54. rész

Sziasztok. Meghoztam a folytatást. Köszönöm a több, mint 30000-es oldalmegtekintést, nagyon örültem neki. Szeretnék előre szólni, hogy jövő héten nem valószínű, hogy tudok új részt hozni, mert szombaton lesz a szalagavatóm és millió teendőm van addig, vasárnap meg hát nem hinném, hogy íróképes állapotban leszek. Mindenesetre megpróbálom összehozni a hét folyamán, de nem ígérek előre semmit. Addig is itt az 54. rész, nagyon várom a véleményeket. Jó olvasást. :))


Már egy hete, hogy az unalmas kórházi szoba fehér falait bámulom, de ma végre hazamehetek. A srácok minden nap bejöttek hozzám, Szikit pedig alig tudtam hazaküldeni, hogy pihenje ki magát. Örülök, hogy sikerült kibékülnöm a szüleimmel, hisz fontos szerepet töltenek be az életemben, még ha ritkán is látom őket. A hasam még mindig borzalmasan fáj, de annyival jobb a helyzet, hogy már fel tudok kelni. 
Álmosan nyújtóztam egyet az ágyban, mikor nyílt az ajtó és mosolygós barátom lépett be rajta.
-Jó reggelt, Életem. - jött közelebb és lehajolt hozzám, viszont nem csókolt meg.
-Hééé! Valamit elfelejtettél! - néztem rá mérgesen.
-Mit is? - vigyorgott, mire magamhoz húztam.
-Ezt. - összetapasztottam ajkainkat és mohón megcsókoltam.
-Ezt képtelenség elfelejteni. - suttogta, majd átvette az irányítást és most ő kezdett hevesen csókolni. Nem sokáig élvezhettem, mert ismét nyílt az ajtó és az orvos lépett be rajta.
-Jó reggelt fiatalok! - köhintett, mire elváltunk egymástól, én pedig fülig pirultam. - Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást, de meghoztam a zárójelentést. - lebegtette a papírt a kezében. Átadta, majd elmondta, hogy egy hét múlva jöjjek vissza varratszedésre, ezután pedig távozott. Sziki segített összeszedni a dolgaimat és kivitte a kocsiba. Addig megpróbáltam a pizsamámat utcai ruhára cserélni, de nem ment olyan könnyen, mint ahogy azt elképzeltem.
-Várj már, segítek! - jött vissza és kivette rövidnadrágomat a kezemből és rám adta. Megkapaszkodtam benne, míg lemásztam az ágyról, majd begomboltam a farmer anyagot és felvettem a papucsom. Szétnéztünk, hogy mindent elpakoltunk-e, ezután végre elhagyhattuk a kórtermet és az autóhoz indultunk. Bár szerintem lassabban mentem, mint egy 80 éves öreg néni, de végül sikeresen odaértem és indultunk is haza.
-Figyel, Kicsim! Arra gondoltam, hogy amíg teljesen felépülsz, nálad lennék. Így legalább felváltva tudunk rád vigyázni Tomival. - nézett rám a visszapillantóból.
-Nem vagyok magatehetetlen, csak fáj a hasam! Viszont az ellen nincs kifogásom, hogy velem legyél.
-Rendben. Akkor felkísérlek és hazaugrok néhány cuccomért. - mondta.
-Jól van. - helyeseltem, majd leparkolt és segített felmenni. A lakásban nem volt senki, mert Tomi egész nap dolgozik. Becsukta magunk mögött az ajtót és végre újra beléphettem rég nem látott birodalmamba.
-De jó újra itthon!
-Én is örülök, hogy végre hazaengedtek. - lépett elém és magához ölelt.
-Mindjárt jövök. - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Siess vissza. - engedtem el és kiviharzott a szobából. Lassan bemásztam az ágyamba, lefeküdtem és csendben vártam, hogy visszajöjjön.

