27. rész

Szép napot mindenkinek! Szerencsére eltolódott egy kicsit a meló, így ma érkezem egy résszel. Az előző részhez kapott komikért és pipákért elképesztően hálás vagyok. Eddig egy rész sem volt ennyire sikeres. A plusz feliratkozókat is köszönöm, nem beszélve a sok oldalmegjelenítésről. A részről csak annyit, hogy 18+- os, ezért mindenki saját felelősségére olvassa! Remélem tetszeni fog és várom a véleményeket komiba. Jó olvasást! :))

Sziki szemszöge:

A beszűrődő nap sugarai bántották szememet, így kénytelen voltam kinyitni. Oldalra néztem és rájöttem, hogy szegény Lexin feküdtem egész éjjel. Csoda, hogy össze nem nyomtam az apró lányt. Hihetetlen, hogy mennyire ismer. Az este is egyből levágta, hogy van valami bajom. De nem mondhattam el  neki, hisz lehet, hogy csak túlkombinálom és nem is miatta találkozott Noémi és Krisztián. Nagyon szeretem és nem fogom hagyni, hogy bármi történjen vele. Óvatosan lemásztam róla, de így is sikerült felébresztenem.

-Jó reggelt életem!- simogattam arcát.

-Jó reggelt!- próbálta kinyitni szemét, ami az erős fénytől nehézkesen ment neki.

-Nem nyomtalak össze?- néztem álmos arcára.

-Nem.- nyújtózott egyet és egy puszit nyomott arcomra.

-Próba után velem töltöd a délutánt?- kérdeztem.

-Persze. De délelőtt edzésem lesz és be kell mennem Rékához a verseny miatt. Viszont utána a tiéd vagyok.- simogatta puha ujjaival a hasamat.

-Alig várom.- fordultam felé és gyengéden megcsókoltam.

-Imádok melletted ébredni.- mosolyodott el, majd felkelt.

-Hát még én. De muszáj menned?- néztem rá szomorúan.

-Igen. Gyakorolnom kell.- fogta meg ruháit és kiment a fürdőbe. Én is feltápászkodtam és rendbe szedtem magam. Gondoltam egy kicsit megijesztem, így az ajtó mögé bújtam. Mit sem sejtve nyitotta ki azt és nézett körbe, hogy merre is vagyok. Lassan a háta mögé lopóztam és a fülébe kiabáltam.

-Huu!!- erre szegény úgy megijedt, hogy ugrott egy hatalmasat.

-Úristen! Te nem vagy normális!- fordult meg és lefehéredett arccal nézett rám.

-Ne haragudj! Nem hittem, hogy így megijedsz.- húztam magamhoz.

-Na jól van édes! Ezt még visszakapod. Csak várd ki a végét.- szigorodott el tekintete, majd mosolyra húzta ajkait és egy finom csókot lehelt számra.

-Ne fenyegess!- csúsztattam kezem a fenekére.

-Miért is? Mostanában nagyon szemtelen vagy.- nézett rám gyönyörű szemeivel. Nem tudtam ellenállni neki, úgyhogy lecsaptam ajkaira. Kicsit meglepődött hirtelen jött hevességemen, de nem tiltakozott. Próbáltam visszafogni magam, de nem igazán sikerült a dolog.

-Sziki mennem kell.- szakította meg tevékenységünk.

-Jól van.- öleltem magamhoz és egy puszit nyomtam feje búbjára.

-A próbán találkozunk.- köszönt el egy csókkal és sietve elment. Én is összeszedtem magam és hazamentem, ugyanis valamit meg kellett beszélnem a srácokkal és csak reménykedtem, hogy belemennek a dologba.

-Sziasztok.- köszöntem az épp reggeliző barátaimnak.

-Na mi van Rómeó? Hol hagytad Júliát?- poénkodott Bence.

-Próbája van. Viszont szeretnék kérni tőletek valamit.

-Ajajj.- tette le poharát Ya Ou.

-Szeretném meglepni egy romantikus estével és…

-És lépjünk le itthonról.- fejezte be Benny a mondatom.

-Igen. Megtennétek?- néztem rájuk.

-Persze. Majd Barbinál alszom.- mondta Ya Ou.

-Én meg Taminál.- szólt Bence is.

-Kösz fiúk.- pacsiztam le velük.- Oli?- néztem rá kérdőn.

-Ha ennyire fontos, akkor szólok Petinek, hogy menjünk el valahova bulizni.- egyezett bele.

-Kösz tesó.- hálálkodtam.

-És mivel készülsz?- kíváncsiskodott Bence.

-Az legyen az én titkom. De akkor lemegyek vásárolni.- fogtam sietősre a tempót és a boltba mentem.

