13. rész

Sziasztok. Itt is van a 13. rész. Köszönöm az eddigi komikat és pipákat. Továbbra is várom a véleményeket.Jó olvasást. Remélem tetszeni fog. :)

 

Tomi szemszöge:

Épp hazafelé tartottam, mikor összefutottam Szikivel és Olivérrel és felhívtam őket egy kicsit beszélgetni. Mikor bementünk a lakásba elképesztő látvány fogadott. Hirtelen az ütő is megállt bennem, mikor megláttam Csöpit eszméletlenül a földön. 
-Úristen!!- kiáltottam el magam.- Hívjátok a mentőket.
-Várj. Gergő orvos és itt lakik a szomszédban. Gyorsan átszaladok.- rohant kifelé Olivér.
Két perc múlva már vissza is jött egy fehér ruhás ember társaságában.
-Mi történt?- tette le táskáját az ájult lány mellé.
-Nem tudjuk. Így találtuk.- szólalt meg Sziki kicsit sokkosan.
-Vigyük be a szobájába és ott megvizsgálom.- mondta én pedig ölembe kaptam és lefektettem az ágyára. Amíg a doki vizsgálta mi kint várakoztunk. Mikor megláttam egyből az az időszak jutott eszembe, mikor még azzal az állat Krisztiánnal volt. Pont ugyanúgy hevert a földön aznap éjjel is, mikor azt hittem, hogy örökre elveszítem. Szerencsére még az utolsó pillanatban sikerült megmenteni. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha akár egy perccel is később érkezem, vagy a mentősök késnek. Ott és akkor ígéretet tettem, hogy ha felépül, akkor soha nem hagyom, hogy baja legyen. Azóta mindig figyelek rá és még ha néha túlzásnak is érzi, akkor is aggódom érte. Végre kijött az orvos és szólt, hogy bemehetünk.


Alexa szemszöge:

A következő dolog, amire emlékszem az, hogy valakik beszélgetnek körülöttem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és körülnéztem pontosan hol is vagyok. Az ágyamban feküdtem. Mellettem ült Oli és Sziki, Tomi pedig egy ismeretlen emberrel beszélt.
-Mi történt?- szólaltam meg kissé erőtlenül.
-Végre magához tért.- jött közelebb az idegen férfi.
-Elmondaná valaki, hogy mi van?- néztem rájuk.
-Épp jöttünk fel Szikivel és Olival, mikor megláttunk ájultan a nappaliban.- mesélte Tomi.
-És ő ki?- mutattam a fehérbe öltözött, egész fiatal pasira.
-Én Dr Nemes Gergely vagyok. Itt lakom a szomszédban. Olivér szólt, hogy baj van. Megvizsgáltam és semmi komoly dolgot nem találtam. Az ájulást valószínűleg a hirtelen leeső vérnyomása okozta. Esetleg nem érte valami sokk szerű élmény?- kérdezte.
-Öhm....- emlékeztem vissza.-Nem rémlik.- hazudtam. Nem mondhattam el, hogy a múltam újra kísért, főleg nem Tominak.
-Rendben. Pihenjen sokat és mellőzze a hirtelen mozdulatokat. Holnapra még ágynyugalmat javaslok, de utána nyugodtan folytathatja a teendőit. 
-De nekem holnap dolgoznom kell.- tiltakoztam.
-Meg még mit nem. Kibírjuk azt az egy napot. A legfontosabb az, hogy jobban legyél.- szidott le Sziki.
-Legyen.- hagytam rá.- Hol a mobilom?- kérdeztem reménykedve, hogy nem olvasták el az sms-t.
-Tessék.- nyújtotta át Oli.- Ott hevert melletted a földön.
-Köszi.- kaptam ki gyorsan a kezéből.
-Mi most megyünk.- álltak fel az ágyamról.
-Pihenj sokat.- puszilt Sziki homlokon, majd elhagyták a szobámat.
Nagyon fáradtnak éreztem magam, így gyorsan elnyomott az álom.

Fogalmam sincs mennyit aludhattam, mert mikor kinyitottam a szemem, már javában világos volt. Szép lassan felkeltem és kibattyogtam a nappaliba, ahol meglepő módon Szikit találtam.
-Jó reggelt. Hát te?- csoszogtam közelebb.
-Tominak órája van és megkért, hogy jöjjek át, hogy ne legyél egyedül.
-Remek.- ültem le.
-Na ne legyél morci.
-Nem vagyok az, csak megint túllihegi a dolgokat.
-Azért ez most más. Nem szívesen hagynálak én sem egyedül, nehogy megint rosszul legyél.- csúszott közelebb hozzám.
-Köszi. Aranyos vagy.- mosolyogtam.
-Na mit szeretnél csinálni?- csillant fel a szeme.
-Nem tudom. Nézzünk tv-t. Az nem fárasztó.
-Oké. Amúgy tetszik a pólód.- nézett a pizsamának használt ByTheWay feliratú felsőmre.
-Nekem is. Imádom a srácokat.- húztam fel magam elé a lábam.
Váltogattunk a csatornák közt és persze egyiken sem volt semmi nézhető. Végül az egyiken megálltunk és azt néztük. Valami sorozat ment rajta, de nem igazán tudtam rá koncentrálni, mert folyamatosan azt éreztem, hogy Sziki végig engem néz.
-Tetszik a film?- fordítottam felé a fejem és immár mélyen a tekintetem fürkészte.
-Mondjuk.- szólalt meg kis hatásszünet után.
-De nem is nézed.- nevettem.
-Te érdekesebb vagy.- mosolygott pimaszul.
-Bolond.- löktem meg finom, mire vállamnál átkarolva magához húzott. Egy puszit kaptam fejem búbjára, mire akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. Keze a hátamra csúszott és azt simogatta, amitől a hideg is kirázott. Az én kezem a hasán pihent, fejem pedig mellkasán talált kispárnára. Biztonságban éreztem magam karjai között és egész nap el tudtam volna viselni, de hasam közbeszólt.
-Éhes vagy?- kérdezte.
-Egy picit.
-Csinálok neked reggelit.- kelt fel mellőlem.
-Segítek.- álltam fel kicsit gyorsabban a kelleténél. Kicsit megszédültem, de még időben ott termett mellettem és megfogott.
-Jól vagy?- ültetett vissza a kanapéra.
-Persze, csak hirtelen álltam fel.- nyugtattam meg.
-Maradj itt! Mindjárt jövök.- hagyott magamra és kiment a konyhába. Néhány perc múlva finom nutellás kenyérrel és forró kakaóval tért vissza.
-De cuki vagy. Köszönöm.- vettem el tőle a tálcát.
-Szívesen.- foglalt helyet ismét mellettem és mosolyogva nézte, ahogy eszem.
-Mi az?- kérdeztem, miután befejeztem az evést.
-Csokis a szád.- nevetett, majd közelebb hajolt és finom letörölte.
-Köszi.- hajtottam le a fejem, mert éreztem, hogy eléggé zavarba jöttem az érintésétől.
-Mi a baj?- kérdezte. Gondolom észrevette, hogy nem néztem a szemébe.
-Semmi.- mosolyodtam el.
-Akkor jó.- karolta át ismét a vállam. Fejemet mellkasára hajtottam és néztük tovább a tv-t. Kissé elálmosodtam, de az ajtó nyílása megakadályozott az elalvásban. Tomi lépett be rajta négy mosolygó emberkével.
-Sziasztok.- jöttek közelebb. Olivér és Peti rögtön le is huppant mellénk.
-Jobban vagy?- csatlakozott Ya Ou és Benny is.
-Igen.- másztam ki Sziki öleléséből.Így is elég félreérthető volt a helyzet. Nem kell, hogy még kombináljanak is.
-Nem bánnám, ha még holnap itthon maradnál.- aggodalmaskodott Tomi.
-Persze rúgassam ki magam. Nincs semmi bajom.- mondtam mérgesen.
-Jól van. Legyen ahogy akarod.- egyezett bele.
-Nekem is kell ilyen póló.- vette észre Bence is az öltözékem.
-Már elkelt.- nevetett Sziki. Közben megszólalt Ya Ou telefonja és elment, hogy felvegye.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de Kristóf még beszélni szeretne velünk, úgyhogy mennünk kéne.- tért vissza pár perc múlva.
-Jó. Akkor menjünk.- mondta Oli szomorúan és az ajtó felé indultak.
-Gyere már te hősszerelmes!- szegezte mondatát Benny Szikinek.
-De vicces vagy.- kelt fel ő is.- Este még benézek.- nyomott egy puszit az arcomra és szaladt a többiek után.
-Elmegyünk sétálni?- kérdeztem a velem maradt két fiút.
-Aha.- pattant fel Peti, majd felsegített engem is.Szép lassan betipegtem szobámba és átöltöztem. Muszáj volt kimennem a friss levegőre, mert már megőrülök a négy fal között. Megfésültem kissé kócos hajam, majd felvettem a cipőm és elindultunk. Tomi meglepő módon nem tartott velünk, mert állítólag dolga volt. Nagyon rejtélyes mostanában. Tegnap sem volt itthon, mikor hazajöttem. Talán becsajozott, vagy mi lehet vele? Remélem azért elmondja.
Lesétáltunk a lépcsőn és kiléptünk az utcára. Nagyon jól esett a friss levegő. Céltalanul bolyongtunk és lassú, apró léptekkel haladtunk. Egy parkhoz érve leültünk egy padra és beszélgettünk.

-Mesélj mi történt veled az utóbbi időben.- törte meg a csendet.
-Semmi érdekes. Olyan meg végképp nem, amit ne tudnál. Viszont úgy hallottam jól megy a sorod.
-Hát nincs okom panaszkodni. Már csak egy jó csaj hiányzik.- nevetett.
-Hülye. De nyugi az is össze fog jönni. Apropó, nem tudod mi van Tomival mostanában?- érdeklődtem.
-Mire gondolsz?
-Csak észrevettem, hogy rejtélyesen eltűnik, meg az is fura volt, hogy nem jött velünk.- mondtam el az  észrevételeimet.
-Nem szeretnék pletykálkodni. Úgyis elmondja majd.
-Szóval te tudsz valamit.
-Igen, de megkért, hogy ne mondjam el senkinek, ameddig nem biztos a dolog.
-Szuper. Neked rögtön beszámol, de nekem már nem mond el semmit.- duzzogtam.
-Te is hamarosan megtudod, de most menjünk.- zárta le a témát és haza indultunk.
Út közben még próbáltam faggatni, de mivel nem mondott el semmit, így annyiban hagytam. Hazaérve elköszöntem Petitől és megnéztem a postaládát. Meglepődve találtam benne egy nekem címzett feladó nélküli borítékot. Kinyitottam az ajtót, és Tomi persze nem volt otthon. Szobámba csoszogtam és ledobtam a levelet az ágyra. A tegnapi után nem mertem kinyitni, de legbelül éreztem, hogy muszáj lesz. Félve vettem kezembe a borítékot. Lassan kibontottam, majd olvasni kezdtem a szavakkal betöltött papírlapot. Amint a sorok között jártattam a szemem még a tegnapinál is hatalmasabb félelem kerített be.