Sziasztok. Meg is érkeztem a hetedik résszel. Kicsit hosszabb lett, mint szokott, de már nem akartam szétszedni. Jó olvasást és Kérlek komizzatok. ::)
Már fél perce el kezdte a mondatot, de még mindig nem mondta ki a nevet. Gyerünk már! - futottak át a gondolatok gyorsan a fejemben.
-Tóth Alexa!!- ordította bele a mikrofonba, mire teljesen lefagytam. Köpni nyelni nem tudtam. Komolyan megnyertem a versenyt? Ezt el sem hiszem.
Nagy nehezen magamhoz tértem, majd könnyes szemmel köszöntem meg. Tomi hirtelen berontott a színpadra és örömében felkapott és a levegőben megpörgetett. Miután letett a leendő négy tanítványom is megjelent, és egytől-egyig megöleltek és gratuláltak.
-Reméltem, hogy még látlak.- ölelt át utolsóként a szőkeség.
-Emlékszel rám?- jöttem egy kicsit zavarba.
-Hát persze. Ilyen szép lányt nem könnyű elfelejteni.- mosolygott.
-Ne mondj ilyet mert elpirulok.- mondtam,szinte már vörös fejjel.
-Alexa, beszélhetnénk egy percre?- hívott félre Kristóf.
-Persze.-mentem utána.
-Először is,-kezdett bele.- nagyon örülök, hogy te nyertél, mert igazán tehetséges lány vagy és nagyon megérdemelted. Másodszor, pedig térjünk a munkára. Mikor tudsz kezdeni?
-Hétfőn még lesz egy szóbelim, de utána bármikor.
-Rendben. Akkor ezt még majd megbeszéljük. És a közlekedést meg tudod oldani, mert úgy tudom, hogy elég messziről jössz?
-Hát... elvileg úgy volt, hogy ha sikerül a verseny, akkor felköltözöm Pestre, de gyakorlatilag még nem dőlt el a dolog.
-Értem. Remélem mihamarabb megoldódik. A jövő héttel kapcsolatban pedig még keresni foglak.
-Rendben.
A beszélgetést követően visszamentem Tomihoz.
-Na, mit mondtam, hogy sikerülni fog?- ölelt meg.
-Nem igazán hittem benne, de szerencsére neked lett igazad.- Láttam, ahogy a fiúk közelednek felénk. Mind a négyen ellenállhatatlan mosollyal álltak meg előttem.
-Srácok, szeretném nektek bemutatni Tomit, az én legeslegjobb barátomat.- bemutatkozásképpen kezet fogtak egymással.
-Végre egy értelmes csajszit kaptunk magunk mellé.- nézett rám Sziki.
-Ez most bók akart lenni?- mosolyogtam.
-Határozottan!- nevetett pimaszul, mire mindenki elmosolyodott.
-Úgy látom, jól ki fogunk jönni egymással.- néztem végig rajtuk.
-Ebben egyetértek.- mondta egyszerre Ya Ou és Bence.
- Ugye maradtok a bulira?- szólt közbe Olivér.
-Hát persze, hogy maradnak.- válaszolt helyettünk Sziki.
-Elég hosszú út vár ránk, szóval nem hiszem.- szomorítottam el őket.
-És ha nem mennétek haza?- vetette fel ötletét a szőke.
-Milyen jó ötlet. És szerinted hol fogunk aludni?- tettem fel az értelmes kérdésemet.
-Majd nálam.-hallottam hátulról egy ismerős hangot. Megfordultam és Petivel a volt csapattársunkkal találtam szemben magam. Örömömben a nyakába ugrottam, hisz majdnem egy éve nem láttuk egymást. Előtte mi voltunk a három muskétás. Együtt táncoltunk és legjobb barátok voltunk, de kapott egy remek lehetőséget és felköltözött minket egyedül hagyva.
-Petiii- kiabáltam.- Ezer éve nem láttalak. Úgy hiányoztál te bolond!- öleltem meg.
-Te is nekem Csöpi.
-Csöpi?- nézett ránk csodálkozva Bence.
-Igen. Tomitól kaptam ezt a becenevet és kb mindenki így hív azóta.- magyaráztam.
-Szóval akkor Csöpi- mondta hangsúlyozva a nevem.- ugye maradtok?
-Nem is tudom.- tétováztam.- Tomi?
-Felőlem. Ha Peti befogad minket,akkor legyen. De szólj a szüleidnek.
-Inkább írok egy SMS-t. Nincs kedvem beszélni velük.- vettem elő a mobilom.
-Miért?-kérdezősködött Peti.
-Hosszú, majd elmondom. Na akkor megyünk bulizni?- tereltem el a szót.
-Hogy a viharba ne mennénk!- kapta fel a fejét Sziki.
-Akkor induljunk.- vette Ya Ou a kabátját.
Összeszedtük a cuccainkat, majd elindultunk egy közeli szórakozóhelyre. Elég menő lehet a hely, mert szinte telt ház volt, mikor megérkeztünk. A biztonsági őrök személyi igazolvány felmutatása ellenében beengedtek minket.
-Na ki mit iszik?- kérdezte Beni, ahogy leültünk a pulthoz.
-Nekem mindegy, de azért nem kéne totálisan kiütni magunkat.- mondtam, mire mindannyian csodálkozva néztek rám.
-Egy-két pohár italba még senki se halt bele.- okoskodott Peti.- Régen jobban bírtad.
-Az már régen volt.- zártam le ennyivel a dolgot. Kikérték az italokat, majd miután megittuk, felvetettem az ötletet, hogy menjünk táncolni. Sziki rögtön kapott az alkalmon és a táncparkett közepére húzott. Rögtön követtek a többiek is. Egy kört alakítva táncoltunk a jobbnál jobb zenékre. Meg kell hagyni, elég jól mozognak. Sziki és Olivér mellett táncoltam, akik néha kicsit túl közel kerültek hozzám. Egyszer csak Oli beugrott a kör közepére és olyan táncot lejtett, hogy csak néztem. Mit fogok én ezek után tanítani neki?
Kicsit később Tomi és Peti kimentek levegőzni. Beni és Ya Ou a pult felé tartottak, Olivért pedig lekapta egy szőke csaj és vele táncolt, így hát ketten maradtunk Szikivel. Egymásra néztünk, majd kezét a derekamra csúsztatta és folytattuk tovább a táncolást. Egyre közelebb jött hozzám, tekintete az enyémet kémlelte és szinte a nyakamon éreztem lélegzetvételét.
-Sziki drága, neked nincs véletlenül barátnőd?- toltam el egy kicsit magamtól.
-Ezt eltaláltad. De ha jól tudom, akkor neked sincs pasid.- közeledett újra.
-Milyen jól informált vagy. Egyébként hogy-hogy nincs? Úgy tudtam, hogy több éves kapcsolatod van.
-Ezt rosszul tudod. Már három hónapja szakítottunk, csak nem reklámozom a rajongók miatt.
-Aha. Akkor nekem miért mondtad el, hisz én is egy rajongó vagyok.- mosolyogtam.
-Először is, mert kérdezted. Másodszor pedig, te nem csak egy rajongó vagy, hanem egy nagyon rendes lány.- nézett rám gyönyörű barna szemeivel.
-Na mi van gyerekek?- jöttek vissza a többiek.
-Semmi.- szólaltunk meg egyszerre, majd folytattuk a bulizást. Olivér is visszatért közénk, de most már egyedül. Épp vele bohóckodtunk, mikor éreztem, hogy rezeg a telefonom. Végigsimítottam a karján, jelezve, hogy itt kell hagynom, majd a kijáratot megkeresve kimentem és felvettem. Hát nem kellett volna!
-Szia anya. Mi történt?- kérdeztem.
-Apáddal megint összevesztünk, mire összeszedte a holmiját és elment.- mondta idegesen.
-És én ezzel most mit tudok csinálni?
-Gyere haza azonnal.- utasított.
- Ez azért nem így megy. És különben is mi lesz ha hazamegyek? Hirtelen minden rendbe jön? Vagy ezt hogy képzelted?
-Pontosan így, mert ha nem mentél volna el, akkor nincs ez az egész. Minden a te hibád, mert apád mindig ellenem van, ha rólad van szó.
