12. rész

Napsütéses szép napot mindenkinek. Meg is érkeztem a 12. résszel, ami remélem elnyeri tetszéseteket. Kérlek pipáljatok és komizzatok. :)

 


Sziki szemszöge

Alexa a film közben elaludt. Nagyon jó érzés volt, amikor hozzám bújt. Bevallom nem bántam volna, ha nem ébred fel reggelig. Nem igazán örültem neki, hogy haza akart menni, de megértettem és inkább hazakísértem. Nagyon szép lány és rettentő barátságos. Úgy érzem, hogy elég közel kerültünk egymáshoz. Nem is tudom volt-e már valaki ilyen hatással rám. Eléggé rosszul aludtam az éjjel, úgyhogy reggel hétkor már felkeltem és írtam Lexinek egy SMS-t, hogy minden rendben van-e.
" Jó reggelt. Remélem jól aludtál, és hogy minden oké.  Sziki."
Pár perccel később érkezett is a válasz.
" Jó reggelt. Minden rendben van. :) Alexa"
Olvasva a válaszát nagyon megkönnyebbültem. Mivel még elég kómás voltam, kimentem kávéért. Nagy meglepetésemre Tomi már fent volt.
-Jó reggelt.- köszöntem.
-Neked is. Csöpi?- ásított egy hatalmasat.
-Még az éjjel hazament. 
-Mi? Hazaengedtétek egyedül?- emelte fel a hangját.
-Nyugi már, hazakísértem és most írt, hogy minden rendben.
-Akkor jó. De miért nem szóltatok, hogy hazament? Nem szeretem, ha egyedül van, főleg nem éjjel.
-Nem akartunk felébreszteni. Én mondtam neki, hogy nyugodtan itt aludhat, de minden áron haza akart menni. Különben is nagy lány már. Szerintem nem kell neki babysitter.- mondtam el a véleményem.
-Szerintem meg ne szólj ebbe bele! Te nem tudod, hogy miken ment keresztül. Hidd el, ha tudnád, te is így viselkednél. 
-Jó. Semmi értelme itt veszekedni. Az a lényeg, hogy nem történt semmi.- zártam le a vitát.
-Igazad van.
-Kávét?- mentem a konyha felé.
-Nem, kösz.  Inkább megyek.- vette fel a cipőjét, majd egy köszönés után kiviharzott az ajtón. Nem tudom, hogy mi történhetett régebben, de Tomi nagyon kíváncsivá tett. Remélem egyszer megbízik bennem annyira, hogy nekem is elmondja.

Alexa szemszöge

Sziki SMS-e ébresztett fel. Jól esik, hogy így aggódik értem,de kicsit már zavaró, hogy mindenki kislányként kezel Tomival az élen. Álmosan keltem ki az ágyból és a konyhába indultam kakaóért. Épp kész lettem vele, amikor a kulcs elfordult a zárban és Tomi lépett be az ajtón.
-Jó reggelt hétalvó.- köszöntem neki.
-Szia. Mégis hogy gondoltad, hogy egyedül éjszakázol?- kérdezte dühösen.
-Nem kell túllihegni, csak hazajöttem és kész. Különben is már kezd sok lenni a túlzott féltésed.
-Ne haragudj, csak nem szeretném, hogy az történjen, mint legutóbb.
-Miért lenne az? Annak már vége. Remélhetőleg.- motyogtam az utolsó szót magamban.
A csengő zavarta meg kínos párbeszédünket.
-Szia Kristóf.- nyitottam ajtót.
-Sziasztok.- jött beljebb.- Csak azért jöttem, hogy be tudsz-e ma jönni a próbaterembe?
-Persze. Hányra?
-Kettőtől lenne próba, de félre kéne jönnöd, hogy megbeszéljünk pár dolgot.
-Rendben ott leszek.- helyeseltem.
-Akkor megyek is mert sietek. Sziasztok.- hagyta el sietősen a lakásunkat.
Mivel még elég kevés dolog volt itthon, ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek vásárolni.
-Kell valami a boltból?- néztem Tomira.
-Nem, köszi.- csukta be maga mögött szobája ajtaját.
Bementem én is felöltözni, elvégre nem mehetek köntösbe az emberek közé. Kicsit furán néznének rám. Felkaptam gyorsan egy nadrágot és egy felsőt, majd megkerestem a pénztárcám és elindultam. Mivel közel volt a bolt, így nem kellett sokat sétálnom. Összekapkodtam a legszükségesebb dolgokat és a pénztárhoz indultam, ahol egy ismerős arcot véltem felfedezni.
-Szia.- ijesztettem meg hátulról. Szegény majdnem eldobta a kosarat.
-Jézusom! A frászt hoztad rám.- túrd bele szőke hajába.
-A tegnapi főzés után még a bevásárlás is rád maradt?- kérdeztem.
- Hát látod. Lusta mind.- pakolt ki a pultra.
-Na majd délután megdolgoztatom őket.
-Ez jó ötlet. De csak ügyesen! Velem ugye kivételt teszel?- húzta mosolyra száját.
-Majd meglátom.
Kifizettük a vásárolt termékeket és hazafelé indultunk. 
-Tomi hazatalált?- kérdezte.
-Ne is mondd. Olyan hisztit levágott, amiért hazamentem, hogy csak néztem.
-Csak félt.
-Jó, de azért ennyire nem kéne.
-És amúgy hogy tetszik a pesti élet?- váltott témát.
-Még most tetszik. Remélem így is marad.
Megérkeztünk, így elköszöntünk és mindenki ment a maga lakásába. Fent kipakoltam a dolgokat és főztem egy kis ebédet. Evés után átöltöztem, ugyanis szokásomhoz híven megint késésben voltam. Tomi volt olyan kedves és elvitt a próbateremig nem is említve a reggeli kis vitánkat. Beléptem a hatalmas épületbe és a portán kértem egy kis útbaigazítást, mivel még nem igazán ismertem a járást. Végül megtaláltam a nekem szánt termet és bementem.
-Szia.- köszöntem a telefonját nyomkodó Kristófnak.
-Szia.- tette zsebre készülékét.
-Akkor kezdjünk is bele.- javasoltam. -Mire gondoltál a koreográfiát illetően?
-Szerintem nem kell túlzásba vinni, de beszéld meg velük is, hogy ők mit szeretnének.- közölte velem gondolatait.
-Rendben. És minden nap legyen órájuk, vagy túl sűrű a programjuk?
-Kezdetnek legyen minden nap, és ha nem bírják, akkor majd csökkentjük.- mondta.
-Jó, legyen úgy. De nem baj ha egy kicsit megdolgoztatom őket?
-Rád bízom. Amúgy sem árt nekik egy kis mozgás, szúval nyugodtan.- nevetett kárörvendően.
-Úgy lesz.
-Itt vannak a zenék.- nyújtotta át a CD-t.- Azt hiszem mindent megbeszéltünk. Ha valami kérdésed van nyugodtan szólj. Viszont most megyek. Jó próbálást. Szia.- indult a kijárat felé.
-Szia.- köszöntem, majd beraktam a CD-t a lejátszóba és elkezdtem gondolkodni a lépéseken. Már a harmadik számnál jártam, mikor nagy nevetés kíséretében megjelent a négy fiú.
-Szia.- köszöntek egyszerre.
-Késtetek.- néztem rájuk szigorúan.
-Bocsi,de Sziki eltökölte az időt.- szólalt meg Bence.
-Nincs kifogás. Átöltöztetek már?
-Pár lépésért minek átöltözni?- nézett rám Ya Ou.
