Sziasztok! Húú, hát nem is tudom hogy köszönjem meg a több mint 40000 oldalmegtekintést. Lassan már 1 kerek éves lesz a blog és nagyon örülök neki, hogy egyre többen olvassátok a részeket. Tényleg nagyon hálás vagyok érte, épp ezért igyekszem változatos részeket hozni, ami valljuk be nem mindig jön össze. Nem is rabolnám tovább a drága időtöket, itt lenne a folytatás, remélem tetszeni fog. Jó olvasást és várom a véleményeket. :))
Alexa szemszöge:
Hamar eltelt a hét, viszont a rosszulléteim nem csökkentek. Igyekeztem úgy csinálni, hogy Sziki ne vegyen észre semmit belőle, mert nem akarom, hogy feleslegesen aggódjon miattam. A mai reggelt is a fürdőben indítottam és természetesen ismét kijött belőlem minden. Ha nem tűnne képtelenségnek, azt hinném, hogy terhes vagyok, de elképzelhető, hogy csak valami vírust szedtem össze. Mindegy, a lényeg, hogy össze kell kapnom magam, ugyanis Reni ma velünk tölti a napot és vele együtt érkezik Alfréd is, Sziki cicája, csak ő marad is velünk. A gazdija már mindent előkészített, mondjuk megértem, hiszen nagyon szereti a macsekot és már hiányzott neki. Miután nagyjából összeszedtem magam, megmostam az arcom, megfésülködtem és visszamentem a hálóba felöltözni.
-Jó reggelt, szerelmem. - köszönt barátom egy puszival. Pedig azt hittem még alszik.
-Szia. - öleltem át.
-Öltözz gyorsan, mert mindjárt itt vannak! - sürgetett.
-Oké-oké! - mondtam és pizsamámat rendes ruha váltotta fel és alig, hogy kész lettem, már csengettek is, Sziki pedig rohant ajtót nyitni. Én is utána mentem és amint kiértem, Reni egyből a nyakamba ugrott.
-Szia, kis manó! - nyomtam egy puszit az arcára.
-Hiányoztál! - motyogta.
-Te is nekem.
-Persze, engem meg már észre sem vesz! - duzzogott Sziki, majd mikor felnéztem, megpillantottam az ajtóban a nővérét. Köszöntem neki, Renivel a nyakamban, majd letettem a kislányt. Sziki is örült, ugyanis Alfréd már a kezében volt és úgy bújt a gazdájához, mint kisgyerek az anyjához.
-Aztán jól viselkedj, Reni! Reggel jövök érted. - puszilta meg az anyukája, majd elment.
-És mit csinálunk? - kíváncsiskodott.
-Először reggelizünk, aztán elmegyünk az állatkertbe, oké? - kérdezte Sziki.
-Juhééé! - ugrált vidáman.
Amíg ők Alfréddal játszottak, készítettem pár szendvicset, majd leültünk reggelizni.
-Mikor megyünk már? - türelmetlenkedett.
-Mindjárt! Ne izgulj már! - szólt rá Sziki mosolyogva. Hamar befejeztük az evést, elkészültünk és indultunk az állatkertbe. Viszonylag jó idő volt, így gyalog mentünk. Reni az egész utat végigcsacsogta és alig tudta kivárni, míg megvettük a jegyeket. Olyan boldogan és kíváncsian sétált a ketrecek és az állatok között, hogy öröm volt nézni. Minden élőlényt alaposan szemügyre vettünk. Nekem személy szerint a jegesmedvék voltak a kedvenceim, míg Szikit és Renit a majmok foglalkoztatták. Nem is értem, miért. Hosszú órákig sétáltunk mire minden lakót meglátogattunk. A kecskékhez még be is lehetett menni és persze ki nem hagytuk volna semmi pénzért sem. Nagyon aranyosak voltak. Rengeteg képet készítettünk és szerintem jó kis kikapcsolódás volt.
-Sziki, szomjas vagyok! - szólalt meg a kislány.
-Gyere, keresünk valahol egy árust! - fogta meg a kezét. Én is mentem volna velük, de hirtelen iszonyatosan megfájdult a hasam. Olyan szinten begörcsölt, hogy levegőt is alig kaptam.
-Lexi, jól vagy? - fordult vissza Sziki.
-Persze. Menjetek csak. - nyökögtem.
-Kicsim, mi a baj? - jött oda hozzám Renivel az oldalán.
-Semmi, csak megfájdult a hasam.
-Nem tetszik ez nekem. Először a rosszullétek, múltkor elájultál, most meg ez. Holnap az lesz az első, hogy elviszlek az orvoshoz és nincs vita! - mondta határozottan.
-De holnap vasárnap van! - szóltam közbe.
-Az nem számít! Jobb már? - kérdezte.
-Egy kicsit.
-Megpusziljam? Attól biztos meggyógyul. - nézett rám Reni aranyosan, majd elém lépett és egy puszit nyomott a hasamra. Annyira édes volt, hogy nem tudom szavakba önteni.
-Nálad jobb orvost keresve sem találnék. - mosolyodtam el.
-Na, azért Dr. Renin kívül egy rendes doki is látni fog! - erősködött Sziki.
-Jól van.
-Vegyünk inni, aztán menjünk! - fogta meg a kislány kezét, majd az enyémet is és kerestünk egy árust. Vettünk innivalót, aztán még megnéztük a halakat és utána indultunk haza. Elég szépen eltelt a nap, délután négy volt, mire hazaértünk. Alfréd már az ajtóban várt ránk, Reni pedig egyből felkapta és elvonult a cicával.
-Lexi, beszéljünk! - ült le barátom a kanapéra, én pedig mellé.
-Sziki, tudom, hogy miről akarsz beszélni, de semmi bajom!
-De aggódom érted!
-Pedig nem kell! Jól vagyok. - bújtam hozzá.
-Ígérd meg, hogy holnap eljössz velem az orvoshoz! - nézett rám komolyan.
-Ha ettől megnyugszol, akkor megígérem. - adtam be a derekam.
-Apropó doki! Hol van Reni? - nézett jobbra-balra és ekkor hangos nyávogás hallatszott ki a fürdőből, mire mindketten felpattantunk és a helyiségbe szaladtunk, ahol szegény Alfréd próbált kiszabadulni a vízzel teli kádból. Az egész padló úszott a vízben, a cica nyafogott, Reni pedig próbálta a kádban tartani.
-Reni, Reni, Reni! Mit csinálsz szegény Alfréddal? - vett elő Sziki egy törölközőt és belecsavarta az állatot.
-Csak meg akartam fürdetni!
-De a cicák nem szeretik a vizet. - világosítottam fel.
-Akkor ezért nem tetszett neki. - mondta, mire elnevettük magunkat.
-Óó, te! - mondtam kuncogva, Sziki pedig Alfrédot törölgette. Kiküldtem őket a fürdőből, eltüntettem a vizet, majd én is kimentem.
-Szegény cica, nagyon mérges. - néztem a vizes bundájú állatra.
-Csodálkozol? - nevetett Sziki.
-Na, akkor én csinálok vacsit, addig ti fürödjetek meg! - mondtam nekik, aztán a konyhába mentem. Csináltam bundás kenyeret és kakaót, majd megterítettem az asztalt, viszont közben ismét rám tört a hasfájás. Annyira rossz volt, hogy le kellett ülnöm. Mély levegőkkel próbáltam csillapítani és pár perc múlva szerencsére el is múlt. Még jó, hogy Sziki nem látta. Fogalmam sincs mitől van, de valami nincs rendben, az biztos!
-Kész a vacsi? - hallottam Reni hangját.
-Igen.
-Jól vagy, Kicsim? - nézett rám Sziki.
-Persze. Egyetek, addig elmegyek zuhanyozni. - nyomtam egy puszit az arcára, majd előkerestem a pizsamám és a fürdőbe mentem. Igyekeztem hamar elkészülni, aztán a hálóba mentem, ahol már kényelmesen elhelyezkedett mindenki az ágyban.
-Hol szeretnél aludni? Itt, vagy a vendégszobában? - kérdezte barátom a kislányt.
-Itt. - vágta rá azonnal.
-Gondoltam. - mosolygott, majd én is lefeküdtem melléjük. Reni aludt belül, aztán Sziki a lábánál Alfréddal, én pedig az ágy szélén. Hozzá bújtam barátomhoz, aki magához ölelt és szép lassan elaludtunk.
Reggel ismételt hányingerrel ébredtem fel. Óvatosan felkeltem Sziki mellől és halkan kimentem a szobából. A fürdőben hideg vízzel arcot mostam, majd kinyitottam az ablakot és mélyeket szippantottam a reggeli friss levegővel, aminek hatására elmúlt az émelygésem. Miután jobban lettem, a nappaliba mentem és leültem a kanapéra. Sok felé kalandoztak a gondolataim, mikor nyílt a háló ajtaja és a két álomszuszék mászott ki a szobából.
-Jó reggelt! - néztem rájuk mosolyogva.
-Neked is, Kicsim. - ült le mellém Sziki és homlokon puszilt. Reni bekapcsolta a tv-t és valami rajzfilmet nézett.
-Bejössz ma velem a próbaterembe? - kérdezte.
-Nem úgy volt, hogy itthon leszünk?
-Csak egy óra az egész.
