62. rész

Sziasztok. Meghoztam az újabb részt. Először is szeretném megköszönni, hogy még mindig velem tartotok, lassan tíz hónapja. Ez a fejezet is 18+-os lesz, egy időre az utolsó ilyen rész, mert a végén láthatjátok, hogy egy kicsit majd más irányba kanyarodik a történet, de erről nem szeretnék semmit elárulni. Jó olvasást, remélem tetszeni fog és várom a véleményeket. :))



Bence szemszöge:

Elég jól indult a buli, de egyre többet és többet ittunk mindannyian és Tamit sem találtam sehol sem. Kezdtem kicsit rosszul érezni magam, így meg akartam előzni a bajt és a fürdőbe mentem, de nem kellett volna. Ahogy beléptem, nem hittem a szememnek. A barátnőm egy idegen pasi karjaiban volt, a ruhája felcsúszva, a sminkje elkenődve, nekem pedig a tüdőmben rekedt a levegő. Lexi dühösen kiabált velük, de én csak álltam tétován.
-Bence, jól vagy? - integetett Alexa az orrom előtt.
-Igen. - bólintottam és közelebb léptem hozzájuk. Szánakozva végignéztem rajtuk, a gyomrom pedig ismét felfordult, bár most nem az alkoholtól, hanem a szemem elé táruló látványtól.
-Undorítóak vagytok! - néztem rájuk megvetően, majd feldúltan elhagytam a helyiséget. Felkaptam a dzsekimet és dühösen téptem fel az ajtót.
-Benny, várj! - hallottam Lexi hangját már a lift előtt. - Hova akarsz menni? - állt meg velem szemben.
-Mindegy, csak el innen!
-Gyere vissza! Tudom, hogy dühös vagy, de maradj itt és megbeszéljük a dolgokat.
-De nincs ezen mit megbeszélni! Megcsalt, érted? - keltem ki magamból.
-De az nem megoldás, ha most elmész és még jobban leiszod magad! Hazaküldöm a népet, aztán lefekszel a vendégszobában, jó? - simított végig a karomon.
-Van más választásom?
-Nincs! - vágta rá rögtön, majd visszamentünk. - Várj meg itt! Véget vetek a banzájnak és jövök. - kísért be a vendégszobába, majd elviharzott. Hallottam, hogy lekapcsolja a zenét és terelgeti ki az embereket, de csak a kusza gondolatok cikáztak a fejemben. Mégis hogy jutottunk idáig? Hiszen olyan jól megvoltunk. Vagy csak én képzeltem azt? Nem tudom, de ez a lány alig tíz perce törte össze a szívemet. Arcátlanul megcsalt és ezt még most sem tudom felfogni. Elmondhatatlanul szerelmes voltam belé és mindent megadtam neki, amit csak tudtam, de úgy tűnik, ez kevésnek bizonyult.
-Minden rendben lesz. - ült le Lexi mellém. Észre sem vettem, hogy bejött.
-Mit rontottam el? - néztem rá keserűen, mire magához ölelt. Jól esett, hogy vigasztalt, szükségem volt egy barátra.
-Nem a te hibád, érted? Minden lány ölni tudna, ha egy ilyen csodálatos srác lenne mellette, mint amilyen te vagy! Ha Tami ezt nem becsülte meg, akkor meg sem érdemelt! Nem szabad elhagynod magad, mert nem te vagy a hibás! - nézett komolyan a szemembe.
-Köszönöm.
-Ne köszönd! Ez a dolga a barátoknak. Most pedig szépen lefekszel és kialszod magad! Reggel majd tiszta fejjel átgondolsz mindent. - mondta, majd lefeküdtem, ő pedig betakart, jó éjt kívánt és kiment. Megpróbálkoztam az alvással, de csak szenvedtem és igen nehezen merültem álomba.

Sziki szemszöge:

Hiába dugott ágyba Lexi, nélküle nem bírtam elaludni. Csakis akkor vagyok nyugodt, ha érzem az illatát és testének melegét. Váratlanul a kinti ricsaj elhallgatott, majd fél órával később végre nyílt az ajtó és csendben bejött a szobába, én pedig felkapcsoltam a villanyt, hogy lássam.
