61. rész

Halihó! Nos, amint látjátok sikerült orvosolni a technikai problémámat, szóval itt is az újabb fejezet, ami személyes kedvencem. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Az előző részhez érkezett komik után szinte megszólalni sem tudtam. Nagyon jól esett, hogy pozitívan vélekedtek a részekről és hatalmasa segítség ez nekem. Köszönöm szépen őket és ehhez a fejezethez is várom a véleményeket. Jó olvasást. Legkésőbb holnap pedig jön a másik blogra is az új rész. :))



Alexa szemszöge:

Egy újabb hét telt el, ami alatt rengeteg minden történt. Többek között Szikinek újra megkezdődött a munka, amit a vártnál nehezebben viselek. Eddig szinte minden egyes percünket együtt töltöttük, most pedig van, hogy csak este látom. De ez van és el kell fogadnom. Azt hiszem, jövő héttől én sem fogok unatkozni, mivel állást kaptam egy hip-hop stúdióban. Nagyon várom már és kíváncsi leszek milyen lesz. Szikivel valóban komolyodott a kapcsolatunk, már meg is találtuk a tökéletes lakást is. Egy utcára van innen és azonnal beleszerettünk mindketten, a srácoknak viszont nem igazán tetszett, hogy a hétvégén elköltözünk. Tomi azóta hozzám se szól. Szerinte elsietjük a dolgokat és hülyeségnek tartja az egészet, de a döntésemen akkor sem változtatok. 
Tegnap már mindketten összecsomagoltunk, ma pedig átcuccolunk a közös kis fészkünkbe.
-Tomi, ne vágj már ilyen képet! - néztem rá, mikor kimentem a nappaliba.
-De nem akarom, hogy elmenj! Minek kell ennyire sietni?
-Ne nehezítsd meg, kérlek! Ezt már megbeszéltük.
-Tudom, de nagyon fogsz hiányozni. - lépett elém.
-Te is nekem. De itt leszek egy saroknyira. Bármikor átjöhetsz. - nyomtam egy puszit az arcára és szorosan megöleltem.
-Látom semmivel sem tudlak itt tartani. Vigyázz magadra Csöpi!
-Úgy lesz! - mondtam, mikor megszólalt a csengő. Kinyitottam, Sziki pedig azonnal megcsókolt. Váratlanul ért, de amint észbe kaptam, egyből viszonoztam.
-Mindened megvan? - jött beljebb és megfogta a bőröndjeim.
-Szerintem igen.
-Akkor menjünk. - mondta és levittük a sok cuccot a kocsiba. Egy fuvarba nem fért bele, így kétszer kellett fordulnunk. Miután mindenünket átvittük újdonsült lakunkba, kezdődhetett a pakolás. Nem nevezném se kicsinek, se nagynak a  lakást. Van egy tágas nappali, egy jól felszerelt konyha, egy hatalmas háló, vendégszoba és egy fürdőszoba, valamint egy kisebb erkély. Először a hálószobával kezdtünk. A ruhákat  a szekrénybe hajtogattuk, Sziki feltette a függönyöket, én pedig felhúztam az ágyneműt. Néhány személyes tárggyal otthonosabbá varázsoltuk a szobát, majd jött a nappali és így tovább egészen estig. Hulla fáradtan ültünk le a kanapéra, miután mindennel végeztünk.
-Na, Kicsim. Mit szólsz? - ölelt magához.
-Van egy olyan érzésem, hogy jól elleszünk. - csókoltam meg mosolyogva.
-Szerintem is. - húzott az ölébe és gyengéden kezdtük ízlelgetni egymást. Már mindketten fáradtak voltunk, de valahogy le kellett vezetni a mai nap porát. Puha ajkai finoman kényeztették az enyémeket, nekem pedig nem is volt másra szükségem. Lassan elváltunk egymástól és mellkasára hajtottam a fejem.
-Nem fürdünk meg? Álmos vagyok. - cirógatta a hátam.
-De. - válaszoltam és lemásztam róla, majd bementünk a fürdőbe. A kádat teleengedtük forró vízzel, közben levettük piszkos ruháinkat és elmerültünk a habokban. Hátammal a mellkasának dőltem, ő pedig hasamnál összekulcsolta ujjait, míg fejét a vállamon pihentette.
-Arra gondoltam, hogy holnap tarthatnánk egy lakásavató bulit. - törte meg a csendet.
-Persze. Ma mindent szépen a helyére pakoltunk, holnap meg romboltassuk szét a házat, mi?
-Kérlek! Már megígértem a srácoknak. - nyomott apró puszikat a vállamra.
-Ezzel nem veszel le a lábamról. - mosolyodtam el.
-Igazán? Csak várd ki a végét! - kuncogott sejtelmesen, majd hosszú, nedves csókokkal kínozta a nyakam, utána pedig finoman szívni kezdte a gyenge bőrfelületet, amibe beleremegett az egész testem.
-Na, elég legyen! - húzódtam el tőle.
-Most mi van? - nézett rám értetlenül.
-Ez nem fair! Kihasználod a gyengeségem! - vágtam be a műdurcát.
-Tehetek én róla, hogy nem tudsz nekem ellenállni? - nevetett öntelten.
-Fúú, te! Én ma még kinyírlak!
-Nem tennél te olyat! És te is jól tudod, hogy igazam van. - húzott vissza magához.
-Utállak! - mondtam morcosan, majd egy csókot nyomtam a szájára és kiszálltam a vízből. Magam köré tekertem egy törölközőt és mire megfordultam, már ő is kint volt.
-Kíváncsi vagyok milyen, amikor szeretsz. - vigyorgott tovább és szorosan megölelt.
-Mikorra jönnek? - néztem rá, mire diadalittasan elmosolyodott.
-Hatra.
-Legyen, de előre szólok, hogy te takarítasz! - emeltem fel a mutató ujjamat, mire ujjait csuklóm köré kulcsolta, majd apró csókokat hagyott bőrömön.
-Szeretlek, Kicsim. - meleg tenyerét az arcomra simította, én pedig úgy bújtam bele, mint egy kiscica.
-Én is szeretlek. - néztem csillogó szemeibe. Minden egyes pillantásával megbabonáz és teljesen a hatalma alá kerít. Mire magamhoz tértem, már a hálószobában voltunk. A törölközőt fehérnemű váltotta fel és kicsempésztem a szekrényéből a kedvenc pólóját és felvettem. Imádom az illatát, bár a gazdáját még jobban.
-Életem, a lopás nem szép dolog és nem mellesleg büntetendő! - nézett végig rajtam.
-De csak ha rajtakapnak! - nyújtottam ki a nyelvem, majd bebújtunk a meleget nyújtó takaró alá. Mellkasára hajtottam a fejem és egyikünknek sem volt szüksége esti mesére ahhoz, hogy elaludjunk.
    Fogalmam sincs hány óra volt, mikor felébredtem, de a napsugarak már bántóan törtek utat a hófehér selyemfüggöny szálai között. Na igen, így jársz, ha nem húzod le a redőnyt! Hunyorogva felültem az ágyon és alvó barátomon keresztül az éjjeliszekrényen heverő telefonomért nyúltam és kikerekedett szemekkel láttam, hogy már délután egy óra is elmúlt. Jól elaludtunk. Visszaraktam a mobilt, majd próbáltam visszamászni a helyemre, de drága Sziki, akiről eddig azt hittem, hogy még mélyen alszik, volt olyan kedves és megbökött, így akaratlanul is ráestem, mire hangosan felnyögött.
-Finomabban nem ment volna? - nyöszörgött alattam.
-Te csináltad magadnak! - másztam volna le róla, de maga alá fordított.
-Hogy aludtál? - nézett a szemembe.
-Ha mellettem vagy, csak jól tudok. - mosolyodtam el, mire közelebb hajolt hozzám és puhán megcsókolt.
-Hallod ezt? - kérdezte, mire csak idiótán pislogtam rá.
-Mit?
-Na ez az! Csend van. Sehol a kiabálások, az ordító tv és a csörömpölés a konyhában. Olyan békés minden. Csak te és én vagyunk és nem kell azon aggódni, hogy mikor ront ránk valaki. - mondta végig a tekintetem fürkészve.
-Azért valljuk be, jó volt a srácokkal is. Mindig történt valami, de igazad van. Ez a hely csak a miénk és azt csinálunk, amit szeretnénk. - simogattam meg arcát.
-Tudod, hogy én most mit szeretnék? - ült ki kaján vigyor az arcára.
-El tudom képzelni, de le kéne menni vásárolni. Nincs itthon semmi pia és gondolom nem ásványvizet szeretnétek inni.
-Az még ráér. - simított végig oldalamon.
-Nem igazán, mert lassan két óra. - közöltem vele az időt.
-Mennyi? - kérdezett vissza.
-Jól hallottad, úgyhogy felkelni! - parancsoltam rá, mire morogva lemászott rólam és felöltözött. Én is így tettem, majd kimentünk a konyhába.
-Lemész vásárolni? - öleltem át a derekát.
-Igen, de addig csinálj valami kaját, mert éhen halok! - itta meg a kávéját, majd sietősen magára vette a cipőjét és elment. Addig szétnéztem a hűtőben és nem jutott jobb eszembe, mint rántotta. Gyorsan megvan és laktató is, úgyhogy egy tálba felvertem a tojásokat és egy pici hagymával feltettem a tűzhelyre. Alig negyed óra alatt el is készült, közben pedig zajt hallottam az ajtó felől és Sziki libbent be a konyhába 3 nagy szatyorral a kezében.
-Micsoda Isteni illatok. - lépett mögém és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ülj le és egyél. Addig kipakolok. - nyomtam kezébe a tányért, majd kiürítettem a szatyrokat és kipakoltam az italokat és a rágcsálnivalókat.
-Kicsim, ez életmentő volt. - indult meg üres tányérjával a mosogató felé, közben pedig egy csókot lopott tőlem. Elmosogattam, majd előkészültünk a bulira, ezután pedig levágódtunk a kanapéra. Bekapcsoltuk a tv-t és csak összebújva lustálkodtunk. Megnéztünk valami hülye filmet, aminek semmi értelme nem volt, bár néha jobban el voltunk foglalva egymással, mint a tv-vel. Aztán fél 5 körül elmentünk fürödni, majd felöltöztünk. Egy fekete miniruha került rám, a hajamat kivasaltam és némi sminkkel javítottam a kinézetemen.
-De dögös vagy! - csókolt nyakamba. - És csak az enyém. - suttogta ajkaimba és szenvedélyesen megcsókolt, amit azonban a csengő félbeszakított.
-Tökéletesen tudnak időzíteni! - nyomtam még egy puszit a szájára, majd mentünk ajtót nyitni. Azt hittem, csak a srácok jönnek a barátnőikkel, ehelyett azonban vagy 15 ismeretlen ember állt még az ajtóban rajtuk kívül. Sziki bemutatott nekik, én viszont inkább a jól megszokott társaságunkkal beszélgettem. Bekapcsoltuk a zenét, mindenki poharába alkohol került és belecsaptunk az éjszakába. Jó volt látni, hogy Sziki milyen felszabadultan beszélget és ökörködik a barátaival, talán kicsit többet ivott a kelleténél, de ezt a lakásban tartózkodó összes személyről el lehetett mondani. Bence és Ya Ou beszélgettek, Olivér birtokba vette a nappalit és a seggét rázta, a többiek pedig körbe rajongták, ami még jobban növelte az egóját. Én Bellával és Barbival beszélgettem, meg néha persze táncoltunk is.
-Csak mondom, hogy Sziki folyamatosan a segged bámulja! - nézett rám Bella.
-Neki meg van engedve. - vigyorogtam.
-Nézzétek már Tamit! - mutatott Barbi a lányra. - Nem értem hogy van képe más pasinak rázni magát, miközben Bence itt áll tőle két méterre. - mondta.
-Nagyon megváltozott mostanában. - szóltam én is.
-Na, én megnézem Patocskát mit művel. - kereste Bella tekintetével a szőkeséget és elment.
-Én meg kimegyek egy kicsit a levegőre. - mondtam Barbinak, majd kisétáltam az erkélyre. Kicsit hideg volt, de jól esett egy kis nyugalom. A bent lévők többsége már eléggé illuminált állapotban volt, mondjuk már éjfél is elmúlt. Kicsivel később nyílt az erkélyajtó, de nem fordultam meg, mivel biztos voltam abban,hogy Sziki jött ki rajta. A léptei, az illata, a közelsége és erős karjai, amik derekam köré fonódtak. Minden egyes mozdulatát ismerem és akár ezer közül is felismerném.
-Hiányzol bentről. - csókolt a nyakamba.
-Csak kijöttem levegőzni. - mondtam és szembe fordultam vele.
Ajkai felfelé görbültek, szemei csillogva fürkészték az arcom és még kissé részegen is ellenállhatatlan volt.
-Mi lenne, ha mi ketten most szépen itt hagynánk a bandát és bemennénk a hálóba? - suttogta ördögi hangon.
-Hagyjuk itt a népet? - néztem rá nagy szemekkel.
-Miért ne? Jól elvannak, nekem pedig nagyon kellesz. - csúsztatta kezeit a fenekemre és belemarkolt.
-Sajnálom, Édesem, de holnapig várnod kell.
-Ne csináld ezt velem! Nem bírom ki holnapig. - nézett rám könyörgően és hosszú csókokkal próbált megpuhítani. Egy pillanatra elszakadt tőlem, majd leült a mögötte lévő napozószékre és az ölébe húzott. Karjait szorosan körém fonta és még ha akartam volna, se tudtam volna szabadulni, de eszem ágában nem volt ilyesmit elkövetni. Nyelve őrült táncba hívta az enyémet, keze pedig hol combomat, hol fenekemet térképezte fel. Eddig fáztam, de vágytól fűtött teste az enyémet is felmelegítette és jóleső bizsergés kerített a hatalmába. Ujjaim haját kócolták, néha pedig kénytelenek voltunk pár másodpercre elszakadni egymástól, hogy újabb adag levegőt juttassunk a tüdőnkbe. Szemeit vágyakozva váltogatta ajkaim és szemem között, majd ismét hevesen egymásnak estünk. Kockás ingét kihúztam a nadrágjából és hűvös ujjaimat a textil anyag alá vezettem és végighúztam meztelen hasán, mire belenyögött csókunkba. Magamhoz tértem és rájöttem, hogy ezt nem pont az erkélyen kellene csinálni, úgyhogy lemásztam róla és megigazítottam magamon a ruhát.
-Nem szökünk, Szépségem. - kapott a kezem után és megpróbált visszarántani, de nem hagytam magam.
-Mondtam, hogy ma nincs rosszalkodás! - néztem morcos arcára.
-Gonosz boszorka vagy! - szólt mérgesen, mire nagy szemekkel pislogtam.
-Mit mondtál? - kérdeztem vissza.
-Jól hallottad. Gonosz boszorka! Itt állsz előttem egy tök szexi ruhában és ha ez mind nem lenne elég, hagyod, hogy teljesen megbolonduljak tőled, aztán pedig közlöd, hogy nem kaplak meg! - állt fel a székből.
-Úgy őszintén, te mennyit ittál? - kérdeztem kuncogva.
-Nem eleget. - állt meg pontosan előttem. - Boszorka! - suttogta, miközben végig a szemembe nézett.
-Igen? Boszorka? Na, akkor édesem, holnaptól megtudod, hogy milyen a kanapén aludni! - fenyegettem.
-Ezt nem teheted! Én vagyok a férfi a háznál! - húzta ki magát büszkén.
-És ez engem hol érdekel?
-Ki se bírnád, hogy ne bújj hozzám! - mondta egoistán. Igaz, ez így van, de ezt neki nem kell tudnia.
-Hát, majd meglátjuk. - feleltem titokzatosan. - Szerintem jobb lenne, ha lefeküdnél.
-Nélküled nem megyek! - ellenkezett.
-Ó, dehogy nem! Na nyomás! - csúsztattam kezem a derekára és segítettem neki bemenni. A házban lévők továbbra is önfeledten buliztak, néhányan egymásba gabalyodva. Szikit a hálóba kísértem, ahol becsuktam az ajtót és leültettem az ágyra. Levettem a cipőjét, majd az ingét és a nadrágjából is kihámoztam.
-Hmmm, ez tetszik. - húzott az ölébe. - Most te jössz! - nyomott egy puszit a számra.
-Nem megmondtam, hogy bírjál magaddal? - ellöktem az ágyon és betakartam.
-Nem bújsz ide mellém? - nézett rám aranyosan.
-Majd, ha elmentek. - simogattam meg arcát.
-Kicsim?
-Hm?
-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a kanapén kell aludnom? - kérdezte álmosan.
-Majd még meglátjuk. - mosolyodtam el.
-És ha jól viselkedem?
-Akkor talán maradhatsz. De most tessék aludni! - parancsoltam rá és egy puszit nyomtam a homlokára. Lehunyta a szemét, én pedig megvártam míg elalszik. Annyira megnyugtató volt figyelni milyen békésen szuszog. Olyan védtelennek tűnt, mint egy kisgyerek. Mosolyogva húztam feljebb rajta a takarót, majd csendben kimentem a szobából. A társaság már fogyatkozott, de még így is voltak bőven. Hatalmas volt a kupleráj és valaki kiöntött valamit a padlóra, úgyhogy a fürdőbe mentem felmosóért, nehogy valaki elvágódjon a tócsán. Amint azonban beléptem a helyiségbe, egy nagyon megdöbbentő dolgot láttam.  Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a látványtól. Tami Sziki egyik haverjával smárolt igen hevesen. Hányni tudtam volna tőlük.
-Itt meg mi folyik? - szóltam erélyesen, mire szétváltak és mindketten felém kapták a tekintetüket. - Ez most komoly, Tami? És hol van Bence? - néztem a szétzilált lányra.
-Itt vagyok. - hallatszott mögülem az említett fiú hangja, mire felé fordultam, de szegénynek még a szava is elakadt a két személy láttán.