Alexa szemszöge:

Kemény munka ez a tánc. Folyamatosan gyakorlok és próbálom a legtöbbet kihozni magamból. Szeretném megnyerni a versenyt és ezért mindent meg is teszek. Három órányi kemény mozgás után egyből Rékához indultam egyeztetni az eseményeket.

-Gyere.- kiabált az ajtó mögül kopogásom után.

-Szia.- léptem beljebb.

-Hali.- állt fel íróasztala mögül és megölelt. – Gyere, már előkészítettem mindent.- ültünk le egymással szemben és elém tett egy rakat papírt.

-Olvasd el és ha van valami kérdésed, csak szólj!

-Oké.- vettem kezembe a lapokat és elolvastam. A verseny részletei voltak benne megfogalmazva, valamint az, hogy ha ki akarok szállni időközben a versenyből, akkor az csak nagyon komplikált és költséges módon lehetséges. Mindent rendben találtam, hisz nem állt szándékomban feladni. Épp ellenkezőleg! Az utolsó szó elolvasása után aláírtam a papírokat és visszaadtam Rékának.

-Akkor kész is vagyunk. Szombaton egyre legyél itt!

-Rendben. Megyek is, mert próbám van a fiúkkal. Szia.- léptem ki az ajtón. Sietősre fogtam a tempót, így véletlen nekimentem valakinek.

-Levi?- néztem az illetőre.

-Szia Lexi.

-Te mit keresel itt?- csodálkoztam.

-Csak egy haveromhoz jöttem, de nincs bent.- mondta.

-Ja. Értem. Na én megyek, mert sietek. Szia.

-Szia.- hagytam ott. Kicsit megijedtem, hogy esetleg a versenyre akar jelentkezni. Mondjuk vele nincs semmi bajom, nem úgy mint az idióta haverjával. Mivel elég messze volt a táncterem, ezért buszra szálltam és negyed óra utazás után odaértem.

-Milyen szorgalmasak.- pillantottam meg az épp bemelegítő srácokat.

-Azt hittem már ide sem érsz!- pattant fel Sziki, hozzám sietett és szenvedélyesen megcsókolt.

-Mi is itt vagyunk ám!- szólt közbe Ya Ou.

-Nyugi nem felejtettem el. Nos, akkor nézzünk pár lépést.- állítottam sorba őket. Velük szemben álltam és mutattam a mozdulatokat, ők pedig ügyesen követtek. Néha akadt némi probléma a nehezebb lépésekkel, de megoldottuk őket.

-Jól van fiúk. Látom rendesen elfáradtatok.- néztem végig verejtékező homlokukon. Olivér ma meglepő módon egy szót sem szólt. Egész órán kedvetlenül csinálta a dolgát. Valószínű még mindig bűntudata van a Noémis dolog miatt. Hagyom még egy kicsit, had gondolkodjon. ha akar valamit, akkor majd idejön.

-Jó mulatást estére!- nézett rám Bence, mire Szikitől kapott egy mérges pillantást. Nem értettem mi bajuk lehet.

-Na mi az?- öleltem át barátomat.

-Mikor jössz?- kérdezte kisgyerek hangon.

-Még hazamegyek átöltözni és utána.

-Várlak. – nyomott egy puszit arcomra és sietősen távozott. Ya Ou is elköszönt, így ketten maradtunk a szőkeséggel. Amíg én pakolásztam a cd-ket, ő csendben nézett az ajtóból. Miután végeztem kifelé indultam, de utamat állta.

-Szeretnél valamit?- néztem komoly arcára. Egy kis ideig csak némán nézett a szemembe, végül beszédre nyitotta száját.

-Lexi, én azt már nem bírom így!

-De mit?

-Azt, hogy haragszol rám. Átnézel rajtam és nem szólsz hozzám.

-Szerintem ennek elég nyomós oka van.

-Tudom. És legszívesebben szembeköpném magam érte. De nagyon fontos vagy nekem és nem akarom elveszíteni a barátságod.- telt meg szeme könnyekkel.

-Én sem szeretném, de nagyon megbántottál. És azért nem szóltam hozzád, hogy egy kicsit fordulj magadba és gondolkozz el.

-Hát sikerült. Folyamatosan azon rágódom, hogy hogy lehettem ekkora marha. Kérlek bocsáss meg!- gördült ki egy könnycsepp szeméből, mire az enyémet is elhomályosították a könnyek.

-Gyere már, te hülye!- húztam magamhoz és hosszan megöleltem.

-Akkor nem haragszol?- mosolyodott el.

-Tudok én rád haragudni?- borzoltam össze szöszke haját.

-A hajam az tabu. Egy óra mire beállítom.- erre elkapott a nevetés és még jobban összekócoltam.

-Héééé!- igazgatta meg.

-Csak, hogy legyen mivel szórakoznod. Gyere, menjünk.- megfogtuk táskánkat és elhagytuk a termet. Hazafelé sokat beszélgettünk és bevallom már nagyon hiányoztak az aranyköpései. A ház előtt elköszöntünk egymástól és felszaladtam fürödni és átöltözni.

Sziki szemszöge:

Próba után gyorsan hazasiettem és elintéztem az utolsó simításokat is egy tökéletes estéhez. Megterítettem az asztalt, majd lefürödtem és felöltöztem. Mikor megszólalt a csengő. meggyújtottam a gyertyákat és ajtót nyitottam. Elképesztően gyönyörű látvány tárult elém.

-Szia kicsim.- húztam be az ajtón.- Gyönyörű vagy.

-Köszönöm. De te is kitettél magadért.- nézett végig rajtam.

-Várj egy picit!- léptem mögé és befogtam a szemét.

-De így nem látok semmit!

-Épp ez a lényeg. Majd én vezetlek.- csúsztattam másik kezem a hasára.

-Persze. Neki az első ajtónak.

-Komolyan kinéznéd belőlem?- indultunk el szép lassan.

-Belőled? Bármit.- nevetett. Megálltunk az asztal előtt és levettem szeméről a kezem.

-Jézusom! Ez gyönyörű!- nézte nagy szemekkel a gyertyafényes asztalt.

-Reméltem, hogy tetszik.- húztam ki neki a széket és helyet foglaltunk.

-Szóval erre célzott Benny.- mosolygott.

-Igen. Tudtam, hogy el fogja kotyogni. Egy pillanat és jövök.- álltam fel és kimentem a vacsoráért.

-Hűű. Csak azt ne mondd, hogy te csináltad.- kémlelte tányérját.

-Pedig de.- válaszoltam és csendben enni kezdtünk. Néha egymásra pillantottunk, de csak némán

mosolyogtunk.

-Nagyon finom volt.- állt fel, hogy kivigye tányérját.

-Hagyd, majd reggel elintézem.- vettem ki kezéből, majd közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.

-Többiek?- érdeklődött.

-Bence és Ya Ou a csajoknál, Oli pedig Petivel bulizik. Szóval miénk az egész ház.- néztem rá perverzül.

-Előre kitervelted mi?- kulcsolta össze ujjait nyakam körül.

-De ki ám.- vetettem véget beszélgetésünknek és ajkaim övéihez tapasztottam. Nyelvem utat tört magának és övével járt vad táncot. Kezem fenekére csúsztattam, ő pedig érzékien a hajamba túrt. Egyre szenvedélyesebbé vált a helyzet. Hirtelen ölembe kaptam és bevittem a szobámba. Finoman az ágyra döntöttem és úgy folytattuk tovább. Fölém került és mézédes ajkaival apró csókokat hintett nyakamra, amivel még jobban kikészített. Egy határozott mozdulattal szabadítottam meg felsőjétől, majd enyémtől is megváltam. Egy pillanatra rám nézett, majd puha ujjaival végigsimított fedetlen mellkasomon.  A hideg ráz minden egyes érintésétől. Ajkaink újra egymásra találtak és hevesen falták egymást. Jó darabig ment ez így, végül a maradék ruha is lekerült rólunk és megtörtént, aminek meg kellett történnie. A varázslatos dolognak,amire már hosszú ideje vágytam.

Krisztián szemszöge:

-Na, hogy ment?- faggattam az épp visszaérkező Levit.

-Minden zsír! A zsűri a tenyeremből evett. Viszont van itt valami.

-Micsoda?

-A folyosón összefutottam Lexivel.

-Mi van? Ezt nem hiszem el!- dühödtem be.

.Nyugi már. Azt mondtam, hogy egy haveromhoz jöttem és bekajálta a sztorit, szóval nincs gáz.

-Ajánlom is. Mert ha elszúrod, véged!- fenyegettem.- Alig várom, hogy lássam szombaton az arcát. És már azt is kitaláltam, hogy fogm szétszedni a kis sztárocskájától.

-Na és hogy?- érdeklődött.

-Az még maradjon titok. De Noncsi és egy harmadik személy segítségével garantált lesz a siker. És ki lesz ott, hogy megvigasztalja? Hát én. Úgy fog hozzám visszarepülni, mint a galamb.

-És ha nem?

-Akkor majd keményebb eszközökhöz folyamodok. Ez a lány az enyém és senki nem veheti el tőlem.