45. rész

Helóka Drágák. Meghoztam az újabb részt.Köszönöm a sok komit és pipát, amiket az előző részhez kaptam. Továbbra is számítok a véleményetekre, és ha valakinek nem tetszik a részt, arra kérem, hogy ossza meg velem, hogy miért, hisz a hibáiból tanul az ember. Bocsánat, hogy nem lett túl hosszú és eseménydús, de ígérem a következő sokkal izgalmasabb lesz. Jó olvasást, a kövit pedig igyekszem szerdára hozni. :))

Alexa szemszöge:

Egész nap egyedül vagyok itthon, ugyanis Tomi késő estig dolgozik. Nem szeretek mostanában magamban lenni, mert akkor folyton eszembe jutnak a történtek. Nincs is jobb bú felejtő, mit egy doboz fagyi és egy jó vígjáték a tv-ben. El is helyezkedtem a kanapén, ölemben a hűsítő finomsággal és filmnézés közben kanalaztam az eper és vanília ízű  tejes fagyit. Épp a legjobb résznél tartott a film, mikor a csengő belerondított a dologba. Nem tudom ki a fene az, de piszok jól tud időzíteni. Félre raktam a hideg dobozt és kanállal a számban indultam ajtót nyitni. Elfordítottam a kulcsot a zárban és szélesre tártam a faszerkezetet. A túloldalon viszont egy eléggé váratlan személy állt.

-Szia, Lexi. – köszönt, mire kivettem a kanalat a számból. Elég hülyén nézhettem ki vele.

-Hát te? – kérdeztem egyhangúan.

-Beszélnünk kell!

-Nem akarok megint vitázni, úgyhogy menj el, kérlek.

-De ez nagyon fontos! Engedj be, kérlek. – erősködött. Láttam arcán, hogy tényleg komolyan gondolja, ezért beengedtem.

-Jó, gyere. – álltam el az útjából, majd becsuktam mögötte az ajtót. Letelepedtem előbbi helyemre, ő pedig mellém ült.

-Kérsz fagyit? – vettem ölembe a már kissé olvadt édességet.

-Nem, köszi.

-Szóval, mit szeretnél? – néztem rá kérdőn.

-Valamiről tudnod kell azzal az éjszakával kapcsolatban. – kezdett bele.

-Ne haragudj, de a piszkos részletekre nem vagyok kíváncsi.

-De nem erről van szó!

-Akkor? Kibököd még ma, vagy vársz vele holnapig?

-Jó. – vett egy mély levegőt. – Nem feküdtem le Zsanival! – mondta, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Mi van? Ez kurva szar poén!

-Ez nem vicc, hanem az igazság. – folytatta.

-Ne etess már, légy szíves! Akkor a srácok is hazudtak, igaz?

-Nem! Ha megengednéd, hogy elmagyarázzam, akkor talán könnyebb lenne megértened.

-Hallgatlak. – maradtam csendben és rá figyeltem.

-Úgy egy fél órája átjött hozzám Zsani és mindent elmondott, hogy mi történt aznap. Kiderült, hogy Krisztián fizetett neki azért, hogy válasszon szét minket és akkor éjjel is valami drogot tett a poharamba, amitől nem emlékeztem semmire és úgy alakította a dolgokat, hogy azt higgyék, hogy lefeküdtünk.

-Micsoda? – képedtem el.

-Én is hasonlóképp reagáltam rá.

-Hihetetlen, hogy ennek a rohadéknak mindenhova elér a keze. – mondtam még mindig sokkos állapotban.

-És akkor most hogyan tovább? – nézett rám.

-Ezt hogy érted?

-Úgy, hogy mi lesz kettőnkkel? Mármint most, hogy kiderült, hogy nem történt semmi, arra gondoltam, hogy ott folytathatnánk, ahol abbahagytuk.

-Igen? És ezt te hogy képzelted? Lehet, hogy valóban nem csaltál meg, de már lezártuk ezt a dolgot.

-De Lexi, én szeretlek és tudom, hogy te is!

-De nem bízom benned, nem fogod fel? A szemembe hazudtál! És  bizalom nélkül az egész szart se ér! – szóltam kicsit ingerülten.

