63. rész

Halihó! Újra itt vagyok és hoztam a folytatást is. Ismét csak hálálkodni tudok, amiért velem tartotok.  Holnap ne feledjétek, hogy Mosolynap lesz, én itt kívánok mindenkinek előre is Boldog Mosolynapot! Túl sok mondanivalóm nincs a résszel kapcsolatban, úgyhogy jó olvasást, remélem tetszeni fog. :))



Nagyon meglepődtem rég nem látott barátom felbukkanásán, de persze egyből beinvitáltam.
-Bocs a zavarásért, de csak hozzád tudok fordulni. - ült le bánatosan a kanapéra.
-Mi történt, haver?
-Kidobott a barátnőm. Kicsit elvetettem mostanában a sulykot és besokallt. Itt maradhatnék pár napot? - kérdezte.
-Nem tudom, Balázs. Először lehet, hogy beszélned kéne a lánnyal.
-Próbáltam, de hajthatatlan. Tényleg csak néhány napról lenne szó.
-Ezt meg kell beszélnem Lexivel. - mondtam, mikor kinyílt a hálószoba ajtaja és az említett szépség csoszogott ki rajta.
-Szia. - állt fel Balázs.
-Hali. Alexa vagyok.
-Balázs. Sziki egyik barátja.
-Kicsim, beszélhetünk? - néztem álmosan is gyönyörű barátnőmre.
-Persze. - bólintott, aztán kimentünk a konyhába. - Ki ez a pasi? - kérdezte.
-Balázs egy régi barátom. Most szakított a barátnőjével és nincs hová mennie. - kezdtem, mire félbeszakított.
-Ne is folytasd! Ugye nem azt akarod mondani, hogy maradjon itt?
-Csak pár nap az egész.
-Belegondoltál abba, hogy miért költöztünk el? És különben is, nem is ismerem! - csattant fel.
-Én viszont igen és nem fog zavarni!
-Figyelj! Reggel dolgozom és semmi kedvem vitatkozni! Hulla fáradt vagyok és úgy is az lesz, amit te akarsz, úgyhogy én megyek aludni! - hagyott magamra dühösen. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiakad. Lexi után én is elhagytam a konyhát és visszamentem Balázshoz.
-Maradhatsz. - ültem le mellé.
-A barátnőd is így gondolja? Elég feldúlt volt.
-Csak fáradt.
-Meg se kérdezem miért. - röhögött.
-Látom nem változtál semmit.
-Nem igazán.
-Megmutatom a vendégszobát, aztán én is megyek lefeküdni, mert holnap meló van. - bevezettem a kis szobába, elmondtam mit hol talál, aztán Lexihez indultam, aki fülig betakarózva feküdt a fal felé fordulva. Bebújtam mellé és magamhoz akartam ölelni, de elhúzódott.
-Kicsim, ne csináld már ezt!
-Hagyjál! Aludni szeretnék!
-Bújj ide! - kérleltem. Először úgy tett, mint aki meg sem hallotta, végül a karjaimba fészkelődött és se perc alatt elnyomott minket az álom.

Alexa szemszöge:

Őszintén szólva nagyon megharagudtam Szikire, amiért csak úgy elszállásolta Balázst a lakásban. Amúgy sem szimpatikus a pasi. Tipikus egoista macsó, nem csodálom, hogy kidobták. Remélem, hogy egy-két napon belül elhúzza a csíkot, mert kicsit frusztrál, hogy egy idegen pasi szaladgál a házunkban. Ha a srácokról lett volna szó, nem kérdés, hogy beleegyezek, de így, hogy azt sem tudom ki fia-borja, nagyon bizalmatlan vagyok.
Fél 8-kor vadul csörgött az ébresztő, mire nyűgösen felriadtam és elhallgattattam. Sziki nyöszörögve átfordult a másik oldalára és aludt tovább. Feltápászkodtam, felvettem a köntösöm és kicsoszogtam a fürdőbe. Az ajtó nyitva volt és mit sem sejtve beléptem, de megpillantottam Balázst, akit mindössze egy törölköző takart.
-Jézusom, ember! Nem ismered az ajtót és a kulcsot? - förmedtem rá dühösen.
-Nyugi már, kis szívem! Ha jól sejtem, láttál te már ilyet! - vigyorgott. - De ha mégsem, nézzed csak nyugodtan. Ingyen van!
-Seggfej! - forgattam a szemem, majd rávágtam az ajtót és a konyhába mentem. Dühösen szedtem elő a bögrém és töltöttem meg tejjel és kakaóporral, majd beraktam a mikróba. Elképesztő ez a pali! Nem, hogy hálás lenne, amiért nem kell a híd alá mennie, ehelyett inkább provokál és direkt az idegeimen táncol! Ha még egyszer felbosszant, az biztos, hogy a két kezemmel fogom kihajítani az ajtón és baromira nem érdekel, hogy Sziki mit fog szólni hozzá! Amíg megmelegedett a kakaóm, készítettem egy szendvicset, majd leültem reggelizni.
-Mit eszünk? - rontott be az ajtón "Mr Ki ha én nem" immáron felöltözve.
-Amit akarsz! - feleltem foghegyről és ettem tovább.
-Ejnye-ejnye! Úgy látszik, mondanom kell Szikinek, hogy neveljen meg egy kicsit! - ült le velem szemben.
-Nem vagy te egy kicsit pofátlan?
-A csajok csípik. - kacsintott rám, én meg kis híján kiköptem a kakaót.
-Erősen kétlem. Bár látszik rajtad, hogy milyen "barátnőid" lehettek.
-A lelkembe gázoltál! - kapott színpadiasan a mellkasához, aztán elnevette magát. - De megengedem, hogy kiengesztelj!
-Hogy te mekkora barom vagy! - csattantam fel idegesen és ott hagytam. Feltéptem a háló ajtaját és nagy lendülettel becsaptam magam mögött, mire Sziki ijedten felriadt.
-Miért kell csapkodni az ajtót? - ült fel az ágyban.
-Mert a kis barátod egy tahó paraszt! - szedtem elő a ruháimat és magamra rángattam őket.
-Kicsim! Tudom, hogy Balázs kicsit szókimondó, de nézd el neki!
-Kicsit? Te nem hallottad miket mondott nekem! Ha nem rakod ki még ma, akkor én megyek el! - adtam ultimátumot neki és meg sem várva reakcióját, felkaptam a táskám és dühösen elviharoztam otthonról. Lesiettem a lépcsőn és a hirtelen ért hideg levegő hatására megborzongtam. Séta helyett felszálltam az épp megérkező buszra és helyet foglaltam egy hátsó ülésen. Nagyon felpaprikázott ez a reggel és az is, hogy Sziki mit sem törődik azzal, hogy ki nem állhatom Balázst. Percek alatt megérkeztünk a stúdió helyszínére és leszálltam a járműről. Bementem a  számomra még kissé idegen épületbe és megkerestem a termet, ahol órám lesz. Amint benyitottam, megpillantottam egy rakás gyerkőcöt és néhány idősebb felnőttet.
-Jó reggelt. - köszöntem hangosan, mire minden szempár rám szegeződött.
-Jó reggelt, Alexa. - lépett elém a főnököm és mosolyogva üdvözölt. - Szerintem csapjunk is bele a közepébe. Elég sokan vannak, kicsik és nagyok is vegyesen. Javaslom, hogy korosztály szerint ossza el őket két csoportra, így könnyebb lesz a munka.
-Rendben. Köszönöm.
-Ha bármi kérdése van, az irodámban leszek. - mondta és magunkra hagyott. A kezemben lévő listát először kielemeztem, majd két kisebb csoportra osztottam a tanítványaim. Tíztől tizennégy éves korúak és tizenöttől tizenkilenc éves korúak alkottak egy-egy csoportot.
-Nos, először is bemutatkoznék. Alexa vagyok, de hívjatok nyugodtan Lexinek. A 10-14 éveseknek hétfőn és szerdán lesz órájuk, a többieknek pedig kedden és csütörtökön. Remélem így megfelel. - néztem végig rajtuk, mire néhányan bólogattak.
-Mivel ez az első óránk, mi lenne, ha mindenki mondana magáról pár szót, aztán pedig egy kis kedvcsinálóként táncolhatnánk. 
Egy körben elhelyezkedett mindenki és beszélgetni kezdtünk. A nagyobbak jóval bátrabbak és nyitottabbak voltak, mint a kicsik, de azt hiszem, ez érthető. Kicsivel később elindítottam a zenét és mindenki önfeledt táncba kezdett. Néhányan nagyon tehetségesek voltak már most és reményeim szerint ez csak javulni fog. Egy óra körül végeztünk és hazaengedtem őket. Pakolászás közben váratlanul megszólalt a telefonom és Bence neve villogott a kijelzőn.
-Szia, Benny! - szóltam bele.
-Szia. Dolgozol még? - kérdezte.
-Épp most végeztem. Miért?
-Nincs kedved velem ebédelni? Jól esne a társaság.
-Jó ötlet. Amúgy is éhes vagyok.
-Akkor fél óra múlva a Mekiben?
-Oké. Sietek. - mondtam és bontottam a vonalat. Miután mindent a helyére pakoltam, megfogtam a táskám és indultam a buszmegállóba. Nem kellett sokat várnom a kék színű rozzant járgányra, hamar megérkezett. Nem ültem le, mivel csak 3 megálló volt a célomig, így alig 10 perc múlva le is szálltam. Bence már az ajtó előtt állt és amint meglátott, zsebre tette a mobilját.
-Szia. - köszönt már messziről.
-Hali. - öleltem meg, mikor mellé értem, utána pedig bementünk.
-Mit eszünk? - kérdezte.
-Én egy hatalmas sajtburgert sült krumplival.
-Látom éhes vagy. - mosolyodott el.
-Nagyon. - válaszoltam és kikértük az ebédünket, aztán leültünk egy szabad asztalhoz.
-És hogy érzed magad? - néztem, rá.
-Kicsit jobban.
-Beszéltél vele?
-Igen és szakítottunk véglegesen. - hajtotta le a fejét.
-Sajnálom.
-Ne tedd! Jobb ez így.
-Ha bármi van, rám számíthatsz.
-Tudom, Lexi és köszönöm. De hallom, nálatok is zajlik az élet. - váltott témát.
-Beszéltél Szikivel?
-Igen. Nem volt túl vidám reggel.
-Hát én se! A megkérdezésem nélkül megengedte annak a Balázsnak, hogy nálunk lakjon. Egy igazi paraszt a pasi, de Szikit persze nem érdekli a véleményem.
-Ismerem és sajnos neked kell igazat adnom. Csúnyán kihasználja a lányokat, de Szikivel már gyerekkori barátok és ezért ilyen elfogult vele kapcsolatban.
-De én meg nem fogom eltűrni, hogy a saját lakásomban bepróbálkozzon nálam!
-Megpróbálhatok beszélni Szikivel, de túl sokat nem ígérhetek. - mondta.
-Köszi, de azt hiszem ez az én feladatom lesz.
Miután befejeztük az evést, visszavittük a tálcánkat és elhagytuk az épületet.
-Hazavigyelek? - kérdezte kedvesen.
-Ha nem gond, akkor igen.
-Gyere! - biccentett az autó felé és beültünk, majd hazafelé indultunk. Az út csendesen telt, mesélt a banda terveiről, aztán elköszöntem tőle a ház előtt és felmentem. Az ajtó nem volt bezárva, a nappaliból pedig hangos nevetés szűrődött ki. Beléptem és nem hittem a szememnek. A ház úgy nézett ki, mint ahol bombát robbantottak, Sziki és Balázs pedig röhögve dobálták egymást popcornnal.
-Szia, Kicsim. - pillantott meg, felállt és felém indult.
-Itt meg mi folyik? - néztem rá.
-Csak egy kicsit kieresztjük a gőzt. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Te ittál? - toltam el magamtól.
-Nem.
-Ne hazudj! Bűzlesz az alkoholtól!
-Jó, talán egy picit, de miért baj ez?
-Talán mert délután két óra van!
-Hagyd már! Nem látod, hogy jól érzi magát? - szólt közbe Balázs.
-Te csak maradj csendben! Miattad van az egész! - néztem rá mérgesen.
-Lexi, nem nyugodnál meg egy kicsit? - nézett Sziki a szemembe.
-Képzeld, nem! Egy napja sincs itt ez a pasi, de rád sem ismerek!
-Miért baj, hogy kikapcsolódok egy kicsit?
-Nem baj, csak nem így kéne! Mindegy! Úgy látom, ma már nem jutok veled közös nevezőre! Ha nem haragszol, nem nézném végig hogy ütitek ki magatokat teljesen! - és ezzel kikerültem és bementem a hálóba. Nagyon rossz hatással van Balázs Szikire, de ő ezt észre sem veszi. Gyorsan átöltöztem, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Valahogy muszáj kieresztenem a feszültséget. Felvettem a futóruhám, bekapcsoltam az MP4-em és elhagytam a szobát. Nem foglalkoztam velük, szó nélkül mentem ki az ajtón. Lassú kocogással haladtam a park felé, majd egyre intenzívebb futásba kezdtem, miközben a zene hangosan dübörgött a fülemben. Egy jó órán keresztül futottam és mikor már rendesen elfáradtam, hazaindultam. Előre féltem mi fog rám várni. Meglepő módon azonban csend és rend volt, ahogy beléptem a lakásba. A nappaliban egy árva lélek nem volt, ezért bementem a szobába, ahol Sziki terült el az ágyon. Leültem mellé és keltegetni kezdtem.
-Sziki, ébresztő! - ráztam meg a vállánál, mire csak egy nyögéssel reagált. - Kelj már fel! - szóltam rá erélyesen és végre kinyitotta  a szemét.
-Mi az már? - pislogott.
-Semmi, csak menj és fürödj meg, mert így nem alszol mellettem!
-Akkor fürödj velem!
-A mai nap után? Örülj, hogy egyáltalán szóba állok veled!
-Ne haragudj! - ült fel bűnbánóan.
-Nyomás a fürdőbe! - húztam fel és a szomszéd helyiségbe mentem vele.
-Segítesz? - nézett rám, majd magára. Egy sóhajtás után vetkőztetni kezdtem, amit vigyorogva kísért végig.
-Ne örüljél! Meg sem érdemled! - néztem rá bosszúsan.
-Szeretsz még? - pislogott boci szemekkel.
-Tudod nagyon jól, hogy szeretlek, csak most egy kicsit sok volt. Nem hittem volna, hogy egy barátod, aki nem mellesleg az agyamra megy, fontosabb, mint én.
-De Kicsim, ez nem igaz! Nekem te vagy a legfontosabb személy az életemben! Kérlek ne haragudj rám! - fogta kezei közé az arcomat.
-Gyere már, te bolond! - húztam magamhoz és hosszan megöleltem, majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Ezután megfürödtünk és ágyba bújtunk. Hosszú volt a nap, úgyhogy hamar elnyomott az álom.