48. rész

Sziasztok. Először is nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de tegnap sajnos meghalt egy kicsit a gépem, de már szerencsére visszakaptam. Itt is lenne az újabb rész, ami elég vidám és eseménydús lett. Remélem tetszeni fog, mert nagyon sokat dolgoztam vele. Jó olvasást hozzá és kíváncsian várom a véleményeket. :))



Olyan gyorsan elrepült ez az egy hét, hogy arra eszméltem, hogy a csomagomat cibálom ki a nappaliba. Egy egyszerű rövidnadrág és egy póló került  testemre és felhúztam mellé a tornacipőm is. Tomi és Réka még sehol nem jártak, pedig lassan indulnunk kellett volna. A srácokkal nem sokat beszéltem azóta, Szikivel pedig szinte semmit. Azt tudom, hogy már meggyógyult a bokája, de ezen felül semmit nem tudok róla. Őszintén szólva jót tett ez a kis távolság, mert így bebizonyosodtam arról, hogy mennyire hiányzik, mikor nincs velem. Döntöttem! Vele akarom leélni az egész életemet. Viszont nem fogok belecsapni a közepébe, csak hagyom, hogy történjenek az események.
-Jó reggelt! - köszönt hangosan Réka, ezzel kizökkentve mély gondolataimból.
-Hali. - mosolyogtam, majd Tomi is megjelent és bezártuk az ajtót. Ők a liftet használták, én viszont inkább végighúztam a hatalmas táskát a lépcsőn. Mikor kiértem már mindenki a kocsiban ült. Tomi segített berakni a cuccom a csomagtartóba és beszálltunk a többiekhez.
-Sziasztok! - köszöntem hangosan, amit viszonoztak is. Szétnéztem az autóban, de nem igazán találtam ülőhelyet.
-Öhm.... Gyerekek, én a tetőn fogok utazni? - kérdeztem.
-Sziki mellett még van egy hely. - mutatott hátra Ya Ou. Átverekedtem magam mindenkin, köztük Olivéren és Bellán is, majd levágódtam Sziki mellé.
-Szia. - nézett rám mosolyogva.
-Szia. - köszöntem én is.
-Gyerekek! - szólt hangosan Bence. - Mielőtt elindulunk, egy valamit szeretnék leszögezni. Remélem, hogy senkinél nem fogok chipset, csokit, vagy ehhez hasonló szemetet találni, mert ha meglátom, elveszem és az illető nem kap csak zöldséget! - főnökösködött, minket pedig elkapott a nevetés.
-Nyugi, Benny! Nincs nálunk csempészáru! - röhögött Ya Ou, majd útnak indultunk. Hosszú utazásnak néztünk elébe, de majd csak eltelik valahogy. Eleinte egész csendesek voltunk, mert még mindenki fáradt volt. Úgy gondoltam, hogy zenehallgatással elütöm az időt, ezért a táskámban kezdtem kutakodni, de sehol sem találtam a fülhallgatóm.
-Mit keresel ennyire? - kérdezte Sziki kis idő múlva.
-A fülesemet, de nem találom sehol. - adtam fel a keresést.
-Tessék. - nyújtotta át az övét.
-A fele is elég. - vettem el az egyiket és a fülembe helyeztem. Egy nagyon jó dal szólt benne, bár nem lepődtem meg, hisz tökéletes a zenei ízlése. Lábaimat felpakoltam az előttem lévő ülés háttámlájára és kényelmesen elhelyezkedtem. Az ablakon való bámészkodás nem tűnt túl érdekesnek, ezért a többiekre pillantottam. Meglepődve vettem észre, hogy Bella és Olivér szenvedélyesen csókolóztak előttünk.
-Ezek összejöttek? - néztem a mellettem ülő fiúra.
-Nagyon úgy fest. - pillantott rájuk.
-Ugye megállunk majd valahol?
-Majd nem sokára egy benzinkútnál. Miért? - kérdezte, mire közelebb hajoltam hozzá.
-Mert csokit akarok venni. - suttogtam a fülébe, amin egy jót mosolygott.
-És ezt hogy fogod kivitelezni?
-Megoldom. De senkinek egy szót se!
-Oké. - mondta és váratlanul átkarolt. Jól esett a gesztusa, ezért addig-addig fészkelődtem, míg mellkasára nem hajtottam a fejem. Innen már a kilátás is egész érdekes volt. Egy órával később Benny szólt, hogy nem sokára megállunk, így mindenki gyorsan felpattant. Mi is felálltunk és besorakozva Oliék mögé, vártuk, hogy végre megálljunk. Hirtelen Bence egy hatalmasat fékezett és az egész sor dőlt, mint a dominó. És kire kellett ráesnem? Hát persze, hogy Szikire.
-Ne haragudj! - másztam le róla, miután leterítetten az ülésre.
