19. rész

Sziasztok. Mivel kértétek, ezért most elég hamar meghoztam a 19. részt. Köszönöm az előző részhez érkezett komikat. Továbbra is várom a visszajelzéseket. Köszönöm a sok-sok látogatót. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást. :)))




Reggel én ébredtem fel hamarabb. Legalábbis azt hitte, ugyanis mikor fel akartam kelni visszahúzott maga mellé.
-Jó reggelt.- ölelt magához.
-Neked is.- pusziltam meg. Egy darabig még élveztem közelségét, de végül kimásztam az ágyból.
-Hova mész?- kelt fel ő is.
-Felöltözöm és csinálok reggelit.- szedtem össze ruháimat és az ajtó felé indultam.
-Várj!- kapta el karom és visszahúzott.- Csak azt akartam mondani, hogy nem bántam meg azt a csókot.- nézett mélyen a  szemembe.
-Én sem.- mosolyogtam. 
Erre közelebb lépett hozzám és lecsapott ajkaimra. Kezemben lévő ruháim a földön landoltak, szabaddá vált
ujjaimmal pedig barna hajába túrtam. Csókja tele volt szenvedéllyel és érzelemmel. Nyelve már-már csatázott az enyémmel. Kezét végigjártatta testemen, majd fenekemen talált megnyugvásra. A levegőhiány megzavarta vad csókcsatánkat, de egy centit sem távolodtunk el egymástól. Szorosan megöleltem és kimentem felöltözni. A fürdőből hallottam a bejárati ajtó csapódását. Gondolom Tomi lehetett az. Sietősen átöltöztem és kimentem a nappaliba, ahol az imént említett személy mesélt Szikinek a randijáról.
-Én is hallani akarom!- léptem oda hozzájuk.
-Jól van. Akkor mondom neked is. Egy remek estét töltöttem Rékával. Ez a lány egyszerűen tökéletes. Egy igazi főnyeremény.- áradozott fülég érő szájjal.
-Most már tényleg kíváncsi vagyok erre a csajra.- mondtam.
-Hamarosan megismerheted. De most elmegyek fürödni.- vette az irányt a fürdőszoba felé.
-Gyere csináljunk valami kaját.- húztam Szikit magammal a konyhába.
-Nem lehetne, hogy inkább mást csináljunk?- ölelt át hátulról.
-Legfeljebb álmaidban.- nevettem.
-Csak egy csókot szeretnék.- suttogta fülembe.
-És ha nem kapsz?
-Akkor addig nem engedlek el.- húzott még közelebb magához, ami szinte már lehetetlen volt, ugyanis résnyi távolság nem volt hátam és mellkasa közt.
-Na jó. De csak egyet. Nem szeretném, ha Tomi meglátná.- fordultam szembe vele és egy apró csókot adtam szájára. Persze ez nem volt neki elég és ajkai ismét falni kezdték az enyéim. Nagy nehezen sikerült megszakítani tevékenységünket, amiért egy szomorú pillantással jutalmazott.
-Mi az? Mondtam, hogy csak egy csók. Így is túlzásba estél.- néztem rá komolyan, majd elnvettem magam.
-Bocsánat. Csak nehéz ellenállni.- bújt hozzám.
-Jól van na.- nyomtam egy puszit arcára és nekiláttam a reggeli készítésének.Nem akartam sokat vacakolni, ezért bundás kenyeret csináltam. Az étel illatára Tomi is megjelent és asztalhoz ültünk. Reggeli közben megtudtunk néhány dolgot a titokzatos Rékáról, viszont Sziki folyamatosan engem bámult, ami persze Tominak is feltűnt, de nem szólt semmit. 
-Köszi a kaját Csöpi.- állt fel, majd bement a szobájába.
-Szikszai Úr! Én magát kicsinálom!- néztem rá nevetve.
-Miért? Mégis mi rosszat tettem?- kuncogott ő is.
-Végül is semmit, csak folyamatosan engem néztél. Kicsit sem volt feltűnő. Szerintem Tomi most azt se tudja mi bajunk lehet.
-És az olyan nagy baj?- vette elő kölyökkutya nézését.
-Hagyjuk inkább.- vittem ki a tányérokat a konyhába és elmosogattam.
-Nem mondod el neki az este történteket?- lépett mellém és segített elpakolni.
-Nem akarom elrontani a kedvét. Úgyis megtudja, amint beszél Petivel.
-Te tudod. Viszont lassan mennem kéne, mert elkések a próbáról.
-Menj, majd délután találkozunk.- adtam neki egy puszit, majd sietősen távozott, én pedig visszamentem a szobámba.
Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy még fel sem fogtam őket. Egy éjszaka alatt jelent meg bennem az ismételt félelem, és ami már rég nem volt az életemben, a boldogság. Nem szeretnék újra csalódni, viszont elsietni sem akarom a dolgokat.  Mély gondolatmenetemből Tomi zökkentett ki, aki idegesen vágta ki az ajtómat.
-Mi van már?- ijedtem meg.
-Mégis mikor akartad elmondani, hogy az az őrült is ott volt tegnap?- förmedt rám.
-Szóval beszéltél Petivel.
-Igen, de miért nem tőled tudtam meg?
-Mert olyan boldog voltál reggel és nem akartam elrontani a kedved.
-Pedig sikerült.
-Nyugi már. Nem történt semmi. Különben is, ott voltak a fiúk és Peti lerendezte azt a barmot.
-Mégis hogy legyek nyugodt, amikor majdnem megölt? Most pedig megint zaklat.
-Nem lesz semmi baj.- öleltem meg.
-Nagyon remélem Csöpi. És bocsi, hogy így rád rontottam.- kért elnézést és elhagyta a szobámat.


