29. rész

Sziasztok! Meghoztam a 29. részt is. Köszönöm az előző részhez kapott komikat és pipákat. El sem hiszem, hogy alig 3 nap alatt több mint 1000-el nőtt az oldalmegtekintések száma. Épp ezért egy igazi kis nyári résszel érkeztem ma. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a fejezetet és remélem nektek is tetszeni fog. Nincs is más mondandóm, csak annyi, hogy jó olvasást és várom a komikat! :))

-Lexi ébresztő!!- kiabált Sziki, miközben a takarót rángatta le rólam.

-Hagyjál már!- kapaszkodtam takarómba, de lehúzta rólam.

-Kelj fel! Mindjárt indulunk.- fogta meg a kezem és próbált kiszedni az ágyból.

-De mégis hová?- ültem fel és nyújtóztam egy hatalmasat.

-Strandra.- jelentette ki.

-Én erről nem tudok.

-Nem, mert este úgy elterelted a figyelmem, hogy elfelejtettem szólni.- húzott ölébe és szenvedélyesen megcsókolt.

-Persze. Ez is az én hibám.

-Na, ne pufogj, hanem nyomás öltözni, mert itt hagynak.- utasított.

A szokásosnál lassabban indultam neki a napnak, mivel nyűgösen ébredtem.  Előkerestem bikinimet és egy lenge nyári öltözéket és kimentem a fürdőbe. Először is megmostam arcomat, majd felvettem a kiválasztott ruhadarabokat. Egy táskába tettem törülközőt, plédet és naptejet. Sziki már az ajtóban türelmetlenkedett, de kénytelen volt megvárni, míg megreggelizem. Sürgetésének hála, csak egy gyors szendvicset faltam be és rögtön lementünk. Szokás szerint ismét csak ránk vártak.

-Sziasztok.- köszöntünk.- Bocsi, csak Lexit alig lehetett felébreszteni.- szólalt meg mellettem.

-Talán, hogyha közlöd velem, hogy megyünk valahová, akkor időben felkelek!- oktattam ki.

-Nem lehetne, hogy beszállunk a kocsiba és elindulunk?- jött elő Peti, akit eddig észre sem vettem. Végül kényelmesen helyet  foglaltunk és útnak indultunk. Bence és Tami ültek elöl. Mögöttük Ya Ou és Barbi, utána mi, a szomszédunkba Tomi és Réka, a hátsó négy személyes helyet pedig Olivér és Peti vette birtokába.

-Oli, te miket hoztál magaddal?- néztem hátra a nagy csomagjára.

-Majd meglátod. De ez mind strandkellék.

-Tegnap felvásárolta az összes felfújható vackot a boltban.- nevetett Ya Ou.

-Mi lesz ebből?- sóhajtott Sziki és kezét csupasz combomra helyezte. Ujjaimat összekulcsoltam övéivel és csendben nézelődtem ki az ablakon. Elég sokat utaztunk, kb másfél órát. Mikor megérkeztünk, kerestünk egy közeli parkolóhelyet, majd cuccainkkal együtt kiszálltunk. Megvettük az egész napra szóló, csúszdázásra is alkalmas belépőket és szabad helyet keretünk. Meglepő hőség volt már 10 órakor is. találtunk egy nagyobb területet és letelepedtünk. Mindenki fürdőruhára vetkőzött, majd alaposan bekentük magunkat és egymást is naptejjel, hogy elkerüljük a leégést.

-Na, akkor nézzük miből élünk!- nyitotta ki táskáját a szőkeség és a strandlabdától kezdve a gumikrokodilig mindenféle kacatot pakolt ki belőle.

-Bolond! És mit csinálsz ezzel a sok vacakkal?- nevettem.

-Jó hangulatot.- kacsintott és hozzám vágta a labdát.

-Na gyerekek, napozgatunk, vagy betámadjuk a medencét?- kérdezte Peti felpörögve.

-Menjünk csobbanni!- értett egyet Olivér. Szikivel mi is követtük őket, a többiek pedig ott maradtak.

-Na, kicsim. Szeretnél csobbanni?- kapott az ölébe és pimaszul rám mosolygott.

-Be ne dobj!- kapaszkodtam nyakába.

-Akkor ugrunk.- állt meg a medence szélénél és velem együtt a víz alá merült, ahol egy apró csókot váltottunk, mivel a víz a levegőnk útjában állt.

-Ezek még itt is egymást eszik.- gúnyolódott a szöszi.

-Te csak vigyázz a szádra!- úsztam oda hozzá és lenyomtam a víz alá.

-Ezért még kapsz!- kapkodott levegő után, amint a felszínre ért.

-Húúú, nagyon félek.- nevettem.

-Félhetsz is!- fenyegetőzött.

-Szóljunk már a többieknek is! Ne csak punnyadjanak a napon.- mondta Peti.

-Gyerünk!- indultunk a lépcső felé és visszamentünk a társaságunkhoz.

-Sziki?- hallottunk egy női hangot mögöttünk, mire azonnal megfordultunk.

-Zsani?- nézett a tökéletes külsejű, fekete hajú lányra, majd megölelték egymást. Elképzelni sem tudtam, hogy ki lehetett ez a csaj. Elég sokáig tartott az az ölelés, amit nem néztem jó szemmel. Hátranéztem a srácokra, akik döbbenten figyelték őket. Az volt az érzésem, hogy rajtam kívül mindenki ismeri.

-Te mit keresel itt?- kérdezgette barátom.

-Azt, amit ti. Kijöttem egy kicsit strandolni. Olyan jó újra látni!- mosolyogtak egymásra. Kissé kezdett idegesíteni, hogy ügyet sem vetnek arra, hogy mi is ott  vagyunk.

-De hülye vagyok! Lexi, Tomi, Réka, ő itt Zsani.- fordult felénk.

-Ki ez a csaj?- suttogtam a mellettem álló Olivérnek.

-Biztos tudni szeretnéd?- nézett rám.

-Szerinted akkor miért kérdezem?

-Ő a volt barátnője.- közölte velem a sokkoló tényt.

-Hogy kicsoda?- szólaltam meg a kelleténél hangosabban, mire mindenki rám kapta tekintetét.

-Jól hallottad. De ezt ne itt beszéljük meg!- ragadott kézen és arrébb húzott. Fintorogva néztem, ahogy barátom lelkesen beszélgetett azzal a lánnyal, mit sem törődve azzal, hogy mit gondolok.

-Oli mi ez az egész?- értetlenkedtem.

-Zsanival nagyon hosszú ideig voltak együtt és egy nagy szerelem volt az övék. A szakításuk is csak amolyan baráti búcsú volt. Mindig is nagyon jó volt a viszonyuk egymással.

-Azt veszem észre.

-Nyugi. Csak beszélgetnek.- simított végig karomon.

-Igazad van. Menjünk vissza.- mondtam és csatlakoztunk a többiekhez. Szikihez léptem és egy puszit nyomtam arcára, majd leültem mellé, de mintha ott sem lettem volna, beszélgettek tovább.

-Elmegyünk fagyizni?- pattant fel Benny.

-Naná!- keltünk fel mindannyian, kivéve őket.

-Sziki nem jössz?- néztem rá.

-Nem. Menjetek csak.- tudta le ennyivel a választ és tovább fürkészte a fekete hajú lányt. Elmondhatatlanul rosszul esett, hogy így átnézett rajtam. Szomorúan kullogtam a többiek után, azon gondolkozva, hogy mi rosszat tehettem, hogy ezt érdemlem.

Sziki szemszöge:

Nagyon meglepődtem, mikor megpillantottam Zsanit. Elvégre már hónapok óta nem találkoztunk. Semmit sem változott azóta. Ugyanolyan hibátlanul nézett ki, mint mikor utoljára láttam. Bevallom, néha hiányzott az életemből, de mióta Lexi befészkelte magát a szívembe, nem is gondoltam rá. Rögtön beszélgetni kezdtünk és az elmúlt hónapok történéseiről regéltünk a másiknak.

-És ez a kis csaj a barátnőd?- kérdezte.

-Igen.

-Nem túl fiatal hozzád? Annyira kislány még.

-Nem a kor számít, hanem, hogy mit érzek iránta. És kérlek ne beszélj így róla.

-Jó bocsánat. Csak kicsit meglepődtem a választásodon.

-Nem válthatnánk témát? Veled mi újság?

-Semmi különös. Jelenleg modellként dolgozom, de így is unalmas az élet. Nincs egy értelmes pasi sem.- tűrte füle mögé ébenfekete haját.- Tudod, néha eszembe jut, hogy milyen boldogok voltunk együtt.

-De Zsani! Ezt már megbeszéltük. Nem működött az a kapcsolat.

-Tudom. Csak jól esik nosztalgiázni egy kicsit.

Olyannyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy fel sem tűnt, hogy csak ketten maradtunk. Mondjuk jól esett feleleveníteni a régi szép időket, a közös programokat és az együtt töltött hosszú időt.

Alexa szemszöge:

-Lexi!- integetett az orrom előtt Bence.

-Igen?- tétem magamhoz.

-Milyen fagyit szeretnél?

-Mindegy.- rántottam meg a vállam, ugyanis semennyire sem érdekelt a fagyi, csakis azon járt az eszem, hogy mit csinálhat Sziki azzal a libával.

-Csajszi, lazíts már!- nyomta kezembe Ya Ou a hideg édességet.- Sziki tudja mit csinál. Rég találkoztak és csak beszélgetnek.

-Lehet, hogy csak beszélgetnek, de akkor sem kéne levegőnek néznie.

-Tudod mit? Ne foglalkozz velük!- ült le mellém Oli.- Nem hagyom, hogy itt búslakodj! Nem ezért jöttünk!

-Olinak igaza van. Majd mi feldobjuk a kedved.- mondta Peti.

-Azt nem kétlem.- mosolyodtam el.

-Akkor gyerünk!- itta meg a szöszi az energiaitalát, majd húzott maga után.- Nem mersz beugrani!- álltunk meg a medence előtt.

-Nem? Akkor figyelj! VÍZIBOMBA!!!- kiáltottam és egy hatalmas ugrással a vízbe csobbantam.

-Zsír!!! Jövök én is!- kiabált és már a vízben is volt. Peti is csatlakozott hozzánk és hárman hülyéskedtünk. Egész ügyesen elterelték a figyelmem. Egy kis úszkálás után meglátogattuk a csúszdákat is.  Olivér hozta magával a krokodilját és azzal csúszott le. Komolyan, imásom a bolond fejét. Mindig meg tud nevettetni. Réka és Barbi is csatlakozott hozzánk, Tomi és Ya Ou pedig a vízben várták őket. Petivel versenyeztünk, hogy ki ér le hamarabb és persze én nyertem. A medencéből rá lehetett látni a napozgató emberekre és a tekintetemmel mindig Szikit kerestem. Mikor azonban megláttam, egyből elöntött a düh. Épp Zsanikát kenegette naptejjel. Persze gondosan ügyelt rá, hogy minden bőrfelületet alaposan bekenjen.

-Ezt nem hiszem el!- néztem őket mérgesen.

-Ez már tényleg túlzás.- mondta Barbi.

-Ne vedd úgy a szívedre!- szólt Bence is.

-Ne vegyem a szívemre? Nem tudom te mit szólnál, ha a barátnőd egy másik pasit fogdosna.

-Ez azért nem ugyanaz.

-De majdnem.- indultam ki a vízből. Kérdőre akartam vonni, de rájöttem, hogy azzal csak saját magamat járatnám le.

-Lexi!!- jött utánam Olivér.

-Igen?- fordultam felé.

-Ugye nem fogsz velük veszekedni?

-Lenne bármi értelme is?- néztem a viháncoló alanyokra.

