23. rész

Halihó mindenkinek! Remélem nem én vagyok az egyetlen, aki tűkön ülve várja a klipet. Elképesztően jól esett, hogy egy nap alatt több mint 250 oldalmegtekintést kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Már jóval átléptük a 4000-res számot is. Köszönöm a sok pozitív véleményt és remélem ezzel a résszel sem fogok csalódást okozni. Komizni, pipázni, feliratkozni ér. Jó olvasást!! :))

Reggel olyan érzésem volt, mintha figyelnének, így hát kinyitottam a szemem és igazam volt. Sziki már ébren volt és engem bámult.

-Mióta vagy fenn?- ásítottam.

-Már egy ideje. Olyan édesen alszol.

-De ha bámulsz, akkor nem tudok.- bújtam hozzá, ő pedig egy puszit nyomott fejem búbjára.

-Mi ez a nagy csend?- kérdezte percek múlva.

-Semmi. Csak elgondolkodtam.

-És min töröd a fejed?

-Réka mondta tegnap, hogy egy nagyszabású táncverseny rendezésében vesz részt, és szerinte neveznem kéne.

-Na, ez egy jó ötlet.

-Hét nem is tudom. Már rég nem voltam versenyen és egy kissé berozsdásodtam.

-Dehogy is! Ugyanolyan jó vagy, mint voltál. Sőt, ha adnál nekem pár magánórát, még gyakorolhatnál is.- nézett rám pimaszul.

-Magánórát mi? Na ott se táncolnánk, az tuti.- nevettem el magam.

-Ezt se én mondtam!- gördült fölém és egy perverz nézés után ajkait az enyémekhez tapasztotta.

-Na erről beszéltem! Mi lenne egy táncórán?

-Kipróbáljuk?- kacsintott rám.

-Szeretnéd mi?- keltem fel.

-Hova mész?

-Szomjas vagyok.- nyitottam ki az ajtót. Csodálkozva láttam, hogy Noémi még mindig a nappaliban kellemetlenkedett.

-Te még mindig itt vagy?- néztem rá.

-Ezt én is kérdezhetném. Azt hiszed lett belőled valaki, mert ismered a ByTheWay-t?- kérdezte lenézően.

-Istenem! Te tényleg ugyanolyan irigy és gyűlölködő vagy, mint azelőtt. Csak Olivért sajnálom, mert bedől neked!

-Ne sajnáld a szöszit! Jól eljátszadozok vele. Na meg aztán Sziki se rossz pasi. Egy éjszakát megérne.- nevetett.

-Ha csak rá mersz nézni, kitépem a hajad te ribanc!- emeltem fel a hangom, mire a két emlegetett fiú is megjelent.

-Mi folyik itt lányok?- kérdezte álmosan Olivér.

-Nem tudom. Minden ok nélkül nekem esett, pedig én egy rossz szót sem szóltam.- nyávogta ártatlanul Noémi.

-Lexi nem fejeznéd be? Miért kell szegény lányt piszkálni?- nézett rám.

-Szegény lány? Ezt te sem gondolod komolyan! De tudod mit? Megérdemlitek egymást!- forgattam szemeimet, majd ott hagytam őket.

-Mi történt itt az előbb?- jött utánam Sziki a konyhába.

-Ha még egyszer meglátom, esküszöm kitépem a maradék haját is!- töltöttem idegesen egy pohárba némi vizet.

-De min veszekedtetek megint?

-Tudod mit mondott? Hogy egy kicsit eljátszadozik Olival, és veled is eltöltene egy éjszakát.

-Jaj, kicsim! Szerinted én leállnék egy ilyen csajjal? Nekem te vagy az egyetlen lány az életemben és remélem ez örökre így is marad.- lépett közelebb hozzám és mélyen a szemembe nézett.

-De szeretlek!- fontam nyaka köré ujjaimat.

-Én jobban.- csúsztatta derekamra kezét és  közelebb húzott magához. Ajkaival lassan közelített felém, amivel teljesen megőrjített. Mikor már csak pár milliméter választott el egymástól, nem bírtam tovább és lecsaptam ajkaira. Nem ellenkezett, sőt! Egyre hevesebben csókolt. Combom alá nyúlt és a pultra ültetett és így folytattuk tovább, amíg valaki meg nem zavart.

-De aktívak vagytok már kora reggel!- állt meg az ajtóban Ya Ou.

-Ehhez sosincs túl korán.- emelt le Sziki a konyhapultról.

-Milyen igazad van.- vett elő egy bögrét és megtöltötte kávéval.

-Gyere csak!- ragadta meg a kezem és húzott maga után.

-Sziki, mit csinálsz?-szedtem a lábam utána. A nappalin keresztül; ahol Noémi és Olivér enyelegtek, egyenesen a szobájába húzott és bezárta az ajtót.

