2015. február 28., szombat

Epilógus

Sziasztok! Nos, elérkezett a búcsú pillanata. Nem is tudom elégszer megköszönni nektek ezt a közel egy évet, amit velem és a történet olvasásával töltöttetek. Soha nem gondoltam volna, hogy a fantáziám szüleményének ennyi olvasója lesz. Nem bántam meg, hogy elkezdtem a blogot, hiszen általa sok-sok csodálatos embert ismerhettem meg. És igen, ezek ti vagytok. Köszönöm a 22 feliratkozót, a 372 kommentet, a több mint 43000 oldalmegtekintést és a kedves szavakat, amiket minden egyes rész után kaptam tőletek. Az utolsó rész azt hiszem meghozta a remélt hatást, hiszen rengeteg kommentet kaptam, mind itt, mind pedig facebookon. Próbáltam mindegyikre válaszolni és elképesztően jó érzés volt minden egyes szót végigolvasni. Nem fogok eltűnni, a másik blogomat természetesen folytatni fogom és gondolkodom egy újabb Szikis történeten, de ezt maximum az érettségi után valósítom meg. Nagyon fog hiányozni ez az egész, mert egy év alatt nagyon hozzá tudunk szokni dolgokhoz. De mint mondani szoktam, egyszer sajnos mindennek vége szakad. Még egyszer köszönöm, hogy velem tartottatok és búcsúzóul olvassátok el ezt a néhány gondolatos epilógust. Minden jót kívánok nektek, legyetek boldogok, tanuljatok sokat és mindig mosolyogjatok. :)) Hatalmas ölelést küldök mindenkinek. :)



Szerelem. Hogy is definiálhatnám ezt a nyolc betűs szót, ami fenekestől felfordítja annak az életét, aki a hálójába esik. Az érzés, amikor megtalálod a másik feled és ketten egy egésszé kiegészülve harcoltok a boldogságért, semmihez sem fogható. Ez a különleges jelenség megtanít mindarra, aminek az életben elég jelentős szerepe van, mégpedig szeretni. Mit is jelent az, amikor valakit szeretünk? Megpróbálom szavakba önteni, de szinte képtelenség. Az a pillanat, amikor az önzőség megszűnik és az tesz boldoggá, hogy adhatunk a másiknak. Legyen az egy bók, egy szál virág, vagy egy ölelés. Nem az számít, amit kapunk, hanem a másik fél reakciója a szívből jövő gesztusunkra. A szeretet leírhatatlan, megfoghatatlan, mégis jobban jelen van az életünkben, mint akármelyik tárgy. És ha a tökéletes felek egymásra találnak, akkor bontakozik csak ki igazán a csoda. A pillanat, amikor egymás szemébe néznek és minden érzést és gondolatot ki lehet olvasni a másik fél tekintetéből valami leírhatatlan dolog. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de Sziki nélkül eddig üres volt az életem. Persze akkor még nem tudtam, hogy létezik két ember között ilyen szoros kötelék, de szerencsére mára már tapasztaltabb lettem. Soha nem fogom elfelejteni a közös pillanatokat és most, hogy egy év eltelt az esküvőnk óta, büszkén mondhatom, hogy boldogabb vagyok, mint valaha és ezt az érzést az is fokozta, hogy egy csöppség növekszik a pocakomban. Az orvos szerint makk egészséges és amíg élek, előttem lesz az a kép, mikor megláttam Sziki arcát a hír hallatán. A kapcsolatunk alatt nem láttam még annyira boldognak, mint akkor. Szó szerint madarat lehetett volna vele fogatni, mikor tudatosult benne a tény, hogy apa lesz. Azóta úgy vigyáz rám, mint egy hímes tojásra, ami nagyon jól esik. Időközben Tomi és Réka is eljegyezték egymást, a srácok pedig nem változtak semmit sem. Folyton azon veszekedtek, hogy ki legyen a pici keresztapja, de megnyugtattuk őket Szikivel, hogy mindnyájan azok lehetnek. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, amiért ilyen csodálatos emberek vesznek körül. Jobb barátokat nem is kívánhatnék  magamnak. Mindig mindenben mellettem állnak és a segítségemre sietnek, ha úgy adódna a helyzet. Szikiben pedig megtaláltam álmaim férfiját. Persze senki sem tökéletes, de nekem még a hibái is tetszenek. Az évek alatt kiismertük és megszoktuk egymást, úgyhogy mindketten tudjuk kezelni a másik dilijét. Levonva az életemről a tanulságot, mindössze annyit tanácsolnék mindenkinek, hogy legyen boldog. Ne akarjatok megfelelni másoknak, mert az életetek csakis rólatok szól! Mindig lesznek rosszakaróink, de meg kell nekik mutatni, hogy mi az a boldogság. Útravalóul pedig annyit mondanék, hogy ne keresd a szerelmet, hagyd, hogy ő találjon rád! Úgy sokkal izgalmasabb és varázslatosabb az egész. Ahogy engem is, úgy titeket is motiváljon a jól ismert mottó: Never give up on your dreams!

18 megjegyzés:

  1. Jeszusom! Én ezt az epilógust végig sírtam :'( Nagyon fog hiányozni a blogod és te is :'( Sok sikert az éretségidhez. :'( És ahogy a mottó szólt: Never give up on your dreams! Hiányozni fogsz :'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem! Kérlek, ne sírjatok. Egy újabb mondással jönnék, "Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!" :)
      Nekem is nagyon fogtok hiányozni, de mint mondtam, nem fogok eltűnni. :))

      Törlés
  2. Szia Anita! :)
    Hát, ha eddig azt írtam hogy nehéz szavakba önteni a gondolataim, akkor nagyot hazudtam. Soha nem volt még ez, mint most hogy csak gépelek és gépelek mindenfélét ami most így utoljára eszembe jut.
    Először is még egyszer nagyon szeretném megköszönni ezt a rengeteg időt amit a blog írásával töltöttél. Azt a sok kedves gondolatot amiket hozzánk intéztél. Tényleg, egy szavam nem lehet rá, minden egyes kommentre, volt az akár a rész alatt, vagy éppen egy Facebookos bejegyzésnél tényleg megpróbáltál az összes érzelemre, gondolatmenetre válaszolni amit mi neked írtunk.
    Őszintén, hiányozni fognak a részek, az izgulások a történettel kapcsolatosan, a könnycseppek amiket egy-egy bejegyzésnél ejtettem... Maga az egész sztori.
    Igaz, hogy őszinte legyek most is csípi a szemem a sós folyadék és kikívánkozik csurogni a szemzugaimból. Bár, egyik szemem sír, a másik nevet.
    Sír, hogy vége lett ennek az egésznek, de nevet és mosolyog visszagondolva az elmúlt közel egy év eseményeire.
    Kicsit olyan ez, mint egy ballagás. Tudjuk hogy bármikor találkozhatunk, visszanézhetjük az eseményeket és elgondolkozhatunk hogy mi mindent éltünk át együtt, de hogy Sziki szavaiból idézzek "elmúlt és nem jön vissza már".
    Ettől függetlenül nagyon gratulálok neked, és valóban sikerült megsiratnod.:') Eszembe jutott minden egyes vicces, szomorú és emlékezetes jelenet amik berögzültek a fejembe.
    Ha olyan véleményt kaptál, amiben éppen az állt hogy min kellene még csiszolni, te tényleg odatetted magad és ügyeltél ezekre a problémákra.
    Sajnálom, hogy megint ilyen hosszú megjegyzést írtam :/ :) Még egy-két gondolatot szeretnék még hozzáfűzni.:
    Szerintem ezt az összes olvasód nevében elmondhatom: GRATULÁLOK!:)
    Az írói teljesítésedről, fejlődésedről már az előző kommentemben már kifejtettem a véleményem és ez nem változott. ;)
    Még egyszer, utoljára.:
    Hatalmas Ölelés: Linett :')
    U.i.: A következő Szikis blognak örülnék, de megértem hogy első a tanulás. Sok szerencsét az érettségihez, drukkolni fogok :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Linett! Úristen, annyira köszönöm, hogy ilyen hosszan kifejtetted ismét a véleményed. Annyira jó érzés volt olvasni, hogy bevallom "kicsit" meghatódtam. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz valamit befejezni, de itt egy újabb tapasztalat.Nem ti tartoztok köszönettel, hanem én, hogy ennyi ideig kitartottatok mellettem. Mindig nagy élvezettel írtam meg a részeket és annál is izgatottabban vártam, hogy mit fogtok hozzájuk szólni. Sosem kellett csalódnom, hiszen mindig pozitív véleményekkel láttatok el, még akkor is, mikor teljesen bizonytalan voltam. Mint, ahogy azt te is mondtad, mindig igyekeztem válaszolni mindenkinek, hiszen, ha már vettétek a fáradtságot és leírtátok a véleményeteket, akkor az a minimum, hogy reagálok rá.
      És én magam sem találhattam volna jobb hasonlatot erre az egészre, mint a ballagás. Tényleg nagyon hasonlít rá és az is hatalmas igazság, amit a mi bölcs Szikinktől idéztél.
      Soha ne kérj azért bocsánatot, mert kifejted a véleményed! Nekem ez mindennél többet jelent és nem győzöm köszöngetni. Nem mondok újat, ha ismét azzal jövök, hogy köszönöm a kedves szavakat és a biztatást. A közel jövőben remélem elkezdhetek egy újabb történetet, de addig is még van egy amin dolgozzak! Köszönöm a jó kívánságokat és úgy összességében mindent. :))
      Nagyon-nagyon-nagyon nagy ölelés: Anita :))

      Törlés
  3. Remélem majd még csinálsz ilyen blogot. Már láttam Szikiset meg még olvasom a Ya Ousat. Egy Bencéset szívesen olvasnák. Szuper volt ez a történet. Ahogy olvastam eme részt könnyes szemekkel tettem. Eszméletlen jó volt a történet. Sok szerencsét az érettségihez. Esetleg ebből lehetne 2 évad . Remélem a Ya Ousat még sokáig olvashatom. Remélem még hallhatok másik történetet vagy ennek a Következő évadát. Puszi és nagy ölelés . Drukkolok az érettségihez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :))
      Itt és most ünnepélyesen megígérem, hogy nem most hallotok rólam utoljára. A Ya Ou-sat természetesen folytatom és bevallom gondolkodtam egy Bencés történeten is. Ha már van Szikis és Ya Ou-s is, akkor Bence se maradjon ki. Nagyon köszönöm neked is, hogy írtál és örülök neki, hogy tetszett a történet. Igazából ennek már nem szeretnék második évadot, mert szerintem így kerek a történet. Akkor már inkább belekezdek egy újba. Abban biztosak lehettek, hogy amint lemegy ez az érettségis herce-hurca minden erőmet és fantáziámat belerakom egy újabb blogba. Addig is írogatom tovább a Ya Ou-sat.
      Neked is nagyon-nagyon nagy ölelést küldök: Anita :))

      Törlés
  4. Szia Anita.!:)
    Jesszusom gyonyoruen megfogalmazott lett mint mindig ez a resz/epilugus is.! Esku bekonnyeztem.!:') sok sikert kivanok az eretsegidhez.!;) es jol mondod: Never give up on your dreams.!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm és igyekeztem a végét különösen jóra megírni. Úgy látom sikerült, aminek nagyon örülök. Köszönöm a jó kívánságokat és igen, kövessük ezt a mottót! :))

      Törlés
  5. Szia Anita!:))
    Ez az epilogus fantasztikus volt en is bekonnyeztem;) Nagyon de nagyon hianyozni fog nekem ez a tortenet:( Szerintem en elkezdem elorol elolvasni:D En is orulnek egy Bences blognak os hisz mar csak o maradt ki:) Szivesen olvasnam:)Most csak ennyit tudok irni:/ Nahyon sok sikert kivanok az erettsegidhez!!
    Oleles:Gréta
    Ui.:1.Lattam hogy van uj resz a Ya Ous blogon csak a tabletem nem akarka megnyitni majd geprol elolvasom:)
    2. Jaa tenyleg. Facebookon bejelolhetlek??:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Gréta! :)
      Köszönöm szépen neked is. És nekem is hiányozni fog, hogy írjam ezt a történetet, de majd jön egy újabb, ami nagy valószínűséggel Bencés lesz, legalább is, úgy tervezem.
      És persze, hogy bejelölhetsz facebookon. ;)
      Ölelés: Anita :))

      Törlés
  6. Szia Anita :) Igazából most tudatosult bennem, hogy vége.Ahogyan elolvastam a nagy hírt,rögtön kezdtem örülni hogy most már hárman lesznek /vagyis öten/,és így elgondolkodom hogy várjunk csak... :D Ez a "rész" tökéletes volt epilógusnak.Csak gratulálni tudok az egész bloghoz :)
    P.s: támogatom a másik Szikis blog nyitását ;)
    Puszi: Lilla :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lilla! :)
      Igazából én még fel sem fogtam, hogy vége, még beletelik egy kis időbe. Köszönöm szépen a dicséretet és majd meglátjuk, hogy Sziki, vagy Bence lesz-e a következő történet főszereplője :)
      Ölelés: Anita :))

      Törlés
    2. Bárki is lesz a főszereplő,olvasni fogjuk :)
      Lilla

      Törlés
  7. Szia, Anita!:))
    Alig egy hete, hogy rátalátam a blogodra. Akkor még azt gondoltam, hogy óó ez sok idő mire elolasom. Hát, nem így lett.Már a prologusoddal nagyon megfogtál(ami nem volt másképp a YaOu-s blognál sem).Utána pedig csak faltam a részeket.Egyszerűen tökéletes, imádom. A blogodon nagyon eseménydús, fantáziadús, hosszú részekkel találkoztunk és nem mellesleg én nem láttam benne helyesírási hibát sem(ezek nagyon kevés blogrol mondhatóak el) Szerinem van esélyed az írói pályán, ugyanis nagyon jókat tudsz kitaláni.
    Aztán jött az Olivér-Sziki "harc".Két rész között gondolkoztam, hogy te ezt most hogyan fogod megoldani?És jött Bella,ami tökéletesen megoldott egy "problémat".
    Krisztián:egy aljas szemétláda. És amikor Szikiben akarta szurni a kést én lefagytam. Az Lexi részéről, hogy eléugrott nagyon aranyos gesztus volt.*-* De így szerencsére Krisztián örökre eltűnt az életükből.
    Amikor volt, hogy Lexi sokszor rosszul volt akkor én gondoltam,hogy mi lesz, de azt nem hogy elmegy a baba.
    Ezutan volt hogy nem beszéltek egymással, ami részemről egy nem várt fordulat volt.Ám ez azt érte el hogy még letehetettlenebb lett és, hogy késő este is a soraidat bújtam. Ezt követően nemsokára kibékültek.
    És Lexi meglepetespartija.wow. Sziki nagyon aranyos volt. Úgy örültem amikor megkérte😍
    Az epilógus pedig, ennél jobb nem is lehetett volna.Feldobtad vele a napom.És végre 3-an lesznek egy kisgyerekkel. Köszönöm a végén lévő tanácsokat.
    Összességében:Olvashattunk tőled: boldog, szomorú és túlfűtött részeket is egyaránt.Ezek mind tökéletessé tették a blogodat.
    Köszönöm ezt a csodálatos történetet, ezt a pár napot, amit blogod olvasásával tölthettem.Köszönök mindent.
    Ha lesz még másik blogod csak szólj és én garantált olvasó vagyok.:D
    Remélem hallok még felőled a YaOu-s blogon kívűl is.

    Ui.:Bocsánat az esetleges helyesírási hibákért, csak telefonról írtam és már késő is van.

    Ölelés:Lili

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Lili. :)
      Először is, örülök, hogy rátaláltál a blogra és ahogy ígértem tegnap válaszolok is a kommentedre. Nos, hát a prológusom így visszaolvasva igen csak béna, de akkor még kezdő voltam. Mindig igyekeztem izgalmas és hosszú részeket írni, mondjuk néha nagy munka volt, de megérte, azt hiszem. Azért vannak hibák a szövegben, de megesik mindenkivel. És hát történt ez is, az is a hónapok során és most, hogy felidéztél párat, elkezdett hiányozni a folytatás.
      Köszönöm, hogy olvastad a történetet és ezt a tartalmas véleményt is. :))
      A közel jövőben talán lesz új történet, de mindenképp szólni fogok róla.
      Ölelés: Anita :))

      Törlés
  8. Ez a legjobb blog amit valaha olvastam! Egyszerűn imádtam! Minden rész előtt végig izgultam, hogy vajon majd mi lesz benne! Gratulálok nagyszerű író vagy! Légyszíves majd nekem is szólj!
    Puszil: Timi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Timi. Bocsánat, hogy csak most reagálok, de nem nagyon szoktam nézni a blogot. Örülök, hogy tetszett a történet és annak is hogy az olvasóm voltál. :))
      Ölelés: Anita :)

      Törlés