11. rész

Sziasztok. Itt is van a 11. rész. Nagyon örülök a pipáknak és a hozzászólásoknak. Várom továbbra is a véleményeteket. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasást! :)

 


Korán reggel arra ébredtem, hogy valaki eszeveszetten nyomja a csengőt. Nagy kómásan kimásztam az ágyból, felvettem a papucsomat és lementem. Kinyitottam az ajtót és a kapu felé indultam. Nem volt jó ötlet pizsiben kimenni, ugyanis elég hűvös volt.
-Miért kell ráfeküdni a csengőre, gyerekek?- néztem Petire aki mellett Szikit és Ya Ou-t véltem felfedezni.
-Felébresztettünk?- tette fel okos kérdését Peti.
-Szerinted?- nyitottam ki a kaput.
-Siessünk mert megfázol.- ölelt meg Sziki.
-Gyertek.- invitáltam be őket. Egyenesen a szobámba mentünk, ahol a sok holmi már várta,hogy elvigyük.
-Húú, tök jó a szobád.- jegyezte meg Ya Ou.
- Köszi.- küldtem felé egy mosolyt.- Tehát itt vannak a dobozok. Be fognak ezek férni?
-Nyugi, mind külön kocsival jöttünk, szóval szerintem nem lesz gond.- mondta Peti.
-Akkor jó.- nyugodtam meg. Mindnyájan megfogtak egy-két dobozt és vitték le a csomagtartóba. Amíg lehordták a cuccokat, addig csináltam nekik reggelit.
-Ó ez a miénk?- ültek le az asztalhoz.
-Igen. És köszönöm a segítséget.
-Nincs mit.
-Egyetek, addig én felöltözöm.- indultam el.
-Ó-ó. Szerintem minden ruhád levittük a kocsiba.- szólt utánam Ya Ou.
-Ezt nem mondod komolyan? Direkt hagytam kinn egy öltözetet, hogy fel tudjam venni.
-Bocsi, de azt is levittük.- néztek rám bocsánatkérő fejjel.
-Remek. És akkor most pizsamában induljak el?- kérdeztem tőlük.
-Nem rossz ötlet.- nevetett Sziki.
-Hahaha. Kis Humor Herold. Na akkor most valaki szedjen ki nekem egy hordható ruhát.- néztem rájuk.
-Ne már! Most zártam be a csomagtartót.- nyafogott Peti.
-Hát akkor majd kinyitod. Na nyomás!- utasítottam.
-Jó jó, megyek már.- kelt fel és kiment. Pár perccel később egy nadrággal és egy pólóval tért vissza.
-Köszi.- mosolyogtam.
-Van mit. Széttúrtam a kocsit ezért a két rongyért.- mérgelődött.
-Jól van, nem haltál bele.- vettem ki kezéből a ruhadarabokat és felsiettem átöltözni. Mire leértem ők is befejezték a reggelit. Gyorsan elpakoltam és felvettem a cipőm. Hagytam egy cetlit az asztalon, hogy ne keressenek és elhagytuk a házat. 
-Na kivel szeretnél utazni?- kérdezte Ya Ou.
-Nekem mindegy.- feleltem.
-Akkor jössz velem?- nézett kérdően Sziki.
-Ha szeretnéd akkor igen.
-Persze, hogy szeretném.- mosolygott.
Beszálltunk az autóba és a többieket követve mi is elindultunk. Az egész utat végig beszélgettük.
- Egyébként nagyon jól éreztem magam tegnap este.- mondta szívdöglesztő mosolyával. 
-Én is. Jó volt egy kicsit megismerkedni új emberekkel.
-Már alig várom a táncórákat.
-Ne várd annyira, mert végetek lesz!- fenyegettem.
-Nem tennél te ilyet velünk.
-Dehogynem. Nem ismersz te még.
-Húha kezdek félni.- vigyorgott.
-Jól is teszed.
Nem sokkal később megérkeztünk az ismerős helyre.Kiszálltunk,majd mindenki kezébe kapott pár dobozt és felmentünk. Még szerencse, hogy az elsőn lakunk. Mikor beléptünk nagy meglepetésemre Tomi már Rolanddal beszélt egy nagy halom papírral a kezében.
-Sziasztok.- tettük le a dobozokat.
-Látom van segítséged.- kuncogott Roland.
-Igen és nagyon hálás vagyok érte.
-Akkor szerintem térjünk a formaságokra.- tette elém a sok lapot.
-Rendben.- gondosan átolvastam a szerződést és miután mindent rendben találtam aláírtam.
-Hát akkor üdvözöllek Pesten.- átadta a kulcsokat és sietősen távozott.
-Tomi, te mikor keltél fel?- néztem kissé fáradt szemeibe.
-Még le se feküdtem.- mondta álmosan.
-Jól bírod!
-Arra gondoltunk,- kezdte Ya Ou.- hogy pihenésképpen átjöhetnétek hozzánk vacsizni.
-Legyen, de még ki kell pakolnunk.- válaszolt Tomi.
-Akkor mi nem is zavarunk.- indultak az ajtó felé.
-És hányra menjünk?
-Mondjuk 5 körül.- szólt Sziki.
-Oké, igyekszünk odaérni.
-Addig is sziasztok és jó pakolászást.
-Meglesz.Köszi.
Miután elmentek behurcoltuk dobozainkat a szobánkba és megkezdtük a berendezkedést. Nagy mázlimra szép tágas szobát kaptam, így kényelmesen elfértem benne. A ruhákkal volt a legtöbb gondom, mivel nagyon sok van belőlük.Persze mikor kéne, egyik se jó. Szépen beakasztottam mindet a szekrénybe, majd átmentem Tomihoz.
-Na hogy haladsz?- mentem be a nyitott ajtón.
-Már kész vagyok. És te?
-Én is, de már nem érzem a lábaimat.
-Akkor haladj készülődni, mert mindjárt fél öt.- közölte az időt.
-Ilyen késő van?-csodálkoztam. -Akkor megyek fürödni.
-Jó de siess!
-Oké.- szedtem a lábam. Bementem a szobámba törcsiért, majd a fürdőbe igyekeztem. Nagyon pihentető érzés volt, ahogy a forró vízcseppek végigfolytak fáradt testemen. Sajnos nem érezhettem sokáig, mert így is késésben voltunk. Kimásztam a zuhany alól, felvettem köntösömet és átadtam a helyet Tominak. Visszatértem újdonsült kuckómba és felöltöztem. Hajam viszonylag egyenes volt, szóval egy fésülködéssel letudtam. Mire elkészültem, lakótársam már az ajtóban türelmetlenkedett.
-Ha rajtad múlik, megint elkésünk.
-Jól van, azért ne harapd le a fejem.
-Gyere induljunk.- engedett előre. Bezárta az ajtót, majd gyors léptekkel a szemközti házba siettünk. Felcsengettünk és Ya Ou mély hangja szólalt meg a kaputelefonban.
-Késtetek.- szólt határozottan.
-Akkor már be sem engedsz?- kérdeztem.
-Dehogynem.- és kinyílt az ajtó. Mivel a lift foglalt volt, fel kellett másznunk a másodikra. Épp kopogtam volna, mikor az ajtó hirtelen kinyílt.
-Sziasztok.- fogadott Beni vidáman.
-Hali.- mentünk beljebb. A kanapén Sziki és Ya Ou nevetett valamin, de olyan szinten, hogy szerintem még a legfelső emeleten is hallották.
-De jó kedvetek van.- közeledtem feléjük.
-Most, hogy itt vagy még jobb.- pislogott rám Sziki.
Leültem közéjük és Tomiék is csatlakoztak. Egy dolog azért feltűnt. A szőkeséget nem láttam sehol.
-Oli hol van?- kérdeztem tőlük.
-Itt vagyok.- lépett ki egy ajtó mögül köténnyel a nyakában.
-Csak nem te vagy a szakács?- nevetett Tomi.
