21. rész.

Sziasztok. Először is vidámsággal teli, boldog mosolynapot mindenkinek! Meghoztam a 21. részt is. Köszönöm az eddigi komikat és pipákat. Továbbra is várom a véleményeteket és ha tetszik a blog, iratkozzatok fel. Mosolyogjatok sokat! A részhez pedig jó szórakozást! :))

-Arra a nyomorultra gondolsz, igaz?- nézett rám Tomi.

-Miért, neked ki jut elsőre eszedbe?- kérdeztem vissza.

-Jó, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy hogy jutunk haza.- mondta Ya Ou.

-Hívjuk fel Petit, hátha ráér.- ötletelt Olivér.

-Jó, hívom.- vettem elő mobilom és tárcsáztam a számát. Szerencsére felvette és épp nem volt semmi dolga. – Egy óra múlva itt lesz.- tértem vissza a többiekhez.

-Addig meghalok. Nagyon fáradt vagyok.- nyafogott Tami.

-Nem csak te.- szólt Réka is. Barbival volt annyi eszünk, hogy beüljünk a kocsiba. Ezt látva a többiek is követték a példánkat.

-Csak egyszer érjünk haza.- sóhajtozott Benny.

Csendben és fáradtan vártuk, hogy Peti megérkezzen. Réka el is aludt Tomi ölében. Mondjuk nekem sem hiányzott sok hozzá.

-Vedd fel, mert megfázol.- adta rám gondoskodóan Sziki a pulcsiját.

-Köszi.- nyomtam egy puszit kissé álmos arcára és hozzá bújtam. Nagyon lassan telt el a hátralévő fél óra, de végül megérkezett Peti, amit egy hangos dudálással jelzett, amire Réka ijedten felriadt.

-Mi történt srácok?- nézett ránk értetlenül.

-Csak annyi,hogy találkoztunk Krisztiánnal és így fejezte ki üdvözletét.- mondta Tomi.

-A rohadék. Na de gyertek, mert  látom, mindenki majd elalszik.- nyitotta ki az ajtót, mi pedig szép sorban lehuppantunk egy-egy ülésre. Sziki által nyert macimat az ölembe húztam, és Szikihez bújva lehunytam szemeimet. Némi szunyókálás után arra ébredtem, hogy drága barátom simogatja az arcom és próbál felébreszteni.

-Kicsim hazaértünk.- suttogta édesen.

-Máris?- törölgettem álmossággal teli szemeim. Félkómásan szálltunk ki egymás után az autóból és mindenki gyorsan iramodott a maga otthonába.

-Ugye velem alszol?- nézett rám kérlelően.

-Sziki nagyon fáradt vagyok és ahogy látom te is.

-De nem piszkállak. Megígérem.

-Jó. De ha nem hagysz aludni, hazamegyek.

-Értettem. – ragadta meg a kezem és mentünk fel hozzájuk egyenesen a szobájába. A múltkori pólóját ismét megkaptam pizsiként és miután gyorsan átvettem bebújtam mellé. Addig-addig fészkelődött, amíg magához nem ölelt. Fél perc sem kellett, de mindkettőnket elnyomott az álom.

Olivér szemszöge:

Elmondhatatlanul fáradt voltam és végtagjaimat nem érezve dőltem be az ágyba, viszont elaludni nem tudtam. Folyamatosan a mai nap történései jártak a fejemben. Hihetetlen, hogy Lexinek valaha is köze volt egy ilyen rohadékhoz. Komolyan, ha nem fognak le, biztos szétütöttem volna. Alexáért bármit megtennék, de ez mind hiába, hisz Sziki fogja a kezét és nem én. Nem ért meglepetésként, mikor bejelentették, hogy együtt járnak, viszont nem tudok hozzá jó pofát vágni. Igyekeztem a vidámparkban mosolyt erőltetni magamra, de nem volt egyszerű. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen a szerelemben? Eddig minden barátnőm csak a sztárt látta bennem és csak érdekből volt mellettem. Már azon sem csodálkoznék, ha örökre magányos lennék. Miért pont az iránt a lány iránt érzek valamit, aki a legjobb barátommal van? Hiába. Nem szedhetem szét őket. Ennyire nem lehetek önző.

