17. rész

Szép napot mindenkinek! Egy tegnapi ByTheWay koncert és egy jó kis Bravo Otto után kicsit álmosan, de meghoztam a 17. részt. Először is hatalmas gratuláció a fiúknak és persze minden wayernek. Nagyon jó érzés volt látni az örömüket és teljesen megérdemelték a díjat, hisz nagyon sok mindent tettek érte. Másodszor pedig ahogy ígértem ez a rész elég hosszadalmasra sikeredett. Igyekeztem minél esemény- és érzelemdúsabbra varázsolni. Remélem tetszeni fog. És továbbra is várom a hozzászólások a pipákat és ha szeretnétek iratkozzatok  fel. Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást. :))

Sziki szemszöge:

Egy csodálatos éjszaka után boldogan nyitottam ki a szemem. Alexa még édesen szuszogott mellettem. Egész éjjel összebújva aludtunk, ami nagyon feltöltött energiával. Úgy érzem, teljes mértékben megbízik bennem. Hihetetlen, hogy ilyen kis idő elteltével milyen fontos szerepe lett az életemben. Nagyon szeretném boldoggá tenni és csak remélni tudom, hogy ő is érez valamit irántam. 
Nem akartam felébreszteni, ezért csendben kimásztam az ágyból és kimentem reggelit készíteni. Meglepő módon Olivér már kint TV-zett a kanapén.
-Jó reggelt.- töröltem meg álmos szemeim.
-Azt.- biccentett flegmán. Gondolom mérges amiért Lexi velem éjszakázott és nem pedig vele. Mit sem törődve puffogásával, bementem a  konyhába és összeütöttem egy gyors reggelit. Csináltam habos kakaót is, mert tudom, hogy az a kedvence. Felpakoltam egy tálcára és visszaindultam a szobámba.


Alexa szemszöge:

Egy békésen telt éjszaka után kipihenten ébredtem. Most először aludtam át rémálmok nélkül az éjjelt. Talán mert biztonságban éreztem magam. El sem hiszem Sziki milyen hatással van rám. Nem engedett el egy percre sem. Nem mintha szerettem volna, hogy elengedjen. Apropó. Hol lehet? Tettem fel magamban a kérdést, mivel üres volt az ágy mellettem. Biztos már rég felkelt és csak én alszok annyit mint Csipkerózsika. Bolond gondolataimat az ajtó nyílása zavarta meg, és az imént említett személy lépett be rajta tálcával a kezében.
-Jó reggelt.- köszönt vidáman.
-Neked is.- ültem fel.
-Hogy aludtál?
-Egész jól. Ami mostanában nagy szó.
-Éhes vagy?- közelített a tálcával, amin ha jól láttam gőzölgő kakaó és melegszendvics volt.
-Csináltál reggelit? De cuki vagy.- vettem el mosolyogva a finomságot.- Te nem kérsz?
-Nem. Egyél csak. Viszont, ha nem bánod, akkor felöltözöm.- indult szekrénye felé. 
-Öltözz nyugodtan.- ekkor még nem tudtam, hogy mindezt előttem teszi, miközben reggelizek. Épp kakaómat kortyolgattam, mikor levette pólóját. Akarva-akaratlanul is izmos testére szökött a szemem és sikeresen félrenyeltem a számban lévő italt. Iszonyatos köhögés tört rám. 
-Jól vagy?- szaladt hozzám fedetlen felsőtestével és finoman ütögetni kezdte a hátam.
-Igen.- hagytam abba nagy nehezen.- De légy szíves vegyél fel egy pólót.- e mondat hallatán hatalmas vigyor ült ki arcára, én pedig teljesen levörösödtem. Néhány másodpercig még pimaszul mosolygott, majd eleget tett kérésemnek és felöltözött. Időközben befejeztem az evést és letettem a tálcát az asztalra.
-Így már jobb?- ült le mellém az ágyra, de öröme még mindig nem múlt el.
-Nem vicces. Majdnem megfulladtam miattad.- mondtam duzzogva.
-Én tehetek róla, hogy nem tudsz enni?-kuncogott.
-Igen.- nyújtottam ki a nyelvem, mire csak még jobban nevetett.
-Na jól van Sziki!- fordítottam hátat neki.
-Úgyis tudom, hogy csak színészkedsz.- fordított szembe magával és hangos nevetésben törtünk ki.
-Tudod.- néztem a szemébe.- Már rég nem voltam ilyen boldog, mint most.
-Örülök, hogy sikerült egy kicsit elterelnem  a figyelmed erről az egészről.- söpört el egy kósza hajtincset arcomból.
-Köszönöm- simogattam meg arcát és egy puszit nyomtam rá.
-Nincs mit megköszönnöd.- ölelt magához szorosan.
-Mennyi az idő?- kérdeztem.
-10 körül.
-Ideje lenne felkelni.- próbáltam kimászni karjai közül, de nem hagyta.
-Ráérünk nem? Úgyis csak kettőkor lesz táncpróba. Holnap pedig jössz velünk koncertezni, utána pedig bulizunk egy jót.
-És ezt mégis mikor álmodtad, hogy mi bulizunk?- néztem rá kérdőn.
-Már rég megbeszéltük a többiekkel, csak nem akartunk szólni, mert úgyis nemet mondtál volna.
-Még jó, hogy elmondtad, így tényleg nemet mondhatok.
-Csak szeretnél. Velünk leszel egész nap, szóval oda mész, ahova viszünk.- mondta magabiztosan.
-Utállak.- ismertem el, hogy ő nyert.
-Tetszik, ha mérges vagy.- kuncogott.- Nyugi jó lesz.
-Ajánlom is. Ha már nincs választásom. Többiek fent vannak már?- váltottam témát.
-Olivér kint nézi a tv-t, de elég morcos.
-Gondolom a tegnapi miatt. 
-Majd kiheveri. Egy kis kaja és már semmi baja sincs.- mondta.
Beszélgetésünket Sziki mobilja zavarta meg, jelezve, hogy sms-e érkezett. Megkereste és elolvasta üzenetét.
-Tominak elhúzódott a randija, úgyhogy nem szabadulsz tőlem.- közölte az sms tartalmát.
-Elhúzódott mi? Még be sem mutatta a csajt.
-Adj időt neki.- tette el mobilját és fölém hajolt.
-Viszont haza kell mennem átöltözni.
-Akkor majd elkísérlek.
-Mi az?- kérdeztem tőle, mivel ismét engem bámult.
-Semmi.- mosolygott, majd közelebb hajolt és megpuszilta a homlokom.
-Ezt miért kaptam?- karoltam át a nyakát.
-Csak úgy.- nézett mélyen a szemembe, én pedig magamhoz húztam. Jó pár percig feküdhetett rajtam, amit egyáltalán nem bántam. Kis idő múlva mozgolódni kezdtem, ő pedig lemászott rólam.
-Mennünk kéne.- keltem fel.
-Jól van. Öltözz fel, addig kimegyek.- indult el és elhagyta a szobát.
Levettem az illatával megtöltött ruhadarabokat és magamra kapkodtam a tegnapi öltözékem, majd kimentem a nappaliba, ahol már mindenki ott volt és tv-zett, telefonozott, vagy épp a laptopján kockult.
-Sziasztok.- köszöntem hangosan.
-Hali.- néztek rám.
-Na, hosszú volt az éjszaka?- kérdezte perverz hangon Bence.
-Nem elég hosszú.- válaszolt Sziki. Erre a szőkeség felállt és beviharzott a szobájába becsapva maga után az ajtót.
-Ennek meg mi baja?- kérdezte Ya Ou.
-Még nem tudta feldolgozni, hogy nem ő nyert.- világosította fel Benny.
-Majd megbékél.
-Akkor megyünk?- néztem Szikire.
-Aha.
-Hova mentek ti?- kíváncsiskodott Vavra barátunk.
-Ha annyira tudni szeretnéd, akkor hozzám, mert szeretnék átöltözni.- válaszoltam.
-Azért a próbára érjetek oda.
-De izé vagy Benny.- forgattam a szemeimet.
-Inkább menjünk, mert jönnek az újabb hülyeségei.- indult felém Sziki és elindultunk. Kezét derekamra csúsztatta és így sétáltunk át a szomszéd épületbe. Gyorsan felmentünk és bementünk a szobámba én pedig a szekrényemben kutakodtam hordható ruha iránt.
-Foglald el magad. Mindjárt jövök.- siettem a fürdőbe a kiválasztott ruhákkal.
-Meglesz. -szólt utánam.
Pikk pakk elkészültem, megigazítottam a hajam és visszamentem.
-Hééé. Te mit csinálsz?- vontam kérdőre, mikor megláttam kezében a fényképalbumom.
-Csak néztem milyen kis aranyos voltál.- nevetett.
-Add azt ide! Tele van ciki fotókkal, úgyhogy kérem.- nyúltam érte.
-Tessék. De legközelebb nem adom ilyen könnyen.- elvettem tőle és visszatettem a helyére.
-Tudsz gitározni?- látta meg  a sarokban ékeskedő hangszert.
-Mondjuk.
-Akkor játssz valamit.- nyomta a kezembe.
-Jó,de ne nevess ki. Nincs jó hangom.