-Jó. - feleltem, mikor megszólalt a csengő. Ajtót nyitottam és Sziki nővére állt a túloldalon.
-Szia. - köszöntem.
-Sziasztok. Na, hol van az én rosszaságom? - lépett beljebb.
-Mesét néz. - mutattam a kanapéra.
-Anyuci! - pattant fel Reni és a nyakába ugrott.
-Jól viselkedtél?
-Igen. - bólogatott.
-Na, akkor öltözz gyorsan és megyünk haza! - mondta, mire a lány elrohant öltözni.
-Nem volt vele probléma?
-Á, dehogy! - válaszolt Sziki.
-Akkor jó. - megvártuk, míg Reni elkészül, majd elköszönt tőlünk és elmentek.
-Nem semmi csaj! - csuktam be az ajtót.
-Ne is mondd. Alfréd szerintem lelki beteg lett. - nevetett.
-Bolond. - böktem oldalba.
-Bökdösöl? - húzott magához, mire bólogattam. Kezei közé fogta az arcom, majd hosszan megcsókolt. Az utóbbi időben kevés időnk volt egymásra, éppen ezért nem értem be egyetlen csókkal. Nyaka köré fontam a kezem és ajkaink ismét egymásra találtak. Egyikünk sem volt mohó, lassan és szenvedélyesen ízlelgettük egymást. Mikor már nem bírtuk tovább levegővel, elváltunk egymástól.
-De szeretlek. - suttogtam.
-Én is téged. De tudod, hogy nem úszod meg az orvost! - mondta komolyan.
-Igen, tudom. - sóhajtottan belenyugvón.
-Öltözz, aztán menjünk a próbaterembe! - szólt rám, aztán bementünk a hálóba. Gyorsan elkészültünk, majd autóba ültünk és néhány perc alatt a teremhez érkeztünk. Mire beértünk, a srácok már bent voltak.
-Végre már, hogy ideértetek! - türelmetlenkedett Ya Ou.
-Sietsz valahová? - kérdezte Sziki.
-Képzeld, igen! - mondta. - Oli, segítenél megkeresni a telefonom? Úgyis ráérsz! - nézett a fiúra kínai barátunk.
-Egyszer még a fejed is elhagyod! - sóhajtott Olivér, majd kiment vele.
-Basszus! Nem zártam le a kocsit! - kapott észbe Sziki. - Mindjárt jövök! - mondta és már el is tűnt.
-Hihetetlenek! - mosolyodtunk el Bencével. Hirtelen azonban megszédültem és elhomályosultak a dolgok előttem.
-Lexi, minden rendben? - kérdezte Benny.
-Igen. - feleltem.
-Biztos jól vagy? Sápadtnak tűnsz.
-Nincs semmi gond. De kérlek erről ne szólj Szikinek! - néztem rá kérlelve.
-Jól van. - bólintott. Pár perccel később mindenki visszatalált, aztán megbeszélték, amit kellett és mehettünk is haza.
-Kimegyek a mosdóba. - mondtam Szikinek, aztán megkerestem a helyiséget. Hideg vízzel arcot mostam, ugyanis egy cseppet sem csökkent a rosszullétem. Megtöröltem a kezem, majd indulni akartam, de olyan szinten begörcsölt a hasam, hogy fájdalmamban a földre rogytam és összekucorodtam. Rám tört a zokogás, mozdulni sem tudtam, csak ültem egy helyben a kínzó fájdalommal, egészen addig, míg ki nem nyílt az ajtó és Sziki be nem rontott rajta.
-Jézusom! Kicsim, mi történt? - guggolt le kétségbeesetten elém. Megszólalni sem tudtam, csak sírtam és sírtam. Nem tudom mi történt velem, de hogy valami nagyon nincs rendjén, abban biztos vagyok.
Sziasztok! Itt is a következő rész. Köszönöm az előzőhöz érkezett pipákat és komikat, nagyon örültem nekik. Ez a rész kicsit fura lett, vagy nem is tudom hogyan jellemezzem, a lényeg, hogy történik benne néhány dolog. Jó olvasást kívánok hozzá és várom a véleményeket. :))
Borzalmas reggelre ébredtem. Sziki szinte rajtam feküdt, a gyomrom émelygett és iszonyatos hányingerem volt. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és mély levegőkkel próbáltam csillapítani a borzalmas érzést, de nem jártam sikerrel. Nem volt mese, gyorsan lelöktem magamról alvó barátomat és rohantam a fürdőbe. Nagy szenvedések közepette kijött belőlem minden.
-Lexi, jól vagy? - dörömbölt Sziki az ajtón.
-Hagyjál most, kérlek! - szóltam erőtlenül.
-Kicsim, engedj be, légy szíves! - ütögette tovább, mire kinyitottam az ajtót, majd annyira legyengültem, hogy lecsúsztam a földre.
-Mi a baj, életem? - guggolt le elém.
-Nem tudom, de borzalmasan érzem magam.
-Akkor ma itthon maradsz!
-Nem lehet! Rögtön a második napon nem jelenthetek beteget!
-Ilyen állapotban biztos, hogy nem mész sehova! Gyere, mosd meg az arcod és feküdj vissza! - nyújtotta a kezét és segített felállni. A csapnál hideg vízzel arcot mostam, majd a tükörbe pillantottam, de nem kellett volna. Nagyon ramatyul néztem ki, mondjuk úgy is éreztem magam. Sziki visszakísért a hálóba, betakart, majd elkérte a mobilomat és felhívta a főnökömet. Remek! Rögtön a második nap kidőlök. Képzelem mit gondolhatnak rólam.
-Na, elintéztem! - jött vissza pár perc múlva.
-Nem volt dühös?
-Dehogy! Jobbulást kíván. - letette a telefont az éjjeli szekrényre és öltözni kezdett.
-Sokáig dolgozol? - néztem rá.
-Annyira nem. Délután jövök. Addig pedig Balázs figyel rád.
-Ez most komoly? Sziki ne hagyj itt ezzel a seggfejjel!
-Kicsim, nem tehetek mást. Legszívesebben itthon maradnék veled, de dolgoznom kell. Mondtam Balázsnak, hogy néha nézzen rád, hogy jól vagy-e, de ezen kívül ne zaklasson.
-Jó, mindegy. - sóhajtottam.
-Hívlak két óránként, rendben? - hajolt le hozzám, mire bólintottam. - Ha bármi van, azonnal hívj! - fogta kezei közé az arcom és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Siess haza, kérlek. - húztam vissza egy ölelésre.
-Igyekszem. Te pedig pihenj! - puszilt a hajamba, majd elment. Szép kis napnak nézek elébe megint. Fogalmam sincs, mi lett velem, nagy ritka, mikor beteg vagyok. És még Balázst is el kell viselnem! Remélem nem fog zargatni, mert most erre van a legkevésbé szükségem. Inkább magamra húztam a takarót, a fal felé fordultam és megpróbáltam visszaaludni, ami elég hamar sikerült is.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mocorgásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem, megfordultam és Balázs ült mellettem. Hirtelen annyira megijedtem, hogy felsikítottam.
-Héé! Nyugi van!
-Mi a francot keresel te itt? - néztem rá mérgesen.
-Sziki hívott már vagy százszor, de ezek szerint nem hallottad. Szólt, hogy nézzem meg, mi van veled.
-És ezért kell az ágyamban szobroznod?
-Nyugi van, édesem! De ha ennyire szeretnéd, akkor nagyon szívesen maradok. - vigyorgott.
-Elmész te a fenébe! Most pedig kifelé! - szóltam rá.
-De harapós vagy! Ja, és hívd fel az uradat, mert lerágja a körmeit miattad! - kelt fel végre az ágyról.
-Menjél már! - mutattam az ajtó felé, majd szép lassan kisétált rajta. Egyszerűen megőrjít ez a pasi! Az agyamra megy, komolyan mondom. Vettem egy mély levegőt, miután magamra maradtam, aztán a telefonomért nyúltam. Kikerestem Sziki számát, ami nem volt nagy művészet, mivel vele beszélek a legtöbbet. Rögtön az első csengés után fel is vette.
-Na végre, Kicsim!
-Ne haragudj, csak aludtam és nem hallottam, hogy csörög.
-Semmi baj. Jobban vagy?
-Igen. Kutya bajom. - mondtam.
-Biztos?
-Igen. Ne aggódj, minden rendben. - nyugtattam meg.
-Akkor jó. Nem sokára otthon vagyok.
-Várlak.
-Most le kell tennem. Szeretlek, Kicsim.
-Én is téged. - mosolyodtam el, aztán bontottuk a vonalat. Most, hogy a hasam helyre állt, nagyon megéheztem, úgyhogy kikecmeregtem az ágyból és kicsoszogtam a konyhába. Csináltam néhány szendvicset és egy bögre teával leültem a pulthoz.
-Látom jobban vagy. - jelent meg Balázs is.
-Milyen jó meglátásaid vannak!
-Nem igazán szívlelsz, ugye?
-Szerinted? - húztam fel a szemöldököm.
-Szóval nem.
-Ha mondjuk nem lennél akkora bunkó, mint ide Afrika, akkor semmi bajom nem lenne veled!
-Pedig ez eddig bejött a csajoknál. - túrt a hajába.