-De igen. És olyat főztem nektek, hogy mind a tíz ujjatok megnyaljátok.- büszkélkedett.
-Nem is tudtam,hogy tudsz főzni.- jegyeztem meg.
-Hát szívem, aki annyit eszik, mint én, annak muszáj tudnia főzni is.- túrt szőke hajába.
-Ez már igaz.- nevettem.
-Akkor asztalhoz!- indult el, mi pedig követtük a konyhába. Az asztal szépen meg volt terítve. Szinte étteremben éreztem magam. Helyet foglaltunk, majd a kis szakács elénk tette az ételt, ami spagetti volt. Mintha olvasna a gondolataimban. Mindenki megkapta az adagját és nekiláttunk az evéshez. Ez a srác nem csak enni tud, de főzni is. Isteni volt a vacsora, amit szerintem a többiek is így gondoltak, ugyanis mindenki tányérja üres volt.
-Köszönjük. Nagyon finom volt.
-Szívesen. És reméltem, hogy ízleni fog.- állt fel az asztaltól, én pedig segítettem elpakolni.
-Nem nézünk meg valami filmet?- ajánlotta Bence. 
-Jó ötlet, de mi legyen az?- keltek fel a többiek is.
-Mindegy. Valami vígjáték.- tértünk át a nappaliba. Ya Ou válogatott a DVD-k közt, mi pedig leültünk. Oli és Bence levágódott egy-egy fotelba, mi pedig négyen osztoztunk a kanapén. Tomival leültünk, Sziki pedig lehuppant mellém. Ya Ou megtalálta a tökéletes filmet, majd elindította és csatlakozott hozzánk. Mint kiderült a Nagyfiúk című filmet néztük meg. Többször is hatalmas nevetésben törtünk ki. Nagyjából a felénél olyan szinten elálmosodtam, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemem. Később mozgolódást és suttogást éreztem magam körül, így nem könnyen, de kinyitottam a szemem. Meglepődve vettem észre, hogy Sziki mellkasán fekszem, ő pedig a hátam simogatta. 
-Bocsi. Nem akartam rád feküdni.- keltem volna fel, de nem hagyta.
-Semmi baj. Maradj nyugodtan.
-Mennünk kéne.- néztem a másik oldalra, ahol Tomi aludt.
-Ezt mond neki is.- mutatott felé.
-Ne ébreszd fel.- suttogta Ya Ou a másik oldalról.
-Akkor itt alszik, de én hazamegyek.- keltem fel Sziki karjai közül.
-Nyugodtan itt aludhatsz.- ajánlotta fel.
-Inkább hazamegyek, de azért köszi.- vettem fel a cipőm.
-Hát jó, de akkor hazakísérlek.- pattant fel.
-Azt megköszönöm.- egyeztem bele, majd csendben kimentünk.
Hamar átértünk az út túloldalára. Szikszai Úr udvariasan felkísért és bementünk a sötét lakásba.
-Köszi, hogy elkísértél.- mosolyogtam álmosan.
-Nincs mit. De azért nem szívesen hagylak itt egyedül. 
-Nyugi nem visznek el az ufók.
-Sosem lehet tudni.
-Rendes vagy,de tényleg megleszek. Nem ez az első eset, hogy egyedül alszom.- öleltem meg.
-Jó, de zárkózz be és hívj, ha van valami.- szorított magához.
-Igenis apuci.
-Nem vicces. Csomó ilyen esetről hallani a tv-ben.- komolyodott el.
-Azért nem kell rám hozni a frászt így alvás előtt.
-Bocsi.Nem volt szándékos. Jó éjszakát!- kaptam egy nagy puszit.
-Neked is.- viszonoztam pusziját. Miután elment, gondosan bezártam az ajtót és bementem a szobámba. Ruhámat pizsamára cseréltem és bebújtam az ágyba. Kicsit azért féltem, úgyhogy magamra húztam a takarót és kedvenc macimat átölelve kis forgolódás után elaludtam.