55. rész

Hát szép napot mindenkinek! Először is szeretnék Tőletek egy kis segítséget kérni. Egy ismerősöm nem régiben belekezdet egy oldalba és sokat segítenétek vele, ha benéznétek és mondanátok véleményt róla. http://positively.ucoz.com/news/a_siker_fele_vezeto_ut/2014-11-20-1 Itt lenne a link és szerintem nagyon hasznos dolgokat ír le, részben kapcsolódik a fiúkhoz is, hisz ők is azt tanították, hogy harcoljunk az álmainkért, szóval megköszönném, ha bekukkantanátok. 
Másodszor pedig nagyon sajnálom, hogy majdnem két hetet késtem, de nem volt időm. Most már visszatértem és igyekszem tartani a tempót. Köszönöm az eddigi véleményeket. Ez a rész nem lett túl izgalmas, inkább kicsit túlfűtöttnek jellemezném. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy 18+-os lesz, szóval csak okosan. :) Várom a komikat pipákat és a feliratkozókat is. Jó olvasást. :))



Alexa szemszöge:
Három hét telt el azóta a borzalmas nap óta, mikor azt éreztem, hogy örökre elveszítem Szikit. Szerencsére minden jól alakult és a lehető legmélyebb és legszorosabb kötelék alakult ki közöttünk. Másfél hete voltam varratszedésen, ami iszonyatosan fájt, de mára már alig érezhető a fájdalom. Sziki minden nap szüntelenül mellettem volt és minden kérésemet teljesítette. Kérve se kívánhatnék nála jobb embert magamnak. Rég láttam már a srácokat, ezért úgy döntöttünk, hogy ma odaát alszunk.
-Kicsim, siess már! - sürgetett.
-Nem ráérünk? - néztem rá.
-Végül is.
-Akkor meg türelem! - vettem fel a cipőm és még bementem a fürdőbe megfésülködni. Felkaptam a táskám, majd az ajtó bezárása után elindultunk a szomszéd házba. Pár perc alatt megérkeztünk és ahogy bementünk, Bella egyből a nyakamba ugrott.
-Lexiii!!! - kiabált, miközben majd kinyomta belőlem a szuszt is.
-Hiányoztál bolond lány! - nevettem el magam.
-Na és én? - biggyesztette le ajkát a szőkeség.
-Te is, Szöszi. - engedtem el Bellát, majd megöleltem őt is.
-Gyere. - rángatott el Olivértől a szőkésbarna hajú lány és a szobájukba húzott.
-Na mesélj! - ültünk le az ágyra és kíváncsian nézett rám
-Mit szeretnél tudni?
-Mindent. Hetek óta nem láttalak. Mi van Szikivel? - tette fel egymás után a kérdéseit.
-Vele minden rendben. Jól megvagyunk. - válaszoltam.
-Na, ez szuper. - vigyorgott.
-Mi az? - néztem rá értetlenül.
-Hát..... Szikit sem lehetett látni már vagy két hete, szóval.... - kezdett bele.
-Ne is folytasd! Tudom mire akarsz kilyukadni. - szakítottam félbe.
-Most miért? Csak kíváncsi vagyok. - kuncogott tovább.
-Ennyire azért ne legyél. De akkor témaváltás. Mi van veled és Olivérrel? - néztem rá kérdőn.
-Jól kijövünk egymással minden téren! - emelte ki az utolsó két szót.
-Örülök neki, de a részletektől kímélj meg!
Jó ideig beszélgettünk még az elmúlt hetek történéseiről, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és a fiúk rontottak be rajta.
-Kicsacsogtátok magatokat? - néztek ránk.
-Nem! - szóltunk egyszerre.
-Na jó. Kérem vissza a csajomat! - szólt Sziki és váratlanul a karjaiba vett és kivitt a szobából.
-Tegyél már le! - ficánkoltam, de egyenesen a szobájába vitt és szó szerint az ágyra dobott.
-De egy paraszt vagy te, Szikszai! - néztem rá mérgesen.
-Mit mondtál?
-Jól hallottad.
-Most véged! - nézett rám gonoszul és rám vetette magát. Megmozdulni nem tudtam alatta, úgy elhelyezkedett rajtam.
-Sziki, szállj le rólam! - ütögettem a mellkasát.
-Vond vissza és szabad vagy!
-Mit vonjak vissza? Hogy egy paraszt vagy? Sajnálom, de az igazságot nem szabad letagadni. - nevettem.
-Hát akkor sok sikert a szabaduláshoz. - vigyorgott, majd közelebb hajolt hozzám és mohón megcsókolt. Nem volt időm reagálni, hiszen olyan gyorsan történt az egész. Ajkai telhetetlenül kezdték falni az enyémeket, amit készségesen viszonoztam, miután felfogtam mit is csinálunk. Nyelve azonnal utat tört a számban és egyből megtalálta az összhangot az enyémmel és érzékien kényeztették egymást. Napról-napra egyre szenvedélyesebb csókcsaták zajlanak le köztünk, amivel erősen kínozzuk egymást. Levegőnk elfogyása miatt nehezen elszakadtunk egymástól és mélyen elmerültünk a másik tekintetében.
-Kicsim, én már nem bírom tovább! - suttogta.
-Mit is?
-Ezt az egészet. Hetek óta húzzuk egymás agyát. Nagyon akarlak. - bökte ki végül problémáját, amin egy jót mosolyogtam.
-Szóval ez a helyzet. Akkor ezt a problémát sürgősen orvosolni kell! - húztam le magamhoz és ismét forró csókcsatákba bonyolódtunk. Kezei eközben bebarangolták egész testemet, majd pólómat kezdte lassan felhúzni, mikor hirtelen kivágódott az ajtó.
-Sziki! Olivér mondta, hogy ........ hazajöttetek. - röhögte el a mondat végét Bence, mire barátom felült és feléjük fordult.
-Szia Lexi. - integetett Ya Ou vigyorogva.
-Szeretnétek valamit, vagy csak kukkolni jöttetek? - néztem rájuk.
-Is-is. Bár a második izgalmasabbnak tűnik. - röhögtek tovább.
-Látom fel tört belőletek a kultúra. - ültem fel én is.
-Haha. Na, ha befejeztétek, akkor várunk a nappaliban. Van egy bejelenteni valónk. - mondta Bence.
-De, ha lehet, akkor ne egy óra múlva gyertek. - szemtelenkedtek, majd elhagyták a szobát.
-Imádok itt lakni. - fordult vissza hozzám és apró puszikat nyomott arcomra.
-Menjünk ki. - toltam el magamtól, mire sóhajtott.
-Remek. - morogta morcosan és lemászott rólam. Nehézkesen én is kimásztam az ágyból, majd kimentünk a többiekhez.
-Már végeztetek is? - nevettek rajtunk.
-Bele se kezdtünk. - szólt rájuk Sziki, majd levágódott a kanapéra, én pedig az ölébe ültem.
-Szóval, most, hogy mindenki itt van, arra gondoltunk, hogy mivel kaptunk egy hét kimenőt, lemehetnénk  vidékre. Ya Ou-val már találtunk is egy jó kis hotelt. - mesélte Bence.
-Jól hangzik. - mondta Olivér. Mi is egyet értettünk az ötlettel, hiszen már jó lenne egy kicsit kikapcsolódni.
-Akkor, ha mindenki benne van, holnap után indulunk.
-Van még valami? - kérdezte Sziki.
-Nincs. Ja de. Ha rosszalkodni szeretnétek, akkor csak halkan. Vékonyak a falak. - vigyorgott Ya Ou, mire mindenki elnevette magát.
-Egyéb kívánság? - néztem rá.
-Nincs. Mehettek. - röhögött tovább, Sziki pedig megfogta a kezem és egyenesen a szobájába húzott, majd bezárta az ajtót.

Sziki szemszöge:

Napról-napra egyre jobban vágyom Lexire és minden egyes csókjával csak rátesz egy lapáttal az egészre. Bevallom, nagyon tetszett ez a kirándulós ötlet, mert végre egy kicsit kipihenhetjük magunkat. Miután Ya Ou-ék jól kinevették magukat rajtunk, visszamentünk a szobámba és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót.
-És most mit szeretnél? - mosolygott előttem.
-Tudod te azt nagyon jól. - csúsztattam kezem a derekára és magamhoz húztam. Elbűvölő szemeibe néztem, majd ajkait céloztam meg és egy forró csókot leheltem rájuk. Kettőnk közül most ő volt a telhetetlenebb, mert vadul kezdte ajkaimat kényeztetni, ami ellen semmi kifogásom nem volt.Kezem formás fenekére vándorolt és finoman belemarkoltam. Ajkaink lassan elszakadtak egymástól, majd bemásztam az ágyba és magamra rántottam Lexit. Le akartam venni a felsőjét, de nem engedte.