-Sziki egy igazi barom, ha így bánik egy ilyen lánnyal, mint te.

-Őt ez nem igazán érdekli, úgy veszem észre.

-Gyere, keressünk valahol innivalót.- indultunk a büfé felé.

-Nem lesz kicsit sok a koffeinből?- néztem rá, mikor egy helyben megivott egy üveg kólát.

-Ugyan már! Legalább nem alszom el menet közben.- dobta ki az üvegét a kukába és sétáltunk tovább. –És hogy fogadtad a hírt, hogy Krisztián is versenyben van?- nézett rám.

-Hát először egy kicsit sokkot kaptam, de nagyon remélem, hogy békén fog hagyni és azt is, hogy még véletlenül sem mi leszünk a két győztes.

-Csak nem.- folytattuk utunkat. Körbe sétáltuk az egész strandot és közben nagyon sokat beszélgettünk. Amilyen gyerek tud lenni néha, olyannyira éretten kezeli a dolgokat. Szó volt a családjáról, akiket bár nem lát olyan sűrűn, mint szeretné, de nagyon fontosak számára. És elmesélte azt is, hogy imád gokartozni és hobbi szinten boxolni. Érdekes, hogy mik ki nem derülnek róla. Mikor visszaérkeztünk telephelyünkre, mindenki napozott, vagy épp beszélgetett.

-Ti meg hol voltatok?- szólalt meg nagy meglepetésemre Sziki.

-Mintha érdekelne.- böktem ki flegmán a választ.

-Most meg mi bajod van?

-Semmi.- hagytam ott őket, mert tudtam, ha ott maradok, abból csak vita lenne. Peti és a szőkeség rögtön utánam jött és próbáltak felvidítani.

-Na gyerekek, ma buli van!- röhögött Peti, mire Olivérrel összenéztünk, hogy mi baja lehet.

-Ez bolond!- jelentettem ki, mire nagy gázzal felénk rohant és erősen meglökött. Sikeresen lefejeltem a szöszi csupasz mellkasát és mindketten a vízbe zuhantunk.

-Elárulnád, hogy ez mire volt jó?- néztem rá a medencéből ,de ő csak tovább nevetett.- Oli jól vagy? Rendesen lefejeltelek.

-Semmi gond.- mosolygott, majd kimásztunk a vízből és bosszúból Petit is belelöktük. Elég gyorsan eltelt a nap, úgyhogy ideje volt felöltözni és összepakolni. Mindenki bepakolta a cuccait és útra készen mentünk az autóhoz.

-Srácok! Elvisszük Zsanit?- jött oda Sziki a lánnyal az oldalán.

-Én nem bánom.- szólt Bence és kinyitotta az ajtót, majd mindenki rám nézett.

-Ó persze, hogy hazavisszük! Sőt, mondok jobbat! A helyemet is elfoglalhatja!- szálltam be Peti után.

-Lexi mi van?- húzott vissza.

-Még te kérdezed, hogy mi van? Hagyjál engem békén! Itt van Zsanika, úgyis olyan jól elvoltál vele egész nap, majd ő elszórakoztat hazafelé is! Én hátra ülök a srácokhoz, szóval nem fogok zavarni.- hagytam ott és beültem Oli és Peti közé. Egész végig azt néztem, hogy milyen közel ülnek egymáshoz. A két fiú eléggé csendben volt mellettem. Peti zenét hallgatott, de a szőkeség csak  némán bámult maga elé.

-Minden rendben?- tettem kezem a vállára, mire felém fordult. Arca nagyon piros volt és láttam rajta, hogy nincs jól.

-Persze, csak eléggé megfájdult a fejem.- dőlt hátra és felfelé nézelődött. Rékától kapott egy fájdalomcsillapítót és utána megint csend uralta a kocsit. Kis idő elteltével láttam, hogy az arcához nyúl és mikor megnézte kezét, az tiszta vér volt.

-Jézusom Olivér jól vagy?- néztem remegő véres kezét, és azonnal zsebkendő után kezdtem kutatni.