Prológus

Sziasztok. Meghoztam a prológust. remélem tetszeni fog. Ne féljetek komizni. :))

Reggel fáradtan ébredtem. Rápillantok telefonomra, és ijedten látom hogy fél nyolc van.
-Úristen el fogok késni - kiáltottam fel
Gyorsan leszaladtam a földszintre ahol megpillantottam anyát.
-Anya, miért nem ébresztettél fel? - kérdeztem dühösen
-Miért, kellett volna? Hisz vasárnap van és tudtommal nincs semmi programod.
-Mi? Ma vasárnap van?-csodálkoztam nagy szemekkel.Erre anya csak nevetve bólogatott.
-Basszus, azt hittem hétfő van. De hülye vagyok.-nevettem most már én is magamon.
-Ennek örömére kérsz reggelit?-érdeklődött
-Igen.- leültem az asztalhoz és elfogyasztottam finom csokis csigámat és az elmaradhatatlan habos kakaóm. Miután megreggeliztem, visszamentem a szobámba felöltözni. Egy kényelmes nadrágot és egy pólót vettem fel, majd kimentem a fürdőbe, ahol megfésülködtem és megmostam az arcom, mivel még elég álmos voltam.

Kicsit megnyugodtam, hogy vasárnap van, mert gyűlölöm az iskolát. Igazából nem is a tanulással van bajom, hanem a kiállhatatlan osztálytársaimmal. Hát igen, nem jövök ki túl jól velük. Először is, ott van a három plázacica élükön Noémivel, aki mindenkinél jobban tud gyűlölködni és nagyon ért az emberek kicikizéséhez. Másodszor pedig a fiúk, ők egy külön kategóriába tartoznak. Aki viszonylag normális lenne, az rég Noémi és a követői befolyása alatt áll, a többiekről meg ne is beszéljünk. Szerencsére van egy kivétel is köztük.
Ő Tomi az én legeslegjobb barátom. Már kicsi korunk óta olyanok vagyunk, mint a testvérek. Mindent tudunk egymásról. Szerencsére ő is épp annyira szeret táncolni, mint én. Ezért a szabadidőnk nagy részét is együtt töltjük. Néha szerintem kicsit az agyára megyek a túlzott ByTheWay imádatommal, de már kezdi megszokni. A suliból már csak pár hét van, és érettségi után úgy tervezzük, hogy Pestre költözünk, mert ott azért mégiscsak több lehetőség van tánc tanulásra, illetve tanításra. Csak ezt még valahogy el kellene mondanunk a szüleinknek is. Nem lesz egy könnyű menet.