-Na majd lesz neked pár lépés!- fenyegettem.- Nyomás öltözni! Két perc múlva találkozunk az udvaron.
Szófogadóan az öltözőbe indultak és 5 perc múlva megjelentek rövidnadrágban és pólóban.
-Ugye emlékszel mit ígértél reggel?- jött oda Oli.
-Mit is?- néztem rá kérdőn.
-Hogy engem nem kínzol meg annyira.- mosolygott.
-Én nem ígértem ilyet. Annyit mondtam, hogy még meglátom. Nyomás a többiekhez!- utasítottam. Kicsit szomorúan odakullogott hozzájuk.
-Kezdetnek 15 kör futás.- mondtam jól hallhatóan. Gyenge kocogásba kezdtek, de azt is csak nyavalyogva. 
-Gyerünk-gyerünk! Ezt nevezitek futásnak?- szidtam le őket. -Na jó. Fussunk versenyt. Aki lehagy, azt békén hagyom.-erre felcsillant a szemük és úgy elkezdtek szaladni, mintha puskával kergetnék őket. A végén már direkt lelassítottam, hagy örüljenek maguknak.
-Na ugye, hogy megy ez!- dicsértem meg őket.-Menjünk be a terembe. 
-Végre.- jöttek utánam lihegve.
-Szóval akkor,- kezdtem bele, mire nagy szemekkel néztek rám, hogy mi is fog következni.- Nyugi befejeztem a kínzásotok. Majd holnap folytatjuk.- ezt hallva kissé fellélegeztek.-Szeretném tudni, hogy mire is gondoltatok a mozgással kapcsolatban?
-Valami egyszerűre.- mondta Beni.- Csak épp annyira, hogy ne álljunk egy helyben a színpadon, mint a szamarak.- erre a kijelentésre mindenki elmosolyodott.
-Jól van. Akkor ebben egyetértünk. Én sem gondoltam semmi extrára, csak pár egyszerű lépésre.
-Király!- szólalt meg Olivér.- De nem lehetne, hogy holnap kezdjük?- vette elő kiskutya nézését.
-Legyen. De holnap nincs kegyelem.- egyeztem bele.
-Köszönjük.- hangzott egyszerre, majd az öltözőbe siettek, kivéve Szikit.
-Tomi nagyon mérges volt?- állt meg velem szembe.
-Csak a szokásos szöveget kaptam meg. Egyébként te honnan tudsz erről?- kérdeztem.
-Onnan, hogy reggel én is kaptam amiért hazaengedtelek.
-Szuper.- mondtam mérgesen.
-Néha nem értem a viselkedését. Miért félt ennyire?- kíváncsiskodott.
-Emlékszel még arra, amit a bulin meséltem?
-Arra gondolsz, amikor megromlott a kapcsolatotok?
-Pontosan. Akkor egy elég durva dolog történt velem. És ha ő nincs ott, akkor mi most nem beszélgetnénk itt. És ez az oka annak, hogy ennyire félt mindentől.- meséltem el neki néhány dolgot.
-Ilyen komoly a helyzet?- faggatott tovább.
-Az volt.- tudtam le ennyivel a választ. Ekkor Ya Ou bekukucskált az ajtón.
-Nem jöttök?- kérdezte.
-De igen.- hagytuk el a termet. Gyorsan átöltöztünk és elindultunk.
-Felhívom Tomit, hogy jöjjön értem.- álltam meg az ajtóban.
-Nem kell. Gyere elviszünk.- húztak a kocsihoz.
-Akkor köszönöm.- beültünk és Bence elindította a járművet.
-Arra gondoltunk,- kezdte Oli.- Hogy eljöhetnél a szombati koncertünkre.
-Tényleg?- csodálkoztam.
-Persze. Legalább megnézed, hogy mutatunk a színpadon és mi az, amit még javítani kell.- érvelt.
-Rendben.- egyeztem bele.
-Nem leszel egyedül, mert jönnek a csajok is.-mondta Ya Ou.
-Szuper. Legalább jobban megismerkedem velük.- mondatom végén meg is érkeztünk.
-Na jók legyetek és ne késsetek holnap.- köszöntem el egy-egy öleléssel tőlük.
-Úgy lesz főnök.- pimaszkodott Oli Úr. 
A fiúk hazaindultak és én is felballagtam a lépcsőn. Meglepő módon Tomit nem találtam otthon. Ledobtam táskám a nappaliban és a telefonom pittyegni kezdett, így elővettem zsebemből. Azt hittem, hogy lakótársam üzen arról, hogy merre jár, de nem így történt. Csodálkozva nyitottam meg az ismeretlen üzenetet. Mikor elolvastam, azt hittem, hogy ott helyben meghalok.
" Szia Lexi baby. Hiányoztál. De ne aggódj, közelebb vagyok mint hinnéd! "
Csak is egy ember hívott mindig így. De az nem lehet, hogy újra rám talált. Hirtelen lefagytam és mozdulni sem tudtam. Telefonom kiesett a kezemből, belőlem pedig minden erő elszállt és az egész szoba elsötétült. Az utolsó dolog amit éreztem, az, hogy fejem egy hatalmasat koppant a padlón.