-Semmi gond. - állt fel ő is és mivel megálltunk, kiszálltunk a többiek után. Mindenki betámadta a boltot, én pedig egyből az édességsorra mentem. Nem lepődtem meg, hogy Olivéréket is ott találtam.
-Hát ti meg miben sántikáltok? - néztem rájuk.
-Na ugyan miben? Abban, amiben te! - vigyorgott Oli.
-Ha beköptök Bencének, végetek! - mondtam és a finomabbnál finomabb édességek között válogattam.
-Lexi! El a csokipulttól! - szólt rám Benny.
-Nézelődni csak szabad, nem? - szóltam vissza.
-Nyomás! - parancsolt rám. Eleget tettem a kérésének és elhagyva az édességsort, Sziki keresésére indultam, akit az ásványvizeknél találtam meg.
-Meg van már a csokid? - nézett rám.
-Nincs. Bence meglátott. - mondtam szomorúan, mire felnevetett.
-Ne nevess már! Inkább segíts!
-Nem igaz, hogy nem bírsz ki három napot édesség nélkül. - vett ki egy mentesvizet a hűtőből.
-Hát nem. A normális emberek minden nap esznek csokit.
-Akkor ezek szerint én nem vagyok normális? - nézett rám.
-Ezt eddig is tudtam. De segítesz? Akkor kapsz belőle. - pislogtam.
-Én nem csokit szeretnék. - mosolyodott el.
-Akkor mit?
-Egy puszit.
-Kapsz kettőt is, csak menjünk már!
-Gyere, te lökött! - karolt át és meglepő módon az újságokhoz mentünk.
-Minek jöttünk ide? - néztem rá kérdőn.
-Bízz bennem! - kapta ki a legelső magazint, majd visszatértünk a csokikhoz.
-Válassz gyorsan és menjünk! - mondta, mire megfogtam egy tábla Milkát és mentünk a pénztárhoz. Kivette a kezemből és az újság alá rejtette, hogy ne lássák. Benny megnézte mi van nálunk, aztán kiment. Gyorsan fizettünk, majd azonnal a táskámba rejtettem a csokit és elhagytuk a boltot.
-Köszönöm. - nyomtam az arcára egy nagy puszit.
-És a párja? - vigyorgott.
-Majd a kocsiban megkapod. - mondtam és beszálltunk a járműbe. Elfoglaltuk a helyünket és folytattuk tovább az utazást.
-Hallod? Jobb újságot nem találtál? - vágtam hozzá a politikai lapot.
-Nem vagy te egy kicsit nagyravágyó?
-Nem.
-Szerintem se! - röhögött mellettem.
-Kapd be! - böktem oldalba.
-Még lógsz nekem egy puszival. - emlékeztetett.
-De jó a memóriád! - másztam oda hozzá és megpusziltam, mire széles mosoly ült ki arcára.Nem sokkal később megérkeztünk a kempingbe. Bence leparkolt, majd kiszálltunk és mindenki kivette a csomagját. Egy füves területre mentünk, aminek egy erdő volt a folytatása, a másik oldalon pedig egy kisebb méretű tó díszelgett. A távolban volt egy épület, ahol wc-k és zuhanyzók voltak. Lepakoltunk a fűbe a cuccainkat és az öt darab kétszemélyes sátrat.
-Na, akkor ki kivel alszik? - kérdezte Ya Ou. -Öt sátor van, tízen vagyunk, szóval ketten kerülnek egybe. - folytatta a matek zseni.
-Én Bencével alszok. - ölelte át barátját Tami.
-Én Tomival. - szólt Réka.
-Barbi pedig velem. - nézett Ya Ou a lányra.
-Bella az enyém, úgyhogy ketten maradtatok. - vigyorgott Olivér. Beletörődtünk a dologba, majd kiválasztottunk egy sátrat és egy helyet Bencéék mellett, majd lepakoltunk.
-Szerintem, mi fiúk felállítjuk a sátrakat, ti csajok pedig elmehetnétek tűzifáért. - mondta Tomi.
-Okés. - válaszoltunk, majd az erdőbe indultunk. Út közben végig Bellával beszélgettem, akiről kiderült, hogy egy állati jó fej csajszi. Sok mindent megtudtam róla és végig Olivérről áradozott. Ő is alaposan kifaggatott Szikiről és megjegyezte, hogy nagyon összeillünk. Közben mindenki teleszedte nyalábját gallyakkal, majd visszamentünk a fiúkhoz. A sátrak már álltak, a srácok pedig beszélgettek. Egy kupacba letettük az összegyűjtött tűzrevalót és csatlakoztunk hozzájuk.
-Már kész is a sátor? - néztem Szikire.
