Sziasztok! Mivel holnap koncertre megyek és nem lenne időm begépelni a részt, ezért ma felteszem. Ha szeretnétek hozok képeket is a koncertről. Addig is itt a 15. rész. Komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel és jó olvasást. :))
Egy borzalmas éjszaka után, egy még rosszabb reggelre ébredtem. Szemeimet alig tudtam kinyitni, de őszintén szólva nem is nagyon akartam. Némi kínlódás után kimásztam az ágyból és felöltöztem. Kimentem a fürdőbe és próbáltam valami elfogadható kinézetet csinálni magamnak, de nem igazán sikerült. Ezt követően meglátogattam a konyhát, de nem volt semmi étvágyam. Elkészítettem szokásos reggeli kakaómat és leültem. Persze Tominak is pont akkor kellett megjelennie.
-Na lenyugodtál már?- kérdezte gúnyosan. Nem szóltam egy szót sem, mert tudtam, hogy így lehet a legjobban felbosszantani.
-Kérdeztem valamit!- szólt erélyesen, mire letettem a bögrém, megfogtam a cuccomat és elviharoztam otthonról. Semmi kedvem nem volt emberek közé menni, de már így is kihagytam egy napot, úgyhogy muszáj volt.Fél órányi séta után megérkeztem a próbaterembe. Meglepő módon a srácok már átöltözve vártak rám. Becsuktam magam mögött az ajtót és köszöntem nekik.
-Sziasztok.
-Szia.- üdvözöltek mosolyogva, kivéve Szikit, aki bűnbánó tekintettel nézett rám.
-Bemelegítettetek?- kérdeztem.
-Nem igazán,- szólt Bence.- De nem hagyhatnánk ki?
-Legyen. De csak most az egyszer.
-Csúcs vagy, köszönjük.- ugrott Olivér a nyakamba.
-Ennyire azért ne örülj!- nevettem. Miután jól megszorongatott, visszaállt a helyére. A szöszit felváltva Sziki közeledett felém.
-Beszélhetnénk?- kérdezte halkan.
-Majd próba után jó?- küldtem felé egy biztató mosolyt.
-Rendben.- mosolygott és kicsit nagyobb kedvvel ment vissza a többiekhez.
-Na akkor csináljunk is valamit, mert nem haladunk.- mentem közelebb hozzájuk..- Kezdjük mondjuk a Trouble maker-rel.- Erre Olinak felcsillant a szeme.
-Szóval akkor had lássam mit tudtok. Legyetek olyan természetesek, mint mindig.- bekapcsoltam a zenét és el kezdtek mozogni. Hát mit ne mondjak van még mit javítani. Mikor véget ért a dal, elmondtam, hogy kinek mit kell csiszolni a mozgásán.
-Nos,- kezdtem bele.- Ya Ou és Olivér eléggé otthon érzik magukat tánc terén.- e mondat hallatán mindketten öntelten vigyorogtak.- De ne bízzátok el magatokat, mert tudok még újat mutatni. Benny és Sziki ti sem mozogtok rosszul, csak kicsit bátortalanabbak vagytok, mint ez a két bohóc.- erre mindenki felnevetett.
-Kikérem magamnak én nem vagyok bohóc!- sértődött be Oli
-Jól van na. Akkor nem vagy bohóc. Vagyis de, de inkább hagyjuk.- nevettem tovább.
-Ezt megjegyeztem.- ült le a sarokba a telefonjával.
-Nagyon helyes.
-Akkor áll még a szombat?- kérdezte Bence.
-Mi is lesz szombaton?- néztem nagy szemekkel.
-Hát jössz velünk a koncertre.- világosított fel Ya Ou.
-Ó tényleg. Hát nem tudom fiúk. Mostanában nincs túl jó kedvem, úgyhogy ezt most inkább kihagyom.
-A francokat.- nézett fel a szőkeség.- Jössz velünk és akkor tuti jó kedvre derülsz.
-Jó legyen. Úgysem hagytok békén addig.- egyeztem bele.
-Látjátok. Csak az én vonzerőm kell ide és rögtön igent mond.- vigyorgott egoistán.
-Persze Olivér.- hagyták rá a többiek.
-Na jól van. Ma már úgysem megyünk semmire, szóval mehettek.- vetettem véget az órának.
-Szuper!- pattant fel Benny. Amilyen gyorsan csak lehetett, siettek ki az öltözőbe, kivéve egyiküket.
-Menj te is, majd utána beszélünk.- mondtam, majd utánuk iramodott. Addig elpakoltam a cuccokat és elhagytam a termet. Hihetetlen milyen egyszerre léptünk ki a folyosóra.
-Haza vigyünk?- kérdezte kedvesen Ya Ou.
-Nem kell köszi. Sétálok egyet.
-Jövök veled.- állt mellém Sziki. Elköszöntünk a három fiútól és mindenki ment a maga útjára.
-Ne haragudj a tegnapi miatt.- törte meg a csendet és leültünk egy padra.
-Te ne haragudj! Túlreagáltam az egészet. Hisz te csak segíteni akartál, én meg leordítottam a fejed.- kértem tőle bocsánatot.
-De igazad volt, mert semmi jogom nem volt, hogy beleavatkozzak.
-Ez nem igaz.
-Akkor szent a béke?- nézett kiskutya szemekkel.
-Igen.- mosolyodtam el, majd magához húzott és hosszan megölelt. Ölelésünk végén mélyen a szemembe nézett és egy puszit nyomott homlokomra.
-És hogy állnak a dolgok Tomival?- karolt át a vállamnál.
-Nagyon durván összevesztünk tegnap.
