49. rész

Sziasztok. Vasárnap van, úgyhogy itt az újabb rész. Túl sok hozzáfűznivalóm nincs, csupán annyi, hogy epekedve várom a véleményeteket, hisz nagyon sokat jelentenek számomra. Szóval arra kérlek titeket, hogy komizzatok és pipáljatok. Jó olvasást, remélem tetszeni fog. :))



-Nyugi, csak én vagyok! - suttogott a fülembe, majd lassan levette kezét a számról és megfordultam.
-Ti mi az Istent csináltok itt éjszaka? - pillantottam meg Sziki mellett Olivért is. Épp válaszolt volna, mikor az ő sátrukból is mozgolódást észleltünk és egy álmos Bella mászott ki belőle.
-Oli, hol a picsába császkálsz ilyenkor? - kérdezte ásítozva.
-Csendesebben, mert felkelnek és oda a poén! - csitítottak, mi pedig továbbra is értetlenül pislogtunk.
-Na jó, most már minket is avassatok be! - szóltam rájuk.
-Csak annyi az egész, hogy egy kicsit megtréfáljuk a többieket. - néztek össze.
-Mi is jöhetünk? - néztünk rájuk kérlelően.
-Igen, de óvatosan! Tessék, itt van filctoll és rúzs! - nyomta Olivér a kezünkbe.
-Várj! Ez az enyém? - nézett rá Bella.
-Nem mindegy? Na, az enyém Benny-ék sátra. - mondta.
-Bella, jössz velem Tomiékhoz? - kérdeztem.
-Naná!
-Akkor én megyek Ya Ou-ékhoz! - szólt Sziki. Az illetékesek sátrához indultunk és óvatosan széthúztuk a cipzárt. Én Tomit kezdtem el pingálni, ő pedig Réka arcát rajzolta teli. Én hamar elkészültem, de Bella kiélte a kreativitását.
-Csajok, mi tart már eddig? - léptek hozzánk a fiúk. Én már inkább kimásztam, mert nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Lexi, te reszketsz! Meg fogsz fázni! - lépett mögém Sziki.
-Nem baj. - tettem keresztbe a karom.
-Gyere ide, mert még összefagysz itt nekem! - húzott magához és hátulról szorosan átölelt. Egyik kezével hasamnál, másikkal pedig mellkasomnál húzott közelebb, fejét pedig vállamon pihentette és onnan nézte Bella akcióját.
-Bells, most már elég lesz! - szólt rá Olivér.
-Jó, befejeztem. - húzta be óvatosan a cipzárt.
-Ebből óriási botrány lesz reggel! - mondtam.
-Nem mi voltunk! - mosolygott a szőkeség, majd jó éjt kívánva, visszamentünk a sátrunkba.
-Ezt ti találtátok ki? - néztem Szikire.
-Igazából Olivér volt az értelmi szerző.
-Valahogy gondoltam. Kíváncsi leszek a reakciójukra.
-Arra én is, de most már aludjunk, mert késő van. - húzta ránk a takarót.
-Jó éjt. - nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt, Kicsim. - ölelt magához és villámgyorsan elnyomott minket az álom.
       Még félálomban voltam reggel, de úgy éreztem, mintha összepréselnének, már levegőt is alig kaptam. Nehézkesen kinyitottam a szemem és ekkor vettem észre, hogy Sziki teljes testével rajtam feküdt. Elég érdekesen nézhettünk ki. Feje a nyakamban volt és békésen szuszogott rajtam. Nem akartam felébreszteni, de kénytelen voltam, mert már nem éreztem a végtagjaimat. Finoman simogatni kezdtem arcát, majd egy puszit nyomtam rá, mire elmosolyodott és kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt. - szólt rekedtesen.
-Neked is. De nem másznál le rólam? - kérdeztem ,mire felemelte a fejét és körbenézett, majd mikor rájött, hogy rajtam éjszakázott, levánszorgott rólam és mellém feküdt.
-Ne haragudj. Nem akartalak összenyomni. - sajnálkozott.
