18. rész

Halihó mindenkinek! Péntek van úgyhogy megérkeztem a 18. résszel. Először is köszönöm az előző részhez kapott komikat. Nagyon jól estek. És köszönöm a 2222 oldalmegtekintést is. Továbbra is várom a véleményeket és ha szeretnétek, iratkozzatok fel. A részhez pedig jó olvasást. :)))



Olyan sikeresen elaludtam, hogy reggel 10-kor ébredtem. Nem telt bele pár percbe és telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett.

"Szia. Kettőre ott leszünk. Ja és úgy készülj, hogy későn jövünk.
                                                                                           Sziki."

Remek. Ma megint egy hosszú napnak nézek elébe. Elküldtem válaszomat, hogy addigra elkészülök, majd felöltöztem és kimentem a konyhába, ahol Tomi tömte a fejét.
-Van kakaó?- kérdeztem.
-Nincs. Le kell menni vásárolni.- ette meg szendvicsének utolsó falatját is.
-De jó. Akkor lemegyek.
-Egyedül sehova.- állt fel székéről.
-A boltig már csak elmehetek.
-Nem. Várjál meg, jövök én is.
Kénytelen voltam megvárni míg összeszedi magát és együtt elindultunk. Gyorsan megvettük a szükséges dolgokat és már otthon is voltunk.
-Nem is mondtad hogy sikerült a randid.- pakoltam helyükre a dolgokat.
-Nagyon jó volt. Réka nagyon aranyos lány.- áradozott róla.
-ÁÁÁ. Szóval Rékának hívják.
-Igen és ma is találkozunk. Áthívott filmezni.- mosolygott.
-Vettem a célzást. Amúgy is a srácokkal leszek egész nap, szóval jó mulatást.
-Köszi.- nyomott egy puszit fejem búbjára és bement a szobájába.
Én is így tettem és egy kicsit összepakoltam, ugyanis lány létemre elég nagy rendetlenség uralta szobámat. Olyan szépen elszöszmötöltem a napot, hogy mikor az órára pillantottam, kikerekedett szemmel láttam, hogy már egy óra is elmúlt. Sietősen a fürdőbe mentem és lezuhanyoztam. Utána kerestem egy olyan ruhát, ami délutánra és estére is egyaránt alkalma. Felöltöztem, majd kivasaltam a hajam és készítettem egy nem túl kihívó sminket. Mire elkészültem az óra igen csak kettő körül járt, úgyhogy vártam amíg megérkeznek a fiúk.


Sziki szemszöge: 

 Alig várom, hogy végre láthassam Lexit. Csiga lassúsággal telt el a délelőtt. Szerencsére nem távolodott el tőlem a tegnap történtek miatt. El sem tudom képzelni mi lett volna, ha Tomi nem szakít félbe minket.Talán megtörtént volna az, amire már az első találkozásunk óta várok. 
Csodák csodájára én voltam az első, aki elkészült, de hiába, mert a többiek még sehol nem jártak.
-Nem sietnétek?- szóltam a fürdő és a szobájuk között ingázó lakótársaimnak.
-Nyugi már. Nem késünk el és még a csajok sincsenek itt.- szaladt a szobájába Ya Ou.
Negyed óra türelmetlen várakozás után végül mind elkészültek és Barbi és Tamara is befutott, így végre elindulhattunk. Amíg Bence kiállt a kocsival, addig átmentem Alexáért. Felcsengettem és vidám hangja szólalt meg a kaputelefonban, majd pár perc elteltével nyílt az ajtó. Ahogy megláttam a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt.

Alexa szemszöge:

Nem kellett sokat várakoznom, ugyanis hamarosan megszólalt a csengő. Köszöntem Tominak és lesiettem a lépcsőn. Mikor kiléptem az ajtón Szikivel találtam szemben magam, aki igencsak furán nézett rám.
-Baj van?- kérdeztem.
-Nincs. Csak olyan jól nézel ki.- nézett végig rajtam.
-Köszönöm.- öleltem meg.
-Mehetünk?- egy bólintással jeleztem válaszom és átmentünk a többiekhez. Mindenkit jól megölelgettem és utána elindultunk. Bence és Ya Ou a lányokkal ültek. Én Sziki mellett kaptam helyet, Olivér pedig elterült a hátsó ülésen. Útközben Peti is csatlakozott és a szőkeség mellé telepedett le. Időközben Sziki átkarolt, amihez persze Benny-nek is volt hozzáfűznivalója. 
-Izzik a levegő!- kuncogott.
-Hagyd már őket!- csitította barátnője, amit meg is köszöntem neki. Az út további része viszonylag nyugalomban telt. Végül leparkoltunk és bementünk a rajongókkal teli hatalmas épületbe, akik sikítozni kezdtek, amint meglátták a fiúkat. Nekünk már annyira nem örültek. A színpad mögül néztük végig, ahogy hatalmas bulit csinálnak. Mivel mi voltunk a csomagmegőrzők, ezért nálunk volt a telefonjuk, kabát, pulcsi, stb. Koncert közepén Olivér valószínű hiányolni kezdte mobilját, ugyanis elég fura kéréssel állt elő.
-Lexi idehoznád a telefonom légyszi?- szólt bele mikrofonjába.
-Nekem meg a pulcsim.- csatlakozott Sziki is.
Kicsit csodálkoztam, hogy pont engem kérnek ilyesmire. Én menjek fel a színpadra több száz ember szeme elé? Kis tétovázás után eleget tettem kérésüknek. Mikor látótávolságba kerültem, milliónyi szúrós szempárt éreztem magamon. Gyorsan odanyomtam a szöszi telefonját és Sziki pulcsiját, majd sprintelve hagytam el a magas emelvényt.
-Egyébként ő Alexa a tánctanárunk.- mutatott be Ya Ou és kaptam egy hangos tapsvihart.
A koncert hátralévő részét végigbuliztuk a csajokkal és Petivel. Hihetetlen barátságos mindkét lány. Szerencsések a fiúk, hogy ilyen barátnőjük van. A zenélés után következett az aláírás és a fényképezkedés. Amíg a srácok a rajongókkal voltak elfoglalva, addig egész jól elbeszélgettem Tamival és Barbival. Lassacskán végeztek és hat körül sikerült elindulni nem is tudom hová, ugyanis a helyszínt nem közölték. Pár perc múlva megálltunk egy szórakozóhely előtt. A zene dübörgése szinte egész Pestet átjárta. Bementünk az elég igényesnek mondható helyre és rögtön célba vettük a zsúfolásig telt táncparkettet. A zene fantasztikus volt, a társaságról nem is beszélve. Épp a szöszivel és a két  Petivel táncoltunk, amikor valaki elég durván meglökött, agy megfordultam. Hát nem kellett volna! Ő volt az. Ő, akit azóta, hogy majdnem megölt nem láttam. Hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni, úgy megijedtem. Nagy léptekkel hátráltam, de Olivér mellkasába ütköztem. Ahogy Peti meglátta, azonnal mondta Olinak, hogy vigyen ki, aki nem kérdezve semmit kivezetett a teremből.

Peti szemszöge:

Amikor megláttam Krisztiánt Csöpi mögött, a vérnyomásom egyből az egekbe szökött.
-Olivér vidd ki azonnal!- utasítottam a szőke fiút, mire engedelmesen elvitte a közelünkből. Sziki és a többiek értetlenül néztek rám, hogy mi üthetett belém.
-Mégis hogy van pofád még itt is zaklatni?- ordítottam rá idegesen.
-Nyugi haver. Csak véletlenül ugyanoda járunk bulizni.Miért akkora probléma ez?- vigyorgott halál nyugodtan.
-Mindjárt megtudod, ha most azonnal nem húzol el innen.- szorítottam ökölbe a kezem.
-Inkább igyál valamit. Jobban jársz. Amúgy is ez a dolog csak Lexire és rám tartozik.
-Azok után, hogy kis híján megölted? Gondolkozz már ember!
-Ha jó kislány lett volna, akkor erre nem kerül sor.
-Te nem vagy normális!- itt borult el az agyam és behúztam neki egyet. Ha Ya Ou és Sziki nem fognak le, ki tudja mi lett volna belőle.

Alexa szemszöge:

Láttam Petin, hogy nagyon dühös, de reméltem, hogy azért nem csinál semmi hülyeséget.
-Mi folyik itt Lexi?- nézett rám kérdőn Olivér.
-Az a pasi, aki fellökött, az Krisztián.- válaszoltam remegve.
-Úristen! Akkor nem csodálom, hogy így megijedtél.- jött közelebb és nyugtatásképp megölelt.
-Nem volt jó ötlet kijönni. Vissza kéne mennünk.
-Nem. Ezt Peti majd elintézi.
-De nem menekülhetek előle a végtelenségig! Menjünk vissza Oli.- kérleltem.
-Rendben.- egyezett bele és visszakísért az előbb otthagyott helyre. Döbbenten láttam, hogy Petit a fiúk fogják le, Krisz pedig az arcát fogta. Gondolom kapott egy maflást. Közelebb léptem hozzájuk és megpróbáltam Petit kicsit lenyugtatni. Miután nagyjából sikerült, teli félelemmel közeledtem Krisztián felé. Lábaim nem akartak engedelmeskedni, de tudtam, hogy muszáj lesz beszélnem vele.
-Mit akarsz még tőlem?- néztem flegmán vörösödő arcára.
-Szeretnélek visszakapni.
-És ezt mégis hogy gondolod? Felfogod, hogy majdnem meghaltam miattad?
-Sajnálom.- nyögte ki nagy nehezen, mire úgy felpofoztam, hogy még a kezem is belefájdult.
-Sajnálhatod is!- vágtam hozzá az utolsó mondatot, majd otthagytam és visszamentem a többiekhez.
-Jól vagy?- kérdezték aggódva.
-Persze. De inkább bulizzunk tovább.- küldtem feléjük egy biztató mosolyt és folytatódott a buli. Eleinte kissé kedvetlen voltam emiatt az egész miatt, de Szikinek ezt is sikerült elfeledtetnie velem. Végig mellettem volt és együtt táncoltunk. Néha talán túl közel kerültünk egymáshoz, pont mint tegnap. Iszonyúan jól esett közelsége. Bencétől ismét kaptunk néhány bolond megjegyzést, de lehet, hogy volt némi igazság bennük.
-Ó ez a kedvenc számom. Szóval kösd fel a gatyád, ha tartani akarod a lépést.- néztem rá, majd táncra perdültem.
Jól vette az akadályt, hisz elképesztően jól táncolt. A csípője szinte jobban mozgott, mint az enyém.  A zene végén apró csókot lehelt nyakamra, amibe kissé beleborzongtam.
-Tudsz te, ha akarsz!- dicsértem meg.- Viszont kérdezhetek valamit?
-Persze. Mond csak.
-Tomi ma megint nem lesz otthon és nem akarok ezek után egyedül lenni. Nincs kedved nálam aludni?- tettem fel félve a kérdést.
-Dehogy nincs.- mosolyodott el.
-Köszönöm.- adtam egy nagy puszit az arcára. Még egy darabig táncoltunk, aztán kezdtem elfáradni, szóval megkértem, hogy menjünk haza. Felvettük kabátunkat és elköszöntünk a többiektől.
-Srácok ma Lexinél alszom.- mondta csapattársainak.
-Rendben. De csak ügyesen- vigyorgott Ya Ou, majd elindultunk.
A fél órás séta csendben telt el. Talán túl fáradtak voltunk. Otthon lepakoltunk és bementünk a szobámba.
-Mindjárt jövök, csak felveszem a pizsimet.- fogtam kezembe az említett ruhadarabokat és kimenetem  a fürdőbe. Siettem az öltözködéssel és 5 perccel később vissza is mentem. Sziki már befészkelte magát az ágyamba.
-Kényelmes?- nevettem, mivel úgy ki volt terülve, mint egy béka.
-Aha. Nagyon is.- villantotta meg hófehér fogait.
Bebújtam mellé, ő pedig szorosan magához ölelt.
-Sziki összenyomsz!
-Hupsz. Bocsi.- engedett el és  fölém hajolt.
Nem szóltunk semmit, csak mélyen egymás szemébe néztünk. Arcával egyre közelített enyém felé. Tekintetét ajkaim és szemem között váltogatta. Gyengéden megsimogattam arcát és már csak milliméternyi távolság volt közöttünk. Végül puha ajkait enyéimhez tapasztotta és lágyan megcsókolt.
Szívem olyan hevesen vert, hogy majd kiugrott a helyéről. Mikor ajkaink elváltak egymástól, akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. Ezek után sem szóltunk egy szót sem. Visszafeküdt mellém, én pedig hozzábújtam és lassacskán álomba szenderültünk.