60. rész

Halihó! Megjöttem a folytatással, igaz megint egy kicsit későn, de nézzétek el, kérlek. Nagyon örültem neki, hogy az előző ennyire elnyerte a tetszéseteket és remélem, hogy most sem fogtok csalódni. A rész enyhén szólva 18+-os, úgyhogy csak saját felelősségre olvassa mindenki!!! Nem is húznám a drága időtöket, jó olvasást és várom a véleményeket. :))


Sziki szemszöge:

Reggel az én szemem pattant ki legelőször, a lányok még édesen aludtak mellettem. Lexi Renit ölelte, én pedig őt. Finoman végigsimítottam oldalán és egy apró puszit nyomtam arcára, mire nyöszörögve felém fordult és unokahúgom is felébredt.
-Jó reggelt, hercegnőim. - néztem rájuk mosolyogva.
-Éhes vagyok. - szólalt fel Reni és alig hogy kinyílt a szeme, már ki is ment a szobából. Lexi felém fordult, majd először hozzám bújt, azután pedig apró puszikat hagyott arcomon, amin szélesen elmosolyodtam és fölé hajoltam. Álmos szemeibe néztem és gyengéden megcsókoltam. Csak egy csóknak indult, de ő viszont úgy vettem észre, hogy többet akart. Nem volt kifogásom ellene, ezért odaadóan kényeztettem puha ajkait, ő pedig szorosan húzott közelebb magához. Lassan elváltunk egymástól, én pedig visszafeküdtem mellé.
-Lassan fel kéne kelni, mert hosszú az út hazafelé. - néztem rá.
-Jól van.  - sóhajtott, majd felkelt. Én is így tettem, aztán felöltöztünk és összepakoltuk a cuccainkat. Miután végeztünk, lementünk reggelizni. Kis ideig még beszélgettünk, aztán jött a búcsúzkodás.
-Jó legyél kis manó és táncolj sokat! - ölelte meg Lexi Renit.
-Mikor jössz el megint? - kérdezte szomorúan.
-Nem tudom.
-Mi lenne, ha majd valamikor nálunk aludnál? - kérdeztem.
-Úúúú, ez szuper!
-Akkor megbeszéljük anyával és jöhetsz. - nyomtam egy puszit puha arcára. Anyáéktól is elköszöntünk, majd bepakoltunk a kocsiba és elindultunk. Hosszú út várt ránk, legalább két óra. Nem szeretek sokat vezetni, de egyszer kibírom. Csendesek voltunk eleinte, csak az utat kémleltük mindketten. Elég kihalt volt minden, bár a rövidebb utat választottuk, amin nem sokan közlekedtek. A vezetésre koncentráltam, mikor Lexi apró ujjait éreztem a lábamon rosszalkodni. Felé fordultam egy pillanatra, mire széles mosoly ült ki arcára. Tekintetem ezután a műszerfalra vándorolt és meglepődve vettem észre, hogy már csak néhány száz méterre elegendő üzemanyagunk maradt.
-Kicsim, ne ijedj meg, de mindjárt kifogy a benzin! - néztem rá a visszapillantóból.
-Na, ne! Ugye most csak viccelsz?
-Sajnos nem. Még annyi van, hogy be tudjak állni ide az erdő szélre, hogy ne a főúton dekkoljunk. - mondtam és félre is álltam. Épp sikerült beállnom, mikor le is állt a motor.
-Ennyi volt. - sóhajtottam.
-Hát ez király! És most mi lesz? - kérdezte mérgesen.
-Felhívom a srácokat. - vettem ki a mobilom és próbáltam őket elérni. Először Benny-t hívtam, majd Ya Ou-t és Olivért is, de egyikük sem vette fel.
-Ezt nem hiszem el!  Hogy lehettél ilyen felelőtlen, hogy nem tankoltál? - vont kérdőre dühösen.
-Nem vagyok felelőtlen, csak kiment a fejemből! Mindent én sem tarthatok észben!
-Jó, sajnálom. Nem akartalak lekiabálni. Ne haragudj! - nézett rám bűnbánóan.
-Nem haragszom, Kicsim.
-Most mit csináljunk? - kérdezte.
-Fogalmam sincs. Egyelőre várjunk, aztán később újra megpróbálom elérni őket. - mondtam.
-Jól van. - sóhajtott egy nagyot és csendben ültünk és bámultunk ki az ablakon. Még az úton sem ment senki, hogy legalább segítséget kérjünk. Fél órányi idegőrlő csend után Lexi kikapcsolta a biztonsági övét, majd az ölembe mászott.
-Na mi van? - néztem csillogó szemeibe.
-Unatkozom. - szólt aranyosan, majd egy puszit nyomott az arcomra és hozzám bújt.
-Szeretethiányod van? - kérdeztem mosolyogva.
-Igen. - válaszolt halkan.
-Gyere, majd én megszeretgetlek. - húztam szorosan magamhoz és erősen a karjaimba zártam. Nyakamba fúrta a fejét, ujjait pedig nyakam körül kulcsolta össze. Hosszú percekig öleltük egymást szótlanul, majd elengedett és egy picit eltávolodott tőlem, de csak épp annyira, hogy a szemembe nézzen. Teljesen elvesztem igéző tekintetében, majd azt vettem észre, hogy ajkai az enyémekre tapadnak és egy finom csókot hagyott a számon, majd még egyet és még egyet.
-Rosszalkodni szeretnél? - néztem szépséges arcára. Nem válaszolt, csak vigyorgott, majd mindkét kezével végigsimított egész felsőtestemen, amibe beleborzongtam. Gondolom észrevette, hogy milyen reakciót váltott ki belőlem cselekedete, mert többször megismételte a jóleső mozdulatot.
-Nem bírsz magaddal, igaz? - kérdeztem, mire kaján mosollyal megrázta a fejét. - Hát jó. - fogtam kezeim közé arcát és mohón rátapadtam ajkaira. Készségesen viszonozta heves csókjaimat, ami egyre jobban beindított. Nyelvünk forrón kényeztette egymást, miközben felsőtestünk szorosan egymáshoz simult. Ujjai hajamat túrták, én pedig combját és fenekét simogattam. A levegőhiány elszakított minket egymástól, ezután pedig ajkaival áttért a nyakamra és tüzes csókokat hagyott a csupasz bőrfelületen, ami apró nyögéseket váltott ki belőlem. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy a kezében van az irányítás, és mit ne mondjak, nekem is jólesett a kényeztetés.Hagytam, hogy tegye, amit szeretne és élt is a helyzettel rendesen. Ujjait pólóm alá vezette és finoman végighúzta mellkasomon, majd hasamon is és felhúzta a rajtam lévő textil anyagot. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy levegye rólam, ezután pedig meztelen felsőtestemet lepte el apró puszikkal, amit egyre nehezebben tűrtem. 
-Életem, ha így folytatod, te is tudod, hogy mi lesz a vége! - nyögtem ki nehézkesen a mondatot.
-Szeretlek. - ennyit mondott válaszul és folytatta. Ezt az egy szót annak tudtam be, hogy ő is szeretné a dolgot, úgyhogy gátlások nélkül estem neki barátnőmnek. Most én hintettem apró csókokat a nyakára, majd finoman szívni kezdtem puha és illatos bőrét, amit halk nyögésekkel értékelt. Megkerestem felsőjének sarkát és egy határozott mozdulattal távolítottam el róla a ruhadarabot. Csupasz derekára csúsztattam a kezem és a lehető legközelebb húztam magamhoz. Meztelen testünk összeért és egyre forróbb lett. Nyakától egészen mellkasáig nedves csókokat leheltem bőrére, amitől tiszta libabőr lett. Szemünk ismét farkasszemet nézett, ajkaink pedig telhetetlenül kívánták egymást, végül perzselő csókokban forrtak össze. Eddig mellkasomon pihenő kezei egyre lejjebb csúsztak, majd nadrágomat kezdték kigombolni. Hamar sikerült neki a feladat, de mivel szűk volt a hely a kocsiban, nehéz lett volna levenni. Nem zavartatta magát, a ruhadarabon keresztül kezdett simogatni, mire felnyögtem. 
-Mássz át hátra! - néztem rá, mire engedelmesen leszállt rólam és átmászott a hátsó ülésre. Én is követtem a

