25. rész

Halihó! Meghoztam a 25. részt, ami kicsit kacifántosra sikerült. Remélem azért tetszeni fog. Kérlek kommentbe írjátok le a véleményeteket a részről, mert nagyon sokat segítene. Köszönöm az eddig visszajelzéseket. Pipákat és a feliratkozókat is várom. Jó olvasást! :))

Sziki szemszöge:

Késő délelőtt ébredtem fel. Lexim még mély álomban volt. Nem akartam felébreszteni, így csendben felkeltem és kimentem a konyhába, ahol Noémi kávézott. Elmorogtam valami köszönés félét és elővettem a bögrémet.

-Egy valamit nem értek.- jött közelebb hozzám.

-Ez nem újdonság.- töltöttem meg kávéval.

-De most tényleg. Hogy tudsz egy ilyen kis senkivel együtt lenni?

-Ezt most fejezd be! Lexi egy hajszála is többet ér, mint te!- szóltam rá flegmán.

-Jaj ugyan már! Úgysem tudsz nekem ellenállni! – közelített egyre jobban, de nem tudtam hátrálni, mert a konyhapult az utamban volt. Próbáltam ellökni magamtól, de kezei közé fogta arcom és épp meg akart csókolni, mikor valaki, vagyis pontosabban valakik beléptek az ajtón.

Alexa szemszöge:

Sziki nem volt mellettem, mikor kinyitottam a szemem. A fürdőbe mentem megmosni fáradt arcomat. Mikor benyitottam Olivér is pont ezt tette.

-Jó reggelt!- kereste szemével tekintetem, de igyekeztem nem rá nézni. – Figyelj! Tényleg túlzás volt, amit Noncsi leművelt tegnap.

-Milyen jó észrevételeid vannak!- léptem a mosdókagylóhoz és megmostam arcomat.

-Lexi, kérlek beszéljük meg!- szólt utánam, ahogy kimentem.

-Nem akarok veled beszélni!- válaszoltam, mivel hallottam lépteit hátam mögött. A konyha felé vettem az irányt, nyomomban a szőkével, ahol is borzalmas dolgot láttunk. Sziki és Noémi szinte már csókolóztak.

-Elárulnátok, hogy mégis mi folyik itt?- torpantam meg az ajtóban. Hirtelen ránéztem Olivérre, aki ugyanúgy le volt döbbenve, mint én.

-Lexi megmagyarázom!- szedte le magáról a lányt Sziki.

-Mit akarsz ezen megmagyarázni? Eléggé egyértelmű a helyzet!- toltam el magamtól.- Szánalmasak vagytok!- mondtam nagy undorral és elhagytam a helyiséget. Összeszedtem a ruháim és a kijárat felé igyekeztem, ahol elkapta a karomat és visszahúzott.

-Kicsim! Nem az történt, aminek látszott! Engedd, hogy elmondjam.- könyörgött, nekem pedig utat törtek könnyeim és patakokban mosták arcomat.

-Hagyj békén! Nem hiszek neked!- téptem ki karomat és becsapva magam mögött az ajtót, hazarohantam.

-Csöpi, mi történt?- futottam bele Tomiba a ház előtt.

-Sziki.- szipogtam.

-De mi van vele?

-Láttam a konyhában Noémivel. Épp csókolózni készültek.- folyt továbbra is a sós folyadék a szememből.

-Ez komoly?- nézett rám döbbenten.

-Ühüm.- bólogattam.

-Gyere, menjünk fel!- fogta meg derekam és betolt az ajtón.

-Meséld el mi történt!- csukta be maga mögött a fa szerkezetet.

-Ne haragudj, de nem akarok beszélgetni. Egyedül kell lennem egy kicsit.

-Jól van.- nyomott egy puszit arcomra, majd bezárkóztam a szobámba. Behúztam a redőnyt, így korom sötét lett és ágyamba zuhanva zokogtam tovább.

Sziki szemszöge:

Nem tudom elhinni, hogy ez a kígyó elérte, hogy Lexi azt higgye, hogy megcsaltam. Remélem engedi, hogy megmagyarázzam és nem szakít velem emiatt, mert abba belepusztulnék.

-Hallod, te mit csináltál?- támadt nekem Olivér.