-Semmi baj. Legalább kényelmesen aludtál?
-Nagyon is. - vigyorgott, majd fölém hajolt. Csillogó szemeivel tekintetem fürkészte, mosolygós arca láttán pedig az enyém is felderült. Arca közelített

az enyém felé és lassan összetapasztotta ajkunkat. Először csak egy rövid csókot hagyott számon, majd nyakánál visszahúztam és ezután bátrabban esett nekem. Lecsapott ajkaimra és vadul falta azokat. Készségesen viszonoztam szenvedélyes csókjait, hisz már nagyon hiányzott. Kezem hajában kószált, ő pedig oldalamat simogatta, amitől mindig a hideg ráz. Nyelve hamar átjutott az enyémhez és megszakíthatatlanul kényeztették egymást. Nem akartunk elválni egymástól, de vészesen fogyott a levegőnk, ezért muszáj volt. Ajkaink lassan elszakadtak egymástól, de a távolság nem növekedett közöttünk. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedett fel és le, miközben mélyen egymást kémleltük.
-Hiányoztál. - suttogta szinte már a számba és újrakezdte az imént félbehagyott tevékenységünket.
-Hééé. Ne ilyen hevesen! - toltam el egy picit magamtól.
-Ezt ne annak mondd, aki hetek óta nem érhetett élete szerelméhez! - hagyta figyelmen kívül a kérésemet és visszatért ajkaimhoz. Ujjai pólóm alatt kalandoztak és ahogy meztelen hasamhoz értek, apró sóhaj hagyta el a számat. Pimaszul elmosolyodott rajtam, majd áttért a nyakamra és az ott lévő bőrfelületet hintette be nedves csókokkal, amivel még jobban kínzott.
-Sziki, hagyd abba! - nyögtem ki nehézkesen a szavakat.
-Miért?
-Mert nem lesz jó vége.
-Ennek csak jó vége lehet. - harapta be alsó ajkát.
-Kérlek. - néztem rá.
-Jó. - nyomott egy puszit a számra és visszafeküdt mellém. Hozzábújtam és egymáshoz simulva élveztük a másik közelségét. Váratlanul egy hangos sikítás és nevetés törte meg a csendet. Azonnal széthúztuk a cipzárt és kimentünk a sátorból. Olivér és Bella szinte már a földön fetrengtek a nevetéstől. Körbenéztünk, és ahogy megláttuk a többieket, minket is elkapott a röhögés. Értetlenül néztek egymásra, majd ránk, aztán gondolom leesett nekik, hogy mi voltunk a tettesek.
-Igazi humorzsákok vagytok! - nézett ránk Benny egy piros szívecskével és egy "I love Oliver" felirattal a homlokán.
-De nem is mi voltunk! - tiltakozott röhögve Olivér.
-Persze. Azért nincs rajtatok egy árva minta sem, és azért díszeleg Olivér neve a fejemen!
-Azért valljuk be, nagyon viccesen néztek ki. - nevettem el magam.
-Na jó. Akkor a négy Humor Herold most szépen kiballag az erdőbe tűzifáért! - parancsolt ránk Tomi.
-Jól van. Megyünk már. - szólt Sziki és elindultunk.
-Gyerekek, ez nagyon jól sült el. - vigyorgott a szőkeség.
-Felejthetetlen emlék lesz, az tuti. - léptem Bella mellé és sétáltunk tovább. Mi mentünk elöl, a fiúk pedig mögöttünk. Belefeledkeztünk a beszélgetésbe, viszont egy idő után fura volt, hogy a srácok nem szóltak semmit. Mi több, a léptüket sem hallottuk, ezért megálltunk.
-Ezek meg hova lettek? - néztem körül, de sehol nem láttam őket.
-Fiúk, gyertek elő! Tudjuk, hogy itt vagytok! - kiabált Bella.
-Sziki! Olivér! - szóltam én is, de hiába.
