8. rész

Halihó! Meghoztam a nyolcadik részt. Kérlek szépen osszátok meg velem is, hogy mi a véleményetek a részekről, akár komi akár pipálás formájában. :)

 



Szombat reggel, vagyis fél egykor, zombiként másztam ki az ágyból. Hangokat hallottam, így kimentem a konyhába, ahol Peti reggelizett a ByTheWay társaságában.
-Jó reggelt.- köszöntem kissé rekedtes hangon.
-Jó reggelt.- hangzott egyszerre a válasz.
-Hogy aludtál?- érdeklődött Beni.
-Mélyen. Mikor felébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok.- ültem le közéjük.
-Azt nem csodálom.- mosolygott Ya Ou. - Tomi?
-Még alszik.
-Már nem.- jött ki ásítozva a szobából.
-Kértek reggelit?- kínálta Peti.
-Én nem kérek köszi. Semmi étvágyam nincs.- válaszoltam.
- De azért a habos kakaónak még mindig nem tudsz ellenállni igaz?- nyújtotta felém a bögrét.
-Ez igaz. Látom nem felejtetted el.- vettem ki kezéből a gőzölgő italt.
-Hogy felejthetném el, mikor mindig ezzel nyaggattál.
-De legalább megjegyezted.- nevettem.
-Egyébként hogy vagy?- szólalt meg Oli, aki eddig csak a reggelijével foglalkozott.
-Jól. Fogjuk rá. Viszont semmi kedvem hazamenni.
-Hát ne menj!- mosolygott Sziki.
-De muszáj. Hétfőn még szóbeliznem kell és még készülnöm kéne rá egy kicsit.
-Szegény. Biztos sikerülni fog. Mi szurkolunk.- biztatott Bence.
-Köszi srácok.- küldtem feléjük egy széles vigyort.
-Amúgy cserélhetnénk telefonszámot.- ajánlotta Sziki.- Mi már leírtuk a miénket, már csak a tiétek kell. Persze csak ha nem titkos.- nevetett.
-Rendben. Írod? Mert akkor mondom.
-Oké, mondhatod.- vette elő mobilját mind a négy fiú. Lediktáltam a számom, majd Tomi is így tett. 
-Szuper, akkor most már bármikor zaklathatunk.- vigyorgott a szöszi.
-Öhm... hát azért nem szeretném, ha hajnali kettőkor  lepnél meg egy hívással.
-Nyugi, csak vicceltem.- mosolygott.
-Gondoltam. Tomi mikor indulunk?- néztem az épp reggeliző fiúra.
-Miután észhez tértem.- harapott bele a szendvicsébe.
Reggeli után a srácok elköszöntek, mert próbára kellett menniük. Én pedig segítettem Petinek elpakolni, ha már volt olyan rendes és befogadott minket éjszakára.
-Jut eszembe, akkor megnézitek a lakást? Mert akkor felhívom a tulajt.-kérdezte.
-Uhh, tényleg. Majdnem elfelejtettem. Csöpi, akkor megnézzük?- kérdezte Tomi.
-Persze. De akkor gyorsan szedjük össze magunkat, mert este lesz, mire hazaérünk.- siettünk be a szobába.
Gyorsan felöltöztünk és elpakoltuk az este széthagyott cuccainkat. Peti pedig addig felhívta a tulajdonost.
-Most akár meg is nézhetitek.- nyitott be a szobába.
- Oké, akkor menjünk.-fogtuk meg táskáinkat és elindultunk. Kb három percet ha sétáltunk, mert csak a szemközti házba mentünk át. Fellifteztünk a második emeletre és becsengettünk, mire rögtön kinyílt az ajtó.
-Szia Roland.- fogott kezet Peti az ajtóban tartózkodó  férfivel.
-Sziasztok. Gyertek beljebb.- invitált be a nappalinak látszó szépen berendezett szobába. 
-Nos ők lennének a leendő bérlők.- mutatott ránk.
-Rendben. Nézzetek szét nyugodtan. Van két hálószoba, egy konyha, nappali egy tágas fürdő és egy szép kilátást nyújtó erkély.- sorolta el a lakás részeit.
Minden helyiségben szétnéztünk. A szobák nagyok és jól felszereltek voltak. A kilátás meseszép és a környék is elég barátságosnak tűnt. Szívesen laknék itt, de biztos egy vagyon lehet a lakbér.
-És mennyit kéne havonta fizetni?- tértem a fő kérdésre.
-Tekintettel arra, hogy jó haverok vagyunk Petivel és hogy barátságosak vagytok, ezért legyen havi 60000 forint, plusz a rezsi. Így megfelelne?
-Na, mit szólsz Csöpi?- nézett rám Tomi.
-Az tény, hogy nagyon tetszik és az ár sem annyira vészes. 
-Szóval?- érdeklődött Roland a döntést illetően.
-Szerintem vegyük ki. Ennél jobbat ilyen áron úgy sem találnánk és legalább Petiékhez is közel lennénk.- vázolta fel véleményét Tomi.
-Jó, legyen.- mentem bele.
-Akkor kivesszük.- mondta hatalmas vigyorral.
-Rendben. Örülök. És előreláthatólag mikor költöztök?
-A jövő héten. Talán már kedden, de mindenképpen szólunk előtte. 
-Jól van. Akkor majd ha jöttök kitöltjük a szerződést. 
-Oké. És köszönjük szépen. Szia.- léptünk ki az ajtón.
-Sziasztok.
Elhagytuk leendő otthonunkat és a kocsihoz igyekeztünk, ugyanis már fél négy volt. Egy öleléssel és két puszival elköszöntem Petitől és beültem az anyósülésre. Tomi még beszélt vele pár szót, de aztán ő is jött és elindultunk.
-Előre félek mi vár otthon.- néztem a kormány mögött ülő fiúra.
-Minden rendben lesz. Ha szeretnéd, akkor ott maradok éjszakára.- ajánlotta fel.
-Megtennéd?
-Érted bármit.- mosolygott.- Csak akkor ugorjunk fel hozzánk ruháért.
-Oké. és köszönöm.- hálálkodtam.
Fél hat körül megérkeztünk az ismerős városba. Útközben megálltunk Tomiéknál. Gyorsan összeszedett pár ruhát és indultunk haza. Pár perc múlva már a kapu előtt pakoltunk. Nagyot nyeltem és kinyitottam a kaput. Nem nagy kedvvel ugyan, de bementünk, ahol már anyáék tűkön ülve vártak rám. Várjunk csak. Apa is itt van? Akkor kibékültek, vagy csak a velem való veszekedés idejére viselik el egymást? Én ezt már nem értem. Közelebb mentünk és anya már bele is kezdett a szövegébe.
-Időben hazaértél.- néztek rám mérgesen.
-Inkább örülj annak, hogy a tegnapi után egyáltalán hazajöttem. Egyébként látom nagy az egyetértés. De ne aggódj, már csak két napig kell élvezned a társaságom, ugyanis kedden elköltözök.
-Tudod mit? Akkor menj, de garantálom, hogy egy hét múlva itt fogsz állni az ajtóban, hogy fogadjunk vissza.
-Azt lesheted. Eddig is megoldottam az életem, ezután is menni fog.- mondtam szemrehányóan.
-És, hogy sikerült a verseny?- szólalt meg apa is.
-Mintha érdekelne. Egyébként megnyertem. De most inkább felmegyünk, ha nem zavar. Tomi valahogy jobb társaság. Na jó éjt!- megragadtam az eddig csendben lévő fiú kezét és felmentünk az emeletre.
-Jól kiosztottad őket.- vágódott le az ágyamra.
-Csodálkozol? Ezek után tőlem ne várjanak semmi jót.- kerestem elő a pizsamámat.
-Én most elmegyek fürödni. Tessék itt egy törcsi neked is.- dobtam oda neki és beviharoztam a fürdőbe. Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vizet. Nagyon pihentető érzés volt fáradt testemnek. Utána megtörölköztem és felöltöztem. Visszamentem a szobába átadva a helyet  Tominak. Addig megágyaztam és bekapcsoltam a laptopomat megnézni, hogy mi folyik a világhálón. Örömmel láttam, hogy van egy csomó ismerősnek jelölésem és üzenetem. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy mindet végignézzem, így inkább másnapra hagytam. Tomi is kifáradt a fürdőből és behuppant mellém az ágyba. 
-Na van valami újság?- kérdezte mikor meglátta kezemben a laptopot. 
-Nincs. Pár üzit kaptam, de most nincs kedvem olvasgatni.
-Majd én.- vette ki kezemből a gépet.- Nézzük csak.... Van itt pár gratuláció, és annál is több irigykedő rajongó, akik féltik tőled a srácokat. Főleg Olivért.
-Pont ettől tartottam. Még közöm sincs hozzájuk, de már kapom a rossz megjegyzéseket.És ennél csak rosszabb lesz.
-Nem kell ilyenekkel foglalkozni.- és ezzel lecsukta a laptopot és letette.-Amúgy a buliról még nem is beszéltünk.- fordult felém.
-Mit szeretnél róla beszélni?
-Csak észrevettem, hogy milyen jól elvoltatok Szikivel.-jegyezte meg.
-Talán baj?
-Nem, csak elvileg neki barátnője van és nem szeretném, hogy koppanj.
-Tévedsz. Nincs barátnője, ugyanis pár hónapja szakítottak. És különben is, nem kell kombinálni. Csak táncoltunk és beszélgettünk. Nem történt semmi olyan dolog, amit félre kéne érteni.
-Jól van. Nem kell mérgelődni, csak azt mondtam, amit láttam. De, ha azt mondod, hogy nem volt semmi, akkor hiszek neked. És amúgy nem számon kérni akartalak, csak kíváncsi voltam.
-Nem is mérgelődtem.- bokszoltam egy aprót a hozzám közelebbi vállába.
-Nem verekszünk.- próbálta kis szigorral mondani, de nem jött össze, mivel elnevette magát.
-Azt ugye tudod, hogy holnap még össze kell csomagolnunk, mert hétfőn nem igazán lesz rá időnk, és nem hinném, hogy ezzel szeretnél foglalkozni.- közöltem vele a tényt.
-Tényleg. Sok dolgunk lesz az biztos. Szerintem inkább aludjunk.- mondta a jó ötletét. 
-Oké.- kapcsoltam le a villanyt.- Akkor jó éjt.
-Jó éjt.- ölelt át. Valószínűleg a fáradtságtól nagyon hamar elaludtam, de őt szerintem előbb elnyomta az álom, mert csak a halk szuszogását hallottam.