36. rész

Halihó!! Mivel úgy láttam, hogy az előző rész felkeltette az érdeklődéseteket, ezért már hoztam is a következőt. Nagyon köszönöm a komikat, pipákat és az üzeneteket, amiket kaptam. Ebben a részben eléggé megváltoznak a dolgok és épp ezért nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Nem is húznám az időt. Jó olvasást és várom a komikat és a pipákat. :))

-Te mit csinálsz itt?- néztem döbbenten a velem szemben álló személyre, miközben próbáltam minél jobban eltakarni magam.

-Megtaláltam a mobilod a kocsiban. Valószínű kiesett a zsebedből és gondoltam elhozom, mert biztos szükséged van rá.- nyújtotta át telefonom, amit észre sem vettem, hogy eltűnt.

-Köszönöm.- mondtam zavartan.

-Ne legyél már ennyire zavarban. Láttalak már törcsiben. Sőt, anélkül is!- vigyorgott perverzen.

- Jól van. Erre nem vagyok kíváncsi, szóval, ha nincs más, akkor mehetsz is!- mondtam flegmán.

-Látom ma nincs jó kedved!

-Hát nagyon nincs, úgyhogy ne idegesíts fel!

-Húha. Asszem jobb, ha megyek. Aludd ki magad!- nézett rám, mikor egy újabb nem várt személyt pillantottam meg.

-Itt meg mi a szar van?- jött közelebb dühösen Sziki.

-Nocsak-nocsak. Megjött a szőke herceg. Ja nem. Ez a másik.- röhögött Krisz.

-Te mit csinálsz itt egy szál semmiben ezzel a seggfejjel?- vont kérdőre.

-Először is, ne ordibálj, mert mások is laknak itt! Másodszor pedig Krisz menj most el!- néztem  rá.

-Oké cica! Már itt sem vagyok.- kacsintott rám, majd elment.

-Elárulnád, hogy mi ez az egész?- nézett rám továbbra is értetlenül.

-Igen.  Csak nem itt az ajtóban.- tártam szélesre, hogy be tudjon jönni és leültünk a kanapéra.

-Nos, várom a válaszod!

-Nem történt semmi, csak elhozta a telefonom, mert a kocsiban maradt!

-És ez nem várhatott holnapig? Várj! Mi az, hogy a kocsiban maradt?

-Zuhogott az eső és felajánlotta, hogy hazahoz. Biztos kiesett a zsebemből, ő pedig visszahozta. Nem értem mit kell ezen így felfújni!

-Mit kell ezen felfújni? Te tényleg ennyire naiv vagy, hogy megint bedőlsz neki?

-Te miről beszélsz? Csak hazahozott és ennyi!

-Egyelőre ennyi! Aztán mindig egy kicsivel több, a végén pedig észre sem veszed és az ujja köré csavar!

-Most komolyan mindenkire féltékeny vagy?- emeltem fel a hangom.

-Nem vagyok féltékeny, csak féltelek! Nem fogod fel?

-Igen? Meglep, hogy így féltesz. Bezzeg, amikor Zsanika a közelben van, le se szarsz!

-Már megint itt tartunk?

-Igen, megint! Mert te is tudod, hogy igazam van!- vágtam hozzá a szavakat.

-Persze. Neked mindig mindenben igazad van! De ha már témánál vagyunk, akkor elárulnád, hogy mi volt ez a szőke herceges dolog, amit az a barom mondott?- kérdezte idegesen, mire egy kicsit elhallgattam.- Na? Most nem nyitod ki a szád? Mi van Olivérrel?

-Ha tudni akarod, akkor tegnap elkísért a próbára és azért mondta Krisz.- mondtam el az igazat.

-Szóval elkísért.- szólt amolyan „Én megmondtam!” hangnemben.- És akkor alaptalanul vagyok féltékeny, igaz?

-Igen. Alaptalanul. Olivér a barátom és nem mellesleg ő ott volt, amikor te nem!

-Vajon miért? Nem veszed észre, hogy beléd van zúgva?

-Te hülye vagy!- fakadtam ki.

-Te meg vak! Csak azért ugrál így körül, mert el akar szakítani tőlem!

-Hát erre semmi szükség. Megteszed te egyedül is! Most pedig menj el, mert elegem van belőled!- nyitottam ki dühösen az ajtót.

-Nem megyek sehová, míg nem beszéltünk!