Sziki szemszöge:

Egész héten szüntelenül erre a napra vártam. El sem hiszem, hogy újra vele lehetek egész nap és éjszaka magamhoz ölelve alhatok majd el. Hetek óta egy dalon dolgozom, amit ma el is fogok neki énekelni. Remélem, hogy tetszeni fog neki, mert szívem-lelkem beleírtam. 
Miután felkísértem, gyorsan hazaszaladtam és bedobáltam a legfontosabb dolgaim egy táskába. Megfogtam a gitárom és rögtön siettem is vissza Lexihez. Kivártam míg zöld lesz a lámpa és átmentem a zebrán. Felcaplattam az emeletre és már vissza is értem az ismerős kis lakásba. Benyitottam szerelmem szobájába, aki az ágyában feküdt. Rám mosolygott, mikor meglátott, én pedig lepakoltam a cuccaim és leültem mellé.
-Minek a gitár? - pillantott a hangszeremre.
-Mindjárt megtudod. - simogattam meg puha arcát és kezembe vettem a gitárt, mire feljebb csúszott az ágyon és mosolyogva nézett rám. Elkezdtem pengetni a hangszert, szemeivel pedig végig a tekintetem fürkészte. Kíváncsian hallgatta a sorokat, amiket dúdoltam és láttam rajta, hogy elérzékenyült.

Nélküled sötétbe zárom a fényt

A magányt, mely ízekre tép.

Nélküled a lélegzet semmit sem ér,

De ha velem vagy, az egész világ szép.

Nélküled pokolnak látszik az ég

A mennyország lángokban ég.

Nélküled a szabadság semmit sem ér,

De ha velem vagy, te gyújtod a fényt,

                                                                                          

Mit egy mosolyban rejtesz.

Az álmot, s a feloldozást.

A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak,

Elégtek, s én mint angyal, mely lebénult már.

Nélküled többé nem száll.

Nélküled börtönbe zárom a fényt

Hol az álmod a felhőkig ér

Én ott várok rád, ahol a sötét is fél,

Mert ha velem vagy, te gyújtod a fényt.

Mit egy mosolyban rejtesz

Az álmot, s a feloldozást.

A szárnyak, mit adtál, hogy szálljak,

Elégtek, s én mint angyal, mely lebénult már.

Nélküled többé nem száll.

 
Tiszta szívemből énekeltem neki és a végére pedig nedves könnycseppek mosták gyönyörű arcát. Letettem a gitáromat az ágy mellé és szépséges barátnőmre néztem.
-Mi a baj, Kicsim? - töröltem le könnyeit.
-Gyönyörű volt. - mosolygott és az ölembe mászott. Nyakam köré fonta ujjait és puha ajkait az enyémekre tapasztotta. Azt hiszem, kapcsolatunk eddigi legkifejezőbb és érzelmesebb csókcsatája zajlott le közöttünk. Most éreztem igazán, hogy újra visszakaphattam. Derekánál óvatosan közelebb húztam magamhoz, de eközben sem szakadtunk el egymástól egy másodpercre sem. Ujjaim oldalán végigsimítva csupasz combjára szöktek és a bőrfelületen siklottak végig, amitől éreztem, hogy kirázza a hideg. Elmosolyodtam ezen, amivel megszakítottam szenvedélyes tevékenységünket. Lassan kinyitotta igéző szemeit, ajkai pedig egyből mosolyra húzódtak.
-Mondd, hogy ennek köztünk soha nem lesz vége. - nézett rám.
-Soha, érted? Te örökre az enyém vagy. - fogtam kezeim közé arcát és egy apró csókot leheltem tökéletes ajkaira.
-Nagyon szeretlek. - puszilt nyakamba és szorosan hozzám bújt.
-Én is szeretlek, Kicsim. - suttogtam fülébe és a karjaimba zártam. Nem értem, hogy bírtam ki hetekig nélküle. Most azt érzem, hogy egy percig nem lennék képes létezni, ha nincs velem. Nagyon sok időt töltöttünk együtt mostanában és egyre jobban ragaszkodom hozzá.
-Elmegyünk sétálni? - nézett rám reménykedve.
-Szó sem lehet róla! Pihenned kell! - mondtam határozottan, mire elszomorodott.
-Kérlek. - nyomott apró puszikat az arcomra.
-Ezzel nem tudsz megpuhítani!
-Valóban? - mosolyodott el és áttért a nyakamra. Hosszú, nedves csókokkal hintette be a csupasz bőrfelületet, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem.
-Kicsim. - szóltam rá, de folytatta tovább. Egyre nagyobb önuralomra volt szükségem, hogy ne teperjem le azonnal. - Ha most nem hagyod abba, ott végzed a párnák között! - mondtam nehézkesen, mire fülig érő vigyorral rám nézett.
-Akkor elmegyünk sétálni? - kérdezte aranyosan.
-Lehet neked nemet mondani?
-Lehet, de nem érdemes. - nyújtotta ki a nyelvét.
-Na jó, de max 10 perc! - egyeztem végül bele.
-Köszönöm. - csókolt meg vidáman és lassan kimászott az ölemből.
-Mehetünk? - álltam fel én is. Édesen bólogatott, majd összekulcsoltam ujjait az enyémekkel és az ajtó bezárása után útnak indultunk. Láttam rajta, hogy nagyon jól esett neki a környezetváltozás és mosolyogva szedte apró lábait. Nem tudom, jó ötlet volt-e kihozni, mivel az orvos szigorú ágynyugalmat rendelt el és nem akarom, hogy nagyobb fájdalmai legyenek. Viszont őt is megértem, hisz hosszú napokig csak az ágyat nyomta, ami elég unalmas tevékenység.
-Olyan szép az idő. - szólalt meg mellettem.
-Igen. De lassan vissza kellene mennünk. - néztem rá.
-Ne már! Csak most jöttünk. - nyafogott.
-Mondtam, hogy max 10 perc. Nem szabad megerőltetned magad!
-De nem fáj semmim. Légyszí! Csak öt percet még! - kérlelt tovább.
-Istenem, te lány! - sóhajtottam, mire elmosolyodott, hisz tudta, hogy ő nyert. Egy pár percig még hagytam, hogy élvezze a természet szépségeit, majd elszigorodtam és visszamentünk. Hazaúton észrevettem, hogy fogja a hasát, amitől kicsit megijedtem.
-Fáj igaz? - kérdeztem.
-Egy picit.
-Látod, mondtam, hogy ne jöjjünk ki!
-Nyugi már! Nem vészes. - lépett be az ajtón, amit bezártam magunk mögött.
-Nyomás lefeküdni! - parancsoltam rá. Eleget tett kérésemnek és bement a szobájába, majd egyből bebújt az ágyba.
-Gyere te is! - nézett rám. Bemásztam mellé, ő pedig hozzám bújt. Hasát kezdtem simogatni, ügyelve, hogy ne érjek a sebéhez. Éreztem, hogy egyre egyenletesebben veszi a levegőt, majd láttam, hogy behunyt szemekkel szunyókál. Ajkaim mosolyra húzódtak, majd betakartam az édesen alvó lányt és óvatosan felkeltem mellőle. Kimentem a konyhába és szétnéztem a hűtőben. Gondoltam főzök neki valami finomat, mert a kórházi kaja nem éppen a jó ízéről híres. Minden alapanyagot megtaláltam egy brassói elkészítéséhez, ezért neki is láttam. Vigyáztam, hogy ne csapjak nagy zajt, hiszen nem akartam felébreszteni, szüksége van a pihenésre. Gyorsan megpirítottam a hagymát és szép sorjában mindent beletettem, amire szükség volt. Amíg főtt, pucoltam krumplit és azt is feltettem sülni. Megterítettem az asztalt, elmostam a piszkos edényeket és megnéztem barátnőmet, hogy alszik-e még. Halkan nyitottam be a szobába és visszabújtam mellé. Mocorogni kezdett, majd kinyitotta fáradt szemeit és rám nézett.
-Mi ez a finom illat? - kérdezte halkan.
-Gondoltam főzök neked.
-De édes vagy. - simogatta arcomat.
-Mindjárt kész. Addig szeretnél valamit? - néztem rá, mire csillogó szemekkel bólogatott. - És mit szeretnél?
-Csókolj meg. - mondta, amin elmosolyodtam és teljesítettem kívánságát. Fölé hajoltam és ajkaimat az övéihez tapasztottam. Kezei hátamra csúsztak, enyém pedig puha arcát simogatta. Szeretem. Az életemnél is jobban szeretem ezt a lányt és minden egyes csókjától és érintésétől a fellegekben járok. Nyelvem átjutott az övéhez és forró táncot lejtettek egymással. Legszívesebben a nap 24 órájában csak őt csókolnám, de sajnos ezt nem lehet.
-Életem, meg kell néznem a kaját. - szakítottam meg csókunkat.
-Jól van. - engedett el, majd lemásztam róla és a konyhába siettem. Épp jókor érkeztem, mert még nem égett le semmi. Szedtem a két tányérra az ételből és letettem az asztalra, majd visszamentem Lexiért.
-Gyere, szerelmem. - segítettem fel és szép lassan az asztalhoz mentünk. Kihúztam neki a széket, majd én is helyet foglaltam és enni kezdtünk.
-Nagyon finom. - evett jóízűen.
-Örülök, hogy ízlik. - mosolyodtam el, majd csendben befejeztük. Gyorsan elpakoltam az asztalról és elmosogattam, ezt követően pedig visszamentem Lexihez, aki az asztalnál várt rám.
-És most mit csináljunk? - nézett rám kérdőn.
-Nekem lenne egy-két tippem. - léptem közelebb hozzá és a nyakára nyomtam egy puszit.
-Tudod, hogy én is nagyon szeretném, de most nem lehet. - ölelt meg.
-Igen, tudom, de már nagyon hiányzol.
-Te is nekem. - suttogta fülembe, amibe beleborzongtam.
-Akkor mi legyen?
-Menjünk el fürödni, aztán nézzünk valami filmet.- mondta.
-Rendben, de csak akkor, hogyha együtt fürdünk. - mosolyogtam.
-Legyen. - engedett el és a fürdő felé battyogott. Hátulról átöleltem és így mentünk be a kis helyiségbe. Bezártam az ajtót, Lexi pedig feltűzte gyönyörű hosszú haját. El kezdte felfelé húzni a pólóját, mire elé léptem és meztelen oldalán végigsimítva egy határozott mozdulattal kaptam le róla a textil anyagot. Ezután rövidnadrágjától is megszabadítottam, majd ő kezdett el vetkőztetni. Hűvös érintésétől a hideg futkosott hátamon, miközben a pólómat húzta le rólam. A többi ruhadarabot is levettük magunkról és

beálltunk a zuhany alá. Kellemesen melegre állítottam a vizet és néhány percig csak élveztük, ahogy a meleg vízcseppek lenyugtatják a testünket, majd alaposan megmosakodtunk. Vigyáztunk, hogy ne ázzon át a hasán lévő kötés, viszont nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Először gyengéden ízlelgettem ajkait, de egyre hevesebbé fokozódott csókunk. Nagyon vágyom már rá és azzal, hogy itt állt előttem csodálatos testével, csak még jobban kínzott. Igyekeztem visszafogni magam, de nem volt túl sikeres a dolog. Kezem végigsiklott egész testén, övé pedig mellkasomon pihent, majd egyre lejjebb csúszott, mire egy férfias nyögés hagyta el a számat.
-Szeretlek. - csókoltam meg ismét.
-Én is téged. - szólt halkan, majd a törölközőjéért nyúlt. Maga köré tekerte, majd kimászott a kabinból. Elzártam a vizet és én is így tettem, megtörölköztem és csak egy alsónadrágot vettem fel, ő pedig lenyúlta az egyik pólómat és abban pompázott előttem.
-Jól áll a pólóm. - pusziltam homlokon.
-Tudom. - vigyorgott és visszamentünk a szobájába. Lefeküdtünk, bebújtunk a takaró alá és védelmezően magamhoz öleltem.
-Szeretnél filmet nézni? - kérdeztem.
-Ha nem gond, inkább aludjunk. Fáradt vagyok. - ásított egyet.
-Rendben. Jó éjt, Kicsim. - nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt. - csúsztatta kezét a hasamra és lassacskán mély álomba merültünk.