-Hát akkor képzelem milyen barátnőid lehettek. Tudod, sokszor a tisztelettel többre mész, mint egy beszólással. - néztem rá.
-Talán igazad van. Nézd, sajnálom, ha tapló voltam. Mi lenne, ha békét kötnénk? - kérdezte. Ez most vagy megint egy hülye vicc, vagy tényleg komolyan gondolta.
-Legyen. - egyeztem bele. Talán most már végre békén hagy, legalább is nagyon remélem.
Sziki szemszöge:
-Sziki! Mi a franc van veled? - nézett rám dühösen Bence, miután harmadszorra rontottam el a dalt.
-Ne haragudjatok, csak aggódom Lexiért.
-Ne idegeskedj már annyit! Ő maga mondta a telefonba, hogy kutya baja, nem? Ha meg bármi történt volna, már tudnál róla. - mondta Ya Ou.
-Jó, igazatok van. Lehetne elölről? Ígérem, most nem szúrom el. - összeszedtem magam, aztán sokadik próbálkozás után végre sikerült hibátlanul felénekelnem a dalt. Hiába szeretem a munkámat és szinte mindig leköti a figyelmemet, de most képtelen voltam Lexin kívül másra koncentrálni. Nagyon ramatyul nézett ki reggel és szívem szerint otthon maradtam volna vele, de a srácokat sem hagyhattam cserben. Igazából van egy meglepetésem Lexinek. A hétvégére meghívtam hozzánk Renit. Nagyon jól kijöttek egymással és szerintem mindketten örülni fognak a viszontlátásnak. Ha hazaértem, el is mondom neki, legalább egy kicsit felvidítom. Kettőkor ismét próbáltam elérni, de megint nem vette fel a telefont sokadik hívásra sem. Utána egyből tárcsáztam Balázs számát, de ő sem reagált. Kicsit kezdtem megijedni, mikor már fél órája nem kaptam semmi választ sem.
-Srácok, nagy baj lenne, ha mára befejeznénk? - néztem rájuk.
-Nem. Menj csak és nyugodj le! - mondták.
-Köszönöm. - lepacsiztam velük, gyorsan összekaptam magam és mentem is a kocsihoz. Alig negyed óra alatt haza is értem, szerencsére nem volt nagy forgalom az utakon. Kiszálltam, lezártam az autót és siettem felfelé. Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra, mert nem találtam a kulcsaimat. Amíg azonban a zsebemben kotorásztam, kiabálás hallatszott ki bentről. Lexi hangját hallottam, aki kétségbeesetten kiáltozott. Nagyon ideges lettem és alig találtam bele a zárba. Amint sikerült, berontottam az ajtón és döbbenten vettem észre Balázst és Alexát a nappaliban. A fiú a falhoz nyomta barátnőmet és erőszakoskodott vele. Lexi persze próbált ellenállni és ellökni magától, de nem tudta. Gondolkodás nélkül rohantam oda hozzájuk, Balázst lerángattam zokogó barátnőmről és kőkeményen bemostam neki egyet, mire elterült a földön. Nem foglalkoztam vele, egyből Lexihez mentem, aki továbbra is könnyeivel küszködött, csak most már a földön összekucorodva.
-Kicsim, jól vagy? - guggoltam le elé, mire rám emelte kisírt szemeit és egy aprót bólintott.
-Mi a fene történt itt? - kérdeztem, mire még jobban zokogott. - Balázs, mit csináltál vele? - néztem rá dühösen.
-Én csak... - dadogott.
-Most azonnal takarodj a házamból és soha többé ne kerülj a szemem elé! - álltam fel. Pár perc alatt összeszedte a cuccait és bűnbánóan rám nézett.
-Sajnálom. Nem így akartam.
-Takarodj! És örülj neki, hogy nem jelentelek fel! - löktem ki az ajtón és becsaptam mögötte, majd visszamentem Lexihez. Leültem mellé és az ölembe húztam. Szorosan magamhoz öleltem és a hátát simogattam, hogy megnyugodjon végre. Fokozatosan csillapodott a zokogása, majd abba is maradt, de még mindig úgy szorított, mintha az élete múlt volna rajtam. Lassan felálltam vele és elsétáltam a kanapéig, majd leültünk, de továbbra sem mozdult egy centit sem.
-Lexi, mi történt? - szóltam lágyan, mire felemelte a fejét és rám nézett.
-Ha nem jössz, akkor nem tudom mi lett volna. - mondta halkan.
-De mit csinált veled?
-Úgy kezdődött, hogy kimentem a konyhába és felajánlotta, hogy kössünk békét. Utána tök jól elbeszélgettünk, aztán egyszer csak megbolondult, meg akart csókolni és mikor ellöktem, bedurvult és a falhoz nyomott, a többit pedig tudod. - mesélte szaggatottan, nekem pedig akaratom ellenére ökölbe szorult a kezem. Egyszerűen elképesztő, hogy akit eddig az egyik legjobb barátomnak hittem, kis híján megerőszakolta a barátnőmet! Az biztos, hogy az életben többé nem akarom látni!
-Ne haragudj rám. Nem hittem volna, hogy ilyenekre képes.
-Én kértem, hogy ne hagyj itt vele! - gyűltek újabb könnyek a szemébe.
-Sajnálom, Kicsim. Az egész az én hibám. - öleltem magamhoz.
-Annyira féltem. - pityergett ismét.
-Shh. Most már itt vagyok. - kezeim közé fogtam az arcát és egy apró csókot leheltem ajkaira.
-Menjünk, fürödjünk meg, aztán van egy meglepim, aminek biztosan örülni fogsz. - mondtam, mire egy halvány mosoly ült ki arcára és kimászott az ölemből. Én is felálltam, de valami nagyon fura volt Lexin. Fal fehér volt és úgy láttam, hogy nincs jól.
-Kicsim, minden rendben? - néztem rá és erre a szóra összeesett. Még épp idejében sikerült elkapnom, hogy ne a földre zuhanjon.
-Lexi, mi baj van? - a kanapéra fektettem, de csak halkan nyöszörgött.
-Jól vagyok, csak kicsit megszédültem. - mondta.
-Na jó! Gyere, beviszlek a kórházba!
-Nem kell! Semmi bajom. - ellenkezett.
-Kicsim, ez nem játék! Szeretném, ha megnézne egy orvos!
-Sziki, jól vagyok. Sok volt ez mára, biztos csak leesett a vérnyomásom.
-Jó. De ha még egyszer rosszul leszel, nincs vita!
-Oké. - bólintott, aztán felsegítettem és elmentünk fürödni. Megvacsoráztunk, utána pedig elmondtam neki, hogy hétvégére elhívtam Renit. Nagyon örült neki és szerencsére kezdte jobban érezni magát. Nyugodtabb lettem volna, ha engedi, hogy orvoshoz vigyem, de talán tényleg csak egy egyszeri rosszullét volt. Legalább is nagyon bízom benne.
Halihó! Újra itt vagyok és hoztam a folytatást is. Ismét csak hálálkodni tudok, amiért velem tartotok. Holnap ne feledjétek, hogy Mosolynap lesz, én itt kívánok mindenkinek előre is Boldog Mosolynapot! Túl sok mondanivalóm nincs a résszel kapcsolatban, úgyhogy jó olvasást, remélem tetszeni fog. :))
Nagyon meglepődtem rég nem látott barátom felbukkanásán, de persze egyből beinvitáltam.
-Bocs a zavarásért, de csak hozzád tudok fordulni. - ült le bánatosan a kanapéra.
-Mi történt, haver?
-Kidobott a barátnőm. Kicsit elvetettem mostanában a sulykot és besokallt. Itt maradhatnék pár napot? - kérdezte.
-Nem tudom, Balázs. Először lehet, hogy beszélned kéne a lánnyal.
-Próbáltam, de hajthatatlan. Tényleg csak néhány napról lenne szó.
-Ezt meg kell beszélnem Lexivel. - mondtam, mikor kinyílt a hálószoba ajtaja és az említett szépség csoszogott ki rajta.
-Szia. - állt fel Balázs.
-Hali. Alexa vagyok.
-Balázs. Sziki egyik barátja.
-Kicsim, beszélhetünk? - néztem álmosan is gyönyörű barátnőmre.
-Persze. - bólintott, aztán kimentünk a konyhába. - Ki ez a pasi? - kérdezte.
-Balázs egy régi barátom. Most szakított a barátnőjével és nincs hová mennie. - kezdtem, mire félbeszakított.
-Ne is folytasd! Ugye nem azt akarod mondani, hogy maradjon itt?
-Csak pár nap az egész.
-Belegondoltál abba, hogy miért költöztünk el? És különben is, nem is ismerem! - csattant fel.
-Én viszont igen és nem fog zavarni!
-Figyelj! Reggel dolgozom és semmi kedvem vitatkozni! Hulla fáradt vagyok és úgy is az lesz, amit te akarsz, úgyhogy én megyek aludni! - hagyott magamra dühösen. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiakad. Lexi után én is elhagytam a konyhát és visszamentem Balázshoz.
-Maradhatsz. - ültem le mellé.
-A barátnőd is így gondolja? Elég feldúlt volt.
-Csak fáradt.
-Meg se kérdezem miért. - röhögött.
-Látom nem változtál semmit.
-Nem igazán.