Bánatomban kimentem a konyhába és elővettem egy piával teli üveget és iszogatni kezdtem. Éreztem, ahogy az alkohol hatása szétterjed egész testemben. Sikerült egy kis zajt csapnom, amikor levertem a poharat és az darabjaiban csattant szét a földön. Hallottam, ahogy kinyílt Sziki szobájának ajtaja és a gyönyörű lány lépett ki rajta kissé kócos hajával, épp szemét törölgetve.

Alexa szemszöge:

Éjszaka egy nagy csattanásra ébredtem. Óvatosan kikeltem Sziki ölelő karjai közül és kimentem megnézni a zaj forrását. Álmosan sétáltam ki a konyhába, ahol Olivér guggolt a földön egy csomó üvegszilánkkal körbevéve.

-Oli te mégis mi a francot csinálsz?- léptem közelebb hozzá.

-Áuuu!! A francba!- pillantott tenyerére, amiből vér kezdett el folyni.

-Mit műveltél?- fogtam meg kezét és a csaphoz húztam.

-Csak leesett a pohár és megvágtam magam. Nem nagy cucc!- támaszkodott meg a pultnál, mert nem igazán állt a lábán.

-Olivér,te részeg vagy?- néztem rá.

-Dehogyis.- nevetett.

-Látom. Hol találok sebtapaszt?

-Ott a felső polcon.- mutatott a doboz felé. Levettem azt és ellátam a sebét.

-Köszi.- nyögte ki nehézkesen.

-Miért ittad le magad?

-Miért ne?

-De most komolyan.- néztem rá szigorú tekintettel.

-Nem tudtam aludni és gondolkodni kezdtem, ami azt eredményezte, hogy rájöttem milyen szerencsétlen és magányos vagyok.- hajtotta le a fejét.

-Te normális vagy? Te vagy az egyik legszerencsésebb ember, akit ismerek. Nagyszerű barátaid vannak, elérted az álmaid, azt csinálsz, amit igazán szeretsz és erre mondod, hogy szerencsétlen vagy? Nem akarok ilyet hallani pont  annak az embernek a szájából, aki kitalálta a mosolynapot és arra törekszik, hogy mindenkit boldoggá tegyen! Szerencsés a világ, hogy léteznek még ilyen emberek, mint te. Úgyhogy szedd össze magad, mert nem akarlak még egyszer ilyen állapotban látni! Értve vagyok?

-Igen. Nem is tudom mi lenne velem nélküled.- bújt hozzám és szorosan magához ölelt. Jó pár percig állhattunk egymás karjaiban, ugyanis nem engedett el.

-Na sipirc lefeküdni!- toltam el magamtól és visszakísértem a szobájába, mivel elég nehézkesen ment neki a járás.

-Lexi itt maradsz?- kérdezte kérlelően.

-De csak míg elalszol.- ültem mellé és betakartam. Megfogta a kezem és lehunyta szemét. Kis idő múlva éreztem egyenletes szuszogását, így elengedtem kezét és egy puszit nyomtam arcára, majd halkan kimentem. Fogalmam sincs mitől készült ki ennyire. Soha nem láttam még ilyen állapotban, de nem is szeretném. Remélem reggelre kialussza magát. Csendben visszalépkedtem Sziki szobájába és visszabújtam mellé. Szerencsére nem ébredt fel. Kicsit még a szőkeségen járt az eszem, aztán végül sikerült visszaaludnom.

Reggel arra ébredtem, hogy Sziki  szuszogása csikizte a nyakam. Mocorogni kezdtem, mire kinyitotta szemét, rám mosolygott és egy puszit nyomott arcomra.

-Jó reggelt.- mondta rekedtes hangon.

-Neked is.- ásítottam egy hatalmasat.

-Álmos vagy?

-Egy picit.

-Akkor segítek felébredni.- nézett rám perverzen, majd fölém hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Egyre hevesebben falta ajkaimat, nyelve pedig az enyémmel járt vad táncot. Heves csókcsatánk szenvedélyessé vált, de ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól. Kezével testemen indult felfedező útra, viszont amikor már a pólómat húzta fel, akkor úgy éreztem ,hogy ezt abba kell hagynunk.

-Sziki.- szakítottam meg tevékenységünk.- Ezt nem kéne.

