2014. június 14., szombat

20. rész

Halihó! Mára ígértem a részt, így fel is kerül. Először is nagyon köszönöm a közel 3000 oldalmegjelenítést, és a pozitív véleményeket. Továbbra is várom a komikat és a pipákat és ha tetszik a blogom iratkozzatok fel. A részről csak annyit, hogy igyekeztem eseménydúsra varázsolni és remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :)))



Reggel egyedül ébredtem. Gyorsan kikeltem ágyamból és megnéztem hová is tűnhetett Sziki. Mosolyogva álltam meg a konyhaajtóban és néztem, ahogy a reggelivel szorgoskodik.
-Héé, te nem alszol?- vett észre és indult felém.
-Azt hittem itt hagytál.- fúrtam fejem a mellkasába.
-Soha nem hagynálak itt.- zárt karjai közé, majd gyengéden megcsókolt.
-Khmm.- hallatszott Tomi krákogása a közelből, mire azonnal eltoltam magamtól.
-Mi folyik itt fiatalok?- nézett ránk kérdőn.
-Mintha nem láttad volna.- válaszoltam.
-Szóval akkor ti most jártok, vagy mi?
-Igen járunk.- csúsztatta kezét a derekamra.
-Gratulálok.- vigyorgott, majd megölelt, Szikivel pedig lepacsizott. -Végre találtál egy értelmes embert! De ha megbántod,- nézett fenyegetően a mögöttem álló fiúra.- Véged!
-Nem fogom. De gyertek reggelizni.- invitált az asztalhoz, ahol csupa finomság várt ránk. Jóízűen megettük reggelinket, én pedig elpakoltam.
-Hazaugrok átöltözni és indulhatunk is.- puszilt nyakamba.
-Ilyen korán?
-Aha. Elég hamar lépünk fel és utána maradhatnánk a többiek előadására is.11-re itt vagyok.- lehelt egy finom csókot ajkamra és elment.