-Megmutatom a vendégszobát, aztán én is megyek lefeküdni, mert holnap meló van. - bevezettem a kis szobába, elmondtam mit hol talál, aztán Lexihez indultam, aki fülig betakarózva feküdt a fal felé fordulva. Bebújtam mellé és magamhoz akartam ölelni, de elhúzódott.
-Kicsim, ne csináld már ezt!
-Hagyjál! Aludni szeretnék!
-Bújj ide! - kérleltem. Először úgy tett, mint aki meg sem hallotta, végül a karjaimba fészkelődött és se perc alatt elnyomott minket az álom.
Alexa szemszöge:
Őszintén szólva nagyon megharagudtam Szikire, amiért csak úgy elszállásolta Balázst a lakásban. Amúgy sem szimpatikus a pasi. Tipikus egoista macsó, nem csodálom, hogy kidobták. Remélem, hogy egy-két napon belül elhúzza a csíkot, mert kicsit frusztrál, hogy egy idegen pasi szaladgál a házunkban. Ha a srácokról lett volna szó, nem kérdés, hogy beleegyezek, de így, hogy azt sem tudom ki fia-borja, nagyon bizalmatlan vagyok.
Fél 8-kor vadul csörgött az ébresztő, mire nyűgösen felriadtam és elhallgattattam. Sziki nyöszörögve átfordult a másik oldalára és aludt tovább. Feltápászkodtam, felvettem a köntösöm és kicsoszogtam a fürdőbe. Az ajtó nyitva volt és mit sem sejtve beléptem, de megpillantottam Balázst, akit mindössze egy törölköző takart.
-Jézusom, ember! Nem ismered az ajtót és a kulcsot? - förmedtem rá dühösen.
-Nyugi már, kis szívem! Ha jól sejtem, láttál te már ilyet! - vigyorgott. - De ha mégsem, nézzed csak nyugodtan. Ingyen van!
-Seggfej! - forgattam a szemem, majd rávágtam az ajtót és a konyhába mentem. Dühösen szedtem elő a bögrém és töltöttem meg tejjel és kakaóporral, majd beraktam a mikróba. Elképesztő ez a pali! Nem, hogy hálás lenne, amiért nem kell a híd alá mennie, ehelyett inkább provokál és direkt az idegeimen táncol! Ha még egyszer felbosszant, az biztos, hogy a két kezemmel fogom kihajítani az ajtón és baromira nem érdekel, hogy Sziki mit fog szólni hozzá! Amíg megmelegedett a kakaóm, készítettem egy szendvicset, majd leültem reggelizni.
-Mit eszünk? - rontott be az ajtón "Mr Ki ha én nem" immáron felöltözve.
-Amit akarsz! - feleltem foghegyről és ettem tovább.
-Ejnye-ejnye! Úgy látszik, mondanom kell Szikinek, hogy neveljen meg egy kicsit! - ült le velem szemben.
-Nem vagy te egy kicsit pofátlan?
-A csajok csípik. - kacsintott rám, én meg kis híján kiköptem a kakaót.
-Erősen kétlem. Bár látszik rajtad, hogy milyen "barátnőid" lehettek.
-A lelkembe gázoltál! - kapott színpadiasan a mellkasához, aztán elnevette magát. - De megengedem, hogy kiengesztelj!
-Hogy te mekkora barom vagy! - csattantam fel idegesen és ott hagytam. Feltéptem a háló ajtaját és nagy lendülettel becsaptam magam mögött, mire Sziki ijedten felriadt.
-Miért kell csapkodni az ajtót? - ült fel az ágyban.
-Mert a kis barátod egy tahó paraszt! - szedtem elő a ruháimat és magamra rángattam őket.
-Kicsim! Tudom, hogy Balázs kicsit szókimondó, de nézd el neki!
-Kicsit? Te nem hallottad miket mondott nekem! Ha nem rakod ki még ma, akkor én megyek el! - adtam ultimátumot neki és meg sem várva reakcióját, felkaptam a táskám és dühösen elviharoztam otthonról. Lesiettem a lépcsőn és a hirtelen ért hideg levegő hatására megborzongtam. Séta helyett felszálltam az épp megérkező buszra és helyet foglaltam egy hátsó ülésen. Nagyon felpaprikázott ez a reggel és az is, hogy Sziki mit sem törődik azzal, hogy ki nem állhatom Balázst. Percek alatt megérkeztünk a stúdió helyszínére és leszálltam a járműről. Bementem a számomra még kissé idegen épületbe és megkerestem a termet, ahol órám lesz. Amint benyitottam, megpillantottam egy rakás gyerkőcöt és néhány idősebb felnőttet.
-Jó reggelt. - köszöntem hangosan, mire minden szempár rám szegeződött.
-Jó reggelt, Alexa. - lépett elém a főnököm és mosolyogva üdvözölt. - Szerintem csapjunk is bele a közepébe. Elég sokan vannak, kicsik és nagyok is vegyesen. Javaslom, hogy korosztály szerint ossza el őket két csoportra, így könnyebb lesz a munka.
-Rendben. Köszönöm.
-Ha bármi kérdése van, az irodámban leszek. - mondta és magunkra hagyott. A kezemben lévő listát először kielemeztem, majd két kisebb csoportra osztottam a tanítványaim. Tíztől tizennégy éves korúak és tizenöttől tizenkilenc éves korúak alkottak egy-egy csoportot.
-Nos, először is bemutatkoznék. Alexa vagyok, de hívjatok nyugodtan Lexinek. A 10-14 éveseknek hétfőn és szerdán lesz órájuk, a többieknek pedig kedden és csütörtökön. Remélem így megfelel. - néztem végig rajtuk, mire néhányan bólogattak.
-Mivel ez az első óránk, mi lenne, ha mindenki mondana magáról pár szót, aztán pedig egy kis kedvcsinálóként táncolhatnánk.
Egy körben elhelyezkedett mindenki és beszélgetni kezdtünk. A nagyobbak jóval bátrabbak és nyitottabbak voltak, mint a kicsik, de azt hiszem, ez érthető. Kicsivel később elindítottam a zenét és mindenki önfeledt táncba kezdett. Néhányan nagyon tehetségesek voltak már most és reményeim szerint ez csak javulni fog. Egy óra körül végeztünk és hazaengedtem őket. Pakolászás közben váratlanul megszólalt a telefonom és Bence neve villogott a kijelzőn.
-Szia, Benny! - szóltam bele.
-Szia. Dolgozol még? - kérdezte.
-Épp most végeztem. Miért?
-Nincs kedved velem ebédelni? Jól esne a társaság.
-Jó ötlet. Amúgy is éhes vagyok.
-Akkor fél óra múlva a Mekiben?
-Oké. Sietek. - mondtam és bontottam a vonalat. Miután mindent a helyére pakoltam, megfogtam a táskám és indultam a buszmegállóba. Nem kellett sokat várnom a kék színű rozzant járgányra, hamar megérkezett. Nem ültem le, mivel csak 3 megálló volt a célomig, így alig 10 perc múlva le is szálltam. Bence már az ajtó előtt állt és amint meglátott, zsebre tette a mobilját.
-Szia. - köszönt már messziről.
-Hali. - öleltem meg, mikor mellé értem, utána pedig bementünk.
-Mit eszünk? - kérdezte.
-Én egy hatalmas sajtburgert sült krumplival.
-Látom éhes vagy. - mosolyodott el.
-Nagyon. - válaszoltam és kikértük az ebédünket, aztán leültünk egy szabad asztalhoz.
-És hogy érzed magad? - néztem, rá.
-Kicsit jobban.
-Beszéltél vele?
-Igen és szakítottunk véglegesen. - hajtotta le a fejét.
-Sajnálom.
-Ne tedd! Jobb ez így.
-Ha bármi van, rám számíthatsz.
-Tudom, Lexi és köszönöm. De hallom, nálatok is zajlik az élet. - váltott témát.
-Beszéltél Szikivel?
-Igen. Nem volt túl vidám reggel.
-Hát én se! A megkérdezésem nélkül megengedte annak a Balázsnak, hogy nálunk lakjon. Egy igazi paraszt a pasi, de Szikit persze nem érdekli a véleményem.
-Ismerem és sajnos neked kell igazat adnom. Csúnyán kihasználja a lányokat, de Szikivel már gyerekkori barátok és ezért ilyen elfogult vele kapcsolatban.
-De én meg nem fogom eltűrni, hogy a saját lakásomban bepróbálkozzon nálam!
-Megpróbálhatok beszélni Szikivel, de túl sokat nem ígérhetek. - mondta.
-Köszi, de azt hiszem ez az én feladatom lesz.
Miután befejeztük az evést, visszavittük a tálcánkat és elhagytuk az épületet.
-Hazavigyelek? - kérdezte kedvesen.
-Ha nem gond, akkor igen.
-Gyere! - biccentett az autó felé és beültünk, majd hazafelé indultunk. Az út csendesen telt, mesélt a banda terveiről, aztán elköszöntem tőle a ház előtt és felmentem. Az ajtó nem volt bezárva, a nappaliból pedig hangos nevetés szűrődött ki. Beléptem és nem hittem a szememnek. A ház úgy nézett ki, mint ahol bombát robbantottak, Sziki és Balázs pedig röhögve dobálták egymást popcornnal.
-Szia, Kicsim. - pillantott meg, felállt és felém indult.