-Nem nagy kunszt. - vigyorgott. Bencéék kiszedték a bográcsot és nekiálltunk főzni. Se perc alatt feltettük főni az ételt és addig leültünk. Bella és Barbi mellett ültem és velük beszélgettem, mikor valaki a fülembe motyogott valamit.
-Eljössz velem sétálni? - hallottam Sziki hangját, mire hátra fordultam.
-Menjünk. - álltam fel és az erdő felé vettük az irányt.
-El ne tévedjetek az erdőben! - kiáltott utánunk Olivér.
-Idióta! - szóltam vissza, aztán besétáltunk a fák közé. Csendben lépkedtünk, szorosan egymás mellett. Tudtam, hogy nem ok nélkül hívott el, úgyhogy vártam, hogy megszólaljon, de csak hallgatott.
-Sziki, mit szeretnél? Mert gondolom, hogy nem a kilométer hiányod  miatt jöttünk. - néztem rá, mire megállt.
-Mi van most velünk? Mert én már semmit nem értek. Az egyik pillanatban időt kérsz, a másikban pedig puszit adsz és hozzám bújsz. Félre ne értsd, nagyon jól esik és örülök neki, csak már kezdek összezavarodni. - nézett rám komolyan. Igaza volt mindenben, nem játszadozhatok tovább.
-Teljesen megértelek és igazad van, csak kellett ez az egy hét külön töltött idő, hogy rájöjjek, mennyire fontos is vagy nekem. Nagyon hiányzol, és bocsáss meg, hogy összezavartalak, de én magam sem tudtam, hogy mit tegyek. - magyarázkodtam, mire közelebb lépett hozzám.
-Ez azt jelenti, hogy.....
-Nem tudom mit jelent, csak azt tudom, hogy szükségem van rád. - néztem csillogó szemeibe. Széles mosoly kúszott arcára, én pedig azonnal hozzábújtam. Védelmező karjait derekam köré fonta és szorosan ölelt

magához. Fejem mellkasába fúrtam, mélyen magamba szívtam különleges illatát és csak élveztem a pillanatot. Kis idő múlva egy picit eltávolodtunk egymástól, de csak épp annyira, hogy ismét farkasszemet nézzünk. Puha ujjaival végigsimított először arcomon, majd ajkaimon is és arcával közelíteni kezdett felém. Egyre szaporábban vettem a levegőt, szinte már ziháltam. Végül ajkai finoman rátapadtak az enyémekre és lágyan csókolni kezdett. Kezeim mellkasán végigsimítva, nyaka körül fontam össze, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Nyelve bejutásért esedezett, amit meg is kapott és enyémmel kezdett ismerős táncba. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást, kezei pedig testemen kalandoztak. Végül fenekemen állította meg és finoman belemarkolt, mire egy apró nyögés szaladt ki a számon, ezzel félbeszakítva forró csókunkat. Mindketten elmosolyodtunk és ezután apró puszikkal halmozta el arcomat és nyakamat is.
-Szeretlek. - suttogta fülembe.
-Én is szeretlek. - leheltem egy apró csókot ajkaira. Mikor elváltunk egymástól, megláttam mögötte egy kisállatot mozogni a levelek között.
-Ott egy nyuszi! - néztem a kis szürke állatra.
-Hol? - fordult meg, de elszaladt.
-Elijesztetted! - szóltam rá és meg akartam keresni ,de eltűnt. Szétnéztem a fa körül is, de úgy tűnt, már messze jár. Annyiban hagytam a dolgot és visszafordultam, de Sziki is köddé vált.
-Sziki!!! - kiáltottam, de nem jött válasz.
-Sziki, ez nem vicces! Gyere elő! - szóltam hangosan, de még mindig semmi. Már kezdtem kétségbeesni, mikor hirtelen kiugrott az egyik fa mögül.
-Te hülye állat! Tudod hogy megijesztettél? - néztem rá morcosan, mikor hátul lévő kezét felém tartotta és megláttam benne egy nyálkás csigát.
-Ha már elment a nyuszid, hoztam neked csigát. - nyújtotta át nekem.
-Fúj!! Vidd innen!!
-Most miért? - nevetett.
-Utálom az ilyen nyálkás, csúszó-mászó ragadozókat! - léptem hátrébb,de még jobban közelített vele.
-De nem bánt! Fogd csak meg!
-Sziki, dobd már el!
-Dehogy dobom! Ne félj már tőle! - lépdelt felém egyre gyorsabban.
-Hallod? -kezdtem szinte már szaladni.
-Lexi, nyugi már, csak egy csiga!
-De gusztustalan! - mondtam és futni kezdtem. Néha hátranéztem, de láttam, hogy a nyomomban van. Gyorsan kikeveredtem az erdőből és bebújtam Tomi és Bence mögé.
-Mi történt Csöpi? - kerdezett Tomi.