példáját, így már kényelmesebben elfértünk. Ismét az ölembe helyezkedett és ott folytattuk, ahol az imént abbahagytuk. Hátára vándorolt a kezem és egy laza mozdulattal kapcsoltam ki melltartóját, majd levettem róla. Ezután lefektettem és fölé hajoltam, ajkait pedig telhetetlenül kezdtem falni, miközben testét simogattam.  Ujjai ismét nadrágomnál rosszalkodtak és lassan egyre lentebb éreztem magamon a barna anyagot, majd teljesen lekerült rólam. Én is hasonlóképpen cselekedtem fekete cicanadrágjával, ami mindig tökéletesen kiemeli formás alakját. Minden egyes csóktól, ami elcsattant közöttünk egyre jobban vágytam rá. Végül fehérneműje utolsó részétől is megszabadítottam és ő is lehámozta rólam az utolsó ruhadarabot. Végignéztem csodálatos testén, utána pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Nyakamnál magához húzott, így ránehezedtem, majd testünk eggyé olvadt egymással és a gyönyör pillanataival.......
   Kimerülten és zihálva pihentünk egymást ölelve. Haja kócosan omlott a mellkasomra, pici keze pedig hasamon pihent. Hosszú percekig feküdtünk szótlanul, miközben a légzésünk helyreállt.
-Kicsim, ugye nem alszol? - simogattam arcát.
-Még nem.
-Öltözzünk fel és találjunk ki valamit, mert nem szeretnék a kocsiban éjszakázni!
-Jó. - szólt halkan, majd feltápászkodtunk és összeszedtük a ruháinkat a kocsi zugaiból. Felöltöztünk, én pedig kiszálltam és szétnéztem, hátha erre téved valaki és megszán minket. Szerencsére nem kellett sokat várnom, ugyanis 10 perc elteltével egy fehér kisbusz közeledett. Intettem neki és megállt, majd megkérdeztem a sofőrt, hátha ki tudna minket segíteni. Nagy mázlinkra egy nagyon rendes embert fogtunk ki, akinél volt tartalék üzemanyag. Megköszöntem és kifizettem, majd a kocsiba töltöttem és visszaültem Lexi mellé.
-Na? - nézett rám kérdőn.
-Indulhatunk.
-Végre!
-Kösd be magad és már itt sem vagyunk! - mondtam, majd beindítottam az autót és folytattuk tovább az utat. Egy bő óra alatt sikerült visszatalálnunk Pestre és fáradtan mentünk be a lakásba, ami üres volt.
-Akkor ezért nem vették fel a telefont. - dobtam le a táskát, majd levettük a cipőnket. Lexi lekuporodott a kanapéra és bekapcsolta a tv-t. Mellé telepedtem és magamhoz húztam.
-Azért valljuk be, kalandos kis utazás volt ez. - néztem rá.
-Hát én cseppet sem nevezném kalandosnak.
-Na, azért, ami a kocsiban történt, nem történik meg minden nap!
-Igaz, de inkább maradjunk az ágynál. - mondta, mire felkuncogtam. Lefeküdtünk, én pedig szorosan magamhoz öleltem, nehogy leguruljon a kanapéról. A tv szólt, de mit sem törődve vele hozzám bújt és pár perc múlva pedig már aludt is. Nekem sem hiányzott sok az alváshoz, hamar elragadott az álomvilág.


