24. rész

Napsütéses szép nyári napot mindenkinek! Elérkeztünk egy újabb részhez. Nagyon örülök, hogy a látogatók száma napról napra egyre nő. Még mindig köszönöm a komikat és a pipákat. Kérlek ha erre jártok fejtsétek ki véleményetek, mert sokat jelentene. Nem is szaporítanám a szót. Jó olvasást! :))

Olivér szemszöge:

Elég fura álmom volt az éjjel. Lexi bevallotta, hogy szerelmes belém és szakított Szikivel. Ekkora marhaságot is csak az én agyam képes kitalálni. Hatalmas csoda kéne ahhoz, hogy ez teljesüljön. Megtöröltem álmos szemeimet és próbáltam elhessegetni őrült agyszüleményem. Noémi még mélyen aludt mellettem. Felöltöztem és ittam egy jó erős kávét. Még korán volt, de nagyon türelmetlen voltam, így átmentem Alexához. Meg akartam tudni, hogy van-e bármi köze az este történtekhez. Valaki épp jött ki a nagy ajtón, így csengetés nélkül rohantam fel az emeletre. Hangosan kopogtattam, de senki nem nyitotta ki. Már-már dörömböltem, mikor elfordult a kulcs a zárban és Lexi álmos arcával találtam szemben magam.

Alex szemszöge:

Kora reggel hatalmas dörömbölésre ébredtem. Nem tudom ki lehetett az az állat, aki majdnem betörte az ajtót. A nagy zajra Sziki is ébredezni kezdett.

-Majd én kimegyek.- keltem fel karjai közül és álmosan csoszogtam ajtót nyitni.

-Olivér, mit razziázol itt hajnalok hajnalán?- láttam meg morcos arcát.

-Te mondtad Petinek, hogy dobja ki Noémit?- vont kérdőre.

-Miért?

-Mert este sírva állt az ajtóm előtt, hogy Peti kirakta.

-De sajnálom.

-Áruld már el miért viselkedsz így vele!?- emelte fel a hangját.

-Először is ne ordibálj, mert nincs erre szükségem. Másodszor pedig, mert megérdemli. Egész életemben feszélyezve éreztem magam, és ő az egyik legnagyobb oka, hogy elvesztettem minden önbizalmam. Minden pasimat elvette tőlem és ott tett keresztbe, ahol tudott.

-Ezt valahogy nem tudom elhinni!

-Persze,hogy nem, mert nem látsz át a szőke haján és a kihívó dekoltázsán!- mondtam flegmán.

-Mi van? Féltékeny vagy?

-Kire? Erre a ribire? Nem vagyok féltékeny, csak felidegesít, hogy kora reggel a hülyeségeiddel zaklatsz!

-Mi folyik itt?- jelent meg Sziki is.- Oli mi a fenét kiabálsz itt ilyenkor?- nézett rá.

-Nem fogom még egyszer elmondani. És csak hogy tudd, Noémi nálam fog lakni, amíg nem talál magának jobbat.

-Még csak az hiányzik!- szólt Sziki.

-Majd koppansz szöszi! De ne mondd, hogy nem szóltam. És most, ha megbocsájtasz, szeretnénk pihenni, mivel sikerült elcseszned a reggelünket!- csaptam rá idegesen az ajtót.

-Ennek meg mi baja?- nyomott egy puszit arcomra.

-Csak szimplán nem normális. Idejön reklamálni, mert Peti elküldte azt a libát!

-Visszafekszünk?- nézett rám kérlelően.

-Aha. De csak egy kicsit.- bújtam hozzá és visszamentünk a szobámba.

-Hánykor kezdődik a próbád?- tettem kezem a hasára és gyengéden simogattam.

-Tízkor. De ha így folytatod, nem megyek sehova.- simogatta meg arcom és magához húzott. Telefonja csörgése törte meg a csendet.

-Szia Benny.- köszönt.- Mikor? Délután? Oké. Szia.- tette le. –Ráérsz délután?- fordult felém.

-Persze.

-Akkor jössz hozzánk nyársalni.

-Jól hangzik. Viszont nem hiszem, hogy kibírnánk veszekedés nélkül.

-Majd én lefoglallak. Időd sem lesz még csak rájuk nézni sem.- mosolygott és ajkait enyéimhez tapasztotta.

-Hmmm vigyázz,mert szavadon foglak.- húztam magamhoz és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.

-Kicsim tudod, hogy legszívesebben egész nap ezt csinálnám, de el fogok késni.- szakította meg tevékenységünk.

-Jó. Menj csak. Nehogy miattam késs el.- engedtem el.