-Mire készülsz?- néztem rá.

-Erre.- húzott magához és hevesen megcsókolt. Megszólalni sem tudtam, úgy letámadott. Végül belementem a játékba és követtem hevességét. Az ágyra döntött és ott folytattuk tovább. Fölé kerekedtem és nyakát hintettem be apró csókokkal, amit halk nyögésekkel értékelt. Pólómat egy határozott mozdulattal kapta le rólam és fordított a helyzetünkön.Ajkait enyéimhez tapasztotta és az eddigi talán legforróbb és legérzékibb csókcsatánk következett. Mikor már rajta sem volt felső, észbe kaptam és próbáltam leállítani.

-Sziki!- szóltam rá, de ő meg sem hallva folytatta tovább.- Sziki!! – emeltem fel kicsit a hangom, mire nagy szemekkel rám nézett.

-Várjunk még ezzel jó?

-Rendben. De már nem bírom sokáig.- ült le mellém.

-Visszakapom a pólómat?- nyúltam volna érte, de ő gyorsabb volt.

-És ha nem?

-Akkor felveszem a tiéd.- vettem el az említett ruhadarabot, de kikapta kezemből.

-Naaa!- néztem rá mérgesen.

-Mi az?- nevetett.- Ha kell, vedd el!- tette a párnája alá és ráfeküdt.

-De gonosz vagy!- duzzogtam.

-Nem gonosz, csak szerelmes.- nyomott egy puha csókot ajkamra.

-Akkor visszaadod?- néztem rá kérlelően.

-A-a.- csóválta a fejét.

-Akkor kénytelen leszek egy szál melltartóban kimenni.- másztam le az ágyról.

-Eszedbe ne jusson!- húzott vissza, majd nyakamba puszilt és a kezembe nyomta az elkobzott felsőm. A nappaliból eléggé behallatszott Noémi hangos vinnyogása, amit kicsit sem volt kellemes hallgatni.

-Ha nem hagyja abba, én leütöm!

-Nyugi már! Ne foglalkozz vele!- ültetett ölébe, én pedig fedetlen mellkasába fúrtam a fejem.

-Sziki, Sziki!!- hallottam ismételt sipákolását.

-Na jó. Most volt elég!- indultam az ajtó felé és elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kinyitottam.

-Halkabban nem megy?- szóltam ki, mire Noémi berontott és Sziki mögé bújt.

-Segíts! Olivér üldöz.- tette kezét a vállára majd lejjebb csúsztatta és meztelen mellkasát kezdte simogatni.- Milyen izmos vagy!

-Hallod, te mit csinálsz?- ment fel bennem a pumpa, mikor megláttam, hogy barátomat tapizza.

-Noémi menj ki légy szíves!- tessékelte ki Sziki az ajtón.

-Olivér te pedig neveld meg a csajodat! Ha már 19 év alatt  nem sikerült senkinek!- szóltam a szőkének, majd becsuktam az ajtót.

-Ez a csaj nem normális!- dühöngtem.

-Kezdem érteni miért nem bírod. Tudod mit? Menjünk el sétálni. Addig se kell őket hallgatnunk.- ajánlotta fel, majd átölelt.

-Jó. Menjünk.

Összeszedtük magunkat és elindultunk. Ujjainkat összekulcsoltuk és lépkedtünk a napfényes nyári időben.

Jó érzés volt egy kicsit kimozdulni és séta közben Petivel is összefutottunk.

-Sziasztok.- állt meg, mikor meglátott.

-Szia.

-Mi  járatban?- érdeklődött.

-Csak kijöttünk levegőzni, mert Noémi már az agyamra ment.- mondtam.

-Még mindig ott van?- csodálkozott.

-Sajnos. Bár azt még most sem értem, hogy engedhetted meg, hogy hozzád költözzön.

-Először is nem költözött hozzám, csak átmenetileg. Másodszor pedig szinte könyörgött, hogy fogadjam be.

-Gratulálok. A helyedben szemrebbenés nélkül dobtam volna ki.

-Ez van. Amúgy sem árt senkinek.

-Ááá. Tényleg nem. Csak egy nap alatt mászott rá Olivérre és Szikire is.- világosítottam fel.

-Ez komoly?

-Az. És mindezt Lexi szeme láttára.- szólt közbe Sziki is.

-Akkor tényleg nem változott a kis ribi. Na, majd ha hazajön, kiadom az útját.- közölte kissé mérgesen.

-Jól teszed. A végén még téged is megkörnyékez.

-Az se mostanában lesz! Na, jók legyetek. Sziasztok.- fogott Szikivel kezet és elment.

-Holnap mi dolgotok?- folytattuk tovább utunkat.