-Szerintem meg kellene beszélnetek a történteket.
-Tudom, de ez nem ilyen egyszerű. Nem mondhatok el neki mindent.
-Miért nem? Hisz te mondtad, hogy mindent megbeszéltek.
-Igen. De ez most más.- sütöttem le a szemem.- Nagyon félek Sziki.- csuklott el a hangom és hozzá bújtam.
-Csssss. Nincs mitől félned. Mind itt vagyunk és vigyázunk rád.- simogatta meg az arcom.
-Félek, hogy ez kevés lesz.
-Beszélj Tomival kérlek.
-Jó. Elmondom neki. Csak azt nem tudom hogy kezdjem.- sóhajtottam egy nagyot.
-Menni fog. Hívj fel, ha beszéltetek.
-Oké.- álltunk fel és hazaindultunk. Kis idő múlva már az ajtó előtt álltunk.
-Bátorság!- ölelt át és adott egy biztató puszit, majd bementem. Tomi a nappaliban ült és tv-t nézett. Letettem a táskám és csatlakoztam hozzá. Egy ideig csak bámultuk egymást, végül nagy nehezen belekezdtem mondandómba.
-Beszélhetünk?
-Már épp ideje.- kapcsolta ki a tv-t és szembefordult velem.
-Ne haragudj a tegnapi kirohanásomért, de nagyon kiakadtam.
-És azt is elmondod, hogy miért?
-Igen. De ígérd meg, hogy nem csinálsz semmit.
-Majd meglátom, de bökd már ki.- türelmetlenkedett.
-Szóval, múltkor, mielőtt elájultam, kaptam egy SMS-t, hogy újra itt van és vissza akar kapni. És tegnap pedig egy névtelen levelet találtam a postaládában, amit mint kiderült, Krisztián írt. Megfenyegetett, hogy ha szólok bárkinek, akkor újra megteszi azt, amit legutóbb, de ezúttal nem lesz aki megmentsen.- próbáltam sírást visszafojtva mondani.
-Ezt nem hiszem el!- állt fel idegesen.- Azok után, hogy majdnem megölt, még van képe fenyegetőzni? Esküszöm, hogy kicsinálom ezt a patkányt.
-Állj már le!- húztam vissza. - Ezért nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy felidegesíted magad.
-Már hogyne lennék ideges, mikor a számomra legfontosabb embert akarják bántani.- ült le vissza mellém.
-És most mi legyen?- néztem rá.
-Mindig lesz veled valaki a nap minden pillanatában.- jelentette ki.
-Csak ezt ne! Nem akarom, hogy folyamatosan rám kelljen figyelned.- tiltakoztam.
-Pedig nincs jobb ötletem. Szikinek elmondtad?
-Nem de már nagyon kíváncsi.
-Előbb-utóbb el kell mondanod neki és szerintem a többieknek is. Csak így tudunk vigyázni rád. - mondta.
-Tudom, de félek mit reagálnának rá.
-Beszélek velük, hogy ma este vigyázzanak rád, mert nem leszek itthon.- közölte velem.
-Hova mész? Mostanában semmit sem mondasz el.
-Megismertem egy lányt és vele lesz randim. - mondta kissé tartva válaszomtól.
-És ezt kellett eltitkolni?
-Nem tudtam mit szólnál hozzá és féltem, hogy azt hinnéd, hogy kevesebb időm lesz rád ezek után.
-Miért hinném? Örülök, hogy végre találtál magadnak egy rendes lányt. Mert rendes ugye?
-Persze. Nagyon aranyos.
-Akkor jó. Azért majd szeretném megismerni.
-Nyugi megfogod, de most átszaladok a fiúkhoz.
-Muszáj? Elvagyok én egyedül is.
-Ezek után biztos nem maradsz itt.- mondta komolyan és kiszáguldott az ajtón.
Tomi szemszöge:
-Sziasztok.- köszöntem a kanapén ülő embereknek.
-Beszéltetek Lexivel?- kérdezte Sziki.
-Igen. És épp ezért jöttem.
-Baj van?- nézett rám Olivér.
-Ha úgy vesszük igen. Szeretnék egy szívességet kérni tőletek.
-Lexiért bármit.
-Arról lenne szó, hogy nekem este dolgom van és nem tudnátok vigyázni rá?
-Erről ő is tud?- kérdezte Bence.
-Igen. Mondjuk nem nagyon örült neki, de az ő érdekében teszem.
-Persze itthon vagyunk.- válaszolt Oli.
-Küldd át nyugodtan.- szólt Sziki is.
-De megtudhatjuk, hogy mi történt?- érdeklődött Ya Ou.
-Ezt tőle kérdezzétek. Akkor köszi srácok. Sziasztok.- köszöntem és siettem haza. Otthon közöltem Csöpivel, hogy a szomszédban alszik. Ezután gyorsan elkészültem és indultam a randimra.
Alexa szemszöge:
-Szia.- ölelt meg.
-Szia.- adtam egy puszit neki és bementünk.
-Hali csajszi!- villantotta mosolyát Oli.
-Gyere ülj le.- invitált Bence a kanapához.
-Mi a helyzet?- néztek rám mindnyájan.
-Gondolom tudni szeretnétek, hogy miért kell babysitterkednetek.
-Akkor te a mi kis babánk vagy?- pimaszkodott Olivér.
-Álmaidban Szöszi.- mosolyogtam.
-Viccet félretéve. Elmondod, hogy mi történt?- nézett rám Sziki kérdően.
-Nem lesz könnyű, de megpróbálom.- és elkezdtem feleleveníteni a fájó múltamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése