22. rész

Sziasztok. Ma sikeresen túléltem két szóbelit és szerencsére jó tételeket húztam. Szóval most már kezdődhet a "Sose múló nyár!" Ennek örömére elkészült a 22. rész. Köszönöm a sok-sok pipát, komit és oldalmegjelenítést. Továbbra is kíváncsi vagyok a véleményetekre és ha szeretnétek, iratkozzatok fel. Remélem tetszeni fog a rész. Nem is húzom az időt. Jó olvasást.

Rossz volt reggel egyedül ébredni.  Hiányzott Sziki ölelése, reggeli álmos arca és puszival való ébresztése. Úristen mi van velem? Talán kezdek belé szeretni? Vagy már meg is történt? Nem tudom. Csak azt, hogy jobban hiányzik, mint kellene. Kis izomláz kíséretében kedvetlenül tápászkodtam fel ágyamból. Kisétáltam a konyhába, ahol Réka kávézott magányosan.

-Csak így egyedül?- töltöttem magamnak is egy kis ébresztő folyadékot.

-Aha. Tomi dolgozik. De ahogy látom te is egyedül éjszakáztál.

-Sajnos igen. Szikiék ma egész nap koncerteznek, így nem is találkozunk.- mondtam szomorúan.

-Nekem ma nincs semmi dolgom. Ha gondolod, csinálhatunk valamit.- ajánlotta fel.

-Jó ötlet. Amúgy is csak itthon unatkoztam volna.

-Akkor elmegyünk plázázni?- kérdezte.

-Persze. Úgysem ártana egy-két új ruha.

-Szuper. Akkor öltözzünk fel és indulhatunk is.

Visszasuhantam a szobámba és egy nyárias ruhát magamra kaptam és táskámmal a kezemben vártam Rékára.

-Na csapjunk bele!- jött ki Tomi szobájából és elindultunk. Séta közben sok dolgot megtudtunk egymásról és kiderült, több közös van bennünk, mint hittük. Beszabadultunk a plázába és minden boltot végigjártunk. Vettünk pár jó kis ruhát, majd beültünk a Mekibe.

-Egyébként felkértek egy nagyszabású táncverseny megrendezésére és szerintem jelentkezhetnél.- mondta.

-Rég voltam már versenyen.

-Akkor itt a lehetőség. – vett elő egy szórólapot és odaadta.

-Köszi.- tettem a táskámba. – Amúgy mi a helyzet Tomival?

-Szerencsére jól megvagyunk. Nagyon aranyos és rendes srác.- áradozott róla.

-Az biztos. De ugye nem zavar, hogy együtt lakunk?

-Nem. Hisz csak barátok vagytok.

-Akkor jó. Tudod más lányok már a fejemet is leszedték volna.

-Szerencsédre én nem vagyok ilyen.

-Igen. És örülök, hogy Tomi egy ilyen csajszit talált, mint te.

-Köszönöm.- állt fel és megöleltük egymást.

-Szerintem lassan mehetnénk, mert már lejártam a lábam.- vettem kezembe a temérdek szatyrot.

-Ó már én is.- sóhajtott egyet és elhagytuk a plázát. Teli kézzel sétáltunk haza. Mikor megérkeztünk, Tomi már a nappaliban tv-zett.

-Hali csajszik. Merre jártatok?- érdeklődött, Rékát pedig megcsókolta.

-Mivel elhúztatok, ezért tartottunk egy csajos napot és elmentünk vásárolgatni.- meséltem a mai napi programunkat.

-És mi szépet vettetek?

-Gyere, megmutatom.- nyomott egy puszit Réka barátja arcára.

-Menjetek csak. Én amúgy is fáradt vagyok.- néztem őket mosolyogva. Nagyon örülök, hogy ilyen boldogok. Tomi már igazán megérdemelt egy boldog kapcsolatot.

Szatyraimmal bementem a szobámba és újonnan beszerzett ruháimat bepakoltam a szekrénybe. Telefonom csörögni kezdett, így előkotortam táskámból és nagy örömmel vettem fel.

-Szia.- köszöntem vidáman.

-Szia kicsim. Nagyon hiányzol.

-Te is nekem.

-Hogy telt a napod?- kérdezte.

-Rékával elmentünk plázázni, úgyhogy egész jól.

-Ennek örülök. Reggel átmegyek jó?- kérdezte fáradt hangon.

-Alig várom.- mosolyodtam el.

-Már én is. Most le kell tennem, mert megérkeztünk. Szép álmokat.

-Köszi. Szia.

Letettem a telefont és kínomban már nem tudtam mit csinálni, úgyhogy betettem egy filmet.

Sziki szemszöge:

Annyira jó volt hallani a hangját. Nagyon hiányzik és úgy érzem, teljesen belé szerettem. Miután lenyomtuk az utolsó koncertet is, fáradtan indultunk haza. Az óra igencsak éjfélt ütött, mikor hazaértünk. Mindenki bement a szobájába én pedig bedőltem az ágyba és alig vártam, hogy reggel legyen. Nagyon gyorsan elnyomott az álom és ugyanolyan gyorsasággal kelt fel a nap. Nyolc órakor nyitottam ki a szemem. Kis lustálkodás után felkeltem és felöltöztem. Ittam egy kávét, hogy észhez térjek és azonnal Lexihez siettem. Ahogy felértem rögtön kopogtam az ajtón és pár perc múlva ki is nyitotta és megláttam reggeli álmos arcát, ami olyan kis aranyos volt.

-Sziki!!!- ugrott a nyakamba, miután felfogta ki is áll előtte.

-Szia.- öleltem át olyan szorosan, amennyire csak tudtam.

-Gyere be.- fogta meg a kezem és egyenesen a szobájába húzott.

-Annyira rossz volt nélküled.- ültem le ágyára és az ölembe húztam.

-Ne is mondd!- kulcsolta össze ujjait nyakam körül és hozzám bújt.

-Mi a baj?- kérdeztem percek múlva.

-Semmi. Csak az utóbbi időben szinte mindig együtt voltunk és ez a tegnapi nap egy igazi hideg zuhany volt.

-Jaj kicsim. Megígérem, hogy legközelebb viszlek magammal.- fogtam kezem közé arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Igyekeztem minden érzelmemet átadni és úgy döntöttem, hogy elmondom neki mit is érzek valójában.

-Lexi mondanom kell valamit.- néztem csillogó szemeibe.

-Baj van?- komolyodott el arca.

-Dehogy is. Csak azt akartam mondani, hogy szeretlek!- hangsúlyoztam ki az utolsó szót, mire hatalmas mosoly ült ki arcára.

-Én is szeretlek!- mondta elvékonyodott hangon, majd puha csókot lehelt ajkamra.  Finoman ledöntöttem az

ágyra és nyakát kezdtem csókolgatni. Kezével hátam simogatta. Nyaka után ajkait hintettem be apró csókokkal. Mélyen egymás szemébe néztünk és vad csókcsatába kezdtünk. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Csókjai drogként hatnak rám és csak azt érzem, hogy mindig többet szeretnék. Kezem vándorútra indult testén. Mikor hasam kezdte simogatni, apró nyögés hagyta el a számat, mire elmosolyodott és eltolt magától.

-Megint kezdünk túlzásba esni.- suttogta

-Tudom, de egyszerűen ezt hozod ki belőlem.- dőltem mellé.

-Ugye ma nincs semmi dolgod?- kérdezte édesen.

-Nincs. Szabadnapunk van.- válaszoltam, mire kaptam egy puszit arcomra.

-Akkor itt maradsz velem?

-El se tudnál zavarni.- zártam karjaim közé.

-Csöpi elmentünk Rékával.- ordított Tomi.

-Oké.- kiáltott vissza.

-Viszont este átjöhetnél. A srácokkal mozi maratont tartunk és Peti is csatlakozik hozzánk valami lánnyal.

-Csak nem becsajozott? Nekem nem is mondta.- csodálkozott.

-Nekünk se. Akkor jössz?

-Persze.- nyomott egy puszit arcomra.- Csinálni kéne reggelit. Éhes vagyok.- ült fel.

-Segítek.- kimentünk a konyhába és kitaláltuk, hogy sütünk palacsintát.

-Ideadod a lisztet?- mutatott a felső polcra. Levettem és odaadtam neki. Míg ő kis háziasszony módjára kevergette a masszát, addig én hátulról mögé osontam és magamhoz öleltem.

-Így nem lesz kész a kaja.- hagyta abba a kevergetést.

-Te valahogy csábítóbb vagy, mint a palacsinta.- csúsztattam kezem a fenekére, mire ő belenyúlt a tálba és összekent a nyers tésztával.

-Hééé! Ezt miért kaptam?- töröltem meg arcom.

-Mert nem hagysz főzni.- kent össze ismét.

-Na jól van Lexi. Te akartad!- néztem rá bosszúsan, mire futni kezdett. Utána iramodtam és fel-alá kergetőztünk a lakásban. Végül a konyhában csapdába esett, ugyanis nem volt hová menekülnie.

-Sziki, ne közelíts!- lihegett nevetve.

-Na mi az? Most, hogy vesztésre állsz már nem vicces a dolog?- mentem egyre közelebb hozzá. Kezemet beliszteztem és arca felé közeledtem vele.

-Tudom mit akarsz, de ne tedd!- nézett rám, én pedig kezem közé fogtam arcát, ami tiszta fehér lett és gyönyörű szemeibe néztem.

-Muszáj volt?

-Igen, édes. És te kezdted, úgyhogy egy szót se!- nyomtam neki a pultnak és megcsókoltam. Ezt követően letörölte arcát és fegyverszünetet kötve kisütöttük a palacsintákat. A reggeliből inkább ebéd lett.

Elmosogattunk és visszamentünk a szobájába.

-Énekelj nekem valamit!- hozta elő gitárját és a kezembe nyomta.

-Rendben.- ültünk le egymással szemben. Kis gondolkozás után elkezdtem pengetni a gitárt és a Little things című dalt dúdoltam. Lexi végig mosolyogva nézett a szemembe, majd a szám végén apró csókot lehelt ajkamra.

-Nagyon szép volt.- dicsért meg.

-De csak mert neked szólt.- húztam magamhoz. Egy darabig még élveztük egymás közelségét, de az idilli pillanatot telefonom csörgése zavarta meg.

-Szia Ya Ou.- szóltam bele.

-Haver nem jöttök? Már csak rátok várunk!

-Már annyi az idő?- csodálkoztam.- 10 perc és ott vagyunk.

-Oké. De siessetek!- nyomta ki a hívást.

-Indulnunk kéne, mert már csak minket várnak.- néztem barátnőmre.

-Jó. Csak felöltözöm.- válaszolt, én pedig addig kimentem.

Alexa szemszöge:

Egy csodálatos napot töltöttem Szikivel és még nincs is vége. Gyorsan átöltöztem és elindultunk. Nem akartuk megváratni a többieket, így sietősre vettük a tempót.

-Sziasztok.- léptünk be az ajtón.

-Na végre.- türelmetlenkedett Benny.

Beljebb mentünk és a kanapé előtt egy nagy matrac volt, hogy kényelmesebben elférjünk. Köszöntem a lányoknak is, de ekkor feltűnt egy dolog. Olivér egy szőke cicababával beszélgetett. Mikor azonban jobban megnéztem a csajt, leesett, hogy Noémi az. Örültem, hogy a suli végével megszabadultam tőle, erre most megint felbukkant. Vajon mit csinálhat itt? Idegesen odamentem hozzájuk és kérdőre vontam.

-Te meg mit keresel itt?- szakítottam meg beszélgetésüket.

-Nocsak.nocsak. Ismerős arcok. Tomikát hol hagytad?- nézett rám ugyanolyan lenézéssel, mint anno.

-Az mindegy. De nem válaszoltál a kérdésemre.

-Unalmas volt a kisvárosi élet, úgyhogy feljöttem Pestre és Peti volt olyan kedves és felajánlotta, hogy lakjak nála. Legalább lesz a közelemben valaki, ha segítségre lenne szükségem.- pillantott kihívóan Olivérre.

-Látom semmit nem változtál.- mondtam flegmán és otthagytam őket.

-Minden rendben kicsim? Feszültnek tűnsz.- lépet hozzám Sziki és megsimogatta az arcom.

-Persze, csak ki nem állhatom azt a ribancot.- biccentettem Noémi felé.

-Ismered?

-Sajnos. Egy osztályba jártunk és mindig ott tett keresztbe, ahol tudott. És most Petihez költözött. Az eszem megáll komolyan!- dühöngtem.

-Nyugi! Ne foglalkozz vele! Ahogy látom jól elvan Olival.- nézegette őket.

-Majd őt is kihasználja, mint mindenki mást.

-Ez már az ő dolguk. Gyere üljünk le, mert kezdődik a film!- fogta meg a kezem és leültünk Bencéékhez a kanapéra. Barbi besötétített, Ya Ou pedig elindította a filmet, ami mint kiderült, egy félelmetes horror volt. Mivel nem bírom az ilyeneket, Szikihez bújtam és a durva részeknél néha kicsit összerezzentem.  Olivér és Noémi a matracon ültek és folyamatosan egymást nézték. Figyelmeztetnem kell a szöszit, mielőtt ez a liba elcsavarja a fejét és kihasználja. Szerencsére vége lett a filmnek, Oli pedig a konyhába ment, így utána iramodtam.

-Van egy perced?- csuktam be az ajtót.

-Persze.

-Csak azt akarom mondani, hogy vigyázz Noémivel! Nem olyan jó, mint amilyennek mutatja magát.

-Ezt mégis hogy érted?

-Úgy, hogy ismerem és minden pasit csak kihasznál, majd eldobja. Nem akarom, hogy te is így járj.

-Szerintem meg semmi közöd hozzá, hogy kivel mit csinálok. Különben is, neked ott van Sziki. Vele foglalkozz és ne velem!- nyitotta ki az ajtót és kiment. Kicsit ledöbbentem attól, amit mondott. Nemrég még én tettem helyre, mikor leitta magát, most pedig ezt vágja a fejemhez. Visszamentem a többiekhez, akik már egy másik filmet néztek. Elfoglaltam előbbi helyem, Sziki pedig vállamra hajtotta a fejét és csendben moziztunk tovább. Kicsit elszunyókáltam és arra ébredtem, hogy Sziki a karjaiban visz be a szobájába. Óvatosan letett az ágyra, majd lefeküdt mellém és betakart. Reflexszerűen hozzábújtam és aludtam tovább.

Olivér szemszöge:

Peti jól tette, hogy áthívta Noémit. Legalább volt egy kis társaságom és elterelhettem a gondolataimat Lexiről. Nem tudom miért volt olyan feldúlt, mikor meglátta régi osztálytársát, hisz Noémi azt mondta, hogy mindig kedves volt vele.  Azt sem értem miért zavarja, hogy kicsit jobban megismerkedtünk. Talán ez jelent valamit. Talán érez valamit irántam és csak féltékeny. De nem. Túl sok itt a talán. Különben is, jól megvannak Szikivel. Egész este összebújva nézték a filmeket, azután meg Sziki az ölében vitte be a lányt a szobájába. Bevallom, rossz volt látni. Mivel Noémi is bealudt film közben, nem volt szívem felébreszteni, így betakartam és bementem a szobámba lefeküdni.