2. rész

Megérkeztem a 2. résszel is. Légyszi írjátok le véleményeteket, mert sokat segítene. :)

 6 órakor telefonom hangos csengésére ébredtem. Nagy nehezen kinyomtam az ébresztőt és megnéztem valóban hétfő van-e. Sajnos igen. 8 órám lesz, utána még edzés  és ráadásul a retardált osztálytársaimat  is el kell viselnem. Lassan kimásztam a jó meleg takaróm alól és kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom majd megfésültem barna tincseimet. Épp a szekrényemben kutattam valami értelmes ruha után, mikor hallottam, hogy SMS-em érkezett. Megnyitottam az üzenetet és mosolyogva olvastam.

" Jó reggelt! Remélem már felkeltél. 7-re érted megyek addigra készülj el." 
                                                                                                                   Tomi

Miután elolvastam már pötyögtem is a válaszom.

"Jó reggelt, igyekszem, de nem ígérek semmit. :)"
                                                                         Csöpi

Elküldtem az üzenetem és felöltöztem. Ma tiszta kékbe burkoltam magam.Ilyen a hangulatom.

Ezután kivasaltam a hajam és feltettem egy alig észrevehető sminket arcomra. Bedobáltam a könyveimet a táskámba és lementem a konyhába, ahol már anya elkészítette a reggelimet. Egy puszival megköszöntem és eltettem, hogy majd a suliban megeszem. Hallottam,hogy egy kocsi áll meg a házunk előtt.
-Itt van Tomi!- mondtam, majd elköszönve anyától kiléptem az ajtón. Amint kiértem a teraszról, láttam, hogy drága barátom épp a csengőhöz nyúl.
-Ne fáradj, már itt vagyok.- közeledtem a kapuhoz.
-Jól van, látlak- mosolygott.
Bezártam magam után a kaput, majd megöleltem a velem szemben álló fiút, mire ő megpuszilt.Beültünk a kocsiba és meg sem álltunk az iskoláig. Beléptünk a rideg épületbe és a termünk felé vettük az irányt. Mielőtt azonban bementünk volna, Tomi magához húzott és a fülembe súgott valamit.
-Van egy meglepetésem- suttogta sejtelmesen.
-Mi az?- kérdeztem kíváncsian.
-Majd megtudod.-titkolózott tovább.
-Na mond el.-kérleltem.
-Talán majd suli után, de csak ha jól viselkedsz.
-Oké, de el kell mondanod, mert szétvet a kíváncsiság.- Erre csak egy bólintást kaptam, jelezve, hogy meg fogom tudni, hogy mit titkol. Hirtelen éreztem, hogy hátulról valaki erősen meglökött. Ha Tomi nincs ott és nem kap el, akkor estem volna egy hatalmasat.
-Jaj, nagyon sajnálom!- nyávogott Noémi, mire megfordultam és folytatta.- Bár, ha belegondolok, egy cseppet sem. Remélem ezt tudod, hogy ezt minek köszönheted.
-Fogalmam sincs, mi bajod van, de most már leszállhatnál rólam, mert már nagyon elegem van belőled!!-kezdtem egy kicsit dühös lenni. Nem vagyok az a veszekedős típus, de már 4 éve folyamatosan piszkál és azt hiszem most telt be a pohár.
-Velem senki nem teheti meg azt, amit ti tegnap megengedtetek magatoknak.- nyafogott.
-Mert ki lennél te? Azt hiszed, hogy mindenkit cikizhetsz és majd csendben tűrni fogják. Te is ugyanolyan ember vagy mint mi, nem tudom, hogy miért hiszed magad többnek.-mondtam szemébe a véleményem.
- Én olyan, mint ti? Na ne nevettess. Nézz már magadra, majd rám és vedd észre a különbséget.
-Ó bocsánat. Igazad van. Most, hogy így rád nézek, tényleg nem olyan vagy mint mi. Te csak egy elkényeztetett ribanc vagy, akit csak az érdekel, hogy mindenkinek keresztbe tegyen és hogy bejöjjön a pasiknak.- vágtam hozzá dühösen a szavakat. A körülöttünk lévők csak bámultak nagy szemekkel.