Bementem a fürdőbe és ébresztőként vettem egy forró fürdőt. Ezt követően kerestem valami ruhát és felöltöztem. Időközben megszólalt a csengő és egy női hangot hallottam Tomién kívül, így kimentem
-Szia.- köszönt egy nagyon szép, barna hajú lány.- Réka vagyok.- nyújtotta felém a kezét.
-Szia. Alexa.- mutatkoztam be. Nagyon szimpatikus lánynak tűnt így elsőre. Visszamentem megigazítani a hajam, majd felvettem a cipőm és leültem Tomiékhoz. Beszélgettünk pár dologról és kiderült, hogy Réka rendezvényszervezőként dolgozik. Pár perc múlva Sziki is befutott és elindultunk a többiekhez, akik már az autóban vártak ránk. Tomi bemutatta Rékát és útnak indultunk.Szikivel hátra ültünk, hogy távol legyünk a nem kívánt megjegyzésektől. Combomon pihenő kezemet összekulcsolta övével, fejem pedig a vállára hajtottam.
-Hé, ti ott hátul! Nagyon csendben vagytok!- kiáltott hátra Vavra Úr.
-Csak nem zavar?- szóltam vissza.
-Nem, de nagyon gyanús ez nekem.- fordult vissza Tamihoz és utána végre csendben maradt. Lassacskán megérkeztünk egy hatalmas épülethez és kiszálltunk. Hátulról mentünk be, hogy elkerüljük a feltűnést. A színpad mögötti rész nagyon ízlésesen volt kialakítva. Volt egy kanapé, néhány fotel és szék, a falra pedig egy nagy plazma tv volt felszerelve, amin a színpadon történő eseményeket lehetett nyomon követni. Mivel a fiúk az elején léptek fel, ezért elmentek készülődni. Tomi és Réka egymással voltak elfoglalva, mi pedig a lányokkal kíváncsian ültünk a képernyő előtt és vártuk, hogy felbukkanjanak. Sajnos csak három dalukat énekelték el, de azokat tökéletesen.
-Nagyon ügyesek voltatok!- gratuláltunk, amint elhagyták a színpadot.
-Köszönjük.- huppantak le egy-egy helyre. Mivel a Children of Distance következett, kicsit közelebb mentem a tv-hez, mert nagyon szeretem őket. Sziki is csatlakozott hozzám és hátulról átölelt.
-Imádom ezt a számot.- mondtam halkan.
-Én is.- suttogta fülembe, amitől a hideg futkosott hátamon. Tomin kívül mindenki elég furán nézett ránk, de nem nagyon izgatott. Szembefordított magával és mélyen a szemembe nézett. Mindössze pár centi távolság lehetett közöttünk, amit nullára csökkentett, mikor arca közeledett az enyém felé. Nem érdekelt senki véleménye, így nem is tiltakoztam. Ajkait enyéimhez érintette és puhán megcsókolt.
-Úúúúúúú.- hallottuk a körülöttünk levők hangját.
-Tudtam én!- kiáltott fel Bence, mire mindenki felnevetett. A szőkeség elég szúrósan  nézett ránk, majd érdektelenül nyomkodta tovább telefonját.
-Akkor gratulálhatunk?- kérdezte Barbi.
-Igen.- bújtam Szikihez. Újra helyet foglaltunk és néztük tovább a fellépőket. Sziki időközben az ölébe húzott és szorosan átölelt.
-Ó milyen romantikus!- jelent meg előttünk Krisztián a csapatával.
-Te meg mi a jó szart keresel itt?- álltam fel hirtelen.
-Ha elfelejtetted volna, nem te vagy az egyetlen táncos a földön.- mondta nagyképűen.- Ó helló Tomika!- nézett a barátnője mellett ülő fiúra.
-Te nyomorult!- kelt fel idegesen és megindult felé.
-Tomi nyugi már!- álltam elé.
-Megérdemelnéd, hogy kicsináljalak, te féreg!- emelte fel a hangját.
-Húzzatok már innen!- förmedtem rájuk.
-Nyugi kicsi Lexi. Mindjárt újra látjuk egymást. Már alig várom.- nevetett.
-Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam!- állt mellém Sziki.
-Persze-persze.- kacagott tovább, majd felmentek a színpadra.
-Megölöm ezt a rohadékot!- dühöngött Tomi.
-Segítek.- mondta egyetértően barátom.
-Nem csináltok ti semmit! Minél jobban hergelitek, annál nagyobb élvezettel fog tönkretenni.- próbáltam csitítani őket.
-Igazad van.- ültek vissza helyükre.
Tekintetünk a képernyőre szegeződött és végignéztük táncukat. Még mindig ugyanolyan profin csinálták, mint mikor még én is közéjük tartoztam. Verhetetlen volt a csapatunk, de jobban tettem, hogy kiszálltam.
Öntelten jöttek vissza és persze nem bírták ki szó nélkül.
-Na hogy tetszett?- nézett rám Levi, Krisz úgymond jobb keze.
-Ha lenne egy kis eszed, akkor visszajönnél hozzánk.- vágott közbe Krisztián.
-Majd ha fagy!- mondtam flegmán.
-Inkább játszol a kisfiúkkal?- gúnyolódott.
-Inkább, mint hogy egy olyan ember közelébe legyen, aki meg akarta ölni!- szólalt meg Olivér.
-Nocsak. Megszólalt a cicafiú!
-Mit mondtál te seggfej?- kelt fel dühösen.
-Jól hallottad.- erre Oli úgy nekirontott, hogy csak néztünk.
-Olivér állj már le!- pattantak fel a srácok és próbálták leszedni Kriszről, nem sok sikerrel.
-Oli légy szíves!- kérleltem.- Nem éri meg.- erre rám nézett, majd kis tétovázás után elengedte és kirohant.
-Menjetek már el! Nem okoztatok így is nagy bajt?- kiabáltam.- Tűnés!
-Jól van már. Nyugi. A stressz árt a kis cuki pofidnak.- nyúlt arcom felé, mire felpofoztam.
-Ezt nagyon nem kellett volna!- ragadta meg a karomat.
-Na most hagyd békén, mert tényleg kicsinállak!- állt fel Tomi, majd a többiek is és kiszabadítottak szorításából.