-Sziki üldöz és egy undorító csiga van nála. - lihegtem. Erre a többiek felnevettek, Benny pedig ellépett előlem.
-Lexi, tudod, hogy imádlak, de hagyjatok ki ebből! - mondta és ekkor megláttam Szikit.
-Szikszai Péter! Ne közelíts! - szóltam rá nevetve és a tó felé hátráltam.
-Már nincs nálam. - jött közelebb.
-Nem hiszek neked! - mentem hátrébb és cipőm beázásából arra következtettem, hogy már a tóban vagyok. Mikor már a térdemig ért a víz, nem mertem beljebb menni, ezért megálltam.
-Na, mi van? Csapdába estél? - állt meg előttem és nevetett. A többiek persze röhögve néztek minket kintről.
-Ugye nincs nálad?
-Mondtam már, hogy nincs. - mutatta fel a kezét, majd közelebb lépett hozzám és megölelt.
-Olyan aranyos voltál, mikor olyan ijedten néztél rám. - fogta kezei közé az arcom.
-Most komolyan a csigás kezeddel fogdosod az arcom? - néztem a szemébe, mire édesen bólogatott. - Te nagyon bolond. - kuncogtam.
-Csak annyira, mint te.Nem akarunk kimenni a hideg vízből? - kérdezte.
-Jó lenne. - válaszoltam, majd átkarolt és indultunk kifelé.
-Vigyázz, mert nagyon csúszik! - figyelmeztetett és erre a mondatra úgy megcsúsztam, hogy egy hatalmas huppanással a vízben landoltam, magamra rántva őt is.
-Ha nem most mondtam el, hogy vigyázz! - mászott le rólam és felsegített.
-Tehetek én róla? - röhögtem a kinézetünkön. Csurom vizesen másztunk ki a büdös vízből, a többiek persze már a hasukat fogták a nevetéstől.
-Marha vicces! - szólt rájuk Sziki, végül már ő is csak nevetett.
-Nem is ti lettetek volna! - nézett végig rajtunk Bence.
-Hozz száraz ruhát és zuhanyozzunk le! - szólt rám, majd a táskámból halásztam ki tusfürdőt, törölközőt és tiszta ruhát, majd a zuhanyzókhoz indultunk. Jó alaposan megmostam a hajam és mindenem a büdös víztől, majd fél óra múlva elzártam a vizet, megtörölköztem és felöltöztem.
-Kész vagy? - kérdezte, mikor kiléptem a zuhanyzóból.
-Aha. - válaszoltam és megfogva ruháimat, mentem utána.
-Gyere te kis malac. - csúsztatta kezét a derekamra.
-Mi az, hogy malac? - néztem rá.
-Hát a malacok szoktak a sárban dagonyázni. - nevetett.
-Akkor te is az vagy! - nyújtottam ki a nyelvem. Egy puszit nyomott az arcomra, majd visszamentünk a többiekhez, akik még mindig rajtunk szórakoztak.
-Jöttök enni, vagy pancsoltok még egyet a tóban? - nézett ránk Ya Ou.
-Vicces vagy, Feri! Csak nehogy te is ott köss ki! - néztem rá fintorogva, majd egy tányért megfogva, szedtem magamnak a vacsorából. Miután ettünk, egy kicsit még maradtunk beszélgetni és melegedni, mert majd szétfagytam vizes hajjal, aztán elvonultunk a sátrainkba. Jó pár plédet vittem magammal én is, és ahogy elnéztem Sziki is.Néhányat leterítettünk a földre, hogy kényelmesebb legyen, majd párnákat is helyeztünk el. Végül két nagy plédet magunkra terítettünk és egymás felé fordultunk.
-Ugye most már minden rendben van köztünk? - simított végig arcomon.
-Azt hiszem, igen. - válaszoltam és hozzá bújtam. Percekig feküdtem szótlanul a karjaiban, majd megsimogatta  a hajam és összekulcsolta ujjait az enyémekkel.
-Álmos vagy? - kérdezte kis idő múlva.
-Egy picit igen.
-Akkor aludjunk. - húzott közelebb magához. - Jó éjt, Kicsim. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Neked is. - mondtam halkan és behunytam a szemem. Hamar elnyomott az álom, de az éjszaka közepén mozgolódást éreztem, majd mikor nehézkesen kinyitottam a szemem, Szikit nem találtam sehol. Felültem és kómásan kikászálódtam a sátorból, de eléggé megcsapott a hideg, mivel csak egy rövidnadrág és egy póló volt rajtam. Beleléptem a papucsomba és elindultam megkeresni Szikit. Korom sötét volt és az orromig sem láttam. Hirtelen zajt hallottam mögülem és az illető szorosan magához húzott. Sikítani akartam, de kezével betapasztotta a számat és a fülembe motyogott.