-Türelem Édesem. - mosolygott pimaszul, majd millió nedves csókkal záporozta el nyakamat. Halk sóhajokkal értékeltem cselekedetét és láttam rajta, hogy élvezi, hogy kínozhat. Apró mozdulatokkal hajtotta egyre feljebb a pólómat, majd pici ujjaival végigsimított vágytól égő testemen. Ezután nadrágomhoz érkezett, majd egy lassú és gyengéd mozdulattal érintette meg gyenge pontomat, ami egy férfias nyögést hozott ki belőlem. Úgy gondoltam, hogy elég ebből és most hagyom, hogy ő is szenvedjen egy kicsit. Hátára

csúsztattam a kezem és magam alá gyűrtem könnyű testét. Rögtön megszabadítottam pólójától, majd az enyém is hamar a földre került. Hasától kezdve egészen a mellkasáig apró csókokat hintettem testére és éreztem, hogy kirázza a hideg és egyre gyorsabban emelkedik mellkasa. Szép lassan elértem a nyakáig és először hosszú csókokat hagytam a csupasz bőrfelületen, majd finoman szívni kezdtem puha és illatos bőrét, mire egy alig hallható nyögés hagyta el száját. Visszatértem ajkaihoz és heves csókcsatákat vívtunk egymással. Mindkettőnk teste egészen felforrósodott a vágytól és már csak néhány felesleges ruhadarab választott el minket egymástól. Még egy kicsit teszteltem a tűrőképességét, hiszen ő is kínzott pár perccel ezelőtt. Őrületes lassúsággal szabadítottam meg nadrágjától, majd kis segítséggel az enyém is lekerült rólam. Ujjai hajamat túrták, miközben nyelvünk forrón kényeztette egymást. Végül a maradék ruhaneműből is kihámoztuk egymást, testünkön eluralkodott a vágy és olyan hosszú idő elteltével végre ismét eggyé váltunk és átadtuk magunkat az élvezeteknek.....
-Nagyon szeretlek. - dőltem le mellé zihálva, ő pedig a mellkasomra hajtotta a fejét.
-Én is szeretlek. - rajzolt apró köröket hasamra. Légzésünk egyre csillapodott, majd összekulcsoltam ujjainkat és magamhoz öleltem. Csendesen feküdtünk egymást ölelve, csak lélegzetvételünk hangja járta át a szobát. Már majdnem elaludtunk, mikor hirtelen megszomjaztam.
-Hová mész? - emelte rám tekintetét.
-Inni. - keltem fel és felhúztam az alsónadrágom, majd kimentem a konyhába. A hűtőhöz léptem és kivettem belőle egy üveg mentes vizet. Töltöttem egy pohárba és a konyhapultnak dőlve kortyolgattam, miközben az elmúlt óra eseményei jártak a fejemben. Csodálatos volt minden egyes pillanata. Nem lehetek elég hálás, amiért rátaláltam Lexire. Egyszerűen ő számomra a tökéletes lány. Szavak nélkül is megértjük egymást, hiszen már kiismertük a másikat az együtt töltött hónapok alatt. Azt szeretném, ha ő lenne a gyerekeim anyja és hogy olyan tisztalelkű kislányunk legyen, mint ő maga. Mosolyogva képzeltem el a közös jövőnket, mikor kinyílt a konyhaajtó és szépséges szerelmem csoszogott be rajta egy szál bugyiban és a pólómban.
-Hogy lehet ilyen sokáig inni? - nézett rám, mire letettem kezemből megüresedett poharamat és magamhoz öleltem törékeny testét.
-Megyünk aludni? - kérdezte halkan.
-Fáradt vagy? - néztem álmos arcára.
-Egy picit.
-Akkor menjünk. - öleltem át hátulról és visszamentünk a szobámba. Bebújtunk a takaró alá, majd egy könnyű csókot leheltem ajkaira.
-Jó éjt, szerelmem. - simogattam meg arcát.
-Jó éjt. - bújt hozzám és rögtön el is aludt. Kis ideig néztem milyen békésen szunyókál, majd engem is elnyomott az álom.
    Kipihentem ébredtem fel reggel, vagyis pontosabban délután 1-kor. Lexi még az igazak álmát aludta, szorosan engem ölelve. Finoman elsöpörtem arcából az oda omló hajtincseit, majd pici puszikkal halmoztam el hófehér bőrét. Halkan nyöszörögni kezdett és a fejére húzta a takarót.
-Ébresztő, Hercegnőm! - húztam le róla a puha anyagot.
-Még öt percet, légyszí'! - motyogta és átfordult a másik oldalára.
-Kicsim, egy óra van.
-Nem érdekel. Aludj te is!
-Lustaság. - mondtam, majd felkeltem és kimentem. A többiek már javában beszélgettek és pakolásztak, mikor odaléptem hozzájuk.
-Jó reggelt. - nyújtóztam egyet.
-Lassan már jó estét! - vigyorgott Olivér.
-Látom hosszú volt az éjszaka. - nézett rám Ya Ou perverz vigyorral.