-Tudom, hogy megbántottalak, de bocsáss meg! – könyörgött.

-Menj el, légy szíves! – küldtem el.

-De…

-Kérlek, hagyj magamra! Gondolkodnom kell. – ismételtem meg magam, mire felállt és az ajtó felé indult.

-Örökké szeretni foglak! Ezt ne feledd! – lépett elém és váratlanul a homlokomra nyomott egy puszit, majd elment. Becsuktam az ajtót és lecsúszva rajta, a földre ültem. -Na Lexi, most rendesen feladták a leckét! Most találd ki, hogy mi a büdös francot csinálj!- peregtek le a gondolatok egymás után a fejemben.  Nem tudom mihez kezdjek. Nagyon összezavartak a dolgok. Ezek szerint nem történt semmi köztük. Ennek örülnöm kéne, de én már nem értek semmit sem. A szívem szakadt meg, mikor reménykedő arcára kiült a szomorúság. Még mindig ugyanúgy szeretem, de nem lehet semmissé tenni a történteket. Az a sok fájdalom, amin miatta mentem keresztül, épp, hogy elmúlt, erre itt az újabb pofon. Sajnos a bizalmam rég elveszett iránta, anélkül meg mit sem ér az egész. Talán idővel majd helyreállnak a dolgok, de most az lesz a legjobb, ha egy ideig nem is találkozom vele. Persze, hogy amikor jó tanács kéne, Tomi sincs itthon. Minek is lenne?
Idegesen mentem be a fürdőbe és próbáltam egy hűsítő zuhannyal lenyugtatni magam, de nem volt túl sok értelme. Fürdés után felöltöztem és bemásztam az ágyamba, elaludni viszont nem tudtam.

Olivér szemszöge:

Az utóbbi napjaim nagyon jól teltek. Annyira izgatott vagyok már a holnap miatt. Végre újra láthatom Bellát. Egész nap fel-alá mászkálok és várom, hogy végre elteljen ez a 24 óra. Épp a konyhában majszoltam jóízűen a szendvicsem, mikor egy hatalmasat csapódott az ajtó és Sziki jött be dühösen.

-Haver, mit ártott neked az a szerencsétlen ajtó? – néztem ingerült arcára.

-Bocs.

-Mi történt?

-Most jövök Lexitől. Elmondtam neki, hogy nem csaltam meg, de ennek ellenére, ugyanúgy kidobott.

-Várj! Mi az, hogy nem csaltad meg? Ezt nem értem. – kérdeztem értetlenül, mire mindent elmondott töviről hegyire. Amikor mondókája végére ért, még a kaja is kiesett a számból, úgy ledöbbentem.

-Ez elképesztő! – böktem ki valamit.

-Fogalmam sincs, mit csináljak. – töltött remegő kézzel ásványvizet magának.

-Figyelj! Biztos vagyok benne, hogy még mindig szeret. Sok lehetett neki ez a dolog, szóval hagyd egy kicsit gondolkodni. – próbáltam jó tanáccsal ellátni.

-De félek, hogy ezt már teljesen elszúrtam.

-Dehogy szúrtad! Ha akarod, beszélek vele. – ajánlottam fel.

-Megtennéd?

-Persze.

-Kösz, Tesó! – ölelt meg kissé lenyugodva. Elpakoltam magam után, majd egyenesen a szomszédba siettem. Szempillantás alatt az emeletre kerültem és az ismerős kis lakás ajtaján kopogtam.

-Szia. – köszöntem vidáman, amint ajtót nyitott.

-Hali. – szólt halkan.

-Na, mi ez a rossz kedv már megint? Itt van Olivér! Tessék örülni! – bohóckodtam, mire halványan elmosolyodott. A nappaliban helyet foglaltunk és egyből belecsaptam a közepébe.

-Sziki elmondta, mi történt. – néztem rá, mire lehajtotta a fejét.

-És?

-Lexi, én tudom, hogy most nagyon össze vagy zavarodva, de gondolj bele az ő helyzetébe is.