-Nem veszed észre, hogy folyamatosan csak veszekszünk? Sziki menj el! Most!- mondtam határozottan, mire felállt és kisétált a lakásból. Idegesen csaptam be mögötte az ajtót és visszamentem felöltözni. Sok volt ez az egész nap. És ez fokozatosan csak rosszabb lesz. Nem tudom mi lenne a helyes döntés. Talán szakítanunk kéne. De túlságosan szeretem ahhoz, hogy elengedjem. Pizsamám felvétele után fáradtan és ingerülten dőltem be az ágyba és csak gondolkoztam, hogy mit tegyek.

Sziki szemszöge:

Elképesztően dühös lettem, mikor megláttam Krisztiánt Lexinél. Ő persze olyan kis hiszékeny, hogy mindent bevesz, amit az a görény mond neki, de én átlátok a szitán. És ez a dolog is Olivérrel. Tudtam, hogy valami történt, mert meglepően jó kedve volt. El sem hiszem, hogy csak így kidobott. Soha nem láttam még ennyire idegesnek. Nem volt más választásom, mint hogy hazamenjek. Viszont, amikor beléptem az ajtón egy újabb váratlan személyt pillantottam meg. Már azt hittem, hogy mára vége a feszültségnek, de úgy látszik tévedtem.

-Zsani, te mi a francot keresel itt?- förmedtem rá a kanapén ülő lányra.

-Olivér engedett be és hozzád jöttem.- indult felém, hogy megöleljen.

-Hagyjuk ezt! Menj el, kérlek. Borzalmas napom volt és egyedül szeretnék lenni.- próbáltam udvariasan elküldeni, de hiába.

-Mi történt? Megint Alexa?- kérdezősködött, mire csak egy bólintással válaszoltam.- Van itthon valami pia?- nézett rám.

-A hűtőben találsz Whiskey-t.- mondtam, aztán elviharzott és az említett alkohollal és két pohárral tért vissza.

-Gyere mesélj!- biccentett a szobám felé, majd bementünk és elhelyezkedtünk az ágyamon. Tele töltötte mindkettőnk poharát és egy húzásra magamba töltöttem az italt, ami végigmarta egész belsőmet.

-Képzeld, amikor átmentem hozzá, hogy kibéküljünk, ott  találtam egy szál törölközőben és a volt pasijával cseverészett, akitől elvileg retteg.- panaszkodtam és egy újabb adagot engedtem le a torkomon.

-Ez a csaj nem normális! Meg kéne becsülnie téged!

-Ja, ez még nem minden. Kiderült, hogy Olivér kísérgeti próbára, pedig köztudott, hogy bele van zúgva Lexibe, de ő ezt nem veszi észre. És még ő van megharagudva rám miattad.

-Miattam?- csodálkozott.

-Igen. A strandos dolgok óta csak veszekszünk.

-Én mondtam, hogy kislány hozzád.- nézett rám tengerkék szemeivel. Régen is mindig megbabonázott tekintetével is most is kezdtem elveszni íriszeibe, bár ezt a töménytelen mennyiségű alkohol hatásának tudtam be, ugyanis elpusztítottuk az egész üveg piát. Kezdtem is érezni a hatását a fejemben. Egyre felszabadultabban beszélgettünk és nevetgéltünk. Mivel abszolút nem szoktam inni, eléggé sikerült lerészegednem. Konkrétan nem tudtam mit csinálok, csak az alkohol vezérelt. Zsani is hasonlóképpen nézett ki, mint én, de nem törődtünk semmivel ,csak jól éreztük magunkat. Amikor fel akart állni, hirtelen az ölembe zuhant és tekintetünk azonnal találkozott. Egyre gyorsabban vette a levegőt és csak néhány centi választotta el ajkunkat egymástól. Mélyen fürkésztük egymás arcát, majd testünket uralma alá vette a vágy és vad csókolózásba kezdtünk. Nem érdekeltek a következmények. Csak a pillanatnak éltem. A pillanatnak, ami talán teljesen felforgatja az életem.

Olivér szemszöge:

Kora reggel a telefonom hangja ébresztett. Nyöszörögve kapcsoltam ki és néztem meg, hogy még csak fél 9. Utálom a délelőtti próbákat. Soha nem tudom rendesen kipihenni magam. Megdörzsöltem álmos szemeimet, majd felkeltem. A fürdőbe indultam és miután elvégeztem a dolgaim, a konyha felé vettem az irányt. Bence és Ya Ou már reggeliztek, de Sziki még sehol nem volt. Pedig mindig ő az első, aki felkel. Tényleg, kíváncsi vagyok mit akarhatott tőle Zsani az este.