-Állj már le! Az ostoba csajod mászott rám és félreértettétek a helyzetet!- csitítottam le.

-Persze. Te kicsit sem vagy hibás.

-Szerinted képes lennék megcsalni azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek? Gondolkodj már! Ez a liba folyamatosan csak kavarja a szart, amióta itt van.

-Inkább azzal foglalkozz, hogy fogod ezt jóvá tenni! – hagyott magamra. Azonnal Noémi keresésére indultam, akit meg is találtam a konyhában.

Ya Ou szemszöge:

Egyszerűen nem hittem a fülemnek, amit hallottam Szikiről. Nagyon szereti ezt a lányt és ismerem annyira, hogy tudjam, hogy sosem tenne ilyet. Főleg nem egy Noémi félével. A konyhába indultam egy kis zserbóért, amikor is nagy kiabálást hallottam. Nem szokásom hallgatózni, de tudni akartam az igazságot. Észrevétlenül álltam meg az ajtóban és kémleltem a hevesen vitatkozó alanyokat.

-Most jól esett, hogy megbántottad Lexit?- mondta mérgesen Sziki.

-Én? Hisz te csaltad meg édesem!- vigyorgott Noémi.

-Te másztál rám te ribanc! És te is tudod, hogy nem történt semmi!- emelte fel a hangját.

-Én tudom, de a kis penészvirágod nem. Egy élmény lesz végignézni, ahogy kiteszi a szűröd. Az előző pasijainál is elértem. Te sem vagy kivétel.- kezdett öntelt kacagásba, mire Sziki dühbe gurult.

-Mi ez a veszekedés?- léptem be mielőtt jobban elfajultak volna a dolgok.

-Ez egy meghitt kis beszélgetés.- nyávogott a szőke lány.

-Ha nem teszitek ki, én rúgom ki páros lábbal!- dühöngött még mindig, hozzáteszem jogosan.

-Noémi az lenne a legjobb, ha összeszednéd a cuccaid és keresnél magadnak valami lakást!- értettem egyet lakótársammal.

-Ya Ou-nak igaza van.- csatlakozott hozzánk Olivér is.

-Nem tudjátok mit veszítettetek most el!- dobálta haját, majd kiviharzott a konyhából.

-Figyelj haver!- tettem kezem a vállára.- Minden szót hallottam, ami elhangzott. Igazából már az elejétől fogva tudtam, hogy nem csaltad meg Alexát.

-De ő ezt nem hiszi el!- mondta kétségbeesetten.

-Majd én beszélek vele.

-Kösz Ya Ou.- váltottunk egy baráti ölelést, majd egyenesen a szomszéd házba igyekeztem. Becsengettem és Tomi nyitott ajtót.

-Szia.- fogtam kezet vele.- Lexi?

-Szobájában. De nem hiszem, hogy most dumálni szeretne.

-Pedig végig kell hallgatnia!- indultam szobája felé és kopogtam. Nem voltam meglepődve, hogy nem nyitja ki, de türelmesen dörömböltem tovább. Negyedóra elteltével kattant a kulcs a zárban és végül kinyitotta. Sötétség áradt a szobából, a kicsi lány pedig sírástól vörös és duzzadt szemeit törölgette.

-Ya Ou, te mit csinálsz itt?- szólalt meg halkan.

-Beszélnünk kell.

-Ha Szikiről van szó, akkor mehetsz is!- csukta volna rám az ajtót, de nem hagytam.

-Kérlek hallgass meg. Nem az történt, amire gondolsz.

-Jó, gyere.- tárta ki az ajtót, így bejutottam barlangjába.

-Nem rossz itt a sötétben?- kerestem meg a kapcsolót és fényt csináltam.

-Mondd miért jöttél!- ült le ágyára, én pedig mellé.

-Hallottam, ahogy Noémi és Sziki veszekedtek a konyhában és kiderült, hogy a kiscsaj mászott rá és igazából nem történt semmi.

-Én nem ezt láttam.- mondta könnyes szemekkel.

-De Lexi! Sziki mindennél jobban szeret téged és soha nem lenne képes megcsalni. Noémi csak azért csinálta, hogy keresztbe tegyen neked.

-Sikerült neki.

-Beszélj vele, légy szíves! Nagyon maga alatt van, ahogy te is.- győzködtem.

-Amíg ott van az a lotyó, addig az ajtó közelébe se megyek.

-Már kidobtuk.- nyugtattam meg.- Akkor jössz?

-Nem tudom Ya Ou.- tétovázott.

-Szereted?- tettem fel a legfontosabb kérdést.

-Persze, hogy szeretem, de- nem hagytam folytatni mondatát.

-Semmi de! Indulás!- húztam fel az ágyról, ő pedig megölelt.

Alexa szemszöge:

Ya Ou-nak nagy nehezen sikerült rávennie, hogy beszéljek Szikivel.  Végül is, lehet, hogy igaza van. Noémit ismerve meg pláne. Átmentünk hozzájuk és kicsit félve léptem be a nappaliba.

-A szobájában van.- mutatott arrafelé Bence. Lassan közelítettem az ismerős helyiség felé és halkan benyitottam. Különös látvány tárult elém, ahogy beléptem. A gitárját ölelő, alvó Szikit véltem felfedezni az ágyon.  Közelebb mentem és

egy papír hevert a földön. Felvettem és beleolvastam. Egy dalszöveg volt. A címe pedig: „Te vagy az életem”. Szemeimet végigjártattam a sorokon és már az első versszaknál kicsordult a könnyem. A szöveg végére ismét patakok csordogáltak szememből, amire ő is felébredt.

-Lexi, kicsim.- tette félre gitárját és megállt velem szemben.

-Ezt nekem írtad?- töröltem le a nedves folyadékot arcomról.

-Mégis ki másnak írhattam volna?- fogta arcom kezei közé.- Nekem te vagy az életem, érted?- nézett mélyen a szemembe, majd szorosan magához ölelt.

-Beszéltem Ya Ou-val. – távolodtam el tőle.

-És?- emelte rám félve tekintetét.

-Elmondta, hogy mi történt valójában.

-Ugye meg tudsz nekem bocsátani? Soha nem tudnálak megcsalni.- gyűltek könnyek a szemébe.

-Tudom. És igen, megbocsátok.- húztam mosolyra ajkaimat, mire felkapott és örömében megpörgetett a levegőben.

-Szeretlek.- suttogta fülembe és lágyan megcsókolt.

-Nyugtassuk meg a srácokat, ha már ennyit segítettek a békülésben.- kulcsoltam össze ujjainkat és kimentünk a nappaliba.

-Na?- ráncolta a homlokát Ya Ou.

-Kibékültünk.- ölelt át hátulról Sziki.

-Nagyon helyes.- bólogatott Benny is.

-Srácok szeretnék bocsánatot kérni.- szólalt meg a szőkeség.- De főleg tőled Lexi.- emelte rám bűnbánóan tekintetét.

-Tudod, nagyon rosszul esett, hogy inkább hittél egy cicababának, mint nekem. Pont tőled nem vártam ezt!

-Hülye voltam, de kérlek ne haragudj rám.

-Sajnálom Oli, de nem tudom ezt ilyen könnyen elfelejteni.

-Értem. De remélem egyszer minden rendbe jön.- sütötte le fejét és szomorúan a szobájába kullogott.

-Most miért voltál vele ilyen szigorú?- nézett rám Bence.

-Mert ha pikk- pakk szemet hunyok felette, akkor nem tanul a saját hibájából. Most egy kicsit magába fordul és elgondolkodik.

-Igazad van. – értett egyet Sziki.- De ne kínozd sokáig.

-Nem fogom.

Olivér szemszöge:

Nagyon szíven ütött, amit Alexa mondott, de igaza volt. Hogy lehettem akkora marha, hogy bedőltem egy ilyen plázapicsának? Emiatt most lehet, hogy örökre elvesztettem még a barátságát is. Egy biztos. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy jóvá tegyem, amit elszúrtam. Nagyon fontos nekem ez a lány, és lehet, hogy ez önzően hangzik, de a szívem mélyén örültem volna, ha szakítanak. De úgy látom, hogy szívből szeretik egymást és nem állhatok a boldogságuk útjába. Így csak én maradok boldogtalan. Ki tudja. Lehet, hogy eljön az én időm is. Erre a helyzetre igaz a kedvenc mondásom:  Never give up on your dreams!