-Hívlak, ha végeztünk. És szólj Tomiéknak is!- szedte össze magát és egy apró puszit nyomott homlokmora.

-Oké. Szia. – köszöntem és elhagyta szobámat.

Miután elment pakolászni kezdtem és szemem összetalálkozott az asztalomon heverő jelentkezési lappal. Kis nézegetés után úgy döntöttem, hogy kitöltöm. Elővettem egy tollat és ráírtam a kért adatokat, majd kivittem magammal, hogy odaadjam Rékának.

-Sziasztok.- pillantottam a kanapén tv-ző párra.

-Hali. Na meggondoltad magad?- mosolygott Réka.

-Igen. Tessék.- nyújtottam át neki a papírt.

-Ügyes leszel.

-Van programotok délutánra?

-Nincs. Miért?- érdeklődött Tomi.

-Mert a srácok áthívtak nyársalni és szóltak, hogy ti is gyertek.

-Ott leszünk.- helyeseltek.

-Jól van. Én meg elmegyek futni. Nem árt egy kis mozgás.

-Egyedül?- nézett rám nagy szemekkel.

-Igen.- válaszoltam.

-Elmegyek veled, ha nem gond.- szólt közbe Réka.

-Gyere nyugodtan.- mondtam vidáman. Bementem a szobámba felöltözni és összefogtam a hajam. Elkészültünk és a park felé vettük az irányt. Lassú kocogásba kezdtünk, majd fokozatosan gyorsítottunk. Jót tett egy kis mozgás és a friss levegő. Öt kilométer után úgy gondoltuk, hogy ennyi elég lesz. Lenyújtottuk izmainkat és hazamentünk.

-Ez jól esett.- vett nagy levegőket.- Holnap beviszem a lapodat és szólok, amint lesz valami.

-Köszi.

Felsétáltunk a lépcsőn és bementünk. Tomi épp teregette a ruhákat.

-Ó milyen kis házias.- nevettünk fel egyszerre.

-Néha ilyet is kell csinálni.

-Én mentem zuhanyozni.- jelentettem ki és a fürdőbe mentem. Vettem egy frissítő fürdőt, majd megszárítottam a hajam. Visszamentem a szobámba és megnéztem a mobilom. Volt egy sms-em ami Szikitől jött.

„ Már végeztünk. Kettőre gyertek. Csókollak.”

Remek. És mindezt fél kettőkor olvasom el. Gyorsan átszóltam Tomiéknak és kikaptam egy rövidnadrágot és egy pólót a szekrényből és felvettem.

-Mehetünk?- szóltam be a szobájukban készülődő szerelmeseknek.

-Egy pillanat.- szedte elő cipőjét Réka és gyorsan magára húzta. Miután mindenki összeszedte magát, az ajtót bezárva indultunk át a szomszédba. A többiek már az ajtóban vártak.

-Gyertek, menjünk le az udvarra.- indult el Bence Tamival kézen fogva. Egy csók után mi is utánuk mentünk Szikivel. Sajnos Noémi és Olivér is jöttek. Igyekeztem nem foglalkozni velük, de nem volt egyszerű dolog.

-Bocsi.- taposott rá a lábamra és nyávogó hangján kért elnézést.

-Mi lenne ha a lábad elé néznél?- fordultam hátra.

-Hagyd már!- húzott magához barátom és a hajamba puszilt.

Az udvaron a srácok megcsinálták a botokat, mi lányok pedig előkészítettük a nyársalni való ételt. Épp egy tálban vittem ki vizet, mikor megbotlottam valamiben, pontosabban valakiben és a tál tartalma a nyakamba borult.

-Te normális vagy?- förmedtem rá a mellettem álló Noémire.

-De nem is csináltam semmit!

-Akkor mégis kiben buktam fel? Te vagy az egyetlen ember a közelemben!

-Talán nem kéne ilyen két ballábasnak lenned.- nevetett.

-Mit mondtál?- emeltem fel a hangom és nekirontottam volna, ha hátulról valaki nem akadályoz meg.

-Kicsim nyugi már.- fogott le Sziki.

-De direkt felbuktatott!- dühöngtem még mindig.

-Tudom, de ne csinálj balhét.  Gyere adok száraz ruhát.- nézett végig öltözékemen, amiből csorgott a víz. Megfogta kezem és visszamentünk a lakásba.

-Tessék.- nyomott a kezembe egy kék pólót.

-Köszi.- próbáltam magamról leszedni átázott ruhám, de nem ment, mert rám tapadt.