-Menjünk vissza! Majd, ha megunták a hülyéskedést, jönnek ők is. - tanácsolta Bella és elindultunk visszafelé. Csendben lépkedtünk, mikor valaki kiugrott az egyik fa mögül és a következő pillanatban már a földön feküdtem. Oldalra pillantottam és Bella is hasonlóképpen végezte, mint én.
-Ti betegek vagytok! - néztem a rajtam ülő fiúra.
-Látnotok kellett volna magatokat! - nevettek.
-Patocska, szállj le rólam, vagy seggbe rúglak! - fenyegette Bella a szőkeséget, mire azonnal lemászott róla és felsegítette.
-Sziki! - szóltam rá, mivel még mindig kényelmesen üldögélt rajtam.
-Mi az? - nevetett.
-Szeretnék felállni!
-Hajrá! - szemtelenkedett tovább.
-Ne pimaszkodj, Szikszai! - szóltam rá.
-Tudod, mi az ára, hogy lemásszak rólad! - vigyorgott.
-Túl drága mulatság ez nekem! - húztam le magamhoz és megcsókoltam. Miután megkapta, amit akart, felállt és felhúzott engem is.
-Ti kibékültetek? - nézett ránk csodálkozva Olivér.
-Még tegnap. - válaszolt Sziki.
-És miért nem mondtátok el?
-Mert nem akarom, hogy megint a szerelmi életünk legyen a téma. Ha a többiek megtudják, a média is megtudja és már látom a következő címlapsztorit. - mondtam.
-Ezt megértem.
-Légyszí, ne szóljatok egyelőre senkinek! - kérleltem őket.
-Rendben. - bólintottak.
-Köszönöm. - néztem rájuk hálásan.
-Szedjünk fát és menjünk vissza! - szólt Bella.
-Menjetek csak. Mindjárt megyünk mi is. - mondta Sziki és megfogta a kezem.
-Oké. De csak ügyesen. - vigyorgott Olivér és előre mentek.
-Baj van? - néztem rá kérdőn.
-Dehogyis! Csak szerettem volna egy kicsit kettesben lenni veled. - húzott magához.
-A reggeli nem volt elég? - mosolyodtam el.
-Ilyen hosszú idő után szerinted beérem ennyivel? - kérdezte, mire egy nagy puszit nyomtam arcára és szorosan megöleltem. - Soha többé nem engedlek el. - suttogta fülembe.
-Nem is ajánlom. - néztem újra barna szemébe. Finoman megsimogatta az arcom, majd ajkait lassan az enyémekhez érintette és gyengéden csókolni kezdett. Nem tudom mi lett velem, de egyszerűen nem tudok betelni vele. Talán a túlzott hiánya váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket.A reggelitől eltérően most gyengéd és érzelmes csókcsatát vívtunk egymással, egészen a levegőnk elfogyásáig. Ezután apró puszikkal ajándékoztuk meg a másikat, végül elváltunk egymástól.
-Szeretlek. - mosolyodtam el.
-Mondd még egyszer! - fogta kezei közé arcomat.
-Szeretlek. - leheltem egy apró csókot ajkaira.
-Én is szeretlek, Kicsim. - puszilt homlokon, majd kézen fogva visszaindultunk. Út közben összekapkodtunk pár gallyat és kikeveredtünk az erdőből. Ahogy megérkeztünk, láttuk, hogy már mindenki lemosta magáról a dekorációt. Ledobtuk az összegyűjtött fát a rakásba és a többiek felé indultunk.
-Mi van? Betalált a maci a málnásba? - röhögött Ya Ou.
-Megköszönném, ha eldugulnál! - szóltam vissza egy szemforgatás kíséretében.
-Hol voltatok ilyen sokáig? Eltévedtetek? Vagy nem találtatok fát? - vigyorgott Tomi is.
-Tomika, ha nem szeretnéd, hogy ma éjjel megint kipingáljalak, akkor gyorsan nyeld le a nyelved! - néztem rá.
-Te voltál?