-Jó reggelt.- köszöntem a két fiúnak.

-Neked is. De nyúzott vagy.- mondta Ya Ou.

-Nem szeretek korán kelni.- töltöttem bögrémbe egy kis teát és megittam.

-Szikivel mi van? Már rég fenn szokott lenni.- szólt két falat között Benny.

-Majd én felrugdosom.- vállaltam el a feladatot és a szobája felé indultam. Nem kopogtam, mert ha alszik, úgysem hallja meg. Mikor azonban benyitottam  egy kisebb sokkot kaptam. Alkohol szag áradt az egész szobából. A padló tele volt ruhadarabokkal. Sziki az ágyban feküdt egy szál boxerben és mellette egy lány, aki nem Lexi volt.

-Úristen!- kaptam kezem a szám elé és rohantam a konyhába a fiúkért, mert ezt nekik is látniuk kellett.

-Srácok ezt meg kell néznetek!

-De mi történt?- nézett rám Ya Ou.

-Gyertek már!- indultam dühösen a helyiség felé, nyomomban Bencével és Ya Ou-val. Mikor ők is benéztek a szobába, döbbenten szaladt ki a szájukon az a szó, ami nekem is.

-Ez undorító!- jegyeztem meg hangosan, mire Sziki mozgolódni kezdett, végül felült az ágyban.

-Ti mit csináltok itt?- kérdezte fejét fogva.

-Inkább te mit csináltál?- vonta kérdőre Benny.

-Hogy tehetted ezt Lexivel?- szólt Ya Ou is. Oldalra pillantott és meglátva maga mellett a lányt, óriásit sóhajtott.

-Fiúk, én nem tudom mi történt.- esett pánikba.

-Egy utolsó rohadék vagy!- vágtam hozzá dühösen és ott hagytam. Látni sem bírtam. Hogy volt képes megcsalni Lexit? És pont Zsanival! Ha ezt megtudja, totálisan ki fog készülni. Nem mintha nem lenne így is maga alatt. Beviharoztam a szobámba és fel-alá járkálva azon tűnődtem, hogy elmondjam-e Alexának.

Sziki szemszöge:

Mikor felébredtem meglepő módon a srácok álltak az ajtómban és egy kicsit sem tűntek vidámnak. Miután mindegyiküktől kaptam egy megvető és felháborodott mondatot, oldalra néztem és döbbenten pillantottam meg Zsanit, aki a pólómban aludt. Jézusom! Mi történt az éjjel? Semmire nem emlékszem, csak arra, hogy iszogatni kezdtünk, aztán teljes filmszakadás. Ugye nem az történt, amire gondolok? Ugye nem feküdtünk le? Mert ha igen, azt soha nem bocsátom meg magamnak. Egyből Lexi jutott eszembe. Azonnal tudnom kellett, hogy mi történt, így ébresztgetni kezdtem Zsanit.

-Zsani kelj fel!- lökdöstem, mire nyöszörögni kezdett és felém fordult.

-Jó reggelt édes.- mosolygott rám

.Mi történt az éjjel?- kérdeztem ingerülten.

-Komolyan nem emlékszel?- ült fel.

-Szerinted ha emlékeznék, akkor megkérdeztem volna?

-Hát akkor felvilágosítanálak arról, hogy lefeküdtünk.

-Mi? Az nem lehet!

-Pedig így történt.

-Úristen! Mit tettem?- estem kétségbe.

-Ne akadj már ki ennyire! Meglehetősen élvezted a dolgot!- vigyorgott.

-Menj el!- utasítottam.

-Mi van?

-Menj el kérlek!- ismételtem meg magam, mire felkelt és felöltözött, majd szó nélkül távozott. Mozdulatlanul ültem az ágyon és bámultam magam elé. Nem tudom elhinni, hogy megtettem. Hogy fogok ezek után Lexi szemébe nézni? Két perc sem telt el, de Bence és Ya Ou rontott be az ajtón.

-Mi történt Sziki?- ült le Benny mellém.

-Megcsaltam, éred? És még csak nem is emlékszem az egészre.-borultam ki.

-Micsoda?- döbbent le Ya Ou.

-Mit fogok csinálni ezek után? Ha Lexi megtudja, egy életre meggyűlöl. Olivér hol van?- kérdeztem hirtelen.

-Fogalmam sincs.- szólt Bence.

-Meg kell találnom, mielőtt elmondja Lexinek.- keltem fel idegesen.- Olivér!!!- kiabáltam és a keresésére indultam.

35. rész

Halihó!! Meghoztam a 35. részt. Mint láthattátok tegnap megnyitotta kapuit a Ya Ou-s blogom is és a jobb felső sarokban a képre kattintva benézhettek oda is. Igazából nincs sok hozzáfűznivalóm a részhez, szóval jó olvasást és várom a komikat illetve a pipákat. :))

Sziki szemszöge:

-Sziki, mi volt ez az egész?- kérdezte Ya Ou, miután Lexi elviharzott, Olivér meg biztosan utána ment.

-Nem tudom Ya Ou.- ültem le az ágyra.- Egyszerűen minden tönkre fog menni! El fog hagyni, érted?- néztem rá kétségbeesve.

-Dehogy fog! Szeret téged!

-De hallottad, hogy az imént is kis híján szakított velem.

-Igen. De miért?

-Zsani miatt. Megint. Mikor bejött a szobámba, azt látta, hogy épp egymást ölelgetjük.

-De haver, miért csináltad? Vagy még mindig Zsanit szereted? Én  már nem értelek!

-Már én sem értek semmit! Az életemnél is jobban szeretem Lexit, de aztán jött Zsani és a régi emlékek, majd megölelt és össze vagyok zavarodva teljesen. És most itt van Olivér is, aki minden bizonnyal épp az én barátnőmet vigasztalja. Félek, hogy el fogja venni tőlem.

-Ha tényleg szereted, akkor próbálj meg kibékülni vele, különben az lesz a vége, hogy elveszíted!- mondta kínai barátom.

-Kösz Tesó!

-Most megyek. Gondold át a dolgokat!- mondta, majd elhagyta a szobámat.

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy békülés helyett, csak még jobban összevesztünk. Mikor azt hittem, hogy szakít velem, hirtelen a szívem is megállt. Nem igaz, hogy Zsaninak is mindig a legrosszabb pillanatban kell betoppannia. Egész nap arra vártam, hogy végre megbeszéljük a dolgokat, erre tessék! Olivér most örülhet. Biztos kihasználja a helyzetet, hogy közelebb kerüljön hozzá. De én szeretem Lexit és mindent meg fogok tenni azért, hogy megbocsásson.

Olivér szemszöge:

Miután sikerült megnyugtatnom Lexit és elaludt, csendben felkeltem mellőle. Arcára nyomtam egy puszit, majd betakartam és hazaindultam. Borzasztó volt látni, ahogy a lépcsőházba zokogott. Szerencse, hogy nem esett baja, mikor leesett a lépcsőn. Nem tudom Sziki mit képzel magáról, hogy folyamatosan bántja, de minden erőmmel azon leszek, hogy boldognak lássam őt. Mikor haza értem, Ya Ou és Bence a nappaliban beszélgettek. Gondoltam csatlakozom hozzájuk és leültem a kanapéra.

-Lexinél voltál?- kérdezte Ya Ou.

-Aha.

-Hogy van?

-Nagyon ki van bukva. Még a lépcsőn is leesett és folyamatosan csak sírt.

-De ugye nem lett semmi baja?- szólt Benny is.

-Szerencsére nem.

-Olivér mit akarsz tőle?- nézett rám komolyan Ya Ou.

-Mi van? Ezt meg hogy érted?

-Úgy, hogy mit akarsz Lexitől? Szerelmes vagy belé?

-Már bocsánat, de ehhez szerintem semmi közöd!

-Nekem nincs, de van nekik most épp elég gondjuk. Ne avatkozz bele a kapcsolatukba!

-Ez már rég nem kapcsolat, ami köztük van! És te meg ne mondd meg, hogy kivel és mit csináljak! Köszönöm!- álltam fel és bementem a szobámba. A végén még én leszek a hibás, amiért állandóan veszekednek. Lefeküdtem és mivel már elég későre járt, aludni próbáltam.

Alexa szemszöge:

Reggel kedvetlenül és nehezen nyitottam ki a szemem. Konkrétan élni nem volt kedvem. Elegem lett mindenből. Szikiből, Zsaniból, Krisztiánból, az állandó veszekedésekből és az engem ért bántásokból. Rég voltam ennyire depressziós. Legszívesebben véget vetettem volna nyomorult életemnek, de tudom, hogy ezzel nem oldanék meg semmit. Feltápászkodtam és kicsoszogtam a fürdőbe. Mikor belenéztem a tükörbe, borzalmas látvány tárult elém. Szemeim vörösek és duzzadtak voltak, hajam kócos, az arcom pedig, mint egy zombié. Hideg vízzel megmostam, majd megfésülködtem és a konyha felé vettem az irányt. Unottan készítettem el a kakaóm és mellé egy szendvicset, majd leültem a tv elé. Pechemre épp a srácok vendégeskedtek a 08:08-ban. Olivér és Bence két babaszimulátort pelenkáztak át. Kíváncsi voltam hogy csinálják, ezért megnéztem. Sziki és Ya Ou az asztal mögül nézték, ahogy a két bolond szorgoskodik a kisbabák tisztába tételével. Meglepően ügyesen végezték a dolguk és olyan óvatosan bántak a kicsikkel, mintha csak a sajátjuk lennének. Jókat mosolyogtam egy-egy beszólásukon. Majd délután megdicsérem őket, amiért ilyen ügyesek voltak. Miután befejeztem a reggelizést, igazából semmi dolgom nem volt. Valamivel le kellett foglalnom magam, hogy ne gondolkodjak, ezért zenét kapcsoltam és takarítani kezdtem. Igazán ráfért már a lakásra egy kis rendrakás. Üvöltő zene mellett gyorsan elrepült az idő és a ház is tiszta lett. Olyan szorgalmas voltam, hogy még egy kisebb ebédet is sikerült főznöm. Ettem, azután átöltöztem és elindultam a srácokhoz próbálni. Semmi kedvem nem volt Szikivel találkozni, de a munkámból kifolyólag nem volt más választásom. Lassan megérkeztem a táncteremhez. Gyorsan átöltöztem, ugyanis utána még lesz egy hosszú edzésem Krisztiánnal. Ahogy beléptem az ajtón, minden szempár rám szegeződött. Köszöntem nekik, majd a lejátszóhoz mentem, hogy berakjam a szükséges zenét.

-Mi ez a szótlanság?- néztem rájuk, mivel nem megszokott módon síri csend uralta a termet.

-Csak azt hittük, hogy a tegnap történtek után nincs kedved beszélgetni.- szólalt meg Bence.

-Az magánügy. De most dolgozunk, nem? Egyébként ügyesen bántatok a babákkal.- néztem a két apát játszó fiúra.

-Láttad?- mosolygott Olivér.

-Persze. És nagyon jól csináltátok.

-Köszönjük!

-Na akkor kezdjünk bele! Van valami különleges óhajotok?

-Ha már így megkérdezted, én szeretném egy kicsit továbbfejleszteni a csípőmozgásom.- vigyorgott a szöszi.

-Ennél már hova fejlesztenéd tovább? Így is kinyírod vele a csajokat!

-Szóval akkor jól csinálom?- mosolygott pimaszul.

-Azt nem mondtam.

-De azt sem, hogy nem!

-Na jól van, álljunk neki, mert 4-kor mennem kell.- mondtam aztán az eddig tanult mozdulatokat átismételtük. Kis segítséggel mindenkinek egész jól ment a koreográfia. Meglepően sokat fejlődtek ezalatt a pár hónap alatt.

-Remek. Mára végeztünk.- mondtam, mire  mind fellélegeztek.

-Most Krisztiánnal lesz próbád?- kérdezte Ya Ou.

-Igen.

-És milyen? Mármint, úgy értem, hogy nem bántott?

-Nem. Meglepően jól elférünk egymás mellett.

-Akkor jó. De ha bármi van, szólj!- mondta Benny.

-Köszönöm srácok!- öleltem meg mindhármukat, de Szikit valahogy nem tudtam. Még mindig haragudtam rá.

-Nekem mennem kell. Jók legyetek.- indultam ki.

-Lexi várj!

-Mit akarsz? Semmi szükségem egy újabb veszekedésre!- szóltam flegmán.

-Bocsánatot szeretnék kérni mindenért.- nézett rám bűnbánóan.

-És akkor most azt hiszed, hogy se szó, se beszéd a nyakadba ugrok és minden rendben lesz?

-Nem. De kérlek ne haragudj rám.- nézett a szemembe.

-Ez valahogy most nem megy.- tartottam a szemkontaktust, de éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam.- Adj egy kis időt, kérlek!- gördült ki egy könnycsepp szememből.

-Rendben.- hajtotta le a fejét.

-Most mennem kell!- töröltem meg a szemem, majd hátat fordítottam és egy másik terembe igyekeztem. Mikor benyitottam Krisztián már melegített.

-Szia.- csuktam be magam mögött az ajtót.

-Szia.- pattant fel, amint meglátott.- Minden oké?- nézett rám.

-Persze.

-Lex. Ismerlek. Mi a baj?-faggatott.

-Semmi. Nem gyakorolhatnánk?

-Ja, de.- hagytuk annyiban a témát és a tegnap elkezdett koreográfiát folytattuk. Elég fura érzés volt, mikor egymáshoz értünk. Még mindig feszengek a közelében és nem tudom mi lett vele, hogy ilyen „normálisan” viselkedik. Mondjuk addig nem érdekel, amíg nem bánt. Egymás után átismételtük a lépéseket és szinte már kész is voltunk a hip hip-al. Az akrobatikus részt még talán megoldjuk, de a salsa-tól kissé tartok. Ez az a tánc, ami tele van érzelemmel és szenvedéllyel, mi pedig pont az a páros vagyunk, akikről ez nem mondható el. Eléggé elszaladt az idő, mikorra befejeztük. Gyorsan átöltöztem és mivel már beesteledett, minél előbb haza akartam érni.

-Hazavigyelek?- jött ki ő is az öltözőből.

-Nem kell. Hazatalálok.- utasítottam el.

-Nem szeretném, hogy egyedül csatangolj este a városban.

-Inkább üljek be a kocsidba, a történtek után?

-Bánt, hogy ilyen bizalmatlan vagy velem.

-Ezen még csodálkozol?

-Jó én megértem. De ez a táncunkon is tükröződik.- nézett rám.

-Sajnálom. Nem tudok vele mit csinálni.

-De látom rajtad, hogy valami bánt.

-Ez nem tartozik rád.- indultam az ajtó felé, ahol láttam, hogy zuhog az eső és persze hogy esernyőt sem hoztam magammal.

-Na, még mindig inkább gyalogolsz?

-Igen.- makacskodtam.

-Ne kéresd már magad! Inkább szétáznál a szakadó esőben, minthogy elfogadd a segítségem?

-Na jó. Menjünk.- egyeztem bele. Kiléptünk az ajtón, egyenesen a hideg esőbe. Gyorsan a kocsihoz rohantunk és beültünk.

-Kösd be magad!- mondta, mire így tettem, majd beindította a motort és elindultunk. Bevallom, nagyon féltem egy autóban vele, de nem akartam az esőben fagyoskodni. Csendben utaztunk hazáig és 20 perc múlva meg is érkeztünk.

-Köszi, hogy elhoztál.-csatoltam ki a biztonsági övet.

-Ugyan már. Semmiség. Akkor holnap.

-Oké. Szia.- szálltam ki és az ajtóhoz siettem, mivel még mindig úgy esett, mintha dézsából öntenék. Felmentem a lakásomba és fáradtan pakoltam le a táskám. Habozás nélkül a fürdőbe vettem az irányt és csak egy pihentető zuhanyra vágytam. Épp fürödtem, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Ki az Isten lehet az ilyenkor?- gondoltam magamban, miközben kimásztam a zuhany alól és magamra tekertem egy törölközőt. Mérgesen indultam ajtót nyitni, ám nem várt illető állt a túloldalon. Kicsit megijedtem és egyben zavarban is érzetem magam.

Új blog!!

Sziasztok. Nos, mint a címből is látszik, még nem részt hoztam, hanem a mai nap megnyitotta kapuit az új Ya Ou-s blogom. Kérlek titeket, hogy nézzetek be oda is és írjatok véleményt, hogy érdemes-e folytatni, mert ha nem lesz, aki olvassa, akkor feleslegesen nem folytatom. Szóval nagyon megköszönném, ha hagynátok magatok után néhány kommentet. :) http://friendshiporlovebythewayfanfiction.blogspot.hu/ . Itt lenne a blog linkje és ide pedig holnap hozom a kövi részt. :))