-Inkább rövid. - mosolyodtam el, ahogy visszagondoltam a tegnap estére.
-Lexi? - kérdezte Bence.
-Még alszik. Nem volt hajlandó felkelni. - válaszoltam és a konyhába indultam. Eléggé éhes voltam, ezért készítettem pár szendvicset és leültem "reggelizni". Pár perccel később megláttam kócos hajú, álmos barátnőmet közeledni és egyből mosolyra húzódtak ajkaim.
-Na mi van? Kidobott az ágy? - néztem végig rajta.
-Nem. Csak olyan jó fej pasim van, hogy nem hagy aludni. - töltött magának kávét és hamar meg is itta.
-Persze. Kicsit sem te vagy a lusta. Áááá!
-Visszafekszünk? - nézett rám aranyosan.
-Erről beszélek. - nevettem el magam, majd szorosan megöleltem. Egy puszit nyomott meztelen mellkasomra és visszahúzott a szobába.
-Életem, azt ugye tudod, hogy még holnapra be kell pakolnunk? - néztem rá, miután kényelmesen elhelyezkedett a puha párnák között.
-Reggel nem lesz jó?
-Szerinted, ha délután 2-kor lehetetlenség téged kirángatni az ágyból, akkor majd reggel 7-kor felpattansz és bepakolsz? Ezt te sem gondoltad komolyan!
-Jól van, na! Akkor már puszit sem kapok? - nézett rám morcosan.
-Azt nem mondtam. - hajoltam fölé és gyengéden megcsókoltam. Ahogy ajkaink ismét összeértek, beugrottak az éjjel történtek. A forró csókok, a finom simogatások és a halk sóhajok. Ezekkel a gondolatokkal kezdtem egyre szenvedélyesebben falni ajkait, amit készségesen viszonzott is. Kezem végigsiklott csupasz combján, miközben ujjai hátamon kalandoztak. Tudtam, hogyha nem állunk le még most, akkor annak a tegnapihoz hasonló vége lesz, ezért nehezen elszakadtunk egymástól és csillogó, barna szemeibe mélyesztettem a tekintetem.
-Szeretlek. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek. - mosolyodtam el és mellé feküdtem.
-Na jó. Pakoljunk be mielőtt meggondolom magam. - ült fel.
-Először talán fel kéne öltözni, nem gondolod? - néztem rá,
-Én már fel vagyok. - futtatta át öltözékén a tekintetét.
-Igen? És az én pólómban meg egy szál bugyiban szeretnél végigszambázni  az utcán?
-Hát.... nem igazán.
-Nem is hagynám. Az én barátnőmet csak én nézhetem. - húztam az ölembe.
-Talán rám van írva a neved? - mosolygott.
-Nincs. De attól még az enyém vagy. - leheltem egy könnyű csókot ajkaira. Kimászott az ölemből és az este szétdobált ruháit kezdte szedegetni.
-Hol a melltartóm? - nézett rám kérdőn.
-Nem mondom meg! - ellenkeztem vele.
-Na, ne szórakozz velem! Kérem! - nyújtotta felém a kezét, aminek az lett az eredménye, hogy megint az ölemben landolt.
-Tessék. - húztam ki a ruhadarabot a párnám alól, amit azonnal ki is kapott a kezemből.
-Tolvaj! - mondta bosszúsan, majd megszabadult pólómtól és előttem kezdett el öltözni. Tátott szájjal csodáltam hibátlan testét, amire egyre több ruhadarab került.
-Segítesz? - nézett rám, kezében a pólójával, amit hátul kellett megkötni. Mögé léptem és egy masnival rögzítettem rajta a textil anyagot, majd egy apró puszit nyomtam nyakára. Ezután én is elkészültem és elindultunk a lakásába. Alig két órába telt, mire eldöntötte mit akar magával hozni és alig fért bele egy bőröndbe. Miután nála kész lettünk, az én cuccaim is bőröndbe kerültek és kivittük a nappaliba. Már igen csak este volt, mire elkészültünk, ezért gyorsan megvacsoráztunk, majd elmentünk fürödni.
-Reggel nincs lustulás! Ha nem kelsz időben, pizsamában raklak be a kocsiba! - figyelmeztettem, majd bebújtam mellé az ágyba.
-Aztán nehogy te aludj el a végén! - nevetett.
-Az nem fordulhat elő. Na, jó éjt, Kicsim. - húztam magamhoz.
-Jó éjt. - nyomott egy puszit az arcomra és a mellkasomra hajtotta a fejét. Oldalát simogattam egészen addig, míg el nem aludt, majd nem sokkal később én is elmerültem az álmok világában.