-Hé, te nem alszol? - nézett rám kérdőn.
-Tudod, hogy nélküled nem tudok. - ásítottam és végignéztem, ahogy lehámozza tökéletes testéről a mini ruhát és a pólóm váltotta fel a helyét. Bemászott mellém az ágyba és végre szorosan a karomba zárhattam. Először egy hosszú csókot hagytam ajkain, majd nyakát puszilgattam, de pechemre eltolt magától.
-Mondtam, hogy várnod kell holnapig!
-De miért? Már nincs itt senki!
-Tévedsz, mert Bence itt alszik a szomszéd szobában.
-Hogy-hogy? Így kiütötte magát? - kérdeztem.
-Nem. Csak kicsit összetört.
-Mi történt?
-A fürdőben rajtakaptuk Tamarát, amint épp az egyik haverod szájában kutakodik. - mondta, mire teljesen elképedtem.
-Az durva!
-Igen az. De most már aludjunk.
-És ha halkan csináljuk? - súgtam a fülébe, mire elmosolyodott.
-Befejezed, vagy alszol a kanapén? - fenyegetett.
-Na jó. De csak akkor, ha holnap kárpótolsz.
-Miután kitakarítottál, a tiéd vagyok.
-Miért nekem kell takarítani? - kérdeztem.
-Mert, ha elfelejtetted volna, ez volt a buli feltétele.
-Jól van. De utána nem szabadulsz tőlem! - pusziltam homlokon.
-Aludhatok már végre? - nézett rám álmosan.
-Persze, Kicsim. - húztam magamhoz és a villany lekapcsolása után hamar elaludtunk.
    Reggel egyedül ébredtem, amit kimondottan nem szeretek. Nyújtóztam egyet, majd kivergődtem az ágyból és Lexi keresésére indultam, aki a konyhában sertepertélt.
-Jó reggelt, szerelmem. - lépett elém mosolyogva és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
-Mit csinálsz itt? Tudod, hogy utálok nélküled ébredni. - öleltem magamhoz nyűgösen.
-Ne morogj már! Csináltam reggelit. - mondta, mire magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Reggelt! - botorkált elő Bence.
-Hogy érzed magad? - kérdezte Lexi, miközben egy bögre gőzölgő kávét nyomott a kezébe.
-Pocsékul. Minden széthullott körülöttem. - könyökölt a pultra és tenyerébe temette az arcát.
-Ez nem igaz! Mi mindig itt leszünk neked. - szólaltam meg én is.
-Tudom és nagyon sokat jelent, de attól még ugyanaz a helyzet. Tami megcsalt. Nincs ezen mit szépíteni. Nem voltam neki elég jó. Ez van! - motyogta.
-Befejezted végre ezt az önmarcangolást? Az Isten szerelmére, Vavra Bence! Ez nem te vagy! Hagyod, hogy egy csaj a padlóra küldjön, aki mellesleg meg sem érdemelt? Térj már végre magadhoz! - csattant fel Lexi és kőkeményen leteremtette.
-Igaza van. Össze kell szedned magad! - értettem egyet.
-Tudom, de olyan nehéz.
-Igen az, de ennél már csak jobb lehet.
-Köszönöm, hogy támogattok, de most inkább hazamegyek.
-Elvigyelek? - kérdeztem.
-Nem kell. Jót tesz egy kis séta. - indult az ajtó felé és felvette a kabátját.
-Vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget! - nézett rá Lexi komolyan, majd megölelte.
-Ha bármi van, hívj! - öleltem meg én is, majd elment.
-Szegény nagyon ki van. - ült le barátnőm a kanapéra.
-Igen, de ismerem és összeszedi magát. - ültem mellé és átkaroltam.
-Valamit kéne kezdenünk magunkkal. - bújt hozzám.
-Mi lenne, ha visszamennénk a hálóba? - néztem rá vigyorogva.
-Miután kitakarítottál. semmi akadálya. - vágott vissza.
-Utána is lehet takarítani.
-Micsoda szerencse, hogy te előtte fogsz. - mosolygott öntelten, majd felkelt mellőlem. Egy sóhaj után követtem a konyhába, ahol egy cetlit nyomott a kezembe.
-Ez mi?
-Ha elmész bevásárolni, megúszod a takarítást.
-Nem kell kétszer mondani! - tettem zsebre a papírt és felvettem a cipőm, majd rohantam is a boltba. Utálok takarítani, úgyhogy inkább felvásárolom a fél várost, ha kell. Nem volt hosszú a lista, így hamar összekapkodtam a szükséges dolgokat, fizettem és már siettem is haza.
-Kicsim, megjöttem! - léptem be az ajtón két nagy szatyorral a  kezemben.
-Hallom. - szólt a konyhából. Beljebb mentem és minden csillogott a tisztaságtól. Bezzeg ha nekem kellett volna megcsinálni, még holnap is a kupiban ülnénk.
-Gyors voltál. - pakoltam le az asztalra.
-Te is. - lépett elém mosolyogva, mire derekánál fogva a lehető legközelebb húztam magamhoz.
-Most, hogy mindennel készen vagyunk, jöhet a szórakozás. - leheltem apró csókokat a nyakára.
-Szórakozás, mi? Látom te már nagyon szórakozott vagy. - kuncogott, miközben ujjait végighúzta a férfiasságomon, mire felnyögtem.
-Ne játssz a tűzzel! - figyelmeztettem, mire csak még jobban fülig ért a szája.
-Nem a tűzzel játszom, csak a nadrágoddal. - suttogta ajkaimba, miközben megismételte az előbbi cselekedetét.
-Asszony! Ha nem bírsz magaddal, itt a konyha közepén foglak megdugni! - markoltam a fenekébe.
-Mi az, hogy asszony? - nézett rám nagy szemekkel.
-Jól hallottad!
-Tegnap este még boszorka voltam.
-Az nem változott. - nevettem.
-Ahogy az sem, hogy nyugodtan alhatsz a kanapén! - szólt vissza. Imádok csipkelődni vele.
-Befogod végre azt a tökéletes szádat?
-És ha nem?
-Akkor én fogom be! - tapasztottam kezem a szájára, de persze hogy nem hagyta annyiban, ugyanis megharapott. - Hééé!!!
-Csak nem fájt? - nevetett rajtam.
-Most véged van! - néztem rá rosszallóan, mire kiszabadult az ölelésemből és egy szempillantás alatt elviharzott. Nem haboztam utána menni és tudtam, hogy a hálóba menekült. Ki akartam nyitni az ajtót, de belülről nem hagyta. Nem volt nehéz bejutni, mivel sokkal erősebb vagyok nála. Már csak a sikítását hallottam és ahogy beléptem az ajtón, az ágyon szaladgált.
-Tudod te hova kell menekülni. - néztem rá, miközben egyre jobban közeledtem felé.
-Ne gyere közelebb!
-Érzed a veszted, mi? - léptem elé és finoman  a falhoz szorítottam, hogy ne tudjon megszökni.
-Ugye nem bántasz? - nézett rám megszeppenten.
-Bántottalak én valaha is? - fogtam kezeim közé arcát, mire megcsóválta a fejét.
-Szeretlek. - nézett a szemembe, mire elmosolyodtam.
-Mindennél jobban, Kicsim. - mondtam, majd gyengéden megcsókoltam. Kezeit nyakam köré fonta, míg én arcát simogattam. Nyelvem átsiklott az övéhez és lassú táncba csalogattam, amit azonnal el is fogadott. Kifulladásig csókoltuk egymást, majd lábait a derekam köré kulcsolta, de túl labilis volt az ágy, így a párnák közé zuhantunk, mire mindketten felnevettünk. A rajtam ülő lányt lehúztam magamhoz és puhán az ajkaira tapadtam. Nem kapkodtam el semmit, csak minden iránta érzett szerelmemet szerettem volna átadni neki, bár ezt még tettekkel is szinte képtelenség kifejezni. Egy könnyed mozdulattal változtattam a helyzetünkön, így teljesen ki volt nekem szolgáltatva. Gyönyörű szemeibe néztem, majd apró puszikkal kényeztettem a nyakát, amibe az egész teste beleremegett. Elmosolyodtam azon, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá, majd folytattam. Gyenge bőrét szívni kezdtem, mire felnyögött és ujjaival a pólóm alá nyúlt. Hideg érintésébe beleborzongtam és én is hasonlóképpen cselekedtem a rajta lévő rózsaszín ruhadarabbal. Egészen a mellkasáig felhúztam a pólót és hasát kezdtem csókolgatni, majd belefújtam a köldökébe, mire felnevetett.
-Ezt ne csináld! - tolt el magától.
-Nem tetszik? - néztem rá vigyorogva.
-Nem igazán.
-Akkor majd megszokod. - lefogtam a kezét és ismét megfújtam. Próbált szabadulni, de csak vergődött alattam.
-Hagyd abba, kérlek! - nyöszörgött, mire felhagytam a kínzásával és ismét forró csókcsatákba bonyolódtunk. Fogalmam sincs, hogy ügyeskedte ki, de ismét fölém került és szó szerint lerángatta rólam a felsőt. Nem tétlenkedtem, én is megszabadítottam a felesleges anyagtól és a földre dobtam. A vanília illatú barna hajzuhatag a mellkasomra omlott, miközben nedves csókokat hagyott hasam minden egyes szegletén. Behunyt szemekkel és halk nyögésekkel élveztem amit csinál, néha belemarkoltam formás fenekébe, mire az ő száját is elhagyta egy apróbb sóhaj. Pici ujjai egyre lejjebb merészkedtek, egészen a nadrágom gombjáig.  Tudta hogy húzzon fel még jobban, elidőzött a gomb és a cipzár kibontásával, persze figyelt arra, hogy szándékosan megérintse a már így is tettre kész férfiasságomat. Amíg hagyta, hogy szenvedjek, szép lassan kihámozott a nadrágomból és végre ajkait ismét az enyémeken érezhettem. Szenvedélyesen faltuk egymást, közben pedig gyengéden simogattuk a másikat. Zavaró volt a rajta lévő nadrág, ezért egy pillanat alatt levettem róla, így már csak fehérneműben feküdt rajtam. Melltartója is hamar a szoba másik felébe került, majd megadta magát és hagyta, hogy ismét a kezembe vegyem az irányítást. A szívem majd kiugrott a helyéről, zihálva kapkodtunk levegő után két csók között. Testünk minden porcikája összeért, így érezhettem a törékeny lányt, aki egy puszta érintésével is megőrjít. Puha és illatos bőre szinte vonzza az érintésemet és csókjaimat, amiket készségesen viszonoz is. A levegő felforrósodott a szobában, a vágy fűtötte testünket, egészen addig, míg az uralma alá nem kerültünk. Az utolsó ruhadarabot is lehámoztam róla, ahogy ő is rólam és átadtuk magunkat egymásnak és a gyönyör pillanatainak....
   Forró csókok, perzselő simogatások, halk sóhajok jellemezték az egész napunkat. Csak enni és fürödni keltünk fel, aztán újra egymásba gabalyodtunk. Késő délután már csak egymást ölelve feküdtünk a takaró alatt. Halkan szólt a tv, de néha kisebb időközökre elaludtunk. Aztán estefelé váratlanul megszólalt a csengő.
-Ki lehet az ilyenkor? - nézett rám álmosan.
-Fogalmam sincs. Mindjárt megnézem. - bújtam ki mellőle, felvettem az alsómat és kislattyogtam. Elfordítottam a kulcsot a zárban, ám az ajtó túl oldalán egy eléggé váratlan személy állt.
-Balázs? - néztem értetlenül a rég nem látott fiúra. Vajon mit kereshet itt?