-Elég light-os napunk lesz. Csak egy próbánk lesz délelőtt és ennyi.- mesélte teendőit.

-Az jó. Mondd, hogy nálam alszol.- néztem rá kiskutya szemekkel.

-Ilyen szemeknek tudok én nemet mondani?- puszilt homlokon és magához ölelt.

-Akkor megyünk?

-Aha.- fonta össze ujjainkat és haza indultunk.

Otthon Tomi és Réka épp főzőcskézett.

-Az elveszett bárányok!- lépett ki Tomi a konyhából.

-Mi jót főztök?- kíváncsiskodott Sziki.

-Spagettit. Gyertek, jut nektek is.- indultunk a konyhába, ahol Réka épp az asztalt terítette meg.

-Milyen finom illatok!

-Az íze is az. Csüccsenjetek le!- tette az ételt az asztalra. Miután mindenki szedett magának, enni kezdtünk.

-És milyen napotok volt?- érdeklődött Tomi.

-Leszámítva, hogy Noémi ismét megkeseríti az életem, egész jó.

-Mi? Hogy-hogy?

-Hát, bekönyörögte magát Petihez és mivel ő is átjött este, így hozta magával.

-Ez rosszabb, mint a bumeráng.

-Az biztos. De Peti azt mondta, még ma kidobja.

-Be se kellett volna engednie.

-Gondolkoztál a versenyen?- váltott témát Réka.

-Igen, de nem jutottam semmire.

-Szerintem jelentkezz! Nem bánod meg.- bátorított Sziki.

-Szerintem is.- csatlakozott Tomi is.

-Na jó.- mentem bele és Réka adott egy jelentkezési lapot.

Miután elpakoltunk, elmentem fürödni, majd Sziki is így tett. Ezt követően ágyba bújtunk és kis beszélgetés után egymáshoz bújva elaludtunk.

Olivér szemszöge:

 Noémivel egész jól elvoltunk délelőtt. Miután hazament, megcsináltam a betervezett dolgaimat. Vacsora után lezuhanyoztam és épp lefeküdni indultam, mikor csengettek.

-Noémi?- láttam meg az ajtóban könnyes szemekkel és két bőrönddel.- Mi történt?- kérdeztem.

-Peti kidobott.- szipogott.

-De miért?

-Azt mondta, hogy Alexa elmondta mit csináltam Szikivel. Pedig nem is volt semmi. Biztos teletömte a fejét mindenféle hazugsággal.

-Miért tette volna?

-Mert ki nem állhat. Nem jöttél még rá?- folytak a könnyei.

-Na jó. Gyere be. Ne ácsorogj itt kint.- fogtam meg csomagját és bevittem a nappaliba.

-Köszi, hogy meghallgattál. Fogalmam sincs hova mehetnék az éjszak közepén. Nem tudsz valami hotelt?

-Arra semmi szükség. Maradj itt nyugodtan. – ajánlottam fel.

-Tényleg? Köszönöm.- adott egy puszit arcomra.

-Menjünk aludni, mert késő van.- húztam fel a kanapéról és bementünk a szobámba.

-Fogalmam sincs Alexa miért ilyen undok velem.- ült le az ágyamra.

-Ezt látod én sem tudom. Pedig ő a legrendesebb és legaranyosabb lány, akit ismerek. Nem tudom mi ütött belé.

-Te belezúgtál?- nézett mélyen a szemembe.

-Dehogy is!- szakítottam meg szemkontaktusunk.

-Rosszul hazudsz szivi!- csúszott közelebb hozzám.

-Na jó. Lehet, hogy így van,de ez amúgy is reménytelen, hisz Szikivel jár.- sütöttem le a fejem.

-Nem éri meg miatta siránkoznod, hisz láthatod milyen is valójában.- simogatta meg arcom, majd ismét találkozott tekintetünk.- Majd én segítek kiverni a fejedből!- közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Nem  tiltakoztam, de nem is akartam ezt az egészet. Elvégre nem tudok egy csók után nem úgy érezni, mint eddig! Miután ajkai elváltak enyéimtől, nem szóltam semmit, inkább fáradtságra hivatkozva javasoltam, hogy aludjunk. Lefeküdtünk egymás mellé és lekapcsoltam a villanyt. Nem tudtam elaludni, így csak pislogtam a sötét szobában. Folyamatosan Lexin járt az eszem. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy  direkt dobatta volna ki Noémit Petivel. Ő nem ilyen. Vagy tényleg félreismertem és Noncsinak van igaza? Reggel az lesz az első, hogy átmegyek és kérdőre vonom a történtek miatt. Kis agyalás után végre sikerült elaludnom, de Lexi még a tudatalattimat is uralma alá vette.