-Ezt még megbánod!- fenyegetett, majd elmentek.
-Jól vagy?- kérdezte Réka.
-Persze. Köszönöm fiúk.- hálálkodtam.
-Ez nem normális.- állapította meg Ya Ou.
-Valahogy ez nem újdonság. Olivér hol van?- néztem körbe.
-Kiment.- szólt Benny.
-Megkeresem.- mentem ki a teremből, de nem láttam sehol.
-Itt vagyok.- jött hátam mögül hangja.
-Miért csináltad?- néztem rá kérdőn.
-Hagytam volna, hogy tovább zaklasson?
-Köszönöm, hogy próbálsz segíteni, de inkább hagyd rá. Így is elég rossz a helyzet és azzal, hogy nekirontasz, többet ártasz, mint gondolod.
-Tudom. És ne haragudj, csak eldurrant az agyam. Nem tűröm, hogy azokat bántsák, akik fontosak nekem.
-Szóval, én fontos lennék számodra?- mosolyogtam.
-Jobban is, mint hinnéd.
-Gyere ide te bolond!- húztam magamhoz és megöleltem.- Menjünk vissza.- indultunk az ajtó felé és bementünk, egyenesen a többiekhez.
-Minden oké?- kérdezte Ya Ou.
-Igen.- válaszolt a szőkeség és helyet foglalt.
-Nem megyünk el valamerre? Olyan unalmas itt.- nyafogott Tomi.
-Végül is. A hangulat már úgyis a béka segge alatt van.- mondtam, majd elindultunk a városba sétálni. Mindenki a párjával sétált, csak a szöszke jött egyedül utánunk.
-Gyere szöszi, mert lemaradsz!- álltam meg, hogy megvárjam.
-Menjetek csak. El vagyok én egyedül.- lógatta az orrát.
-Ne legyél már ilyen búvalbélelt, inkább gyere!- fogtam meg karját és húztam magunk után.
-Itt van a közelben egy vidámpark. Nem megyünk el?- ajánlotta Ya Ou.
-Vidámpark? Menjünk!- kiáltott fel egyszerre Barbi és Réka.
-Akkor induljunk.- mutatta Feng Úr az utat, mi pedig követtük.
-Amúgy nem lett volna egyszerűbb kocsival jönni?- mondta Benny.
-Egy kis séta nem árt.- bökte oldalba Tamara. Csendben sétáltam Oli és Sziki mellett. Egyikük sem szólt egy szót sem, csak egyenletesen lépkedtek.
-Itt is vagyunk.- álltunk meg a jegypénztárnál és megvettük a jegyeket, majd mint az óvodások, úgy rontottunk be az emberekkel teli, hatalmas térre.
-Na ki jön velem a Break Dance-re?- kérdezte vidámabban Olivér.
-Én tuti nem, mert rosszul leszek.- mondta Sziki.
-Én sem.- szólt Tomi is.
-Lexi?- nézett rám vigyorogva.
-Hát.....- vettem szemügyre a sebesen forgó valamit.- Legyen, de ha  kidobom a taccsot, akkor véged.
-Nyugi. Nem fogod. De ha mégis, akkor hozz zacsit.- nevetett.
-Nagyon vicces. Akkor megyünk, mert meggondolom magam?- indultam el.
-Jó, gyerünk.- jött ő is. Beültünk egymás mellé az egyik ülésbe és bekötöttük magunkat. Megvártuk míg mások is helyet foglalnak, majd elindították a masinát. Az eleje még egész tűrhető volt, de miután begyorsult, a gyomrom kb liftezni kezdett. Sikítozni kezdtem, mert borzalmasan szédültem, Oli pedig halál nyugodtan ült mellettem. Alig vártam, hogy leteljen az a 3 perc. Mikor lassulni kezdett, rosszabb volt, mint mikor száguldoztunk. Végre megállt, de hirtelen azt se tudtam, merre is vagyok. Olivér gyorsan kipattant, én pedig hányingerrel küszködve ültem tovább.
-Nem segítenél?
-Ja de.- nyújtotta a kezét.- Olyan aranyos vagy.- nevetett.
-El tudom képzelni mennyire.- álltam fel és forogni kezdett velem a világ.- Soha többé nem ülök fel ilyen szarra.- másztam le botladozva, de szerencsére a szőkeség segített.
-Na milyen volt?- vigyorgott Tomi, mikor meglátott.
-Igazi gyomorforgató élményben volt részem.
-Én mondtam.- kuncogott Sziki is.- Oli viszont nagyon jól bírta. Nézz csak rá!- nevettek tovább.
-Menjünk inkább tovább.- öleltem át. Összekulcsolta ujjainkat és egyenesen egy céllövöldéhez sétáltunk.
-Na mit lőjek neked?- kacsintott.
-Azt a macit.- mutattam a hatalmas plüssre.
-Gondoltam, hogy pont a legnagyobbat pécézted ki magadnak.- fogta kezébe a puska szerűséget és második lövésre el is találta.
-Profi vagy!- dicsértem meg, mire a kezembe nyomta a nagy macit.- Megvan az alvótársam.
-Lecserélsz?- nézett rám szomorúan.
-Eszemben sincs.- léptem hozzá és megcsókoltam.
-Gyerekek, vár a dodzsem!- ordibált Bence.
-Megyünk.- kiáltottunk vissza és mentünk utánuk.
-Na srácok, most végetek!- ült be az egyik kocsiba Olivér. Mindenkinek saját járgánya volt és mikor elindult a menet, állat módjára hajtottunk.
-Lexi, van neked jogsid?- kérdezte Ya Ou, mikor teli gázzal nekimentem.
-De van ám.- nevettem.
-Hát nem látszik.
-Akkor majd én vezetek hazafelé.
-Csak attól mentsen meg az Isten!- szálltunk ki, mivel letelt az idő. Még egy jó pár helyre benéztünk és több mindent kipróbáltunk, köztük a hullámvasutat és az óriáskereket is. Lassacskán sötétedni kezdett és elfáradva indultunk vissza a kocsihoz. Mire odaértünk, már teljesen beesteledett. Ahogy közeledtünk a járműhöz, döbbenten néztünk a négy lapos kerékre.
-Ezt nem hiszem el!- mérgelődött Bence.
-Most mi a francot csináljunk?- kérdezte Barbi.
-Nem tudom ki lehetett az az elmeháborodott, aki az összeset leeresztette!- pufogott Sziki is. 
-Nekem lenne egy tippem.- szólaltam meg kis gondolkodás után.