Emlékszel nem volt rég,

Apró kis gyermekként.

Vártad, hogy felnőtt légy,

Úgy láttad, az élet szép.

Voltál már föld és ég,

Kérlelve még és még.

Mit kértél megtörtént

A szívedben őrzöd rég.

Nem szabad, hogy álmod feladd,

Most kezdődik minden.

Ha elhiszed, hogy vár rád a nagy világ.

Halld meg mi szívedből úgy kiált.

Nincs hangja mégis száll.

Mélyből utat talál.

Halld meg mi szívedből úgy kiált.

Nincs hangja mégis száll.

Mélyből utat talál.

-Húú. Meseszép hangod van.- nézett rám csodálkozva.

-Ne túlozz. De azért köszönöm.- tettem vissza gitáromat a helyére.

-Nem gondoltál még rá, hogy komolyan foglalkozz az énekléssel?

-Nem igazán. Meg hát itt van a tánc is, ami szinte minden időmet leköti.

-Pedig sokra vihetnéd.- mosolygott, én pedig lányos zavaromban egy nagy puszival jutalmaztam.

-Akkor megyünk? Mert a végén még Bencének lesz igaza.- törtem meg  a csendet, ami hirtelen uralma alá vette a szobát.

-Persze, menjünk.

Gondosan bezártam az ajtót és a próbaterembe indultunk. Keze ismét a derekamon talált megnyugvásra, amit őszintén szólva nem is bántam. Nagyjából fél óra séta után meg is érkeztünk. A többiek persze már ott voltak.

-Jéé. Időben ideértek!- szemtelenkedett ismét Bence.

-Úgy látom futni szeretnél.- néztem rá mérgesen.

-Befogtam.- kapta kezét a szája elé és abbahagyta a célozgatásait.

-Na, szóval. Arra gondoltam, hogy egy kicsit megmozgatjuk a csípőtöket.- vetettem fel ötletem, mire Sziki és Benny nagy szemekkel néztek rám, Ya Ou-nak pedig széles mosoly kúszott arcára.

-Olivér méltóztatnál idefáradni?- néztem a sarokban ülő, telefonját babráló fiúra. Ő csak rám nézett és folytatta mobilja tanulmányozását.

-Olivér! Gyere már, munka van.- szólt rá most már Ya Ou is, de mit sem törődve vele, ült ugyanúgy tovább.

-Na jó! Ebből elég volt! - emeltem fel a hangom és odamentem hozzá.- Induljál meg kifelé! Beszédem van veled!- rám emelte tekintetét, de nem kelt fel továbbra sem.

-Ne mondjam még egyszer Patocska, mert felidegesítesz!- kezdtem el kiabálni, mire erőt vett magán és kijött.

-Elárulnád, hogy mégis mi a fene bajod van?- csuktam be az ajtót.

-Mintha nem tudnád.- nyomkodta érdektelenül kütyüjét.

-Tedd már el azt a szart és figyelj rám!- mondtam már eléggé ingerülten, mire fogta és a zsebébe csúsztatta.

-Miért viselkedsz úgy, mint az ötévesek?- néztem morcos arcára.- Azt hittem ezt az este megbeszéltük..

-Mit beszéltünk meg? egy öleléssel letudtad az egészet. Nem akartad megbántani mi? Közben meg Sziki így, Sziki úgy!- mondta flegmán.

-Na ezt most fejezd be! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen csupa szív, bolond srácon így úrrá tud lenni a féltékenység.

-Mi? Én nem vagyok féltékeny!

-Pedig nagyon úgy viselkedsz. Ugyanúgy szeretlek, mint a többieket. Nem tudom miért kell ezt csinálni.- néztem szemébe.

-Ugyanúgy szeretsz? Persze. Csak Szikit jobban.

-Kérlek Oli!

-Jó. Befejeztem.

-És légy szíves ne gonoszkodj Szikivel. Hisz legjobb barátok vagytok és nagyon nem szeretném, ha miattam megromolna a kapcsolatotok.

-Jó. És sajnálom.- ölelt át.

-Gyere gyakorolni. Tudom, hogy szereted rázni a segged, szóval itt a lehetőség.- erre ő is elnevette magát és visszamentünk.

-Bocsi srácok.- kért elnézést.

-Akkor kezdjük.- és elindítottam a zenét. Oli és Ya Ou rögtön kihasználták a helyzetet, hogy produkálják magukat. Velük nem kellett foglalkoznom, hisz jól csinálták. Inkább Bencére és Szikire figyeltem.

-Jó lesz Sziki, csak húzd ki magad!- léptem oda hozzá és hátára tettem a kezem. Ezután egész jól ment neki és a végére Bence is egészen belejött a dologba.

-Jól van fiúk, ügyesek voltatok!- dicsértem meg őket.- Mára ennyi. Mehettek.

-Hazakísérjelek?- lépett mellém Sziki.

-Ha szeretnél.- mosolyogtam. Elköszöntünk a többiektől és haza indultunk.

-Nagyon élveztem a próbát.- álltunk meg a ház előtt.

-Örülök neki.- néztem gyönyörű szemeibe, mire közelebb jött hozzám és magához ölelt. Ölelésünk végén újra megtaláltuk a szemkontaktust, csak most milliméterek választottak el egymástól. Kezével végigsimított arcomon és ajkaival közelíteni kezdett enyéim felé. Mielőtt azonban megcsókolt volna, ismerős hangot hallottunk meg mögöttünk.

-Ezt nem az utcán kéne gyerekek!- jelent meg nevetve Tomi, mire gyorsan eltávolodtunk egymástól.

-Tomi, te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem zavartan.

-Ezt én is kérdezhetném. Látom jól telt a napotok.- piszkálódott.

-Fogd be! De a tiéd sem lehetett rossz, ha ilyenkor jössz haza.

-Hát nem volt rossz, az biztos, de nem beszélhetnénk ezt meg odafenn?- nézett ránk.

-Nekem mennem kéne.- szólalt meg Sziki.

-Akkor szia.- fogtak kezet.- Fent várlak, de igyekezz.- ment be.

-Ami az előbb történt.- kezdett bele, de félbeszakítottam.

-Semmi baj.- adtam egy puszit arcára, ő pedig szorosan átölelt.

-Holnap jövünk érted.

-Oké.

-Szia.- puszilt hajamba.

-Szia.. 

Mikor beléptem az ajtón, Tomika még mindig rajtam nevetett.

-Mi van?

-Cukik vagytok.

-Bekaphatod!- szóltam vissza és inkább bementem a szobámba.

Hihetetlen, hogy majdnem megcsókolt. Ezek szerint érez valamit irántam. Krisztián óta nem is volt senkim, mert féltem, hogy átvernek. De Sziki más. Annyira aranyos és figyelmes. Nem tudom lesz-e valami ebből az egészből. Egyrészt szeretném, mert tényleg jól érzem magam vele és úgy érzem nagyon sok közös van bennünk. Viszont másrészről félek mit szólna hozzá a szőkeség. Így is elég lobbanékony mostanában.

Számtalan gondolat kavargott fejemben. Végül agyam kikapcsolt és elszunyókáltam.