásztam mellé, ő pedig hozzám bújt. Hasát kezdtem simogatni, ügyelve, hogy ne érjek a sebéhez. Éreztem, hogy egyre egyenletesebben veszi a levegőt, majd láttam, hogy behunyt szemekkel szunyókál. Ajkaim mosolyra húzódtak, majd betakartam az édesen alvó lányt és óvatosan felkeltem mellőle. Kimentem a konyhába és szétnéztem a hűtőben. Gondoltam főzök neki valami finomat, mert a kórházi kaja nem éppen a jó ízéről híres. Minden alapanyagot megtaláltam egy brassói elkészítéséhez, ezért neki is láttam. Vigyáztam, hogy ne csapjak nagy zajt, hiszen nem akartam felébreszteni, szüksége van a pihenésre. Gyorsan megpirítottam a hagymát és szép sorjában mindent beletettem, amire szükség volt. Amíg főtt, pucoltam krumplit és azt is feltettem sülni. Megterítettem az asztalt, elmostam a piszkos edényeket és megnéztem barátnőmet, hogy alszik-e még. Halkan nyitottam be a szobába és visszabújtam mellé. Mocorogni kezdett, majd kinyitotta fáradt szemeit és rám nézett.
-Mi ez a finom illat? - kérdezte halkan.
-Gondoltam főzök neked.
-De édes vagy. - simogatta arcomat.
-Mindjárt kész. Addig szeretnél valamit? - néztem rá, mire csillogó szemekkel bólogatott. - És mit szeretnél?
-Csókolj meg. - mondta, amin elmosolyodtam és teljesítettem kívánságát. Fölé hajoltam és ajkaimat az övéihez tapasztottam. Kezei hátamra csúsztak, enyém pedig puha arcát simogatta. Szeretem. Az életemnél is jobban szeretem ezt a lányt és minden egyes csókjától és érintésétől a fellegekben járok. Nyelvem átjutott az övéhez és forró táncot lejtettek egymással. Legszívesebben a nap 24 órájában csak őt csókolnám, de sajnos ezt nem lehet.
-Életem, meg kell néznem a kaját. - szakítottam meg csókunkat.
-Jól van. - engedett el, majd lemásztam róla és a konyhába siettem. Épp jókor érkeztem, mert még nem égett le semmi. Szedtem a két tányérra az ételből és letettem az asztalra, majd visszamentem Lexiért.
-Gyere, szerelmem. - segítettem fel és szép lassan az asztalhoz mentünk. Kihúztam neki a széket, majd én is helyet foglaltam és enni kezdtünk.
-Nagyon finom. - evett jóízűen.
-Örülök, hogy ízlik. - mosolyodtam el, majd csendben befejeztük. Gyorsan elpakoltam az asztalról és elmosogattam, ezt követően pedig visszamentem Lexihez, aki az asztalnál várt rám.
-És most mit csináljunk? - nézett rám kérdőn.
-Nekem lenne egy-két tippem. - léptem közelebb hozzá és a nyakára nyomtam egy puszit.
-Tudod, hogy én is nagyon szeretném, de most nem lehet. - ölelt meg.
-Igen, tudom, de már nagyon hiányzol.
-Te is nekem. - suttogta fülembe, amibe beleborzongtam.
-Akkor mi legyen?
-Menjünk el fürödni, aztán nézzünk valami filmet.- mondta.
-Rendben, de csak akkor, hogyha együtt fürdünk. - mosolyogtam.
-Legyen. - engedett el és a fürdő felé battyogott. Hátulról átöleltem és így mentünk be a kis helyiségbe. Bezártam az ajtót, Lexi pedig feltűzte gyönyörű hosszú haját. El kezdte felfelé húzni a pólóját, mire elé léptem és meztelen oldalán végigsimítva egy határozott mozdulattal kaptam le róla a textil anyagot. Ezután rövidnadrágjától is megszabadítottam, majd ő kezdett el vetkőztetni. Hűvös érintésétől a hideg futkosott hátamon, miközben a pólómat húzta le rólam. A többi ruhadarabot is levettük magunkról és

beálltunk a zuhany alá. Kellemesen melegre állítottam a vizet és néhány percig csak élveztük, ahogy a meleg vízcseppek lenyugtatják a testünket, majd alaposan megmosakodtunk. Vigyáztunk, hogy ne ázzon át a hasán lévő kötés, viszont nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Először gyengéden ízlelgettem ajkait, de egyre hevesebbé fokozódott csókunk. Nagyon vágyom már rá és azzal, hogy itt állt előttem csodálatos testével, csak még jobban kínzott. Igyekeztem visszafogni magam, de nem volt túl sikeres a dolog. Kezem végigsiklott egész testén, övé pedig mellkasomon pihent, majd egyre lejjebb csúszott, mire egy férfias nyögés hagyta el a számat.
-Szeretlek. - csókoltam meg ismét.
-Én is téged. - szólt halkan, majd a törölközőjéért nyúlt. Maga köré tekerte, majd kimászott a kabinból. Elzártam a vizet és én is így tettem, megtörölköztem és csak egy alsónadrágot vettem fel, ő pedig lenyúlta az egyik pólómat és abban pompázott előttem.
-Jól áll a pólóm. - pusziltam homlokon.
-Tudom. - vigyorgott és visszamentünk a szobájába. Lefeküdtünk, bebújtunk a takaró alá és védelmezően magamhoz öleltem.
-Szeretnél filmet nézni? - kérdeztem.
-Ha nem gond, inkább aludjunk. Fáradt vagyok. - ásított egyet.
-Rendben. Jó éjt, Kicsim. - nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt. - csúsztatta kezét a hasamra és lassacskán mély álomba merültünk.

53. rész

Sziasztok. Itt is a legfrissebb rész. Lassan eléri az oldal a 30.000-es megtekintést, amiért elképesztően hálás vagyok. Köszönöm, hogy velem tartotok és ígérem még egy ideig foglak titeket szórakoztatni. Jó olvasást kívánok és kérlek hagyjatok nyomot magatok után. :))



Alexa szemszöge:

Rémes volt az a hely, ahová kerültem. Mindenütt vakító fehérség és rajtam kívül egy árva lélek nem volt sehol. Vissza akartam menni a valóságba. Ennél a semminél még az is jobb. Ismerős hangok érintették meg a fülemet és melegséget éreztem a kezemnél. Tudtam, hogy Sziki itt van valahol a közelben, de akárhol kerestem, nem találtam sehol. Idővel a fehérség egyre sötétedett és tompa pittyegésre lettem figyelmes. Szemeim lassan kinyíltak, de az erős fénytől vissza is csukódtak. Némi próbálkozás után sikerült megbarátkoznom a fénnyel és értetlenül néztem végig a körülöttem álló személyeken.
-Úristen, Kicsim! Végre! - hallottam Sziki megkönnyebbült hangját.
-Mi történt? - kérdeztem halkan.
-Nem emlékszel?
-Valami rémlik. Egy kis utcában veszekedtél Krisszel, aki meg akart ölni, aztán se kép se hang. - próbáltam feleleveníteni a dolgokat.
-Szólok a dokinak. - mondta Tomi és kiment.
-Apa, ti mit kerestek itt? - néztem a szüleimre.
-Tomi felhívott és elmondta, hogy mi történt. Nagyon aggódtunk érted. - szólt anya.
-Képzelem, mennyire. - vettem le a tekintetem róla és Sziki könnyes és fáradt arcára pillantottam. Mielőtt azonban megszólaltunk volna, Tomi jött vissza egy fehér ruhás emberrel az oldalán.
-Jó reggelt! Hogy van a beteg? - lépett az ágyam mellé.
-Piszkosul fáj  a hasam. - nyögtem ki. Mozdulni sem tudtam, olyan erős fájdalom hasított végig rajtam. Ordítani tudtam volna, de muszáj volt türtőztetni magam, nem akartam, hogy még jobban aggódjanak miattam.
-Még fájni is fog egy darabig. - világított az idióta lámpájával a szemembe.
-Mikor mehetek haza? - kérdeztem reménykedve, hogy talán már ma, vagy holnap hazaengednek, de elég kiábrándító választ kaptam.
-Ne olyan sietősen kislány! Tegnap kis híján elvesztette az életét, ma meg már menne haza? Egy ideig biztos, hogy nálunk fog vendégeskedni.
-Remek. - mondtam mérgesen.
-Magukra hagyom önöket, de kérem ne fárasszák le a beteget! - indult az ajtó felé és kiment.
-Tomi, kimennétek egy kicsit? Szeretnék kettesben maradni Szikivel. - néztem rá.
-Persze. - válaszolt, majd a szüleimmel együtt elhagyták a szobát.
-Annyira sajnálom. Az egész az én hibám! - ült le óvatosan az ágyamra.
-Pont ezért akartam, hogy kimenjenek. Eszedbe se jusson magadat hibáztatni! - néztem rá komolyan.
-De miattam fekszel most itt! - gyűltek könnyek a szemébe. Soha nem láttam még sírni, de többé nem is szeretném.
-Nem miattad, hanem Krisztián miatt!
-Miért csináltad? Miért ugrottál elém?
-Mert szeretlek. És belepusztultam volna, ha valami bajod esik. - emeltem fel nehézkesen a kezem és letöröltem arcáról néhány könnycseppet. Azt hiszem, nem igazán tudott szóhoz jutni, mert szorosan hozzám bújt, én pedig nyaka köré fontam a kezem.
-Nagyon szeretlek, Kicsim. - suttogta, mire még erősebben húztam magamhoz. Már amennyi erő lehetett bennem. Fogalmam sincs, mennyi ideig öleltük egymást, de mindennél jobban szükségem volt rá. Lassan felemelkedett és mélyen a szemembe nézett. Arcával egyre közelített az enyém felé, végül ajkait az enyémekhez érintette és puhán megcsókolt. Csak egy csók volt, de többet jelentett, mint egy éhezőnek egy falat kenyér. 
-Soha többé nem hagyom, hogy bántsanak. - nyomott egy puszit az arcomra. Ujjait összekulcsoltam az enyémekkel és mindent kizárva csak egymást néztük. Kis idő múlva zajt hallottunk az ajtó felől, mire odanéztünk és egy kíváncsi Ya Ou dugta be az orrát.
-Bejöhetünk? - kérdezte.
-Persze. - feleltem, mire beljebb léptek, Olivér pedig fellökve Bencét és Ya Ou-t, hozzánk rohant.
-Jól vagy? Nagyon fáj? - ült a másik oldalamra.
-Nem túl jó érzés, de azt hiszem, túlélem.
-Nagyon aggódtunk ám érted. - szólt Bence.
-Aranyosak vagytok, de most már minden rendben. Krisztiánnal mi van? - váltottam komoly hangnemre.
-Elvitték a rendőrök, azóta pedig előzetesben van. - mondta Ya Ou.
-Oda került, ahová való. - szólalt meg a szőkeség is.
-Sziki te mióta vagy itt? - néztem fáradt arcára.
-Amióta behoztak, nem mozdult mellőled. - válaszolt helyette Benny.
-Ez komoly? - kérdeztem, mire bólintott. - Akkor most szépen hazamész a srácokkal  és kialszod magad!
-Nem hagylak itt!
-Én meg nem hagyom, hogy miattam kikészülj! Pihenned kell! Ott vannak a koncertek is és a rajongók számítanak rád!
-De én veled szeretnék maradni! - ellenkezett.
-Tudod nagyon jól, hogy én is, de most menj haza, kérlek. Amúgy is aludni fogok, úgyhogy nem lenne sok értelme, ha maradnál.
-Jól van. - egyezett bele szomorúan.
-Aztán tényleg pihend ki magad, mert figyeltetlek a srácokkal! - mondtam, mire mind elmosolyodtak.
-Úgy lesz. Reggel jövök. - hajolt le egy csókért, amit meg is kapott. - Te pedig békülj ki a szüleiddel! Nagyon fontos vagy nekik! - puszilt homlokon, majd elköszöntek és távoztak. Még fel sem fogtam a történteket, máris nyílt az ajtó és a szüleim léptek be rajta. Közelebb jöttek hozzám és megálltak az ágyam előtt.
-Alexa, kislányom, én tudom, hogy sokat hibáztam, de nagyon szeretlek és belehaltam volna, ha elveszítelek. - nézett rám anya könnyes szemekkel, mire az enyémek is könnyfátyolba borultak.
-Én is szeretlek anya.- pityeredtem el magam, mire közelebb hajolt hozzám és megöleltük egymást. Ezt követően apát is megöleltem és letöröltem a könnyeim.
-Meddig maradtok? - kérdeztem.
-Még ma hazamegyünk. Holnap dolgoznunk kell. - válaszolt apa. Persze, megint a munka. Úgy látom nem változott a helyzet, mióta eljöttem.
-Értem. Azért jó volt látni titeket.
-Nem szeretnél hazaköltözni? - nézett rám anya. - Nagyon hiányzol és így legalább tudnánk rád figyelni.
-Nem vagyok már gyerek. Arról nem tehetek, hogy ide kerültem. Ti is tudjátok, hogy milyen Krisz, de ennek vége. Engem már minden ideköt. A munkám, a barátaim, Szikiről nem is beszélve. Csak most kaptam vissza és hülye lennék itt hagyni! - mondtam határozottan. Nem fognak befolyásolni és hazavinni!
-Megértjük drágám, de mi meg  a szüleid vagyunk és nekünk is ugyanolyan fontos vagy!
-Tudom, de akkor sem fogok hazamenni!
-Jól van. Egyébként Szikinél jobb fiút nem is találhattál volna. Látszik, hogy nagyon szeret téged. - mosolygott apa.
-Tudom. Én is nagyon szeretem. Épp ezért sem tudnám csak úgy itt hagyni. - ásítottam egyet.
-Szerintem jobb, ha megyünk. Fáradt vagy és most sokat kell pihenned, hogy meggyógyulj. - állt fel anya.
-Vigyázz magadra, kicsikém és hívj, ha bármi van. - pusziltak homlokon.
-Oké. Sziasztok. - köszöntem, majd elmentek ők is és egyedül maradtam. Nagyon fájt a hasam és borzalmasan álmos voltam. Át akartam gondolni a történteket, mert lett volna min agyalni bőven, de szempilláim olyan gyorsan lecsukódtak, hogy nem bírtam tovább ébren maradni.

Sziki szemszöge:

Nagyon megkönnyebbültem, mikor Lexi végre magához tért, ugyanakkor nem csillapodott a lelkiismeret furdalásom egy cseppet sem. Bánt, hogy miattam fekszik életem szerelme egy kórházi ágyon. Viszont amit ma mondott nekem, nagyon érzékenyen érintett. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz egy olyan lány az életemben, aki a saját életét kockára tenné azért, hogy az enyémet mentse. Abban biztos vagyok, hogy ő számomra az igazi és vele szeretném leélni az egész életem. Miután a lelkemre kötötte, hogy pihenjem ki magam, nem volt más választásom, mint hazajönni. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, úgyhogy nyomban a szobámba mentem és magamra zártam az ajtót. Minden gondolatom az én Lexim körül forgott és nem vágytam semmi másra, csak hogy szorosan a karjaimba zárjam. Mivel már tegnap óta nem ettem egy falatot sem, kénytelen voltam kimenni a konyhába. Szerencsére nem volt ott senki, így nem kellett társalognom. Gyorsan összedobtam egy szendvicset és leültem enni.
-Neked nem aludnod kéne? - jelent meg Bence az ajtóban.
-Úgy sem tudnék. Folyamatosan csak ő jár a fejemben.
-Most már minden rendben lesz vele. Azért küldött haza, hogy pihend ki magad, mert látszik rajtad, hogy hulla fáradt vagy. Neki sem egy holtkórosra van szüksége, hanem egy erős kipihent férfire, aki vigyáz rá!
-Kösz.
-Fogadd meg a tanácsom és feküdj le! Reggel majd bemész hozzá. 
-Igazad van. - ismertem el és befejeztem az evést, majd elmentem fürödni. Pihentetően folydogáltak végig a vízcseppek fáradt testemen, majdnem el is aludtam a zuhany alatt. Miután rendesen kiáztattam magam, megtörölköztem és felvettem egy boxert, majd visszamentem a szobámba. Beállítottam fél hétre az ébresztőt, mert korán szeretnék bemenni hozzá. Ezt követően lefeküdtem, betakaróztam és pillanatok alatt elnyomott az álom.
   Kora reggel telefonom jelezte, hogy ideje felkelni. Alig láttam a fáradtságtól, de gyorsan kipattantam az ágyból és felöltöztem. Szempillantás alatt összekaptam magam és azonnal indultam a kórházba. Szerencsére ilyenkor még nincs akkora forgalom az utakon, ezért hamar megérkeztem. Megkerestem Lexi szobáját és halkan benyitottam. A gyönyörűséges lány még az igazak álmát aludta, de nem is akartam felébreszteni. Helyet foglaltam az ágy melletti széken és csodáltam, milyen békésem alszik. Hatalmasakat ásítottam, végül az álom úrrá lett rajtam és sikerült bealudnom.

Alexa szemszöge:

Nagyon mélyen alhattam, mert a beszűrődő nap sugarai hatására ébredtem fel. Azonban mikor kinyitottam  a szemem, meglepődve vettem észre alvó barátomat. Keze mellkasomat ölelte, feje pedig szorosan az enyém mellett pihent, lélegzetvétele a nyakamat csiklandozta. Nem hiszem el, hogy nem bírt nyugton maradni otthon a seggén, inkább hulla fáradtan is itt ült mellettem. Nagyon jól esik, hogy ennyit törődik velem, viszont azt nem szeretném, ha kikészülne miattam. Hagytam aludni és telefonomat kezdtem tanulmányozni. Egy idő után unalmassá vált, ezért le is tettem. Egy alig hallható nyöszörgés érkezett Sziki felől, majd lassan felemelkedett és rám nézett.
-Jó reggelt, álomszuszék! Ha szabad tudnom, miért nem otthon alszol? - néztem karikás szemébe.
-Hiányoztál. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Te is nekem, de tagnap ígértél valamit.
-Ne haragudj. - nézett rám aranyosan.
-Nem haragszom, csak nem szeretném, ha te is itt kötnél ki.
-Akkor legalább egész nap veled lehetnék.
-Na ezt most fejezd be! - szóltam rá mérgesen.
-Jó, bocsánat. - hajtotta le a fejét.
-Gyere ide, bolondom. - próbáltam arrébb fészkelődni, ő pedig mellém feküdt. Annyira szerettem volna hozzá bújni, de nagyon mozogni sem tudtam.
-Ma semmi dolgom, úgyhogy itt maradok veled egész nap, jó? - simogatta az arcom.
-Az jó lesz. - válaszoltam. - Úgy szeretnék hazamenni. Gyűlölöm a kórházakat! - néztem rá.
-Tudom, Kicsim, de ki kell bírnod ezt a pár napot. Utána pedig majd én ápolgatlak otthon. - mosolyodott el.
-Hmm... Jól hangzik. - kulcsoltam össze ujjaimat nyaka körül és magamhoz húztam. Milliméternyi távolságból kémleltük egymás tekintetét.
-Mit szeretnél? - suttogta.
-Szerinted?
-Nem is tudom. - húzta az agyam.
-Csókolj már meg! - szóltam rá.
-Parancsára hölgyem! - vigyorgott és végre ajkait az enyémeken érezhettem és lágyan csókolni kezdett. Puha ajkai odaadóan kényeztették az enyémeket, majd nyelve bejutást követelt, amit azonnal meg is kapott és szenvedélyes táncban forrt össze a sajátommal. Egyre mohóbban faltuk egymást, de egyre többre és többre vágytam és ahogy észrevettem, ő is. Végül tüdőnkből kifogyott az összes tartalék levegő, így kénytelenek voltunk elszakadni egymástól. Ajkait ezúttal a nyakamra tapasztotta és apró csókokkal hintette be a bőrfelületet, amivel olykor-olykor halk sóhajokat váltott ki belőlem.