Bence szemszöge:

Nagyon jól jött ez az egy hét vakáció. Szeretjük a munkánkat, de azért már kijárt egy kis szünet. Igyekeztünk pihenni és kirándulni az országban, ami nagyon jó kis élmény volt, viszont hétfőtől minden visszaáll a régi kerékvágásba. Örülök is neki, meg nem is. Hiányoznak már a koncertek, a Wayerek és a próbák, de azért hiányozni fog ez az egy hét, amit a szerelmemmel és a barátaimmal tölthettem. Mivel Szikiék elhúztak itthonról, mi sem akartunk a lakásban ücsörögni, ezért a lányokkal és a srácokkal elmentünk moziba. A lányok szinte könyörögtek, hogy a Csillagainkban a hiba című filmet nézzük meg, így hát megadtuk magunkat és megvettük a jegyeket. Egész jó kis film volt, pedig a csajokat ismerve, azt hittem, hogy ez is csak egy tömegtucat a sok közül, de kellemeset csalódtam. Mozi után beültünk kajálni, majd hazaindultunk. Út közben sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és bohóckodtunk. Természetesen rajtam kívül senki nem vitt magával lakáskulcsot. Nem is tudom, mi lenne velük nélkülem! Ahogy felértünk, elővettem a bejutáshoz szükséges kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Én mentem elöl és zajt hallottam a nappaliból, majd megláttam Lexit és Szikit, akik egymást ölelve aludtak a kanapén.
-Psszt! - csitítottam a mögöttem lévőket.
-Mi az? - kérdezték halkabban.
-Alszanak. - mutattam a kanapén fekvő párra.
-De édesek. - figyelte őket mosolyogva Bella.
-Biztos jó napjuk lehetett, ha így kidőltek. - kuncogott Olivér. Barbi kivette a fotelből az egyik plédet és rájuk terítette.
-Rossz lesz, ha elmennek. - szólt Ya Ou, mire mindnyájan rá néztünk.
-Mi az, hogy elmennek? - kérdezte tátott szájjal Oli.
-Sziki múltkor azt mondta, hogy el akar költözni Lexivel, csak ő még gondolkodik. Bár rájuk nézve, szerintem hamarosan el fognak menni. - mondta.
-Ne már! Miért nem jó nekik itt?
-Az várható volt, hogy előbb-utóbb elköltöznek. - szóltam én is.
-De miért ilyen hamar? - folytatta Olivér.
-Nézz már rájuk! Én még nem láttam két embert, akik ennyire szeretik egymást. Sok rossz dolog történt már velük, szóval igazán megérdemlik, hogy boldogok legyenek! - közöltem a véleményemet.
-Benny-nek igaza van. - szólt Bella is.
-Hagyjuk őket, hagy pihenjenek! - mondtam és Tamival bementünk a szobámba. Igazából nagyon irigylem a szerelmüket. Persze mi is jól megvagyunk, de az ő kapcsolatuk annyira más. Nem tudnak egymás nélkül meglenni, ugyanakkor még ennyi idő elteltével is meg van bennük a kölcsönös tisztelet egymás iránt, ami csak nagyon kevés kapcsolatban található meg.