-Arra még nem gondoltál, hogy talán azért, mert törődik velem?- csordult ki szememből egy könnycsepp.
-Ha most rögtön nem jössz haza, akkor.....
-Akkor mi lesz?-vágtam a szavába.
- Olyat mondok, amit magam is megbánok.- fenyegetett.
-Nem anya, az egyetlen dolog amit megbántál, az az, hogy megszülettem. -csaptam rá a telefont, és zokogva visszamentem megkeresni Tomit. A srácok a pultnál voltak, de őt nem láttam sehol. Így hát odamentem hozzájuk, hátha tudják, hogy hol lehet. Igyekeztem eltüntetni sírásom összes nyomát, de sajnos így is észrevették, hogy valami baj van.
-Fiúk, nem tudjátok hol van Tomi?- léptem oda hozzájuk.
-Kiment valahova Petivel, de mi történt miért sírsz?- kérdezősködött Sziki.
-Nincs semmi baj.- folyt ki még egy könnycsepp a szememből.
-Nem úgy tűnik. Mindjárt megkeresem neked jó?- szólt Ya Ou, majd eltűnt a tömegben. Nagyjából 5 perc múlva vissza is tért a két fiú társaságában.
-Mi történt Csajszi?- ölelt át Tomi védelmezően.
-A szüleim, már megint.-bújtam hozzá.
-De mondd már,hogy mi van!
-Most beszéltem anyával és azt mondta, hogy apa elment és hogy minden az én hibám.
-Kicsit már túllépik a határt, hogy mindenért téged okolnak. Add ide a mobilod!
-De miért?- szipogtam.
-Ne kérdezd, csak add ide!- nem értettem mit akart vele, inkább odaadtam neki.
-Menj oda a többiekhez, mindjárt jövök én is.-mutatott az öt fiú irányába, majd elvette a telefonom és kiment. Nem igazán vágytam társaságra, így inkább kértem egy italt és leültem. A többiek persze rögtön odajöttek hozzám kérdő tekintetekkel.
-Ne nézzetek így rám. Nincs kedvem beszélgetni.
-Rendben, csak nem jó ilyen szomorúnak látni.- simogatta a hátam Olivér.
-Na itt is vagyok. - tért vissza Tomi a telefonommal.
- Mit csináltál?- kérdeztem.
-Semmit, csak lerendeztem a szüleid.
-Hogy mi? És mit mondtál nekik?-néztem rá nagy szemekkel.
-Csak annyit, hogy jó lenne, ha megoldanák a problémáikat, meg, hogy ezzel a viselkedéssel csak eltaszítanak maguktól. Ja és közöltem velük, hogy találtunk egy lakást és még a jövő héten el fogunk költözni.
-Na jó ez most egy kicsit sok volt. Mi az, hogy elköltözünk? És, hogy találtunk egy lakást? Én ilyenről miért nem tudok?- értetlenkedtem.
-Mert most akarom elmondani. Szóval, Peti tud egy jó albérletet a vele szemben lévő házban. Holnap megnézhetnénk és ha tetszik, akkor kivehetnénk, így nem lennénk messze Petitől.- mondta ötletét.
-És persze tőlünk se.- vágott közbe Sziki.
-Ezt hogy érted?- csodálkoztam.
Úgy, hogy mi a Peti feletti emeleten lakunk.- mondta büszkén.
-Ez komoly?
-De még mennyire.- mosolyogtak.-Jó akkor holnap nézzük meg. Bajunk nem lehet belőle.
-Remek.- helyeseltek. -Most pedig buli van!- húztak a táncparkettre.
Egész éjjel táncoltunk. A fiúk jelenlétében el is felejtettem a nem rég történteket. Hajnali három körül összeszedtük magunkat és elindultunk Petihez. Az első emeleten elköszöntünk a ByTheWay tagjaitól és bementünk a lakásba. Személy szerint alig álltam a lábamon. Nem ittam túl sokat, de hulla fáradt voltam és alig vártam, hogy lefekhessek. A házigazdánk megmutatta a vendégszobát, ezt követően felvettünk egy kényelmes ruhát, majd két perc múlva már aludtunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése