16. rész

Sziasztok. Szokásomtól eltérően ma hoztam a 16. részt. Kicsit szomorú vagyok, hogy az előzőhöz nem érkezett komi, de remélem most kapok néhányat. A hét végén még felteszem a kövit is, amiről elöljáróban annyit, hogy hosszabbra sikeredett, mint az eddigiek. De addig is olvassátok a 16.-at. Remélem tetszeni fog, és várom a véleményeket.

 


Mind a négy fiú tekintete rám szegeződött és síri csendben hallgatták a történetem. 
- Tudjátok, egy éve volt egy barátom, akit Krisztiánnak hívtak. Eleinte jól megvoltunk. Aztán egyszer egy buliban megláttam egy másik csajjal smárolni. Eldöntöttem, hogy kidobom és másnap ezt közölni is akartam vele. Elmentem hozzá és az ajtó nyitva volt, így mit sem sejtve bementem. Az előszobában egy csomó alvilági alakot láttam meg. Az asztal tele volt bezacskózott tablettával, Krisztián keze pedig pénzzel. Ahogy ezt megláttam, rögtön el akartam menekülni, de nem hagytak. Krisz elküldte a többieket, engem pedig megfenyegetett, hogy tartsam a szám, különben baj lesz. Ezután minden napom rettegésben telt el. Folyamatosan zaklatott és mikor már nagyon elegem lett belőle, megmondtam neki, hogy ha nem száll le rólam, akkor feljelentem. Egyik nap bulizni voltam Tomival és kimentem egy kicsit levegőzni. Sötét volt és az eső is eleredt, így vissza akartam menni, amikor valaki hátulról elkapott és nekivágott a falnak. Könyörögtem, hogy hagyjon békén, de csak azt mondta, hogy őt senki sem fenyegetheti meg. Olyan erősen fogott le, hogy mozdulni sem bírtam. Ekkor elővett néhány fecskendőt, amiben gondolom valami drog volt, és tiszta erőből belém döfte mind. Az utolsó emlékem az önelégült vigyora volt, ezután a vizes járdára zuhantam és legközelebb már egy kórházi ágyon ébredtem. Utólag megtudtam, hogy Tominak köszönhetem az életem. Ugyanis ha egy perccel később talál rám, akkor most nem lennék itt. Így is napokig feküdtem kómában és utána is nagyon nehéz volt visszanyernem a régi önmagam. Most pedig, hogy rendeződni látszott az életem, újra felbukkant és nagyon félek, hogy most sikerülni fog a terve.- zúdítottam rájuk az egész sztorit.
-Húú én szóhoz sem jutok.- pislogott Sziki.
-Hát én se.- mondta szinte egyszerre a másik három fiú.
-Ránk mindig számíthatsz. Mindenben segítünk.- mondta Olivér.
-Köszönöm srácok.- öleltem meg egyesével őket.
-Eszünk valamit?- szólt közbe Oli hasa, mire mind felnevettünk és kimentünk a konyhába. Bencével  készítettünk pár szendvicset, majd leültünk és csendben elfogyasztottuk.
-Kérdezhetek valamit?- lépett mellém a szőkeség, mikor a tányérokat pakoltam.
-Ezen kívül?- néztem rá.- De igen. Mit szeretnél tudni?
-Csak azt nem értem, hogy ez az őrült hogy szaladgálhat szabadon azok után amit tett?
-Úgy, hogy nem volt semmi bizonyíték, hogy ő tette volna, így a rendőrség annyiban hagyta.- adtam választ kérdésére.
-Hát ez remek. Szóval akárhányszor megteheti, mert úgy sem lesz rá semmi bizonyíték, hogy ő lett volna.- mondta kissé mérgesen.
-Sajnos ezzel nem tudunk mit csinálni.- fejeztem be a pakolászást és kimentünk a többiekhez a nappaliba.
-És kivel szeretnél aludni?- tette fel kérdését Benny.- Választhatsz egy szőke és egy barna közül.- váltogatta tekintetét Sziki és Olivér között.
-Természetesen velem.- vágott közbe Oli.
-Meg még mit nem.- szólt Sziki is.
-Srácok nekem a kanapé is tökéletes. Nehogy összevesszetek már miattam.
-Jól meggondoltad? Nagyon kényelmetlen ez a szar. Tapasztalat.- kuncogott Ya Ou.
-Egyéb értelmes hozzászólás Feri?- néztem rá.
-Ha még egyszer így hívsz akkor lesz.- próbált szigorúan nézni, de a végén elnevette magát.
-Akkor mi legyen?- kérdezte Sziki.
-Mondtam, hogy jól elleszek én itt.
-Persze. Utána meg egy hétig nyafogsz, hogy fáj a hátad.- okoskodott Olivér.- Van egy ötletem.- folytatta.
-Na erre kíváncsi  leszek.- nevetett Bence.
-Kő, papír, olló?- nézett Szikire.- Aki nyer, azzal alszik Lexi.- mondta el remek ötletét.
-Mégis mi vagyok én? Valami tárgy, amit megnyerhetsz egy éjszakára, vagy mi?- förmedtem rájuk.
-Örülj neki, hogy mindkettő veled akar aludni.- mondta értelmes hozzászólását Benny.
-Nagyon örülök.- mondtam cinikusan.- Csináljatok amit akartok. Úgy sem lehet hatni rátok.- hagytam rájuk.
Szembe álltak egymással és háromig számoltak, majd mutatták az általuk választott jelet, ami jelen esetben Szikinél olló, Olinál pedig papír volt.
-Hát Olika ma megint a maciddal alszol.- nevetett Sziki, mire egy lenéző tekintetet kapott válaszul.
-Akkor jó éjt mindenkinek. És nem rosszalkodni, mert vékonyak a falak.- indult el Benny a szobájába.
-Mindenki magából indul ki Bence.- kiáltottam utána. 
-Akkor bemegyünk?- pillantott rám Sziki.
-Aha. Jó éjt fiúk.- köszöntem el tőlük és követtem a szobájába és leültünk az ágyra.
-Kívül, vagy belül szeretnél aludni?- kérdezte miközben megágyazott.
-Ha lehet, akkor belül. Viszont van egy kis gond.- néztem barna szemeibe.
-Mi a baj?
-Csak annyi, hogy elfelejtettem pizsamát hozni.
-Megoldjuk. Ha beéred egy pólóval és egy rövidnadrággal, akkor szívesen adok.- indult szekrénye felé.
-Köszönöm.- vettem el tőle egy szürke pólót és egy hozzá hasonló nadrágot és kimentem a fürdőbe átvenni.
Épp a felsőmet cseréltem le, amikor valaki kinyitotta az ajtót és bejött.
-Jézusom Olivér.- kaptam magam elé a pólót.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy.- mentegetőzött, közben pedig láttam, hogy élvezi a helyzetet, hogy zavarba hozott.
-Ne vigyorogj, inkább fordulj el!- néztem rá mérgesen.
-Jó-jó.- hátat fordított, hogy fel tudjam venni a kb két számmal nagyobb ruhadarabot.
-Kész vagyok. Visszafordulhatsz.
-Az enyém sokkal jobban állna.- méregetett végig.
-Nem kértem véleményt.- forgattam szemeimet.
-Jól van na. Nem azért mondtam. De tény, hogy szomorú vagyok amiért Szikivel alszol helyettem.- pislogott sértődötten.
-Gyere ide Szöszi, ne szomorkodj!- hívtam magamhoz és megöleltem.
-Nem gondolod meg magad?- vette elő kiskutya nézését.
-Először is, ti döntöttetek. Másodszor pedig, nem szeretném megbántani Szikit.
-Tudom, de olyan biztos voltam benne, hogy én nyerek, erre tessék.
-Ilyen az élet. Na szép álmokat.- nyomtam egy puszit arcára, majd elhagytam a fürdőszobát.
-Csak akkor lesz az, ha te leszel benne.- szólt utánam, mire akaratlanul is elmosolyodtam.


Olivér szemszöge:

Mikor kihívtam Szikit versenyezni, nem is gondoltam rá, hogy esetleg ő nyer. Ezt jól bebuktam, pedig szerettem volna Lexivel tölteni az estét. Jó lett volna beszélgetni, kicsit jobban megismerni, és az sem lett volna utolsó, ha hozzábújva alhatok el. Talán majd legközelebb. Csak nehogy késő legyen. Az utóbbi időben túlságosan is összemelegedtek Szikivel. Ha nem lépek minél előbb, a végén még lecsapja a kezemről. Elég kellemetlen volt, hogy véletlen rányitottam öltözés közben, de meg kell hagyni, nagyon jól néz ki. Jó érzés volt, hogy megölelt és kaptam egy jó éjt puszit is. Bár ez mégsem olyan, mintha velem aludna. Csalódottan álltam be a zuhany alá és végig azon gondolkoztam, hogy mit is csinálhatnak. Miután eleget pazaroltam a vizet, megtörölköztem, felvettem egy boxert és bezárkóztam a szobámba. Nehezen nyomott el az álom. Nem is tudom miért. Fura érzések kavarogtak bennem. Mintha ideges lettem volna. Egy jó darabig még forgolódtam, majd sikerült a művelet és elaludtam.


Alexa szemszöge:

Nagyon ciki volt, hogy Oli rám nyitott, de egyikünk se csinált belőle nagy ügyet. Elköszöntem az orrát lógató szőkeségtől és siettem vissza Szikihez.
-Mi tartott ilyen sokáig?- feküdt az ágyban egy szál pólóban és alsónadrágban.
-Bocsi, csak Olivér pont előttem ment be.- találtam ki valami hihetőt. Elvégre nem mondhattam el, hogy bocs csak a haverod rám nyitott miközben öltöztem.
-Tipikus Olivér. Gyere nem eszlek meg.- hajtotta fel maga mellett a takarót. Ruháimat letettem egy székre és bebújtam mellé. Szépen betakart és szembe fordult velem.
-Mi az?- kérdeztem, miután vagy 10 percig folyamatosan engem bámult.
-Semmi.- kapta el rólam a tekintetét.- Csak olyan gyönyörű vagy és örülök, hogy most itt fekszel mellettem.
-Ne mondj már ilyeneket.- éreztem, hogy totálisan zavarba hozott.
-De ha egyszer ez az igazság.- mosolygott.- Lexi.- szólított meg pár perc csend után.
-Igen?
-Rám mindig számíthatsz és ha kell, bármi áron megvédelek ettől az őrülttől.- komolyodott el.
-Köszönöm.- adtam egy puszit homlokára, mire közelebb húzott magához és átölelt. Egyik keze derekamon pihent, a másikkal pedig hasán lévő kezemet fogta. Ott és akkor olyan biztonságban éreztem magam, mint talán még soha. Egy darabig még éreztem, ahogy simogat, de aztán átléptem az álmok birodalmába.