50. rész

Halihó Drága Olvasóim! Itt is volnék az 50. résszel. Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és pipákat. Nagyon örülök, hogy ennyien szeretitek a blogomat és öröm olvasni a sok pozitív hozzászólást. Ez a rész nem lett túl eseménydús, viszont előrevetít néhány dolgot, ami a köviben fog kiderülni. Továbbra is várom a véleményeket. Jó olvasást! :))



Reggel még rosszabbul éreztem magam, mint az éjjel. A fejemet, mintha kalapáccsal ütötték volna, úgy fájt és nyakig betakarózva is vacogtam. Nagyon gyengének és erőtlennek éreztem magam. Sziki is mocorogni kezdett mellettem, majd kinyitotta a szemét. Rám mosolygott és egy apró puszit nyomott az arcomra, én pedig csak szorosan hozzá bújtam.
-Jobban vagy? - tűrte el hajamat az arcomból.
-Nem. Rosszabb, mint tegnap volt. - motyogtam.
-Mi a baj?
-Fáj a fejem, fázom és mintha kiszívták volna minden energiámat.
-Beteg leszel. - állapította meg.
-Már nem.
-Gyerekek! Ébresztő és pakoljatok! Hosszú az út hazafelé, szóval csipkedjétek magatokat! - hallottuk Bence hangját kintről. Nehézkesen felültem, de elkezdtem szédülni.
-Maradj itt, majd behozom a ruháidat. - húzta el a cipzárt és kiment. Pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza.
-Köszönöm. - hálálkodtam és megpróbáltam levenni a felsőmet, de még az sem ment.
-Várj, segítek! - fogta meg a rajtam lévő ruhadarab két sarkát és lehúzta rólam. A kezébe vette az egyik pólóm és rám adta. Ahogy hideg ujjai hozzáértek oldalamhoz, egyből beleborzongtam.
-Kicsim, tűz forró vagy. - érintette homlokát az enyémhez, majd nyakamat is megnézte. A pulcsiját visszavettem és összeszedtem a cuccaimat. - Hagyd, majd én bepakolok neked. Gyere, kimegyünk. - segített fel és kikászálódtunk a sátorból.
-Na végre, hogy felkeltetek! - sápítozott Bence.
-Fejezd már be! Nem látod, hogy rosszul van? - szólt rá Sziki, mire aggódva nézett rám. - Magas láza lehet.
-Tényleg. - tette kezét a homlokomra. - Mi már kész vagyunk. Segítek elpakolni, aztán rohanunk haza! - ajánlotta fel, majd egyedül hagytak és sietősen mindent a kocsiba dobáltak. Nem sokára mindenki elkészült és végre beülhettünk az autóba.
-Hoztam neked plédet. - terítette rám Sziki és leültünk a helyünkre. Beleburkolóztam a pamut anyagba és csak szenvedtem.
-Gyere ide. - húzott magához és lábaimat az ölébe rakta. Mellkasába fúrtam a fejem és lehunytam a szemem.

Sziki szemszöge:

Életem legszebb pillanatait köszönhetem Lexinek. Amikor kimondta, hogy még mindig szeret és szüksége van rám, a világ legboldogabb férfijává tett. Ahogy ajkai ismét az enyémekhez tapadtak és újra a karjaimba zárhattam, a legnagyobb álmom vált valóra. Megfogadtam, hogy soha többé nem engedem el és nem fogom hagyni, hogy bármi, vagy bárki közénk álljon. Csodálatos volt ez a három nap, viszont most nagyon aggódom érte. Itt fekszik erőtlenül az ölemben és tűzforró az egész teste. Nagyon remélem, hogy nem lesz komolyabb baja és minden rendben lesz. Egyenletes szuszogásából arra következtettem, hogy elaludt, ami nem is baj, legalább kipiheni magát.
-Mi a helyzet hátul? - szólt Bence.
-Alszik, de nagyon forró. Bence siess, kérlek! - válaszoltam.
-Igyekszem, Sziki.
Egy órával később szerencsére már Pest közelében jártunk, Lexi pedig még mélyen aludt az ölemben. Percek múlva mocorogni kezdett és egy halk nyöszörgés kíséretében kinyitotta a szemét.
-Hogy érzed magad? - simogattam arcát.
-Borzalmasan. - emelte rám tekintetét.
-Mindjárt hazaérünk. - mondtam halkan, mire nyakam köré fonta ujjait és még szorosabban bújt hozzám. Nagyjából még fél órát utaztunk és végre megérkeztünk. Benny leállította a motort és mindenki kiszállt.
-Kicsim, ébresztő. - simítottam végig oldalán. Felébredt, nyújtózott egyet és kimászott az ölemből. Segítettem neki felállni és mi is elhagytuk a járművet.
-Srácok, felviszitek a cuccomat? Felkísérem Lexit. - néztem rájuk.
-Persze. - szólt Ya Ou. Tomi felvitte Lexi táskáját, én pedig átkaroltam és elindultunk felfelé.
-Menjünk lifttel, jó? - néztem hófehér arcára.
-Neee! - szólt halkan.
-De alig állsz a lábadon és kétlem, hogy két emeletnyit tudnál még sétálni. - hívtam le a felvonót.
-Igazad van. - ismerte el és beszálltunk a liftbe. Megnyomtam a 2-est és egy pillanat alatt fel is értünk. Bementünk a már nyitott lakásba és a szobájába kísértem.
-Feküdj le, addig szólok Gergőnek. - fektettem le és betakartam.
-Nem kell. Holnapra kialszom. - tiltakozott.
-Nem vitatkozom! Mindjárt hívom! - pusziltam homlokon és egy kicsit magára hagytam. Azonnal tárcsáztam Gergő számát, aki negyed óra múlva meg is érkezett.
-Sziasztok. Hol a beteg?
-A szobájában. - szóltunk egyszerre Tomival és Lexi szobájába irányítottuk.
-Megvizsgálom. Addig várjatok. - csukta be az ajtót.
-Remélem, hogy nincs komoly baja. - sóhajtott Tomi.
-Én is.
-Kibékültetek, igaz? - nézett rám.
-Ezt honnan veszed?
-A vak is látja, hogy három napja egymás seggében vagytok.
-Igen, kibékültünk. - mondtam el az igazat.
-Örülök neki, de ne bántsd meg még egyszer! Tartok tőle, hogy nem bírna ki több csalódást. - mondta komolyan.
-Soha többé nem hagyom magára. - mondtam, mikor Gergő kilépett a szobájából.
-Na? - kérdezte Tomi.
-Elég csúnya vírust szedett össze és nagyon magas láza van. Adtam neki lázcsillapítót, de sok pihenésre van szüksége. Néhány nap alatt rendbe jön, de ha megközelítené a láza a 40 fokot, azonnal vigyétek kórházba! - közölte.
-Rendben. - helyeseltünk.
-Ha van valami, nyugodtan hívjatok. Holnap benézek. - fogott velünk kezet, majd távozott.
-Menj haza nyugodtan. - nézett rám.
-Oké. Reggel jövök.
-Jól van. Szia. - köszönt.
-Szia. - léptem ki az ajtón és hazamentem. Otthon persze mindenki kíváncsian nézett rám.
-Hogy van? - szólalt meg Bella.
-Elkapott valami vírust, de pár nap alatt rendbe jön. - mondtam el dióhéjban a dolgokat.
-Akkor jó.
-Megyek, kipakolok, aztán lefekszem. - hagytam ott őket és a szobámba mentem. Kidobáltam a cuccaimat és utána megfürödtem. Még csak délután volt, de fáradt voltam, ezért hamar lefeküdtem és elaludtam.
   Reggel elég korán felriadtam és mivel ma nincs semmi dolgunk, elhatároztam, hogy Lexivel fogom tölteni a napot. Fel is keltem és elintéztem reggeli dolgaimat, majd felöltöztem és a szomszédba siettem. Csengettem és Tomi kómás fejével találkoztam az ajtó túloldalán.
-Te nem tudsz aludni? - ásítozott.
-Nem igazán. Hogy van? - kérdeztem egyből.
-Azóta nem ébredt fel. De menj be hozzá. - állt el az útból és beengedett. Halkan nyitottam be a szobájába és láttam, milyen édesen szuszog az ágyában. Odaléptem hozzá és lefeküdtem mellé. Homlokára tettem a kezem, ami még mindig perzselően forró volt, egy puszit nyomtam rá, mire mocorogni kezdett és lassan kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt, szerelmem. - simogattam arcát, mire rám emelte tekintetét.
-Mennyit aludtam? - kérdezte halkan.
-Jó sokat. De nem baj, így legalább jobban tűröd a lázat. Hogy érzed magad?
-Mint akit kimostak vagy háromszor. - bújt hozzám. - Meddig maradsz?
-Ha szeretnéd, egész nap.
-De jó. - kúszott fel arcomhoz és egy apró puszit nyomott rá.
-Nem vagy éhes?
-Nem.
-Kicsim, ne legyél mérges, de elmondtam Tominak, hogy kibékültünk. - néztem rá.
-Semmi baj. Amúgy is rájött volna. - válaszolt, mikor váratlanul megszólalt a csengő, én pedig automatikusan felkeltem.
-Hagyd, majd Tomi kinyitja. - fogta meg a kezem. Összekulcsoltam ujjainkat és fölé hajoltam. Csillogó szemeibe néztem és egy apró csókot leheltem forró ajkaira, majd felálltam, mert a csengő még mindig zenélt.
-Mindjárt jövök. - hagytam magára és mentem ajtót nyitni. Tomi is épp akkor lépett az ajtóhoz és kinyitotta, ám aki a túloldalán állt, nagyon felbosszantott.
-Te mi a rákot keresel itt? - nézett Tomi dühösen Krisztiánra.
-Nem hozzád jöttem, elhiheted. - rontott volna befelé, de kilöktük.
-Azt ajánlom, hogy akadj le Lexiről, mert nagyon megjárod! - néztem rá fenyegetően.
-Hagyjad már magadat kis gyerek!
-Takarodj már ki az életünkből, ember! - szóltam idegesen.
-Te nekem nem pofázol! Alexa!!! - kiáltott hangosan és beljebb lökött.
-Nem fogod fel, hogy húzz innen? - ordította le Tomi is.
-Mi ez a kiabálás? - csoszogott ki Lexi a szobából.
-Kicsim, feküdj vissza! - fordultam felé.
-Krisz, te mi az Istent keresel itt? - nézett rá.
-Hozzád jöttem, cica. Csak nem beteg vagy? - lépett közelebb hozzá. - Gyere, majd én ápolgatlak! - mondta, mire elborult az agyam és behúztam neki egyet. Nem hagyta magát, nekem rontott és dulakodni kezdtünk.
-Sziki, hagyjátok abba! - szólt Lexi kétségbeesetten.
-Álljatok már le! - fogott le Tomi.
-Ezért meghalsz, te kis szerencsétlen! - fenyegetett, majd dühösen távozott.
-Elárulnád, hogy ez mégis mire volt jó? - vont kérdőre Tomi.
-Egyszerűen már nem bírom elviselni ezt az embert!
-Nyugodj meg, kérlek! - lépett elém Lexi és hozzám bújt. - Ne állj le vele! Nem akarom, hogy bántson! - nézett rám.
-Nem lesz semmi baj. - öleltem magamhoz és hajába pusziltam.
-Bemegyünk? - kérdezte vékony hangján, mire bólintottam és visszamentünk a szobájába. Lefeküdtünk egymás mellé és betakartam.
-Nézünk filmet? - nézett rám kérdőn.
-Mit szeretnél nézni?
-Mindegy. - válaszolta, én pedig kezembe vettem laptopját és kis keresgélés után elindítottam a Tökéletes hang című filmet. Mellkasomra hajtotta a fejét, apró ujjaival pedig hasam simogatta. Az enyém derekán pihent és csendesen néztük a filmet. Kis idő múlva éreztem egyenletes szuszogását, majd vége lett a filmnek is és kikapcsoltam a gépet. Éreztem, ahogy telefonom rezeg a zsebemben, ezért kivettem és láttam, hogy üzenetem érkezett ismeretlen számról. Megnyitottam a borítékot és elolvastam az sms tartalmát.

"Ide figyelj, kis gyerek! Ha jót akarsz magadnak és a kis barátnődnek, akkor pénteken, pontban kettőkor ott leszel a próbaterem melletti kis utcában, különben mindketten rosszul jártok! Remélem tudod, hogy ki voltam!"

Ahogy a sorok végére értem, legszívesebben a falhoz vágtam volna a telefont, de nem akartam felébreszteni mélyen alvó barátnőmet. Tudom, hogy mire képes ez az állat, de el kell mennem, hogy leszálljon végre rólunk. Nagyon féltem Lexit  és nem fogom hagyni, hogy ártson neki. Viszont ezt nem szabad megtudnia, mert tuti, hogy mérges lenne és nem engedne oda. Idegesen tettem zsebre a mobilom és szorosan magamhoz öleltem a mellettem alvó lányt.