2014. június 10., kedd

19. rész

Sziasztok. Mivel kértétek, ezért most elég hamar meghoztam a 19. részt. Köszönöm az előző részhez érkezett komikat. Továbbra is várom a visszajelzéseket. Köszönöm a sok-sok látogatót. Remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást. :)))




Reggel én ébredtem fel hamarabb. Legalábbis azt hitte, ugyanis mikor fel akartam kelni visszahúzott maga mellé.
-Jó reggelt.- ölelt magához.
-Neked is.- pusziltam meg. Egy darabig még élveztem közelségét, de végül kimásztam az ágyból.
-Hova mész?- kelt fel ő is.
-Felöltözöm és csinálok reggelit.- szedtem össze ruháimat és az ajtó felé indultam.
-Várj!- kapta el karom és visszahúzott.- Csak azt akartam mondani, hogy nem bántam meg azt a csókot.- nézett mélyen a  szemembe.
-Én sem.- mosolyogtam. 
Erre közelebb lépett hozzám és lecsapott ajkaimra. Kezemben lévő ruháim a földön landoltak, szabaddá vált
ujjaimmal pedig barna hajába túrtam. Csókja tele volt szenvedéllyel és érzelemmel. Nyelve már-már csatázott az enyémmel. Kezét végigjártatta testemen, majd fenekemen talált megnyugvásra. A levegőhiány megzavarta vad csókcsatánkat, de egy centit sem távolodtunk el egymástól. Szorosan megöleltem és kimentem felöltözni. A fürdőből hallottam a bejárati ajtó csapódását. Gondolom Tomi lehetett az. Sietősen átöltöztem és kimentem a nappaliba, ahol az imént említett személy mesélt Szikinek a randijáról.
-Én is hallani akarom!- léptem oda hozzájuk.
-Jól van. Akkor mondom neked is. Egy remek estét töltöttem Rékával. Ez a lány egyszerűen tökéletes. Egy igazi főnyeremény.- áradozott fülég érő szájjal.
-Most már tényleg kíváncsi vagyok erre a csajra.- mondtam.
-Hamarosan megismerheted. De most elmegyek fürödni.- vette az irányt a fürdőszoba felé.
-Gyere csináljunk valami kaját.- húztam Szikit magammal a konyhába.
-Nem lehetne, hogy inkább mást csináljunk?- ölelt át hátulról.
-Legfeljebb álmaidban.- nevettem.
-Csak egy csókot szeretnék.- suttogta fülembe.
-És ha nem kapsz?
-Akkor addig nem engedlek el.- húzott még közelebb magához, ami szinte már lehetetlen volt, ugyanis résnyi távolság nem volt hátam és mellkasa közt.
-Na jó. De csak egyet. Nem szeretném, ha Tomi meglátná.- fordultam szembe vele és egy apró csókot adtam szájára. Persze ez nem volt neki elég és ajkai ismét falni kezdték az enyéim. Nagy nehezen sikerült megszakítani tevékenységünket, amiért egy szomorú pillantással jutalmazott.
-Mi az? Mondtam, hogy csak egy csók. Így is túlzásba estél.- néztem rá komolyan, majd elnvettem magam.
-Bocsánat. Csak nehéz ellenállni.- bújt hozzám.
-Jól van na.- nyomtam egy puszit arcára és nekiláttam a reggeli készítésének.Nem akartam sokat vacakolni, ezért bundás kenyeret csináltam. Az étel illatára Tomi is megjelent és asztalhoz ültünk. Reggeli közben megtudtunk néhány dolgot a titokzatos Rékáról, viszont Sziki folyamatosan engem bámult, ami persze Tominak is feltűnt, de nem szólt semmit. 
-Köszi a kaját Csöpi.- állt fel, majd bement a szobájába.
-Szikszai Úr! Én magát kicsinálom!- néztem rá nevetve.
-Miért? Mégis mi rosszat tettem?- kuncogott ő is.
-Végül is semmit, csak folyamatosan engem néztél. Kicsit sem volt feltűnő. Szerintem Tomi most azt se tudja mi bajunk lehet.
-És az olyan nagy baj?- vette elő kölyökkutya nézését.
-Hagyjuk inkább.- vittem ki a tányérokat a konyhába és elmosogattam.
-Nem mondod el neki az este történteket?- lépett mellém és segített elpakolni.
-Nem akarom elrontani a kedvét. Úgyis megtudja, amint beszél Petivel.
-Te tudod. Viszont lassan mennem kéne, mert elkések a próbáról.
-Menj, majd délután találkozunk.- adtam neki egy puszit, majd sietősen távozott, én pedig visszamentem a szobámba.
Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy még fel sem fogtam őket. Egy éjszaka alatt jelent meg bennem az ismételt félelem, és ami már rég nem volt az életemben, a boldogság. Nem szeretnék újra csalódni, viszont elsietni sem akarom a dolgokat.  Mély gondolatmenetemből Tomi zökkentett ki, aki idegesen vágta ki az ajtómat.
-Mi van már?- ijedtem meg.
-Mégis mikor akartad elmondani, hogy az az őrült is ott volt tegnap?- förmedt rám.
-Szóval beszéltél Petivel.
-Igen, de miért nem tőled tudtam meg?
-Mert olyan boldog voltál reggel és nem akartam elrontani a kedved.
-Pedig sikerült.
-Nyugi már. Nem történt semmi. Különben is, ott voltak a fiúk és Peti lerendezte azt a barmot.
-Mégis hogy legyek nyugodt, amikor majdnem megölt? Most pedig megint zaklat.
-Nem lesz semmi baj.- öleltem meg.
-Nagyon remélem Csöpi. És bocsi, hogy így rád rontottam.- kért elnézést és elhagyta a szobámat.


Sziki szemszöge:

Nagyon nehezen indultam el a próbára. Legszívesebben el sem mozdultam volna az én kis Lexim mellől. Sikeresen el is késtem és a dalokra sem tudtam koncentrálni, mivel folyton az elmúlt éjszakán és a délelőttön járt az eszem.
-Sziki mi van veled? Lexi elvette az eszed?- gúnyolódott Bence.
-Nagyon szellemes vagy.
-De tényleg, volt valami?- érdeklődött Ya Ou is.
-Hagyjatok már! Ez a mi dolgunk.- förmedtem rájuk.
-Szóval történt valami. Tudtam én!- nevetett Benny.
-Nem lehetne, hogy inkább gyakoroljunk?- szólt közbe Olivér, amiért most az egyszer hálás voltam.
A két jómadár is befogta a száját és folytattuk a munkát. Próba után elmentünk ebédelni, majd alig vártam, hogy visszamenjünk és láthassam Lexit. 
-Sziasztok.- köszönt vidáman.
-Szia.- üdvözöltük, én pedig odaléptem hozzá és hosszan megöleltem.
-Áruljátok már el mi van köztetek, mert szétvet a kíváncsiság!- nézett ránk Benny.
-Majd idejében megtudod drága Bence.- válaszolt a szépséges lány. 
Lezártuk a témát és a tánclépésekre koncentráltunk. Kissé elfáradtunk a végére, de megérte.
-Találkozunk este?- léptem mellé, miután a srácok kimentek.
-Nem tudom. Ha szeretnél átjöhetsz, de Tomi otthon lesz.
-Engem nem zavar. Viszont most megbeszélésünk lesz Kristóffal, de 6 óra körül ott leszek.
-Várlak.- nyomott egy puszit arcomra, mire én kezem közé fogtam arcát és lágyan megcsókoltam.
-Menj, mert elkésel!- ölelt meg, majd elköszöntem és rohantam átöltözni.

Alexa szemszöge:
Nagyon szeretek Szikivel lenni, de a srácok már túl kíváncsiak. Előbb-utóbb úgyis rájönnek mi is van kettőnk között. Bár ezt még én magam sem tudom. Nagyon szeretném ezt az egészet, de ugyanakkor félek is. 
Miután összepakoltam a teremben, hazaindultam. Egész úton úgy éreztem, mintha követnének, de amikor hátranéztem nem láttam senkit. Egyre gyorsabban kapkodtam a lábaimat, ami azt eredményezte, hogy sikeresen nekimentem valakinek.
-Elnézést!- kértem bocsánatot az illetőtől.
-El van nézve kicsi Lexi.- mondta az ismerős hang, mire felnéztem ki is áll előttem.
-Te követsz engem?- kérdeztem remegő hangon.
-Ugyan már. Csak errefelé van dolgom.
-Na persze. Mondjad mit akarsz és húzz el!
-Már egy párszor elmondtam, de akkor közlöm még egyszer. Téged!- közeledett az utolsó szó kimondásával.
-Felejtsd el! Miért nem tudsz leszállni rólam? Nincs más szerencsétlen, akit tönkretegyél?- indultam volna el, de megakadályozott.
-De nekem te kellesz!- jelentette ki.
-Erre előbb kellett volna rájönnöd. Most pedig hagyj elmenni!
-Jól van. Menj csak. De úgyis az enyém leszel, kerüljön bármibe, vagy bárkibe!- emelte ki az utóbbi két szót.
-Rohadj meg!- kerültem ki és ott hagytam.
Amilyen gyorsan csak tudtam hazasiettem és bezártam az összes létező ajtót a házban. Lepakoltam a táskám és bementem a szobámba. Kikapcsoltam a telefonom és lefeküdtem. Bele sem mertem gondolni, hogy mire képes annak érdekében, hogy visszaszerezzen. A fiúknak inkább nem szólok róla. Így is aggódnak miattam, nem kell, hogy még jobban féltsenek. Az ijedségem enyhítésére bekapcsoltam kedvenc zeném és kis idő múlva szemeim lassan lecsukódtak. Arra ébredtem, hogy besüppedt mellettem az ágy. Megdörzsöltem álmos szemeim és boldogan láttam, hogy Sziki fekszik mellettem.
-Aludj csak nyugodtan.- ölelt át.
-Már úgyse tudnék. És különben is este kell aludni, nem ilyenkor. Hogy ment a megbeszélés?- érdeklődtem.
-Jól. Csak átbeszéltük a koncerteket.- vette kezébe egy hajtincsemet és azzal játszadozott.
-Sziki.
-Mondjad.
-Most akkor mi van köztünk?- néztem rá tartva a válaszától.
-Már vártam ezt a kérdést.- mosolyodott el.- Figyelj! Nekem nagyon fontos vagy, és szeretném, ha a barátnőm lennél.
-Ezt komolyan mondod?- kerekedtek ki szemeim.
-Igen. És te mit szeretnél?- kérdezett visza.
-Tudod nagyon megkedveltelek és sokat jelentesz nekem, de Krisztián óta nem volt kapcsolatom, mert féltem egy újabb csalódástól.
-De én nem vagyok olyan,mint ő és sosem bántanálak meg.- húzott magához.
-Tudom.- nyomtam egy puszit arcára.
-Amúgy holnap van programod?- váltott témát.
-Nincs. Miért?
-Mert lesz egy rendezvény, ahol rajtunk kívül még egy jó páran fellépnek és szeretném, ha eljönnél. Tomi is jön és hozza a barátnőjét.- mondta lelkesen.
-Akkor ki nem hagyom.- fogadtam el meghívását.
Mellkasára hajtottam a fejem, kezemmel pedig izmos hasát simogattam. Ujjainkat összekulcsolta, mire ránéztem és csak mosolyogtam.
-Srácok tudják, hogy itt vagy?
-Nem mondtam hová megyek, de gondolom sejtik. Bence perverz beszólásain már meg sem lepődök.
-Azokon már én sem. Inkább ráhagyom.
-Viszont nagyon furdalja őket a kíváncsiság. Egész próbán faggattak, hogy mi van köztünk.
-Én is észrevettem, de nem tudom mit szólnának, ha mi összejönnénk.
-Biztos örülnének neki. Legalábbis Benny tuti.- nevetett
-De Olivér és Tomi reakciójától kissé tartok.
-Olivér majd lenyugszik, Tomival pedig jól kijövünk és szerintem nem lenne kifogása ellene. Különben is, nem igazán érdekel senki véleménye sem.- fölém hajolt és szenvedélyesen megcsókolt.
-Hát ezek után engem sem.- húztam közelebb magamhoz és folytattuk az imént elkezdett cselekményünket. Nyelve utat tört magának és az enyémmel kezdett vad táncba. Kezével testem tanulmányozta, enyéim pedig nyaka köré fontam. Ajkai olyan puhák voltak, mint a pillecukor. Nagy nehezen elváltunk egymástól és csillogó szemeivel fürkészte tekintetem. Automatikusan elmosolyodtam. Mindig ez történik, mikor a közelemben van. Visszafeküdt mellém és kisgyerek módjára bújt hozzám. Kezemmel arcát simogattam és lassacskán elnyomta az álom. Kicsit még néztem milyen édesen szuszog mellettem, majd én is álomra hajtottam a fejem.

2014. június 6., péntek

18. rész

Halihó mindenkinek! Péntek van úgyhogy megérkeztem a 18. résszel. Először is köszönöm az előző részhez kapott komikat. Nagyon jól estek. És köszönöm a 2222 oldalmegtekintést is. Továbbra is várom a véleményeket és ha szeretnétek, iratkozzatok fel. A részhez pedig jó olvasást. :)))



Olyan sikeresen elaludtam, hogy reggel 10-kor ébredtem. Nem telt bele pár percbe és telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett.

"Szia. Kettőre ott leszünk. Ja és úgy készülj, hogy későn jövünk.
                                                                                           Sziki."

Remek. Ma megint egy hosszú napnak nézek elébe. Elküldtem válaszomat, hogy addigra elkészülök, majd felöltöztem és kimentem a konyhába, ahol Tomi tömte a fejét.
-Van kakaó?- kérdeztem.
-Nincs. Le kell menni vásárolni.- ette meg szendvicsének utolsó falatját is.
-De jó. Akkor lemegyek.
-Egyedül sehova.- állt fel székéről.
-A boltig már csak elmehetek.
-Nem. Várjál meg, jövök én is.
Kénytelen voltam megvárni míg összeszedi magát és együtt elindultunk. Gyorsan megvettük a szükséges dolgokat és már otthon is voltunk.
-Nem is mondtad hogy sikerült a randid.- pakoltam helyükre a dolgokat.
-Nagyon jó volt. Réka nagyon aranyos lány.- áradozott róla.
-ÁÁÁ. Szóval Rékának hívják.
-Igen és ma is találkozunk. Áthívott filmezni.- mosolygott.
-Vettem a célzást. Amúgy is a srácokkal leszek egész nap, szóval jó mulatást.
-Köszi.- nyomott egy puszit fejem búbjára és bement a szobájába.
Én is így tettem és egy kicsit összepakoltam, ugyanis lány létemre elég nagy rendetlenség uralta szobámat. Olyan szépen elszöszmötöltem a napot, hogy mikor az órára pillantottam, kikerekedett szemmel láttam, hogy már egy óra is elmúlt. Sietősen a fürdőbe mentem és lezuhanyoztam. Utána kerestem egy olyan ruhát, ami délutánra és estére is egyaránt alkalma. Felöltöztem, majd kivasaltam a hajam és készítettem egy nem túl kihívó sminket. Mire elkészültem az óra igen csak kettő körül járt, úgyhogy vártam amíg megérkeznek a fiúk.


Sziki szemszöge: 
 Alig várom, hogy végre láthassam Lexit. Csiga lassúsággal telt el a délelőtt. Szerencsére nem távolodott el tőlem a tegnap történtek miatt. El sem tudom képzelni mi lett volna, ha Tomi nem szakít félbe minket.Talán megtörtént volna az, amire már az első találkozásunk óta várok. 
Csodák csodájára én voltam az első, aki elkészült, de hiába, mert a többiek még sehol nem jártak.
-Nem sietnétek?- szóltam a fürdő és a szobájuk között ingázó lakótársaimnak.
-Nyugi már. Nem késünk el és még a csajok sincsenek itt.- szaladt a szobájába Ya Ou.
Negyed óra türelmetlen várakozás után végül mind elkészültek és Barbi és Tamara is befutott, így végre elindulhattunk. Amíg Bence kiállt a kocsival, addig átmentem Alexáért. Felcsengettem és vidám hangja szólalt meg a kaputelefonban, majd pár perc elteltével nyílt az ajtó. Ahogy megláttam a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt.

Alexa szemszöge:
Nem kellett sokat várakoznom, ugyanis hamarosan megszólalt a csengő. Köszöntem Tominak és lesiettem a lépcsőn. Mikor kiléptem az ajtón Szikivel találtam szemben magam, aki igencsak furán nézett rám.
-Baj van?- kérdeztem.
-Nincs. Csak olyan jól nézel ki.- nézett végig rajtam.
-Köszönöm.- öleltem meg.
-Mehetünk?- egy bólintással jeleztem válaszom és átmentünk a többiekhez. Mindenkit jól megölelgettem és utána elindultunk. Bence és Ya Ou a lányokkal ültek. Én Sziki mellett kaptam helyet, Olivér pedig elterült a hátsó ülésen. Útközben Peti is csatlakozott és a szőkeség mellé telepedett le. Időközben Sziki átkarolt, amihez persze Benny-nek is volt hozzáfűznivalója. 
-Izzik a levegő!- kuncogott.
-Hagyd már őket!- csitította barátnője, amit meg is köszöntem neki. Az út további része viszonylag nyugalomban telt. Végül leparkoltunk és bementünk a rajongókkal teli hatalmas épületbe, akik sikítozni kezdtek, amint meglátták a fiúkat. Nekünk már annyira nem örültek. A színpad mögül néztük végig, ahogy hatalmas bulit csinálnak. Mivel mi voltunk a csomagmegőrzők, ezért nálunk volt a telefonjuk, kabát, pulcsi, stb. Koncert közepén Olivér valószínű hiányolni kezdte mobilját, ugyanis elég fura kéréssel állt elő.
-Lexi idehoznád a telefonom légyszi?- szólt bele mikrofonjába.
-Nekem meg a pulcsim.- csatlakozott Sziki is.
Kicsit csodálkoztam, hogy pont engem kérnek ilyesmire. Én menjek fel a színpadra több száz ember szeme elé? Kis tétovázás után eleget tettem kérésüknek. Mikor látótávolságba kerültem, milliónyi szúrós szempárt éreztem magamon. Gyorsan odanyomtam a szöszi telefonját és Sziki pulcsiját, majd sprintelve hagytam el a magas emelvényt.
-Egyébként ő Alexa a tánctanárunk.- mutatott be Ya Ou és kaptam egy hangos tapsvihart.
A koncert hátralévő részét végigbuliztuk a csajokkal és Petivel. Hihetetlen barátságos mindkét lány. Szerencsések a fiúk, hogy ilyen barátnőjük van. A zenélés után következett az aláírás és a fényképezkedés. Amíg a srácok a rajongókkal voltak elfoglalva, addig egész jól elbeszélgettem Tamival és Barbival. Lassacskán végeztek és hat körül sikerült elindulni nem is tudom hová, ugyanis a helyszínt nem közölték. Pár perc múlva megálltunk egy szórakozóhely előtt. A zene dübörgése szinte egész Pestet átjárta. Bementünk az elég igényesnek mondható helyre és rögtön célba vettük a zsúfolásig telt táncparkettet. A zene fantasztikus volt, a társaságról nem is beszélve. Épp a szöszivel és a két  Petivel táncoltunk, amikor valaki elég durván meglökött, agy megfordultam. Hát nem kellett volna! Ő volt az. Ő, akit azóta, hogy majdnem megölt nem láttam. Hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni, úgy megijedtem. Nagy léptekkel hátráltam, de Olivér mellkasába ütköztem. Ahogy Peti meglátta, azonnal mondta Olinak, hogy vigyen ki, aki nem kérdezve semmit kivezetett a teremből.

Peti szemszöge:
Amikor megláttam Krisztiánt Csöpi mögött, a vérnyomásom egyből az egekbe szökött.
-Olivér vidd ki azonnal!- utasítottam a szőke fiút, mire engedelmesen elvitte a közelünkből. Sziki és a többiek értetlenül néztek rám, hogy mi üthetett belém.
-Mégis hogy van pofád még itt is zaklatni?- ordítottam rá idegesen.
-Nyugi haver. Csak véletlenül ugyanoda járunk bulizni.Miért akkora probléma ez?- vigyorgott halál nyugodtan.
-Mindjárt megtudod, ha most azonnal nem húzol el innen.- szorítottam ökölbe a kezem.
-Inkább igyál valamit. Jobban jársz. Amúgy is ez a dolog csak Lexire és rám tartozik.
-Azok után, hogy kis híján megölted? Gondolkozz már ember!
-Ha jó kislány lett volna, akkor erre nem kerül sor.
-Te nem vagy normális!- itt borult el az agyam és behúztam neki egyet. Ha Ya Ou és Sziki nem fognak le, ki tudja mi lett volna belőle.