-Ne haragudj. Kicsit elszaladt velem a ló.- mentegetőzött.

-Semmi baj, csak ez még túl korai lenne.- néztem mélyen barna szemeibe.

-Igazad van.- lehelt egy puha csókot ajkamra és visszafeküdt mellém.

-Megyünk reggelizni?- nézett rám édesen.

-Aha.- keltem ki a takaró alól. Hosszan megöleltük egymást és kimentünk.

-Na mit szeretnél enni?

-Mindegy.

-Szalámis szendvics és kakaó?- nézett szét a hűtőben.

-Tökéletes.- mosolyogtam és segítettem elkészíteni.

-Mi ez a sok üvegszilánk?- pillantott a padlóra.

-Fogalmam sincs, de mindjárt felszedem.- tettem úgy, mint aki nem tud semmiről.

-Hagyd, majd felporszívózom. Az hiányozna, hogy megvágd magad.-  vette elő a porszívút és pillanatok alatt eltüntette a felesleges dolgokat a földről.

-Muszáj kora reggel zörögni?- állt meg Ya Ou az ajtóban.

-Bocsi, csak nem akartunk üvegszilánkokon lépkedni.

-Sziasztok.- jött elő Bence és Tami, majd Barbi is megjelent.

-Oli még alszik?- nézelődött Benny.

-Valószínű.- tettem az elkészült szendvicseket az asztalra.

Olivér szemszöge:

Zúgó fejjel ébredtem és próbáltam feleleveníteni az éjszakát. Némileg sikerült is. Nagy nehezen rávettem magam és felkeltem.  Első utam a konyhába vezetett, ahol mindenki reggelizett.

-Reggelt.- köszöntem halkan és tekintetem egyből Lexire szegeződött.

-De bealudtál!- nézett rám Ya Ou.

-Te romboltál az éjjel?- kérdezte Sziki.

-Asszem leejtettem egy poharat.- vakargattam a fejem.- Lexi beszélhetnénk?- néztem gyönyörű szemeibe.

-Persze.- állt fel az asztaltól és jött utánam. Bementünk a szobámba és válaszra várva nézett rám.

-Figyelj, Fogalmam sincs mi ütött belém az éjszaka. Nagyon szégyellem magam. Gyerekesen viselkedtem.- sütöttem le a fejem.

-Nagyon megijesztettél Oli. Ilyet többé ne csinálj!- nézett rám komoly tekintettel. – Ha valami baj van, nyugodtan szólj, és megbeszéljük.

-Köszönöm. És ne haragudj.- néztem csillogó szemeibe.

-Nem haragszom, csak rossz így látni.- vette puha kezei közé megsebesült kezem.- Fáj még?- kémlelte leragasztott tenyerem.

-Kicsit. De túlélem.

-Na gyere. Tettem félre neked reggelit.- ragadott kézen és visszamentünk a konyhába. A többiek már befejezték az evést és a nappaliban beszélgettek. Lexi kedvesen elém tette a félre tett szendvicseket és egy széles mosoly után magamra hagyott. Unottan majszoltam az ételt és folyamatosan azon járt az eszem, hogy hogy lehettem akkora idióta, hogy nem léptem előbb. Alexa minden szempontból tökéletes lány. Soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval. Ezek a gondolatok egyre jobban azt bizonyítják, hogy szerelmes vagyok belé.

Elpakoltam magam után és elhessegettem értelmetlen gondolataimat, majd visszamentem a többiekhez.

Sziki szemszöge:

Nagyon meglepődtem, mikor Olivér félrehívta Lexit. Mi dolguk lehet egymással? Kíváncsi vagyok miről beszélgethettek, mert remélem csak beszélgettek. Miután Lexi kijött a konyhából, rögtön leült mellém és egy puszit nyomott arcomra.

-Mi volt ez az elvonulás az előbb?- kérdeztem.

-Csak valamit megbeszéltünk Olival. Miért?

-Csak érdekelt.- zártam le a dolgot. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy nem bízok meg benne. Pedig erről szó nincs,csak a vak is látja, hogy Olivér többet érez iránta, mint barátság. Mikor ő is kijött a konyhából, Lexit szorosan az ölembe húztam és átöleltem. Szőke lakótársam lehuppant egy fotelba és szokásához híven telefonját tanulmányozta.

-Bemegyek, felöltözöm.- kelt fel ölelésemből.

-Menj csak.

Néhány perccel később utána mentem, viszont már fel volt öltözve.

-Na mizu?- kulcsolta össze ujjait nyakam körül.

-Hiányoztál.- húztam közelebb magamhoz.

-De öt perce láttál utoljára.- nevetett.

-Legszívesebben minden pillanatomat veled tölteném.- hintettem apró csókokat nyakára.- Nem is tudom, hogy fogom kibírni a holnapi napot.

-Miért?- nézett kérdően.

-Mert négy koncertünk lesz és egész nap úton leszünk és csak késő este érünk haza.

-Ne már.- bújt hozzám. –Akkor holnap nem is látlak?- kérdezte szomorkodva.

-Nem látok rá sok esélyt. Viszont a mai napot együtt tölthetnénk.- ajánlottam fel.

- Ez egy remek ötlet. És mit csináljunk?- csillant fel a szeme.

-Az legyen meglepi. De öltözz sportosan.- mondtam.

-Milyen kis titokzatos valaki.- mosolygott.

-Az ám. Szaladj haza átöltözni. Lent várlak a kocsinál.- pusziltam hajába és sietősen elhagyta a szobám. Felvettem egy rövidnadrágot  egy pólót és egy sportcipőt, majd szóltam a srácoknak, hogy lelépek és lementem a kocsihoz.

Alexa szemszöge:

Kíváncsi vagyok mit tervezhet. Kár, hogy holnap nem találkozunk, de remélem ez a nap jól fog telni. Felvettem egy fehér rövidnadrágot ugyanolyan színű pólóval és tornacipővel és siettem le.

-Na indulhatunk?-  támaszkodott kocsijának.

-Naná.- udvariasan kinyitotta az ajtót, majd beült mellém és elindultunk. Egész úton kérdezgettem, hogy hová megyünk, de nem volt hajlandó elárulni. Kb fél óra elteltével leállította a motort és kiszálltunk. Összekulcsolta ujjainkat és bementünk az ismeretlen épületbe.

-Szia Balázs.- pacsizott le egy velünk egyidős sráccal.

-Sziasztok. Téged is látni erre?

-Néhanapján idetalálok még.- nevetett. – Tudsz adni két ütőt?

-Persze. Gyertek.- indult el, mi pedig követtük. Kezünkbe nyomott egy-egy teniszütőt és kimentünk az udvarra.

-Ez komoly, hogy teniszezni fogunk?- kérdeztem mosolyogva.

-Aha. Tudsz játszani, vagy megtanítsalak?

-Régebben két évig játszottam, de az már nem mostanában volt.

-Akkor mindjárt felelevenítjük a tudásod.- puszilt homlokon és átment a túloldalra. Az elején elég béna voltam, de végül egész jól sikerült visszarázódnom.

-Ez így nem fer! Direkt elbénázod!- kiáltottam át neki.

-Nem is. De ha akarod, akkor bekeményítek.- szólt vissza.

-Na lássuk.

Tényleg belehúzott és a végén kegyetlenül kikaptam.

-Te aztán tudsz!- töröltem meg arcom.

- Azért te sem vagy semmi. Majdnem megvertél.- nyitotta ki üvegét és lehűtötte magát.

-Rendesen elfáradtam.- támaszkodtam meg a korláton.

-Gyere, menjünk haza.- csúsztatta kezét derekamra, majd visszavittük az ütőket és hazaindultunk.

-Köszönöm, hogy elhoztál. Nagyon jól éreztem magam.

-Örülök neki. Ez volt a célom.- tette combomra kezét. A hazaút eléggé csendesen és gyorsan telt el.

-Meg is érkeztünk.- állította le a motort.- Legszívesebben veled tölteném az éjszakát, de reggel nagyon korán indulunk.-  nézett rám szomorkodva, majd magához húzott és lágyan megcsókolt.

-Jó éjt kicsim.- simogatta meg arcom.

-Neked is.- búcsúztam el és felmentem.

Villámgyorsan megfürödtem és pizsamám felvétele után ágyba bújtam.  Nagyon hiányzott mellőlem, de nem tudtam ellene mit tenni. Tegnap kapott macimat átöleltem és nehézkesen ugyan, de elaludtam.