-Várj, segítek.- lépett elém és megfogva pólóm két sarkát, levette rólam. Mielőtt azonban felvettem volna kölcsönkapott felsőjét, derekamnál magához húzott és egy érzelemmel teli csókot lehelt ajkamra.

-Nem maradhatnánk itt?- néztem barna szemeibe.

-Jó lenne. De majd este. Most menjünk le!- vette ki kezemből a pólót és rám adta. – Próbálj meg viselkedni, jó?

-De nem én kezdtem!- tiltakoztam.

-Tudom. De legyél okosabb, mint ő és hagyd rá.- kulcsolta össze ujjainkat és lementünk.

-De ha valamit csinál én leütöm!

-Na, nyugi van. Majd mindig mellettem leszel és akkor nem lesz semmi.- ölelt meg, majd csatlakoztunk a többiekhez.

-Minden oké?- jött oda hozzánk Ya Ou.

-Persze.

A tűz már lobogott és egy körben ültünk le és mindenki felszúrta botjára, amit sütni akart. Sziki és Barbi mellett ültem, jó távol Noémitől. Miután megsütöttük vacsoránkat, elfogyasztottuk azt, majd összepakoltunk.

-Ki kér pillecukrot?- lépett elő Ya Ou egy tál finomsággal. A szőke hisztérikán kívül mindenki vett és a tűzbe lógattuk.

-Ez nyúlik.- állapította meg Tami, mikor próbálta leszedni botjáról.

-Ez egy remek meglátás szívem.- ölelte át Benny. Igazi tábortűz hangulat volt. Lassacskán besötétedett és Olivér felvetette ötletét, hogy meséljünk vicces sztorikat. Mindenki elmondott egy-egy poénos sztorit, ami róla, vagy egy ismerőséről szólt. Mikor Noémire került a sor és beszélni kezdett, azt hittem, hogy ott helyben megfojtom.

-Nos, az én történetem Alexáról szól. Szegény, mikor még Krisztiánnal volt, naivan azt hitte, hogy csak ő van neki. Pedig a háta mögött fűvel-fával megcsalta, többek közt velem is. Hát kicsi Lexi azért erre visszagondolva elég vicces a dolog. Mondjuk mit várhatunk egy ilyen lánytól. - kezdett kárörvendően kuncogni.

-Hogy te mekkora egy szánalmas rohadék vagy!- ordítottam sírással küszködve.

-Nem tudom ezen neked mi olyan vicces!- nézett rá komoran Ya Ou.

-Nem látjátok, hogy élvezi? Ugyanolyan vagy, mint Krisz!- engedtem utat könnyeimnek és hangos zokogásban törtem ki.

-Ez tényleg túlzás volt.- szólalt meg Olivér.

-De én nem akartam rosszat. Csak viccnek szántam.- mentegetőzött.

-Látod, hogy nem nevet senki. És a helyedben elsüllyednék szégyenemben.- mondta neki Sziki, engem pedig próbált vigasztalni.

-Na jó gyerekek. Mi asszem megyünk.- állt fel Tomi és Réka. Tomi egy puszit nyomott arcomra, majd hazamentek.

-Gyere, menjünk fel.- vette keze közé eddig mellkasába fúrt arcomat és letörölte könnyeim. Vállamnál átkarolt és mindenkit otthagyva felmentünk egyenesen a szobájába.

-Hogy lehet valaki ennyire szemét?- kérdeztem szipogva és a párnák közé bújtam.

-Nem tudom. De nyugodj meg. Nem ér annyit ez a csaj, hogy így kiborulj miatta.- feküdt le mellém és védelmezően átölelt.

-Gyere!- szólt Sziki, miután kopogtak.

-Jól vagy?- csukta be maga mögött az ajtót Ya Ou.

-Persze.- törölgettem sírástól égő szemeimet.

-Ez a csaj nem normális! Ha Oli nem dobja ki innen, én fogom!- szólt ő is kissé ingerülten.

-Ezt próbáltam vele közölni az elejétől fogva, de látod, hogy még mindig inkább neki hisz. Nagyot csalódtam benne és innentől engem hagyjon békén.

-Előbb-utóbb neki is felnyílik a szeme. Most viszont megyek. Jó éjt és ne szomorkodj!- mosolygott.

-Jó éjt.- köszöntünk egyszerre és kiment a szobából.

-Aludjunk kicsim!- húzott magához és betakart.

-Sziki.

-Hmm?

-Szeretlek.- bújtam hozzá amennyire csak tudtam.

-Én is szeretlek.- lehelt egy könnyed csókot homlomra, majd lassacskán mély álomba zuhantunk.