-Én bizony. - mosolyodtam el. Hirtelen megjelent Olivér és Bella, akik fel-alá kergetőztek, majdnem fellökve minket is. Bellánál, ha jól láttam, akkor egy vödör víz volt, a szöszi meg úgy szaladgált, mint a mérgezett egér. Egyszer csak elsuhant előttem és a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy a nyakamban landolt egy halom hideg víz.
-Basszátok meg! - káromkodtam el magam.
-Úristen, Lexi ne haragudj! Olivért akartam. - lépett elém sajnálkozva Bella.
-Kurva hideg volt, csak mondanám! - töröltem meg kezemmel az arcom.
-Sajnálom. Tényleg nem volt szándékos.
-Semmi baj. De, ha nem haragszol, átöltözök, mert kifagyok. - indultam a sátrunkhoz. Kikaptam pár száraz ruhadarabot és egy törölközőt, majd a zuhanyzókhoz mentem. Kicsavartam magamból a vizet és levettem az átázott ruhákat, majd megtörölköztem és felvettem a szárazakat. Vacogva mentem vissza a többiekhez és kiterítettem a vizes rongyokat.
-Mindjárt megszáradsz! - lépett mögém Sziki.
-Addig meg megfagyok. - fordultam szembe vele.
-Adjak egy pulcsit?
-Megköszönném.
-Gyere, válassz egyet. - mentünk be a sátorba és mutogatni kezdte a jobbnál jobb felsőit. Szerencsére nála volt az a szürke is, amit annyira szeretek. Természetesen azt választottam, majd egy puszival megköszöntem és belebújtam.
-Még mindig jól áll. - mosolygott. - Fázol még?
-Egy kicsit igen, de nem vészes. - mondtam, majd kimentünk, ahol már lobogott a tűz. Jó közel ültem a meleget árasztó helyhez, Sziki pedig mellém telepedett. A mai terv nyársalás volt, ezért egy-egy botot megragadva körbeültük a tüzet és megsütöttük a vacsoránkat. Eközben mindenféléről beszélgettünk, vagyis beszélgettek, mert én csak csendben hallgattam őket. Sziki szorosan mellettem ült és már csak azt vettem észre, hogy fejem a vállát használja kispárnának.
-Mi a baj, Lexi? - nézett rám Benny.
-Semmi, csak fáradt vagyok. - válaszoltam.
-Aludni kellett volna az éjszaka, nem pedig rosszalkodni!
-Jajj, a Vavra! Nagyon osztja az észt! - nevetett barátnője. Lassan elkészült a kaja és be is sötétedett. Egyre jobban kezdtem fázni és furán éreztem magam.
-Valaki kéri a vacsimat? - néztem körbe.
-Te nem kéred? - nézett rám Olivér.
-Nem vagyok éhes.
-Ha tényleg nem eszed meg, akkor én igényt tartok rá.
-Tessék. - nyújtottam át neki a botot.
-Köszi. - vette el vidáman.
-Minden oké? - nézett rám Sziki.
-Nem érzem jól magam. Inkább megyek és lefekszem.
-Akkor pihenj le. Mindjárt jövök én is. - simított végig arcomon.
-Maradj nyugodtan. - álltam fel és jó éjt kívánva a többieknek, bementem a sátrunkba. Lefeküdtem és magamra húztam a takarót, de így is majd szétfagytam. Kis idő múlva a fejem is el kezdett fájni és csak fetrengtem. Lassan elhúzódott a cipzár és Sziki mászott be óvatosan.
-Nem alszol? - nézett rám kérdőn, majd bebújt mellém.
-Nem tudok.
-Mi a baj? - kérdezte aggódva.
-Fáj a fejem és nagyon fázom. - válaszoltam.
-Majd én felmelegítelek. - húzott szorosan magához és nyakig betakart.
-Jó éjt. - nyomtam egy puszit az arcára.
-Neked is, Kicsim. - mondta halkan. Gyengéden simogatta a hátam és lassacskán elálmosodtam. Behunytam a szemem és a mellettem fekvő fiú egyenletes szívverését hallgatva elmerültem az álmok világában.