Alexa szemszöge:
Láttam Petin, hogy nagyon dühös, de reméltem, hogy azért nem csinál semmi hülyeséget.
-Mi folyik itt Lexi?- nézett rám kérdőn Olivér.
-Az a pasi, aki fellökött, az Krisztián.- válaszoltam remegve.
-Úristen! Akkor nem csodálom, hogy így megijedtél.- jött közelebb és nyugtatásképp megölelt.
-Nem volt jó ötlet kijönni. Vissza kéne mennünk.
-Nem. Ezt Peti majd elintézi.
-De nem menekülhetek előle a végtelenségig! Menjünk vissza Oli.- kérleltem.
-Rendben.- egyezett bele és visszakísért az előbb otthagyott helyre. Döbbenten láttam, hogy Petit a fiúk fogják le, Krisz pedig az arcát fogta. Gondolom kapott egy maflást. Közelebb léptem hozzájuk és megpróbáltam Petit kicsit lenyugtatni. Miután nagyjából sikerült, teli félelemmel közeledtem Krisztián felé. Lábaim nem akartak engedelmeskedni, de tudtam, hogy muszáj lesz beszélnem vele.
-Mit akarsz még tőlem?- néztem flegmán vörösödő arcára.
-Szeretnélek visszakapni.
-És ezt mégis hogy gondolod? Felfogod, hogy majdnem meghaltam miattad?
-Sajnálom.- nyögte ki nagy nehezen, mire úgy felpofoztam, hogy még a kezem is belefájdult.
-Sajnálhatod is!- vágtam hozzá az utolsó mondatot, majd otthagytam és visszamentem a többiekhez.
-Jól vagy?- kérdezték aggódva.
-Persze. De inkább bulizzunk tovább.- küldtem feléjük egy biztató mosolyt és folytatódott a buli. Eleinte kissé kedvetlen voltam emiatt az egész miatt, de Szikinek ezt is sikerült elfeledtetnie velem. Végig mellettem volt és együtt táncoltunk. Néha talán túl közel kerültünk egymáshoz, pont mint tegnap. Iszonyúan jól esett közelsége. Bencétől ismét kaptunk néhány bolond megjegyzést, de lehet, hogy volt némi igazság bennük.
-Ó ez a kedvenc számom. Szóval kösd fel a gatyád, ha tartani akarod a lépést.- néztem rá, majd táncra perdültem.
Jól vette az akadályt, hisz elképesztően jól táncolt. A csípője szinte jobban mozgott, mint az enyém.  A zene végén apró csókot lehelt nyakamra, amibe kissé beleborzongtam.
-Tudsz te, ha akarsz!- dicsértem meg.- Viszont kérdezhetek valamit?
-Persze. Mond csak.
-Tomi ma megint nem lesz otthon és nem akarok ezek után egyedül lenni. Nincs kedved nálam aludni?- tettem fel félve a kérdést.
-Dehogy nincs.- mosolyodott el.
-Köszönöm.- adtam egy nagy puszit az arcára. Még egy darabig táncoltunk, aztán kezdtem elfáradni, szóval megkértem, hogy menjünk haza. Felvettük kabátunkat és elköszöntünk a többiektől.
-Srácok ma Lexinél alszom.- mondta csapattársainak.
-Rendben. De csak ügyesen- vigyorgott Ya Ou, majd elindultunk.
A fél órás séta csendben telt el. Talán túl fáradtak voltunk. Otthon lepakoltunk és bementünk a szobámba.
-Mindjárt jövök, csak felveszem a pizsimet.- fogtam kezembe az említett ruhadarabokat és kimenetem  a fürdőbe. Siettem az öltözködéssel és 5 perccel később vissza is mentem. Sziki már befészkelte magát az ágyamba.
-Kényelmes?- nevettem, mivel úgy ki volt terülve, mint egy béka.
-Aha. Nagyon is.- villantotta meg hófehér fogait.
Bebújtam mellé, ő pedig szorosan magához ölelt.
-Sziki összenyomsz!
-Hupsz. Bocsi.- engedett el és  fölém hajolt.
Nem szóltunk semmit, csak mélyen egymás szemébe néztünk. Arcával egyre közelített enyém felé. Tekintetét ajkaim és szemem között váltogatta. Gyengéden megsimogattam arcát és már csak milliméternyi távolság volt közöttünk. Végül puha ajkait enyéimhez tapasztotta és lágyan megcsókolt.
Szívem olyan hevesen vert, hogy majd kiugrott a helyéről. Mikor ajkaink elváltak egymástól, akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. Ezek után sem szóltunk egy szót sem. Visszafeküdt mellém, én pedig hozzábújtam és lassacskán álomba szenderültünk.


2014. június 1., vasárnap

17. rész


Szép napot mindenkinek! Egy tegnapi ByTheWay koncert és egy jó kis Bravo Otto után kicsit álmosan, de meghoztam a 17. részt. Először is hatalmas gratuláció a fiúknak és persze minden wayernek. Nagyon jó érzés volt látni az örömüket és teljesen megérdemelték a díjat, hisz nagyon sok mindent tettek érte. Másodszor pedig ahogy ígértem ez a rész elég hosszadalmasra sikeredett. Igyekeztem minél esemény- és érzelemdúsabbra varázsolni. Remélem tetszeni fog. És továbbra is várom a hozzászólások a pipákat és ha szeretnétek iratkozzatok  fel. Nem is szaporítom tovább a szót. Jó olvasást. :))

2014. május 28., szerda

16. rész

Sziasztok. Szokásomtól eltérően ma hoztam a 16. részt. Kicsit szomorú vagyok, hogy az előzőhöz nem érkezett komi, de remélem most kapok néhányat. A hét végén még felteszem a kövit is, amiről elöljáróban annyit, hogy hosszabbra sikeredett, mint az eddigiek. De addig is olvassátok a 16.-at. Remélem tetszeni fog, és várom a véleményeket.


2014. május 22., csütörtök

15. rész

Sziasztok! Mivel holnap koncertre megyek és nem lenne időm begépelni a részt, ezért ma felteszem. Ha szeretnétek hozok képeket is a koncertről. Addig is itt a 15. rész. Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel és jó olvasást. :))


2014. május 16., péntek

14. rész

Halihó!! Így infó érettségi után gondoltam felteszem a 14. részt. A véleményeket továbbra is várom. És ami a legfontosabb, vasárnap MOSOLYNAP. Reméljük az idő is mosolyogni fog. De nem is húzom az időt. Jó olvasást és remélem tetszik.