-Szeretlek. - nyögtem ki nehezen, mire elmosolyodott.
-Szeretlek, Kicsim. - nyomott egy hosszú puszit a számra, majd visszafeküdt mellém. - Ha meggyógyultál, nem úszod meg ennyivel! - vigyorgott és összefonta ujjait az enyémekkel.
-Annyira hiányoznak az összebújós éjszakák és reggelek. - néztem rá.
-Nekem is. Az utóbbi pár hét egy rémálom volt, de amint kiengednek, mindent bepótolunk. - bújt hozzám.
-Alig várom. - kezdtem el birizgálni a haját. Abban a pillanatban az sem érdekelt, hogy egy rideg kórházi szobában fekszünk, csak az volt a fontos, hogy mellettem van a számomra legfontosabb személy. Természetesen valakinek megint muszáj volt megzavarnia a tökéletes pillanatot. Egy nővér lépett be az ajtón, kezében az ebédemmel.
-Már elnézést, uram, de ez nem egy hotel, hanem kórház! Legyen szíves békén hagyni  a beteget és felkelni! - szólt Szikire mogorván.
-Én kértem, hogy feküdjön ide, szóval megköszönném, ha békén hagyná. - szóltam vissza.
-Pfff! Fiatalok! Még a kórházban sem képesek uralkodni magukon. - dünnyögött.
-Ha nincs más, akkor ki is mehet! Igazán hálás lennék! - néztem rá mérgesen.
-Szemtelen liba! - fortyogott, majd ki is ment.
-Ilyen kedvesek itt a nővérkék? - vigyorgott Sziki.
-Nem. Az eddigiek mind jó fejek voltak, de ez egy házi sárkány.
-Csak öregszik. - nevetett. - Na nézzük mit kaptál. - vette el a tálcát az asztalról. Ahogy ránéztem az a kis étvágyam is elment. Valami zöld trutyi díszelgett a tányérban.
-Ez mi a franc? - néztem rá fintorogva.
-Az ebéded, Kicsim.
-Na én ezt nem eszem meg!
-Pedig kénytelen leszel. - kuncogott.
-Ne nevess! Edd meg te, ha annyira vicces!
-Köszi, de nem vagyok éhes és nem lenne szívem megenni előled ezt a finomságot. - ökörködött tovább.
-Nekem meg gusztusom nincs megenni, a fene se tudja miből van. Hozol valamit a büféből? - kérleltem.
-Hát.. nem is tudom.
-Légyszí. Azt szeretnéd, hogy éhen vesszek?
-Itt a finom kaja. Nem értem mi bajod vele.
-Hagyjál már ezzel! Hozol nekem csokit?
-Csokit? Biztos hogy nem. - jelentette ki határozottan.
-Akkor mindegy csak valami ehetőt, ami nem hasonlít ehhez. - mutattam a tányérra.
-Jól van. Mindjárt hozok neked valamit. - kelt fel mellőlem és kiment.  Pár perc múlva vissza is érkezett pár szendviccsel a kezében.
-Ez jó lesz? Nem volt más. - nyomta a kezembe.
-Tökéletes. Imádlak. - nyomtam egy puszit az arcára, majd nekiestem a szendvicsnek. Nagyon éhes voltam és nem is tudom mit gondoltak, mikor azt a valamit hozták ide. Nem is értem hogy lehet ilyenekkel tömni a betegeket.
-Te aztán éhes voltál. - vigyorgott.
-Csodálkozol? - néztem rá, majd visszafeküdt mellém és ismét érezhettem a közelségét. Csak is a közelében vagyok képes kikapcsolni és teljesen megnyugodni. Addig-addig simogatta az arcom, míg megint sikerült elaludnom, bár az egész napot át tudtam volna aludni, annyira fáradt voltam. Viszont a tudat, hogy mellettem feküdt, teljesen boldoggá tett.