-Én legalább bejövök nekik. Te meg csak egy kis senki vagy. Egy barátod sincs és az a gyenge próbálkozásod a táncolással csak még szánalmasabbá tesz.- az utolsó mondata nagyon szíven ütött és úgy éreztem, hogy az egekbe szökik fel a vérnyomásom. Nem is tudom mi ütött belém, de nekiestem és elkezdtem tépni a platinaszőke haját, mire ő hangosan sikítozott. Ekkor Tomi hátulról megfogott és leráncigált róla. És hát pont ekkor jelent meg az igazgatónő.Miért is ne most jött volna. Ilyen az én szerencsém.
-Lányok mi a fene folyik itt? Tőletek zeng az egész iskola.- kérdezte dühösen.
-Ez az elmebeteg nekem jött ok nélkül és elkezdte tépni a hajamat- vette elő műsírását Noémi.
-Alexa?- nézett rám szúrós tekintetével válaszra várva.
-Nagyon sajnálom, de folyamatosan provokál  és már nem tudtam visszafogni magam.- magyarázkodtam.
-Mindketten értelmes felnőtt emberek vagytok, a problémáitokat máshogy kell megoldanotok. Mivel ez volt az első alkalom,hogy ilyenen kaptalak titeket, ezért egy figyelmeztetéssel megússzátok. De legközelebb ezt nem hagyom annyiban, kicsapás jár érte. Érthető voltam?
-Igen- mondtuk egyszerre. Az igazgató ott hagyott minket, majd a kis Noémi is bement a terembe a követőivel együtt. Tomival kinn maradtunk a folyosón és csak értetlenül nézett rám.
-Ez meg mi volt?Nem láttalak még így kikelni magadból.
-Tudom,de már besokalltam. Elegem van mindenből és mindenkiből- mondtam könnyekkel a szememben.
-Ne sírj, gyere ide.- ölelt magához, ami most nagyon jól esett. Ő az az ember aki mindig meg tud nyugtatni akár egy ölelésével is.
-Gyere menjünk be mert mindjárt becsöngetnek.-engedett el és beléptünk a terembe, ahol mindenki engem bámult.
"Szerencsére" a tanár is követett minket és elkezdődött az óra. Nagyon lassan telt el a nap, főleg,hogy minden szünetben a lenéző tekintetekkel kellett szembenéznem.
Miután végre az utolsó órának is vége lett, a próbaterembe indultunk, mivel még várt ránk egy kiadós edzés.Átöltözés után bemelegítettünk és jó párszor elpróbáltuk a koreográfiát amivel majd a jövő héten fellépünk.Próba után gyorsan átöltöztem és csak arra vágytam, hogy hazamenjek és végre vége legyen ennek a napnak. Elhagytuk a tánctermet és hazaindultunk.
-Nem jössz be?- kérdeztem, miután leállította a kocsi motorját.
-Jó, de csak egy kicsit mert hulla fáradt vagyok és szerintem te is.-bementünk és lepakoltunk a nappaliba. Senki nem volt otthon így csend volt a lakásban.
-És mi is a meglepetésed?-törtem meg a csendet kíváncsiságommal.
-Látom nem felejtetted el.-kuncogott.-De hogy is viselkedtél ma?
-Ha leszámítjuk a reggeli dolgot, akkor nagyon jól.- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Na jó elmondom, de csak mert így nézel rám.Tegnap beszéltem Petivel és mostanság elég jóban van Kristóffal, a ByTheWay managerével és azt mondta, hogy a fiúknak szüksége van egy tánctanárra. Ezért hat hét múlva rendeznek egy táncversenyt és a győztes lesz a srácok koreográfusa. Én pedig voltam olyan merész, hogy már be is neveztelek.
-Jézusom Tomi ez komoly?-ugrottam sikítozva a nyakába. Szegény majdnem hanyatt esett.
-Igen Csöpi teljesen komoly.-mondta nevetve.
-Nagyon köszönöm!- adtam neki egy hatalmas puszit.- Mindig tudod, hogy mire van szükségem.
-Ez csak természetes, hisz jobban ismerlek, mint te saját magad.
-Ez igaz.-mosolyogtam.
Ezután a jó hír után el is felejtettem, hogy milyen borzalmas napom is volt.Még beszélgettünk pár dologról, de nem sokkal később Tomi elköszönt tőlem és hazament.
Mostantól a megszokottnál is keményebben kell gyakorolnom, hogy megnyerjem a versenyt. Imádom a ByTheWay-t és a legnagyobb álmom válna valóra, ha velük dolgozhatnék. És mindent meg fogok tenni azért, hogy ez megvalósuljon.