-Én gondolok Olivér! Folyamatosan csak gondolkodok, de egyre rosszabb lesz.

-Szereted? – néztem rá komolyan, mire félénken bólintott. – Akkor meg?

-Hiába szeretem, ha nem bízom meg benne! És nem tudok az egészre úgy tekinteni, mintha meg sem történt volna.

-De nem is kell! Csak hallgass a szívedre!

-Patocska, hogy lettél ilyen bölcs mostanában? – mosolyodott el.

-Én mindig is ilyen voltam. Nem is tudom, talán elmehetnék párkapcsolati tanácsadónak, nem? – nevettem.

-Akkor mindenki magányosan fog megöregedni.

-Haha. Látom a humorod visszatért.

-El se veszett.

-Visszatérve a témához. Gondold át és beszélj vele. Hidd el, hogy tiszta szívéből szeret és most nagyon szenved, ahogy te is.

-Tudom. De félek, hogy megint pofára esek.

-Na most jól figyelj! Volt valaha is olyan veszekedésetek, ami nem egy harmadik személy miatt történt? – kérdeztem, mire elgondolkodott.

-Hát…

-Na látod. Soha nem bántana okkal téged.

-Azt hiszem, lehet hogy van esélyed a tanácsadói pályán. – kúszott arcára egy széles mosoly.

-Én mindig megmondom a tutit. Ja, ha már itt tartunk. Holnap hatalmas filmezős délután lesz nálunk és ti is hivatalosak vagytok.

-Hát… Nem is tudom. – töprengett.

-Nem fogadunk el nemleges választ!

-Oké. De neked nem holnap van randid Bellával? – kérdezte.

-Először is, ez nem randi, de amúgy igen.

-Látom, már nagyon izgulsz.

-Hát, ami azt illeti, igen. – vallottam be.

-Nyugi, minden rendben lesz. Biztos, hogy össze fogtok jönni.

-Ne kiabáljuk el a dolgot. De örülnék, ha a ti kapcsolatotok is rendeződne, mert elég lehangoló folyton valamelyikőtök szomorú fejét nézni. – mondtam, mikor megszólalt a telefonja. Kihalászta a zsebéből és felvette. Pár perc múlva pedig egy nagy sóhaj kíséretében tért vissza.

-Baj van? – néztem rá.

-Réka hívott a verseny miatt.

-És?

-Kiderült, hogy Krisztián valóban lefizette a zsűrit. – mondta.

-Akkor így mi lesz a vb-vel?

-Semmi. Minden eredményt semmissé tettek.

-De így legalább nem kell találkoznod vele.

-Igen, de ismerem, és biztos, hogy nem fog békén hagyni.

-Ha felbukkan, azonnal szólj!

-Rendben. – bólintott.

-Viszont én megyek, mert már későre jár. – álltam fel.

-Oké. – kísért ki.

-Holnap találkozunk. – öleltük meg egymást és hazaindultam. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de remélem, hogy minden rendbe jön köztük. Otthon nem meglepő módon Sziki várt rám a nappaliban.

-Na, mit mondott? – pattant fel hirtelen.

-Igazából semmi konkrétat, de mondtam neki néhány olyan dolgot, amin muszáj lesz gondolkodnia.

-De semmi biztatót nem mondott? – kérdezte reménykedve.

-Haver, nyugi! Szeret téged és idővel meg fog bocsátani! – nyugtattam.

-Bár igazad lenne.

-Nekem mindig igazam van. És nem mellesleg holnap ő is jön filmezni, szóval nem lesz gáz. Csak azt kérem, hogy ne támadd le egyből!

-Nem fogom, de muszáj látnom.

-Én megyek fürödni. Fel a fejjel! – biztattam.

-Oké.

Bementem a szobámba törölközőért, majd elmentem zuhanyozni. Gyorsan elkészültem, majd megmostam a fogam és lefeküdtem. Minél előbb el akartam aludni, hogy gyorsabban teljen el az éjszaka. Nagyon várom már a holnapot és remélem, hogy minden jól alakul majd. Ehhez hasonló pozitív gondolatokkal a fejemben léptem át az álmok világába.