Sziki szemszöge:

Nagyon nehezen indultam el a próbára. Legszívesebben el sem mozdultam volna az én kis Lexim mellől. Sikeresen el is késtem és a dalokra sem tudtam koncentrálni, mivel folyton az elmúlt éjszakán és a délelőttön járt az eszem.
-Sziki mi van veled? Lexi elvette az eszed?- gúnyolódott Bence.
-Nagyon szellemes vagy.
-De tényleg, volt valami?- érdeklődött Ya Ou is.
-Hagyjatok már! Ez a mi dolgunk.- förmedtem rájuk.
-Szóval történt valami. Tudtam én!- nevetett Benny.
-Nem lehetne, hogy inkább gyakoroljunk?- szólt közbe Olivér, amiért most az egyszer hálás voltam.
A két jómadár is befogta a száját és folytattuk a munkát. Próba után elmentünk ebédelni, majd alig vártam, hogy visszamenjünk és láthassam Lexit. 
-Sziasztok.- köszönt vidáman.
-Szia.- üdvözöltük, én pedig odaléptem hozzá és hosszan megöleltem.
-Áruljátok már el mi van köztetek, mert szétvet a kíváncsiság!- nézett ránk Benny.
-Majd idejében megtudod drága Bence.- válaszolt a szépséges lány. 
Lezártuk a témát és a tánclépésekre koncentráltunk. Kissé elfáradtunk a végére, de megérte.
-Találkozunk este?- léptem mellé, miután a srácok kimentek.
-Nem tudom. Ha szeretnél átjöhetsz, de Tomi otthon lesz.
-Engem nem zavar. Viszont most megbeszélésünk lesz Kristóffal, de 6 óra körül ott leszek.
-Várlak.- nyomott egy puszit arcomra, mire én kezem közé fogtam arcát és lágyan megcsókoltam.
-Menj, mert elkésel!- ölelt meg, majd elköszöntem és rohantam átöltözni.

Alexa szemszöge:

Nagyon szeretek Szikivel lenni, de a srácok már túl kíváncsiak. Előbb-utóbb úgyis rájönnek mi is van kettőnk között. Bár ezt még én magam sem tudom. Nagyon szeretném ezt az egészet, de ugyanakkor félek is. 
Miután összepakoltam a teremben, hazaindultam. Egész úton úgy éreztem, mintha követnének, de amikor hátranéztem nem láttam senkit. Egyre gyorsabban kapkodtam a lábaimat, ami azt eredményezte, hogy sikeresen nekimentem valakinek.
-Elnézést!- kértem bocsánatot az illetőtől.
-El van nézve kicsi Lexi.- mondta az ismerős hang, mire felnéztem ki is áll előttem.
-Te követsz engem?- kérdeztem remegő hangon.
-Ugyan már. Csak errefelé van dolgom.
-Na persze. Mondjad mit akarsz és húzz el!
-Már egy párszor elmondtam, de akkor közlöm még egyszer. Téged!- közeledett az utolsó szó kimondásával.
-Felejtsd el! Miért nem tudsz leszállni rólam? Nincs más szerencsétlen, akit tönkretegyél?- indultam volna el, de megakadályozott.
-De nekem te kellesz!- jelentette ki.
-Erre előbb kellett volna rájönnöd. Most pedig hagyj elmenni!
-Jól van. Menj csak. De úgyis az enyém leszel, kerüljön bármibe, vagy bárkibe!- emelte ki az utóbbi két szót.
-Rohadj meg!- kerültem ki és ott hagytam.
Amilyen gyorsan csak tudtam hazasiettem és bezártam az összes létező ajtót a házban. Lepakoltam a táskám és bementem a szobámba. Kikapcsoltam a telefonom és lefeküdtem. Bele sem mertem gondolni, hogy mire képes annak érdekében, hogy visszaszerezzen. A fiúknak inkább nem szólok róla. Így is aggódnak miattam, nem kell, hogy még jobban féltsenek. Az ijedségem enyhítésére bekapcsoltam kedvenc zeném és kis idő múlva szemeim lassan lecsukódtak. Arra ébredtem, hogy besüppedt mellettem az ágy. Megdörzsöltem álmos szemeim és boldogan láttam, hogy Sziki fekszik mellettem.
-Aludj csak nyugodtan.- ölelt át.
-Már úgyse tudnék. És különben is este kell aludni, nem ilyenkor. Hogy ment a megbeszélés?- érdeklődtem.
-Jól. Csak átbeszéltük a koncerteket.- vette kezébe egy hajtincsemet és azzal játszadozott.
-Sziki.
-Mondjad.
-Most akkor mi van köztünk?- néztem rá tartva a válaszától.
-Már vártam ezt a kérdést.- mosolyodott el.- Figyelj! Nekem nagyon fontos vagy, és szeretném, ha a barátnőm lennél.
-Ezt komolyan mondod?- kerekedtek ki szemeim.
-Igen. És te mit szeretnél?- kérdezett visza.
-Tudod nagyon megkedveltelek és sokat jelentesz nekem, de Krisztián óta nem volt kapcsolatom, mert féltem egy újabb csalódástól.
-De én nem vagyok olyan,mint ő és sosem bántanálak meg.- húzott magához.
-Tudom.- nyomtam egy puszit arcára.
-Amúgy holnap van programod?- váltott témát.
-Nincs. Miért?
-Mert lesz egy rendezvény, ahol rajtunk kívül még egy jó páran fellépnek és szeretném, ha eljönnél. Tomi is jön és hozza a barátnőjét.- mondta lelkesen.
-Akkor ki nem hagyom.- fogadtam el meghívását.
Mellkasára hajtottam a fejem, kezemmel pedig izmos hasát simogattam. Ujjainkat összekulcsolta, mire ránéztem és csak mosolyogtam.
-Srácok tudják, hogy itt vagy?
-Nem mondtam hová megyek, de gondolom sejtik. Bence perverz beszólásain már meg sem lepődök.
-Azokon már én sem. Inkább ráhagyom.
-Viszont nagyon furdalja őket a kíváncsiság. Egész próbán faggattak, hogy mi van köztünk.
-Én is észrevettem, de nem tudom mit szólnának, ha mi összejönnénk.
-Biztos örülnének neki. Legalábbis Benny tuti.- nevetett
-De Olivér és Tomi reakciójától kissé tartok.
-Olivér majd lenyugszik, Tomival pedig jól kijövünk és szerintem nem lenne kifogása ellene. Különben is, nem igazán érdekel senki véleménye sem.- fölém hajolt és szenvedélyesen megcsókolt.
-Hát ezek után engem sem.- húztam közelebb magamhoz és folytattuk az imént elkezdett cselekményünket. Nyelve utat tört magának és az enyémmel kezdett vad táncba. Kezével testem tanulmányozta, enyéim pedig nyaka köré fontam. Ajkai olyan puhák voltak, mint a pillecukor. Nagy nehezen elváltunk egymástól és csillogó szemeivel fürkészte tekintetem. Automatikusan elmosolyodtam. Mindig ez történik, mikor a közelemben van. Visszafeküdt mellém és kisgyerek módjára bújt hozzám. Kezemmel arcát simogattam és lassacskán elnyomta az álom. Kicsit még néztem milyen édesen szuszog mellettem, majd én is álomra hajtottam a fejem.