56. rész

Sziasztok. Megérkeztem a folytatással. Elsősorban köszönöm a komikat és pipákat, továbbra is számítok rájuk. Nem nagyon van mit mondanom, szóval jó olvasást. Remélem tetszeni fog, és kérlek hagyjatok nyomot magatok után. :))


Alexa szemszöge:

Reggel természetesen én ébredtem fel hamarabb. És még ő mondja, hogy nincs lustulás. Gondoltam, megadom a módját az ébresztésnek, úgyhogy óvatosan felkeltem mellőle, majd ráültem és elkezdtem ugrálni rajta.
-Ébresztő!!! - kiáltottam hangosan, mire felriadt.
-Te magadnál vagy, Lexi? - nyöszörgött.
-Nem te mondtad, hogy nem lustulunk? - röhögtem rajta, mire derekamnál megragadott és a puha párnák között landoltam.
-Ezt még kamatostól visszakapod! - szólt mérgesen és ott hagyva az ágyban, felkelt és felöltözött.
-Most megsértődtél? - néztem rá, miközben ruháit kapkodta magára, de nem válaszolt. Végül erőt vettem magamon és én is feltápászkodtam. A tegnap kikészített ruhadarabokat magamra vettem, majd kimentem Sziki után a fürdőbe. Épp a tükör előtt foglalatoskodott a hajával, mögé osontam és hátulról átöleltem. Láttam a tükörben, hogy elmosolyodik, ezért egy apró puszit nyomtam nyakára, mire szembefordult velem.
-Kis pukkancs vagy! - mosolyodtam el én is, mire szorosan magához húzott és egy finom csókot lehelt ajkamra.
-Az ehhez hasonló dolgaitokat a hálóban intézzétek már! - nyitott be Bence.
-Milyen tudálékos vagy már kora reggel! - néztem rá, majd gyorsan megfésülködtem és elhagytuk a helyiséget.
-Mindened megvan? - nézett rám kérdőn Sziki.
-Szerintem igen.
-Akkor pakoljunk be a kocsiba. - mondta, majd megfogtuk csomagjainkat és levittük az autóhoz. Betettük bőröndünket a csomagtartóba, majd elfoglaltuk a hátsó üléseket és ott vártunk a többiekre.
-Készülj fel, hogy véged lesz a héten. - húzta ölébe a lábam.
-Miért is?
-Mert nem foglak békén hagyni egy percre sem. - vigyorgott.
-Hűha! Kezdek félni.
-Jól is teszed. - simított végig combomon, majd szenvedélyesen megcsókolt. Ha ilyen jól indul ez a hét, már alig várom, hogy mi fog ebből kikerekedni. Ajkai odaadóan kényeztették az enyémeket, egészen a levegőnk elfogyásáig. Lassan váltunk el egymástól, fejem a mellkasára hajtottam és hasát kezdtem simogatni. Pár perc múlva a többiek is megérkeztek és elfoglalták helyüket. Miután mindenki elkészült, Bence beindította a motort és elindultunk. Csendesek voltunk az utazás ideje alatt, legalábbis úgy tűnt. Ujjaim végig barátom hasát kényeztették, majd pólója alatt rosszalkodtak. Hidegebb volt a kezem bőrénél, ezért mikor hozzáértem és gyengéden végighúztam ujjaimat meleg bőrfelületén, először kirázta a hideg, majd egy apró sóhaj hagyta el száját, amin elmosolyodtam.
-Élvezed? - nézett rám.
-Nagyon. És ahogy látom, te is. - húztam mosolyra a szám, majd még jobban az ölébe húzott és mohón lecsapott ajkaimra. Telhetetlenül faltuk egymást, miközben keze fenekemen barangolt, enyém pedig még mindig pólója alatt kószált.
-Gyerekek! Örülök, hogy kibékültetek, meg minden, de ne a kocsiban hozzátok össze a trónörököst, ha kérhetem! - szólt ránk Bence, mire mindenki felnevetett. Abbahagytuk érzelmes tevékenységünket és egymáshoz bújva utaztunk tovább. Csendesen feküdtem Sziki mellkasán és finom illatát mélyen magamba szívtam. Gyengéden az oldalam simogatta, amivel mint mindig, most is megnyugtatott. Ujjaim hasán pihentek, majd pólóján átlátszó kockáit rajzoltam körbe.
-Kicsim! - fogta le a kezem, mire ránéztem.
-Mi az?
-Ne kínozz már, légy szíves! - suttogta.
-Csak simogatlak. Abban mi a kínzás? - mosolyodtam el.
-Majd meglátod! Csak érjünk oda!
-Ne fenyegess, Szikszai!
-Mert mi lesz?
-Egyedül alszol! - mondtam, mire elnevette magát.
-Ki se bírnád!
-Én? Összekeversz magaddal.
-Nem tudom, most is ki heverészik az ölemben! - kuncogott tovább, mire kimásztam az öléből és az ablak felé fordultam. Rá sem néztem, csak az elsuhanó épületeket kémleltem. Éreztem, hogy mocorog mellettem, majd ujjai finoman végigsiklottak fedetlen combomon, mire kirázott a hideg.
-Hagyjál! - fogtam meg a kezét és elvettem a lábamról.
-A-a. - tette vissza és egész tenyerével végigsimított a csupasz bőrfelületen. Mikor combom belső részéhez ért, nagyon vissza kellett magam fognom. Behunyt szemekkel élveztem érintését, majd ajkait váratlanul az enyémeken éreztem és érzékien csókolni kezdett. Hátam konkrétan az ablakhoz tapadt, felsőtestével pedig rám nehezedett, így még jobban hozzám simult. Ujjaim haját túrták, övéi pedig még mindig lábamon szaladgáltak.
-Lehetek a gyerek keresztapja? - szólt hangosan Olivér, a többiek pedig felnevettek. Belemosolyodtam csókunkba, így abba is hagytuk, ami szerintem jobb is.
-Most úgy beszélsz, mintha ti nem csinálnátok soha ilyet. - szólalt meg Sziki.
-De igen, csak mondjuk nem a kocsiban. - röhögött.
-Na jó lesz most már! - szóltam közbe én is, mire elhallgattak. Még nagyjából fél órát utaztunk, majd lassacskán megérkeztünk. Egy igényesnek tűnő hotel előtt parkoltunk le, majd kiszálltunk és kiszedtük a csomagunkat. Bementünk, a recepciónál pedig bejelentkeztünk. Két személyes szobákat kaptunk és nem volt kérdéses, hogy ki kivel alszik. Szikinél volt a kulcs, aminek segítségével bejutottunk a 103-as számot viselő szobánkba. Ahogy beléptem, a lélegzetem is elállt a látványtól, olyan modern és ízléses volt minden. Hófehér falak, tökéletes kilátást nyújtó ablakokkal, külön konyha, háló és fürdő.
-Hűűű, mekkora ágy! - dobta le Sziki a cuccait.
-Gondoltam, hogy azt nézed meg először. - pakoltam le én is és szétnéztem egy kicsit.
-Azt hiszem, jól elleszünk ebben a pár napban. - szólt utánam.
-Azt nem kétlem.
-Kipróbáljuk? - nézett rám, majd a rendezett francia ágyra.
-Neked mindig csak ezen jár az eszed?
-Miattad van! Mondtam a kocsiban, hogy ne húzz fel, de nem hallgattál rám, úgyhogy most törlesztek édesem.- vigyorgott, majd magához húzott és mohón rátapadt ajkaimra. Kezeim nyaka köré csavarodtak, övéi pedig először derekamon pihentek, majd egyre lejjebb merészkedtek. Nyelvünk vadul csatázott egymással, levegőnk pedig vészesen fogyott. Heves tevékenységünket megszakította, majd nyakamat záporozta el hosszú, nedves csókokkal, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem. Apró léptekkel az ágy felé közeledtünk, majd a puha párnák közé zuhantunk. Mivel ő volt felül, a kezében volt az irányítás és szó szerint azt csinált velem, amit akart. Rendesen ki is használta a helyzetet és pólómat lassan felhúzta, egészen melltartómig és hasamat lepte el tüzes csókokkal. Nem bírtam tovább a kínzását, ezért felhúztam magamhoz és ajkaink újra egymásra találtak és odaadóan falták egymást. Ujjaimat pólója alá vezettem és lassan lehúztam róla a ruhadarabot és a földre dobtam. Ő is hasonlóképpen cselekedett, mikor kopogás hallatszott az ajtó felől.
-Ezt nem hiszem el! - sóhajtott.
-Nyisd már ki! - toltam el magamtól. Lemászott rólam és felvette a felsőjét, majd az ajtóhoz indult. Én is gyorsan felpattantam és igyekeztem kicsit rendbe szedni magam. Bence hangját hallottam kintről, ezért odamentem hozzájuk.
-Látom, rosszkor jöttem. - nézett végig rajtunk.
-Tökéletes az időzítésed. - mondtam.
-Jöttök várost nézni? - kérdezte.
-Aha. - válaszoltam, mire Sziki egy "Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?" nézéssel pillantott rám.
-Oké. Lent találkozunk. - szólt, majd el is tűnt, én pedig becsuktam az ajtót.
-Ez most komoly?
-Most mi van? - néztem rá értetlenül.
-Minek kellett igent mondani?
-Ne nyafogj már! - szóltam rá.
-Jól van, Lexi, ezt megjegyeztem. - mérgelődött, majd hirtelen a falhoz nyomott. Milliméternyi távolság sem volt köztünk, levegőt is alig kaptam. Kajánul rám vigyorgott, majd úgy kezdett el csókolni, mint még soha. Minden testrészünk összeért, szívem össze-vissza kalapált, ajkaim pedig hagyták, hogy az övéi eluralkodjanak rajtuk. Úgy álltam ott, mint egy szobor és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Lassan elszakadt tőlem, én pedig zihálva próbáltam magamhoz térni.
-Csak, hogy tudd mit hagytál ki. - mosolygott öntelten, majd fogta magát és ott hagyva engem, kisétált a szobából. Lefagyva álltam továbbra is egy helyben és próbáltam rájönni, hogy mi volt ez az egész. Tud még meglepetéseket okozni rendesen! Fokozatosan kezdett csillapodni a légzésem és visszataláltam a Föld nevű bolygóra, aztán erőt vettem magamon és én is kimentem. Bezártam az ajtót és a többiek keresésére indultam, akik az előtérben vártak rám.
-Hol van már Lexi? - hallottam Olivér hangját.
-Itt a Lexi! - szóltam hangosan és Sziki hátára ugrottam.
-Na, nem játszunk lovacskásat! - tett le a földre.
-Szamárral nem is lehet! - nevettem el magam.
-Hogy mondhatsz ilyet? - lépett elém és a szemembe nézett.
-És te hogy tehetsz velem ilyet, mint az előbbi kis akciód? - hajoltam közelebb hozzá, mire elmosolyodott.
-Az csak egy kis bosszú volt, Kicsim. - suttogta és arcomra nyomott egy puszit.
-Mehetünk? - nézett ránk Ya Ou, mindenki bólintott, aztán a hotelt elhagyva elindultunk a városba.

Sziki szemszöge:

Ahogy telik az idő, úgy ragaszkodunk egyre jobban egymáshoz Lexivel. Nem tudom nélküle elképzelni az életem és nem is akarom.  Olyan felhőtlen a kapcsolatunk, mint még soha. Nagyon sokat gondolkodtam kettőnkről és úgy érzem, hogy ideje lenne magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, bár nem tudom, hogy ő mit szólna hozzá. 
Egymás kezét szorongatva indultunk el várost nézni, egy kicsit lemaradva a többiektől.
-Mondtam már, hogy szeretlek? - néztem gyönyörű arcára.
-Valami rémlik, de szeretem hallani. - mosolyodott el és egy apró puszit nyomott az arcomra. Csendben követtük Bencééket és megnéztünk néhány nevezetességet, parkot, majd a végén már csak céltalanul császkáltunk az utakon. A lányok amint megpillantották a kirakodókat, egyből megrohamozták őket. Barátnőm mellé léptem, aki a vattacukorárusnál állt sorba.
-Egy epreset szeretnék. - mondta az árusnak, aki teljesítette kérését és egy hatalmas adag puha édességet nyújtott át Lexinek.
-Kérsz? - nyújtotta felém. Egy kicsit lecsíptem belőle és a számba helyeztem, ahol azonnal el is olvadt. Jóízűen ette a ragacsos cukrot, miközben a bazárosok között sétálgattunk.
-Csupa ragacs vagyok. - mutatta kezét, majd egy közeli kútnál megmosta.
-A szád nem ragacsos véletlenül? - néztem rá mosolyogva.
-Egy picit igen. - mondta, majd elé léptem és édes ajkaira tapasztottam az enyémeket és puhán megcsókoltam.
-Eper ízű vagy. - mosolyodtam bele csókunkba.
-Te is. - nézett rám csillogó szemeivel. Kicsit még nézelődtünk, majd lassacskán visszaindultunk a hotelbe.
-Gyerekek, van moziszoba! Nem filmezünk? - nézett ránk Olivér. Rábólintottunk, majd vacsorázás után elfoglaltuk a babzsákfotelekkel és kényelmes matracokkal berendezett helyiséget. Elindították a Másnaposok 3-at és pihenésként csendesen a képernyőre tapadt a tekintetünk. Lexi szokásához híven kényelmesen elhelyezkedett az ölemben és onnan nézte a vígjátékot. Szorosan magamhoz öleltem és ujjaimmal oldalát simogattam. Mindenki kíváncsian nézte a filmet, néha-néha fel is nevettünk egy-egy vicces jeleneten. A vége felé már észrevettem, hogy barátnőm nem mozdul, mellkasa pedig egyenletesen mozog fel és le, ebből pedig arra következtettem, hogy elaludt.
-Mi van? Csipkerózsika kidőlt? - nézett ránk röhögve Olivér.
-Hagyd már! - szóltam rá. Mivel vége lett a filmnek, mindenki elvonult a szobájába. Karjaimba vettem az ölemben szuszogó lányt és a szobánk felé indultam vele.
-Hova viszel? - nyöszörgött halkan.
-Aludni.
-Letehetsz, most már fent vagyok. - mondta, én pedig kérését teljesítve letettem az ajtó előtt. Kinyitottam a zárat, majd bementünk.
-Megyünk fürödni? - néztem álmos arcára. Bólintott egyet, aztán a háló melletti helyiségbe igyekeztünk.

Levettük piszkos ruháinkat és a kellemesen meleg vízcseppek alá álltunk. Először megmosakodtunk, majd hosszú ideig egymás tekintetében mélyültünk el, miközben az apró vízcseppek testünkön siklottak végig. Kezeit váratlanul nyakam köré fonta és megölelt.
-Baj van, Kicsim? - néztem ismét gyönyörű szemeibe.
-Nincs. - csóválta a fejét, majd maga köré tekerte törölközőjét és kiszállt a zuhany alól. Elzártam a vizet és én is így tettem, majd felöltöztünk és visszamentünk a hálóba. Lexi azonnal lefeküdt és bebújt a takaró alá. Én is követtem, majd felé fordultam és tökéletes ajkaira leheltem egy könnyű csókot. Gyengéden viszonozta gesztusomat és lassan elváltunk egymástól és végigsimított arcomon.
-Ezt hagyjuk holnapra, jó? - nézett rám fáradtan.
-Rendben. - feküdtem vissza mellé.
-Nem haragszol? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-Már miért haragudnék? Látom, hogy fáradt vagy. Aludjunk! - öleltem magamhoz és egy puszit nyomtam homlokára. Jó éjt kívántunk egymásnak, majd hamar átléptünk az álmok birodalmába.