-Itt meg mi folyik? - néztem rá.
-Csak egy kicsit kieresztjük a gőzt. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Te ittál? - toltam el magamtól.
-Nem.
-Ne hazudj! Bűzlesz az alkoholtól!
-Jó, talán egy picit, de miért baj ez?
-Talán mert délután két óra van!
-Hagyd már! Nem látod, hogy jól érzi magát? - szólt közbe Balázs.
-Te csak maradj csendben! Miattad van az egész! - néztem rá mérgesen.
-Lexi, nem nyugodnál meg egy kicsit? - nézett Sziki a szemembe.
-Képzeld, nem! Egy napja sincs itt ez a pasi, de rád sem ismerek!
-Miért baj, hogy kikapcsolódok egy kicsit?
-Nem baj, csak nem így kéne! Mindegy! Úgy látom, ma már nem jutok veled közös nevezőre! Ha nem haragszol, nem nézném végig hogy ütitek ki magatokat teljesen! - és ezzel kikerültem és bementem a hálóba. Nagyon rossz hatással van Balázs Szikire, de ő ezt észre sem veszi. Gyorsan átöltöztem, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Valahogy muszáj kieresztenem a feszültséget. Felvettem a futóruhám, bekapcsoltam az MP4-em és elhagytam a szobát. Nem foglalkoztam velük, szó nélkül mentem ki az ajtón. Lassú kocogással haladtam a park felé, majd egyre intenzívebb futásba kezdtem, miközben a zene hangosan dübörgött a fülemben. Egy jó órán keresztül futottam és mikor már rendesen elfáradtam, hazaindultam. Előre féltem mi fog rám várni. Meglepő módon azonban csend és rend volt, ahogy beléptem a lakásba. A nappaliban egy árva lélek nem volt, ezért bementem a szobába, ahol Sziki terült el az ágyon. Leültem mellé és keltegetni kezdtem.
-Sziki, ébresztő! - ráztam meg a vállánál, mire csak egy nyögéssel reagált. - Kelj már fel! - szóltam rá erélyesen és végre kinyitotta a szemét.
-Mi az már? - pislogott.
-Semmi, csak menj és fürödj meg, mert így nem alszol mellettem!
-Akkor fürödj velem!
-A mai nap után? Örülj, hogy egyáltalán szóba állok veled!
-Ne haragudj! - ült fel bűnbánóan.
-Nyomás a fürdőbe! - húztam fel és a szomszéd helyiségbe mentem vele.
-Segítesz? - nézett rám, majd magára. Egy sóhajtás után vetkőztetni kezdtem, amit vigyorogva kísért végig.
-Ne örüljél! Meg sem érdemled! - néztem rá bosszúsan.
-Szeretsz még? - pislogott boci szemekkel.
-Tudod nagyon jól, hogy szeretlek, csak most egy kicsit sok volt. Nem hittem volna, hogy egy barátod, aki nem mellesleg az agyamra megy, fontosabb, mint én.
-De Kicsim, ez nem igaz! Nekem te vagy a legfontosabb személy az életemben! Kérlek ne haragudj rám! - fogta kezei közé az arcomat.
-Gyere már, te bolond! - húztam magamhoz és hosszan megöleltem, majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Ezután megfürödtünk és ágyba bújtunk. Hosszú volt a nap, úgyhogy hamar elnyomott az álom.
Sziasztok. Meghoztam az újabb részt. Először is szeretném megköszönni, hogy még mindig velem tartotok, lassan tíz hónapja. Ez a fejezet is 18+-os lesz, egy időre az utolsó ilyen rész, mert a végén láthatjátok, hogy egy kicsit majd más irányba kanyarodik a történet, de erről nem szeretnék semmit elárulni. Jó olvasást, remélem tetszeni fog és várom a véleményeket. :))
Bence szemszöge:
Elég jól indult a buli, de egyre többet és többet ittunk mindannyian és Tamit sem találtam sehol sem. Kezdtem kicsit rosszul érezni magam, így meg akartam előzni a bajt és a fürdőbe mentem, de nem kellett volna. Ahogy beléptem, nem hittem a szememnek. A barátnőm egy idegen pasi karjaiban volt, a ruhája felcsúszva, a sminkje elkenődve, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. Lexi dühösen kiabált velük, de én csak álltam tétován.
-Bence, jól vagy? - integetett Alexa az orrom előtt.
-Igen. - bólintottam és közelebb léptem hozzájuk. Szánakozva végignéztem rajtuk, a gyomrom pedig ismét felfordult, bár most nem az alkoholtól, hanem a szemem elé táruló látványtól.
-Undorítóak vagytok! - néztem rájuk megvetően, majd feldúltan elhagytam a helyiséget. Felkaptam a dzsekimet és dühösen téptem fel az ajtót.
-Benny, várj! - hallottam Lexi hangját már a lift előtt. - Hova akarsz menni? - állt meg velem szemben.
-Mindegy, csak el innen!
-Gyere vissza! Tudom, hogy dühös vagy, de maradj itt és megbeszéljük a dolgokat.
-De nincs ezen mit megbeszélni! Megcsalt, érted? - keltem ki magamból.
-De az nem megoldás, ha most elmész és még jobban leiszod magad! Hazaküldöm a népet, aztán lefekszel a vendégszobában, jó? - simított végig a karomon.
-Van más választásom?
-Nincs! - vágta rá rögtön, majd visszamentünk. - Várj meg itt! Véget vetek a banzájnak és jövök. - kísért be a vendégszobába, majd elviharzott. Hallottam, hogy lekapcsolja a zenét és terelgeti ki az embereket, de csak a kusza gondolatok cikáztak a fejemben. Mégis hogy jutottunk idáig? Hiszen olyan jól megvoltunk. Vagy csak én képzeltem azt? Nem tudom, de ez a lány alig tíz perce törte össze a szívemet. Arcátlanul megcsalt és ezt még most sem tudom felfogni. Elmondhatatlanul szerelmes voltam belé és mindent megadtam neki, amit csak tudtam, de úgy tűnik, ez kevésnek bizonyult.
-Minden rendben lesz. - ült le Lexi mellém. Észre sem vettem, hogy bejött.
-Mit rontottam el? - néztem rá keserűen, mire magához ölelt. Jól esett, hogy vigasztalt, szükségem volt egy barátra.
-Nem a te hibád, érted? Minden lány ölni tudna, ha egy ilyen csodálatos srác lenne mellette, mint amilyen te vagy! Ha Tami ezt nem becsülte meg, akkor meg sem érdemelt! Nem szabad elhagynod magad, mert nem te vagy a hibás! - nézett komolyan a szemembe.
-Köszönöm.
-Ne köszönd! Ez a dolga a barátoknak. Most pedig szépen lefekszel és kialszod magad! Reggel majd tiszta fejjel átgondolsz mindent. - mondta, majd lefeküdtem, ő pedig betakart, jó éjt kívánt és kiment. Megpróbálkoztam az alvással, de csak szenvedtem és igen nehezen merültem álomba.
Sziki szemszöge:
Hiába dugott ágyba Lexi, nélküle nem bírtam elaludni. Csakis akkor vagyok nyugodt, ha érzem az illatát és testének melegét. Váratlanul a kinti ricsaj elhallgatott, majd fél órával később végre nyílt az ajtó és csendben bejött a szobába, én pedig felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam.
-Hé, te nem alszol? - nézett rám kérdőn.
-Tudod, hogy nélküled nem tudok. - ásítottam és végignéztem, ahogy lehámozza tökéletes testéről a mini ruhát és a pólóm váltotta fel a helyét. Bemászott mellém az ágyba és végre szorosan a karomba zárhattam. Először egy hosszú csókot hagytam ajkain, majd nyakát puszilgattam, de pechemre eltolt magától.
-Mondtam, hogy várnod kell holnapig!
-De miért? Már nincs itt senki!
-Tévedsz, mert Bence itt alszik a szomszéd szobában.
-Hogy-hogy? Így kiütötte magát? - kérdeztem.
-Nem. Csak kicsit összetört.
-Mi történt?
-A fürdőben rajtakaptuk Tamarát, amint épp az egyik haverod szájában kutakodik. - mondta, mire teljesen elképedtem.
-Az durva!
-Igen az. De most már aludjunk.
-És ha halkan csináljuk? - súgtam a fülébe, mire elmosolyodott.
-Befejezed, vagy alszol a kanapén? - fenyegetett.
-Na jó. De csak akkor, ha holnap kárpótolsz.
-Miután kitakarítottál, a tiéd vagyok.
-Miért nekem kell takarítani? - kérdeztem.
-Mert, ha elfelejtetted volna, ez volt a buli feltétele.
-Jól van. De utána nem szabadulsz tőlem! - pusziltam homlokon.
-Aludhatok már végre? - nézett rám álmosan.
-Persze, Kicsim. - húztam magamhoz és a villany lekapcsolása után hamar elaludtunk.
Reggel egyedül ébredtem, amit kimondottan nem szeretek. Nyújtóztam egyet, majd kivergődtem az ágyból és Lexi keresésére indultam, aki a konyhában sertepertélt.
-Jó reggelt, szerelmem. - lépett elém mosolyogva és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Mit csinálsz itt? Tudod, hogy utálok nélküled ébredni. - öleltem magamhoz nyűgösen.
-Ne morogj már! Csináltam reggelit. - mondta, mire magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Reggelt! - botorkált elő Bence.
-Hogy érzed magad? - kérdezte Lexi, miközben egy bögre gőzölgő kávét nyomott a kezébe.
-Pocsékul. Minden széthullott körülöttem. - könyökölt a pultra és tenyerébe temette az arcát.
-Ez nem igaz! Mi mindig itt leszünk neked. - szólaltam meg én is.
-Tudom és nagyon sokat jelent, de attól még ugyanaz a helyzet. Tami megcsalt. Nincs ezen mit szépíteni. Nem voltam neki elég jó. Ez van! - motyogta.
-Befejezted végre ezt az önmarcangolást? Az Isten szerelmére, Vavra Bence! Ez nem te vagy! Hagyod, hogy egy csaj a padlóra küldjön, aki mellesleg meg sem érdemelt? Térj már végre magadhoz! - csattant fel Lexi és kőkeményen leteremtette.
-Igaza van. Össze kell szedned magad! - értettem egyet.
-Tudom, de olyan nehéz.
-Igen az, de ennél már csak jobb lehet.
-Köszönöm, hogy támogattok, de most inkább hazamegyek.
-Elvigyelek? - kérdeztem.
-Nem kell. Jót tesz egy kis séta. - indult az ajtó felé és felvette a kabátját.
-Vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget! - nézett rá Lexi komolyan, majd megölelte.
-Ha bármi van, hívj! - öleltem meg én is, majd elment.
-Szegény nagyon ki van. - ült le barátnőm a kanapéra.
-Igen, de ismerem és összeszedi magát. - ültem mellé és átkaroltam.
-Valamit kéne kezdenünk magunkkal. - bújt hozzám.
-Mi lenne, ha visszamennénk a hálóba? - néztem rá vigyorogva.
-Miután kitakarítottál. semmi akadálya. - vágott vissza.
-Utána is lehet takarítani.
-Micsoda szerencse, hogy te előtte fogsz. - mosolygott öntelten, majd felkelt mellőlem. Egy sóhaj után követtem a konyhába, ahol egy cetlit nyomott a kezembe.
-Ez mi?
-Ha elmész bevásárolni, megúszod a takarítást.
-Nem kell kétszer mondani! - tettem zsebre a papírt és felvettem a cipőm, majd rohantam is a boltba. Utálok takarítani, úgyhogy inkább felvásárolom a fél várost, ha kell. Nem volt hosszú a lista, így hamar összekapkodtam a szükséges dolgokat, fizettem és már siettem is haza.
-Kicsim, megjöttem! - léptem be az ajtón két nagy szatyorral a kezemben.
-Hallom. - szólt a konyhából. Beljebb mentem és minden csillogott a tisztaságtól. Bezzeg ha nekem kellett volna megcsinálni, még holnap is a kupiban ülnénk.
-Gyors voltál. - pakoltam le az asztalra.
-Te is. - lépett elém mosolyogva, mire derekánál fogva a lehető legközelebb húztam magamhoz.
-Most, hogy mindennel készen vagyunk, jöhet a szórakozás. - leheltem apró csókokat a nyakára.
-Szórakozás, mi? Látom te már nagyon szórakozott vagy. - kuncogott, miközben ujjait végighúzta a férfiasságomon, mire felnyögtem.
-Ne játssz a tűzzel! - figyelmeztettem, mire csak még jobban fülig ért a szája.
-Nem a tűzzel játszom, csak a nadrágoddal. - suttogta ajkaimba, miközben megismételte az előbbi cselekedetét.
-Asszony! Ha nem bírsz magaddal, itt a konyha közepén foglak megdugni! - markoltam a fenekébe.
-Mi az, hogy asszony? - nézett rám nagy szemekkel.
-Jól hallottad!
-Tegnap este még boszorka voltam.
-Az nem változott. - nevettem.
-Ahogy az sem, hogy nyugodtan alhatsz a kanapén! - szólt vissza. Imádok csipkelődni vele.
-Befogod végre azt a tökéletes szádat?
-És ha nem?
-Akkor én fogom be! - tapasztottam kezem a szájára, de persze hogy nem hagyta annyiban, ugyanis megharapott. - Hééé!!!
-Csak nem fájt? - nevetett rajtam.
-Most véged van! - néztem rá rosszallóan, mire kiszabadult az ölelésemből és egy szempillantás alatt elviharzott. Nem haboztam utána menni és tudtam, hogy a hálóba menekült. Ki akartam nyitni az ajtót, de belülről nem hagyta. Nem volt nehéz bejutni, mivel sokkal erősebb vagyok nála. Már csak a sikítását hallottam és ahogy beléptem az ajtón, az ágyon szaladgált.
-Tudod te hova kell menekülni. - néztem rá, miközben egyre jobban közeledtem felé.
-Ne gyere közelebb!
-Érzed a veszted, mi? - léptem elé és finoman a falhoz szorítottam, hogy ne tudjon megszökni.
-Ugye nem bántasz? - nézett rám megszeppenten.
-Bántottalak én valaha is? - fogtam kezeim közé arcát, mire megcsóválta a fejét.
-Szeretlek. - nézett a szemembe, mire elmosolyodtam.
-Mindennél jobban, Kicsim. - mondtam, majd gyengéden megcsókoltam. Kezeit nyakam köré fonta, míg én arcát simogattam. Nyelvem átsiklott az övéhez és lassú táncba csalogattam, amit azonnal el is fogadott. Kifulladásig csókoltuk egymást, majd lábait a derekam köré kulcsolta, de túl labilis volt az ágy, így a párnák közé zuhantunk, mire mindketten felnevettünk. A rajtam ülő lányt lehúztam magamhoz és puhán az ajkaira tapadtam. Nem kapkodtam el semmit, csak minden iránta érzett szerelmemet szerettem volna átadni neki, bár ezt még tettekkel is szinte képtelenség kifejezni. Egy könnyed mozdulattal változtattam a helyzetünkön, így teljesen ki volt nekem szolgáltatva. Gyönyörű szemeibe néztem, majd apró puszikkal kényeztettem a nyakát, amibe az egész teste beleremegett. Elmosolyodtam azon, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá, majd folytattam. Gyenge bőrét szívni kezdtem, mire felnyögött és ujjaival a pólóm alá nyúlt. Hideg érintésébe beleborzongtam és én is hasonlóképpen cselekedtem a rajta lévő rózsaszín ruhadarabbal. Egészen a mellkasáig felhúztam a pólót és hasát kezdtem csókolgatni, majd belefújtam a köldökébe, mire felnevetett.
-Ezt ne csináld! - tolt el magától.
-Nem tetszik? - néztem rá vigyorogva.
-Nem igazán.
-Akkor majd megszokod. - lefogtam a kezét és ismét megfújtam. Próbált szabadulni, de csak vergődött alattam.
-Hagyd abba, kérlek! - nyöszörgött, mire felhagytam a kínzásával és ismét forró csókcsatákba bonyolódtunk. Fogalmam sincs, hogy ügyeskedte ki, de ismét fölém került és szó szerint lerángatta rólam a felsőt. Nem tétlenkedtem, én is megszabadítottam a felesleges anyagtól és a földre dobtam. A vanília illatú barna hajzuhatag a mellkasomra omlott, miközben nedves csókokat hagyott hasam minden egyes szegletén. Behunyt szemekkel és halk nyögésekkel élveztem amit csinál, néha belemarkoltam formás fenekébe, mire az ő száját is elhagyta egy apróbb sóhaj. Pici ujjai egyre lejjebb merészkedtek, egészen a nadrágom gombjáig. Tudta hogy húzzon fel még jobban, elidőzött a gomb és a cipzár kibontásával, persze figyelt arra, hogy szándékosan megérintse a már így is tettre kész férfiasságomat. Amíg hagyta, hogy szenvedjek, szép lassan kihámozott a nadrágomból és végre ajkait ismét az enyémeken érezhettem. Szenvedélyesen faltuk egymást, közben pedig gyengéden simogattuk a másikat. Zavaró volt a rajta lévő nadrág, ezért egy pillanat alatt levettem róla, így már csak fehérneműben feküdt rajtam. Melltartója is hamar a szoba másik felébe került, majd megadta magát és hagyta, hogy ismét a kezembe vegyem az irányítást. A szívem majd kiugrott a helyéről, zihálva kapkodtunk levegő után két csók között. Testünk minden porcikája összeért, így érezhettem a törékeny lányt, aki egy puszta érintésével is megőrjít. Puha és illatos bőre szinte vonzza az érintésemet és csókjaimat, amiket készségesen viszonoz is. A levegő felforrósodott a szobában, a vágy fűtötte testünket, egészen addig, míg az uralma alá nem kerültünk. Az utolsó ruhadarabot is lehámoztam róla, ahogy ő is rólam és átadtuk magunkat egymásnak és a gyönyör pillanatainak....
Forró csókok, perzselő simogatások, halk sóhajok jellemezték az egész napunkat. Csak enni és fürödni keltünk fel, aztán újra egymásba gabalyodtunk. Késő délután már csak egymást ölelve feküdtünk a takaró alatt. Halkan szólt a tv, de néha kisebb időközökre elaludtunk. Aztán estefelé váratlanul megszólalt a csengő.
-Ki lehet az ilyenkor? - nézett rám álmosan.
-Fogalmam sincs. Mindjárt megnézem. - bújtam ki mellőle, felvettem az alsómat és kislattyogtam. Elfordítottam a kulcsot a zárban, ám az ajtó túl oldalán egy eléggé váratlan személy állt.
-Balázs? - néztem értetlenül a rég nem látott fiúra. Vajon mit kereshet itt?
Halihó! Nos, amint látjátok sikerült orvosolni a technikai problémámat, szóval itt is az újabb fejezet, ami személyes kedvencem. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Az előző részhez érkezett komik után szinte megszólalni sem tudtam. Nagyon jól esett, hogy pozitívan vélekedtek a részekről és hatalmasa segítség ez nekem. Köszönöm szépen őket és ehhez a fejezethez is várom a véleményeket. Jó olvasást. Legkésőbb holnap pedig jön a másik blogra is az új rész. :))
Alexa szemszöge:
Egy újabb hét telt el, ami alatt rengeteg minden történt. Többek között Szikinek újra megkezdődött a munka, amit a vártnál nehezebben viselek. Eddig szinte minden egyes percünket együtt töltöttük, most pedig van, hogy csak este látom. De ez van és el kell fogadnom. Azt hiszem, jövő héttől én sem fogok unatkozni, mivel állást kaptam egy hip-hop stúdióban. Nagyon várom már és kíváncsi leszek milyen lesz. Szikivel valóban komolyodott a kapcsolatunk, már meg is találtuk a tökéletes lakást is. Egy utcára van innen és azonnal beleszerettünk mindketten, a srácoknak viszont nem igazán tetszett, hogy a hétvégén elköltözünk. Tomi azóta hozzám se szól. Szerinte elsietjük a dolgokat és hülyeségnek tartja az egészet, de a döntésemen akkor sem változtatok.
Tegnap már mindketten összecsomagoltunk, ma pedig átcuccolunk a közös kis fészkünkbe.
-Tomi, ne vágj már ilyen képet! - néztem rá, mikor kimentem a nappaliba.
-De nem akarom, hogy elmenj! Minek kell ennyire sietni?
-Ne nehezítsd meg, kérlek! Ezt már megbeszéltük.
-Tudom, de nagyon fogsz hiányozni. - lépett elém.
-Te is nekem. De itt leszek egy saroknyira. Bármikor átjöhetsz. - nyomtam egy puszit az arcára és szorosan megöleltem.
-Látom semmivel sem tudlak itt tartani. Vigyázz magadra Csöpi!
-Úgy lesz! - mondtam, mikor megszólalt a csengő. Kinyitottam, Sziki pedig azonnal megcsókolt. Váratlanul ért, de amint észbe kaptam, egyből viszonoztam.
-Mindened megvan? - jött beljebb és megfogta a bőröndjeim.
-Szerintem igen.
-Akkor menjünk. - mondta és levittük a sok cuccot a kocsiba. Egy fuvarba nem fért bele, így kétszer kellett fordulnunk. Miután mindenünket átvittük újdonsült lakunkba, kezdődhetett a pakolás. Nem nevezném se kicsinek, se nagynak a lakást. Van egy tágas nappali, egy jól felszerelt konyha, egy hatalmas háló, vendégszoba és egy fürdőszoba, valamint egy kisebb erkély. Először a hálószobával kezdtünk. A ruhákat a szekrénybe hajtogattuk, Sziki feltette a függönyöket, én pedig felhúztam az ágyneműt. Néhány személyes tárggyal otthonosabbá varázsoltuk a szobát, majd jött a nappali és így tovább egészen estig. Hulla fáradtan ültünk le a kanapéra, miután mindennel végeztünk.
-Na, Kicsim. Mit szólsz? - ölelt magához.
-Van egy olyan érzésem, hogy jól elleszünk. - csókoltam meg mosolyogva.
-Szerintem is. - húzott az ölébe és gyengéden kezdtük ízlelgetni egymást. Már mindketten fáradtak voltunk, de valahogy le kellett vezetni a mai nap porát. Puha ajkai finoman kényeztették az enyémeket, nekem pedig nem is volt másra szükségem. Lassan elváltunk egymástól és mellkasára hajtottam a fejem.
-Nem fürdünk meg? Álmos vagyok. - cirógatta a hátam.
-De. - válaszoltam és lemásztam róla, majd bementünk a fürdőbe. A kádat teleengedtük forró vízzel, közben levettük piszkos ruháinkat és elmerültünk a habokban. Hátammal a mellkasának dőltem, ő pedig hasamnál összekulcsolta ujjait, míg fejét a vállamon pihentette.
-Arra gondoltam, hogy holnap tarthatnánk egy lakásavató bulit. - törte meg a csendet.
-Persze. Ma mindent szépen a helyére pakoltunk, holnap meg romboltassuk szét a házat, mi?
-Kérlek! Már megígértem a srácoknak. - nyomott apró puszikat a vállamra.
-Ezzel nem veszel le a lábamról. - mosolyodtam el.
-Igazán? Csak várd ki a végét! - kuncogott sejtelmesen, majd hosszú, nedves csókokkal kínozta a nyakam, utána pedig finoman szívni kezdte a gyenge bőrfelületet, amibe beleremegett az egész testem.
-Na, elég legyen! - húzódtam el tőle.
-Most mi van? - nézett rám értetlenül.
-Ez nem fair! Kihasználod a gyengeségem! - vágtam be a műdurcát.
-Tehetek én róla, hogy nem tudsz nekem ellenállni? - nevetett öntelten.
-Fúú, te! Én ma még kinyírlak!
-Nem tennél te olyat! És te is jól tudod, hogy igazam van. - húzott vissza magához.
-Utállak! - mondtam morcosan, majd egy csókot nyomtam a szájára és kiszálltam a vízből. Magam köré tekertem egy törölközőt és mire megfordultam, már ő is kint volt.
-Kíváncsi vagyok milyen, amikor szeretsz. - vigyorgott tovább és szorosan megölelt.
-Mikorra jönnek? - néztem rá, mire diadalittasan elmosolyodott.
-Hatra.
-Legyen, de előre szólok, hogy te takarítasz! - emeltem fel a mutató ujjamat, mire ujjait csuklóm köré kulcsolta, majd apró csókokat hagyott bőrömön.
-Szeretlek, Kicsim. - meleg tenyerét az arcomra simította, én pedig úgy bújtam bele, mint egy kiscica.
-Én is szeretlek. - néztem csillogó szemeibe. Minden egyes pillantásával megbabonáz és teljesen a hatalma alá kerít. Mire magamhoz tértem, már a hálószobában voltunk. A törölközőt fehérnemű váltotta fel és kicsempésztem a szekrényéből a kedvenc pólóját és felvettem. Imádom az illatát, bár a gazdáját még jobban.
-Életem, a lopás nem szép dolog és nem mellesleg büntetendő! - nézett végig rajtam.
-De csak ha rajtakapnak! - nyújtottam ki a nyelvem, majd bebújtunk a meleget nyújtó takaró alá. Mellkasára hajtottam a fejem és egyikünknek sem volt szüksége esti mesére ahhoz, hogy elaludjunk.
Fogalmam sincs hány óra volt, mikor felébredtem, de a napsugarak már bántóan törtek utat a hófehér selyemfüggöny szálai között. Na igen, így jársz, ha nem húzod le a redőnyt! Hunyorogva felültem az ágyon és alvó barátomon keresztül az éjjeliszekrényen heverő telefonomért nyúltam és kikerekedett szemekkel láttam, hogy már délután egy óra is elmúlt. Jól elaludtunk. Visszaraktam a mobilt, majd próbáltam visszamászni a helyemre, de drága Sziki, akiről eddig azt hittem, hogy még mélyen alszik, volt olyan kedves és megbökött, így akaratlanul is ráestem, mire hangosan felnyögött.
-Finomabban nem ment volna? - nyöszörgött alattam.
-Te csináltad magadnak! - másztam volna le róla, de maga alá fordított.
-Hogy aludtál? - nézett a szemembe.
-Ha mellettem vagy, csak jól tudok. - mosolyodtam el, mire közelebb hajolt hozzám és puhán megcsókolt.
-Hallod ezt? - kérdezte, mire csak idiótán pislogtam rá.
-Mit?
-Na ez az! Csend van. Sehol a kiabálások, az ordító tv és a csörömpölés a konyhában. Olyan békés minden. Csak te és én vagyunk és nem kell azon aggódni, hogy mikor ront ránk valaki. - mondta végig a tekintetem fürkészve.
-Azért valljuk be, jó volt a srácokkal is. Mindig történt valami, de igazad van. Ez a hely csak a miénk és azt csinálunk, amit szeretnénk. - simogattam meg arcát.
-Tudod, hogy én most mit szeretnék? - ült ki kaján vigyor az arcára.
-El tudom képzelni, de le kéne menni vásárolni. Nincs itthon semmi pia és gondolom nem ásványvizet szeretnétek inni.
-Az még ráér. - simított végig oldalamon.
-Nem igazán, mert lassan két óra. - közöltem vele az időt.
-Mennyi? - kérdezett vissza.
-Jól hallottad, úgyhogy felkelni! - parancsoltam rá, mire morogva lemászott rólam és felöltözött. Én is így tettem, majd kimentünk a konyhába.
-Lemész vásárolni? - öleltem át a derekát.
-Igen, de addig csinálj valami kaját, mert éhen halok! - itta meg a kávéját, majd sietősen magára vette a cipőjét és elment. Addig szétnéztem a hűtőben és nem jutott jobb eszembe, mint rántotta. Gyorsan megvan és laktató is, úgyhogy egy tálba felvertem a tojásokat és egy pici hagymával feltettem a tűzhelyre. Alig negyed óra alatt el is készült, közben pedig zajt hallottam az ajtó felől és Sziki libbent be a konyhába 3 nagy szatyorral a kezében.
-Micsoda Isteni illatok. - lépett mögém és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ülj le és egyél. Addig kipakolok. - nyomtam kezébe a tányért, majd kiürítettem a szatyrokat és kipakoltam az italokat és a rágcsálnivalókat.
-Kicsim, ez életmentő volt. - indult meg üres tányérjával a mosogató felé, közben pedig egy csókot lopott tőlem. Elmosogattam, majd előkészültünk a bulira, ezután pedig levágódtunk a kanapéra. Bekapcsoltuk a tv-t és csak összebújva lustálkodtunk. Megnéztünk valami hülye filmet, aminek semmi értelme nem volt, bár néha jobban el voltunk foglalva egymással, mint a tv-vel. Aztán fél 5 körül elmentünk fürödni, majd felöltöztünk. Egy fekete miniruha került rám, a hajamat kivasaltam és némi sminkkel javítottam a kinézetemen.
-De dögös vagy! - csókolt nyakamba. - És csak az enyém. - suttogta ajkaimba és szenvedélyesen megcsókolt, amit azonban a csengő félbeszakított.
-Tökéletesen tudnak időzíteni! - nyomtam még egy puszit a szájára, majd mentünk ajtót nyitni. Azt hittem, csak a srácok jönnek a barátnőikkel, ehelyett azonban vagy 15 ismeretlen ember állt még az ajtóban rajtuk kívül. Sziki bemutatott nekik, én viszont inkább a jól megszokott társaságunkkal beszélgettem. Bekapcsoltuk a zenét, mindenki poharába alkohol került és belecsaptunk az éjszakába. Jó volt látni, hogy Sziki milyen felszabadultan beszélget és ökörködik a barátaival, talán kicsit többet ivott a kelleténél, de ezt a lakásban tartózkodó összes személyről el lehetett mondani. Bence és Ya Ou beszélgettek, Olivér birtokba vette a nappalit és a seggét rázta, a többiek pedig körbe rajongták, ami még jobban növelte az egóját. Én Bellával és Barbival beszélgettem, meg néha persze táncoltunk is.
-Csak mondom, hogy Sziki folyamatosan a segged bámulja! - nézett rám Bella.
-Neki meg van engedve. - vigyorogtam.
-Nézzétek már Tamit! - mutatott Barbi a lányra. - Nem értem hogy van képe más pasinak rázni magát, miközben Bence itt áll tőle két méterre. - mondta.
-Nagyon megváltozott mostanában. - szóltam én is.
-Na, én megnézem Patocskát mit művel. - kereste Bella tekintetével a szőkeséget és elment.
-Én meg kimegyek egy kicsit a levegőre. - mondtam Barbinak, majd kisétáltam az erkélyre. Kicsit hideg volt, de jól esett egy kis nyugalom. A bent lévők többsége már eléggé illuminált állapotban volt, mondjuk már éjfél is elmúlt. Kicsivel később nyílt az erkélyajtó, de nem fordultam meg, mivel biztos voltam abban,hogy Sziki jött ki rajta. A léptei, az illata, a közelsége és erős karjai, amik derekam köré fonódtak. Minden egyes mozdulatát ismerem és akár ezer közül is felismerném.
-Hiányzol bentről. - csókolt a nyakamba.
-Csak kijöttem levegőzni. - mondtam és szembe fordultam vele.
Ajkai felfelé görbültek, szemei csillogva fürkészték az arcom és még kissé részegen is ellenállhatatlan volt.
-Mi lenne, ha mi ketten most szépen itt hagynánk a bandát és bemennénk a hálóba? - suttogta ördögi hangon.
-Hagyjuk itt a népet? - néztem rá nagy szemekkel.
-Miért ne? Jól elvannak, nekem pedig nagyon kellesz. - csúsztatta kezeit a fenekemre és belemarkolt.
-Sajnálom, Édesem, de holnapig várnod kell.
-Ne csináld ezt velem! Nem bírom ki holnapig. - nézett rám könyörgően és hosszú csókokkal próbált megpuhítani. Egy pillanatra elszakadt tőlem, majd leült a mögötte lévő napozószékre és az ölébe húzott. Karjait szorosan körém fonta és még ha akartam volna, se tudtam volna szabadulni, de eszem ágában nem volt ilyesmit elkövetni. Nyelve őrült táncba hívta az enyémet, keze pedig hol combomat, hol fenekemet térképezte fel. Eddig fáztam, de vágytól fűtött teste az enyémet is felmelegítette és jóleső bizsergés kerített a hatalmába. Ujjaim haját kócolták, néha pedig kénytelenek voltunk pár másodpercre elszakadni egymástól, hogy újabb adag levegőt juttassunk a tüdőnkbe. Szemeit vágyakozva váltogatta ajkaim és szemem között, majd ismét hevesen egymásnak estünk. Kockás ingét kihúztam a nadrágjából és hűvös ujjaimat a textil anyag alá vezettem és végighúztam meztelen hasán, mire belenyögött csókunkba. Magamhoz tértem és rájöttem, hogy ezt nem pont az erkélyen kellene csinálni, úgyhogy lemásztam róla és megigazítottam magamon a ruhát.
-Nem szökünk, Szépségem. - kapott a kezem után és megpróbált visszarántani, de nem hagytam magam.
-Mondtam, hogy ma nincs rosszalkodás! - néztem morcos arcára.
-Gonosz boszorka vagy! - szólt mérgesen, mire nagy szemekkel pislogtam.
-Mit mondtál? - kérdeztem vissza.
-Jól hallottad. Gonosz boszorka! Itt állsz előttem egy tök szexi ruhában és ha ez mind nem lenne elég, hagyod, hogy teljesen megbolonduljak tőled, aztán pedig közlöd, hogy nem kaplak meg! - állt fel a székből.
-Úgy őszintén, te mennyit ittál? - kérdeztem kuncogva.
-Nem eleget. - állt meg pontosan előttem. - Boszorka! - suttogta, miközben végig a szemembe nézett.
-Igen? Boszorka? Na, akkor édesem, holnaptól megtudod, hogy milyen a kanapén aludni! - fenyegettem.
-Ezt nem teheted! Én vagyok a férfi a háznál! - húzta ki magát büszkén.
-És ez engem hol érdekel?
-Ki se bírnád, hogy ne bújj hozzám! - mondta egoistán. Igaz, ez így van, de ezt neki nem kell tudnia.
-Hát, majd meglátjuk. - feleltem titokzatosan. - Szerintem jobb lenne, ha lefeküdnél.
-Nélküled nem megyek! - ellenkezett.
-Ó, dehogy nem! Na nyomás! - csúsztattam kezem a derekára és segítettem neki bemenni. A házban lévők továbbra is önfeledten buliztak, néhányan egymásba gabalyodva. Szikit a hálóba kísértem, ahol becsuktam az ajtót és leültettem az ágyra. Levettem a cipőjét, majd az ingét és a nadrágjából is kihámoztam.
-Hmmm, ez tetszik. - húzott az ölébe. - Most te jössz! - nyomott egy puszit a számra.
-Nem megmondtam, hogy bírjál magaddal? - ellöktem az ágyon és betakartam.
-Nem bújsz ide mellém? - nézett rám aranyosan.
-Majd, ha elmentek. - simogattam meg arcát.
-Kicsim?
-Hm?
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a kanapén kell aludnom? - kérdezte álmosan.
-Majd még meglátjuk. - mosolyodtam el.
-És ha jól viselkedem?
-Akkor talán maradhatsz. De most tessék aludni! - parancsoltam rá és egy puszit nyomtam a homlokára. Lehunyta a szemét, én pedig megvártam míg elalszik. Annyira megnyugtató volt figyelni milyen békésen szuszog. Olyan védtelennek tűnt, mint egy kisgyerek. Mosolyogva húztam feljebb rajta a takarót, majd csendben kimentem a szobából. A társaság már fogyatkozott, de még így is voltak bőven. Hatalmas volt a kupleráj és valaki kiöntött valamit a padlóra, úgyhogy a fürdőbe mentem felmosóért, nehogy valaki elvágódjon a tócsán. Amint azonban beléptem a helyiségbe, egy nagyon megdöbbentő dolgot láttam. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a látványtól. Tami Sziki egyik haverjával smárolt igen hevesen. Hányni tudtam volna tőlük.
-Itt meg mi folyik? - szóltam erélyesen, mire szétváltak és mindketten felém kapták a tekintetüket. - Ez most komoly, Tami? És hol van Bence? - néztem a szétzilált lányra.
-Itt vagyok. - hallatszott mögülem az említett fiú hangja, mire felé fordultam, de szegénynek még a szava is elakadt a két személy láttán.
