2014. július 1., kedd

24. rész

Napsütéses szép nyári napot mindenkinek! Elérkeztünk egy újabb részhez. Nagyon örülök, hogy a látogatók száma napról napra egyre nő. Még mindig köszönöm a komikat és a pipákat. Kérlek ha erre jártok fejtsétek ki véleményetek, mert sokat jelentene. Nem is szaporítanám a szót. Jó olvasást! :))






Olivér szemszöge:
Elég fura álmom volt az éjjel. Lexi bevallotta, hogy szerelmes belém és szakított Szikivel. Ekkora marhaságot is csak az én agyam képes kitalálni. Hatalmas csoda kéne ahhoz, hogy ez teljesüljön. Megtöröltem álmos szemeimet és próbáltam elhessegetni őrült agyszüleményem. Noémi még mélyen aludt mellettem. Felöltöztem és ittam egy jó erős kávét. Még korán volt, de nagyon türelmetlen voltam, így átmentem Alexához. Meg akartam tudni, hogy van-e bármi köze az este történtekhez. Valaki épp jött ki a nagy ajtón, így csengetés nélkül rohantam fel az emeletre. Hangosan kopogtattam, de senki nem nyitotta ki. Már-már dörömböltem, mikor elfordult a kulcs a zárban és Lexi álmos arcával találtam szemben magam.

Alex szemszöge:
Kora reggel hatalmas dörömbölésre ébredtem. Nem tudom ki lehetett az az állat, aki majdnem betörte az ajtót. A nagy zajra Sziki is ébredezni kezdett.
-Majd én kimegyek.- keltem fel karjai közül és álmosan csoszogtam ajtót nyitni.
-Olivér, mit razziázol itt hajnalok hajnalán?- láttam meg morcos arcát.
-Te mondtad Petinek, hogy dobja ki Noémit?- vont kérdőre.
-Miért?
-Mert este sírva állt az ajtóm előtt, hogy Peti kirakta.
-De sajnálom.
-Áruld már el miért viselkedsz így vele!?- emelte fel a hangját.
-Először is ne ordibálj, mert nincs erre szükségem. Másodszor pedig, mert megérdemli. Egész életemben feszélyezve éreztem magam, és ő az egyik legnagyobb oka, hogy elvesztettem minden önbizalmam. Minden pasimat elvette tőlem és ott tett keresztbe, ahol tudott.
-Ezt valahogy nem tudom elhinni!
-Persze,hogy nem, mert nem látsz át a szőke haján és a kihívó dekoltázsán!- mondtam flegmán.
-Mi van? Féltékeny vagy?
-Kire? Erre a ribire? Nem vagyok féltékeny, csak felidegesít, hogy kora reggel a hülyeségeiddel zaklatsz!
-Mi folyik itt?- jelent meg Sziki is.- Oli mi a fenét kiabálsz itt ilyenkor?- nézett rá.
-Nem fogom még egyszer elmondani. És csak hogy tudd, Noémi nálam fog lakni, amíg nem talál magának jobbat.
-Még csak az hiányzik!- szólt Sziki.
-Majd koppansz szöszi! De ne mondd, hogy nem szóltam. És most, ha megbocsájtasz, szeretnénk pihenni, mivel sikerült elcseszned a reggelünket!- csaptam rá idegesen az ajtót.
-Ennek meg mi baja?- nyomott egy puszit arcomra.
-Csak szimplán nem normális. Idejön reklamálni, mert Peti elküldte azt a libát!
-Visszafekszünk?- nézett rám kérlelően.
-Aha. De csak egy kicsit.- bújtam hozzá és visszamentünk a szobámba.
-Hánykor kezdődik a próbád?- tettem kezem a hasára és gyengéden simogattam.
-Tízkor. De ha így folytatod, nem megyek sehova.- simogatta meg arcom és magához húzott. Telefonja csörgése törte meg a csendet.
-Szia Benny.- köszönt.- Mikor? Délután? Oké. Szia.- tette le. –Ráérsz délután?- fordult felém.
-Persze.
-Akkor jössz hozzánk nyársalni.
-Jól hangzik. Viszont nem hiszem, hogy kibírnánk veszekedés nélkül.
-Majd én lefoglallak. Időd sem lesz még csak rájuk nézni sem.- mosolygott és ajkait enyéimhez tapasztotta.
-Hmmm vigyázz,mert szavadon foglak.- húztam magamhoz és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.
-Kicsim tudod, hogy legszívesebben egész nap ezt csinálnám, de el fogok késni.- szakította meg tevékenységünk.
-Jó. Menj csak. Nehogy miattam késs el.- engedtem el.
-Hívlak, ha végeztünk. És szólj Tomiéknak is!- szedte össze magát és egy apró puszit nyomott homlokmora.
-Oké. Szia. – köszöntem és elhagyta szobámat.
Miután elment pakolászni kezdtem és szemem összetalálkozott az asztalomon heverő jelentkezési lappal. Kis nézegetés után úgy döntöttem, hogy kitöltöm. Elővettem egy tollat és ráírtam a kért adatokat, majd kivittem magammal, hogy odaadjam Rékának.
-Sziasztok.- pillantottam a kanapén tv-ző párra.
-Hali. Na meggondoltad magad?- mosolygott Réka.
-Igen. Tessék.- nyújtottam át neki a papírt.
-Ügyes leszel.
-Van programotok délutánra?
-Nincs. Miért?- érdeklődött Tomi.
-Mert a srácok áthívtak nyársalni és szóltak, hogy ti is gyertek.
-Ott leszünk.- helyeseltek.
-Jól van. Én meg elmegyek futni. Nem árt egy kis mozgás.
-Egyedül?- nézett rám nagy szemekkel.
-Igen.- válaszoltam.
-Elmegyek veled, ha nem gond.- szólt közbe Réka.
-Gyere nyugodtan.- mondtam vidáman. Bementem a szobámba felöltözni és összefogtam a hajam. Elkészültünk és a park felé vettük az irányt. Lassú kocogásba kezdtünk, majd fokozatosan gyorsítottunk. Jót tett egy kis mozgás és a friss levegő. Öt kilométer után úgy gondoltuk, hogy ennyi elég lesz. Lenyújtottuk izmainkat és hazamentünk.
-Ez jól esett.- vett nagy levegőket.- Holnap beviszem a lapodat és szólok, amint lesz valami.
-Köszi.
Felsétáltunk a lépcsőn és bementünk. Tomi épp teregette a ruhákat.
-Ó milyen kis házias.- nevettünk fel egyszerre.
-Néha ilyet is kell csinálni.
-Én mentem zuhanyozni.- jelentettem ki és a fürdőbe mentem. Vettem egy frissítő fürdőt, majd megszárítottam a hajam. Visszamentem a szobámba és megnéztem a mobilom. Volt egy sms-em ami Szikitől jött.

„ Már végeztünk. Kettőre gyertek. Csókollak.”

Remek. És mindezt fél kettőkor olvasom el. Gyorsan átszóltam Tomiéknak és kikaptam egy rövidnadrágot és egy pólót a szekrényből és felvettem.
-Mehetünk?- szóltam be a szobájukban készülődő szerelmeseknek.
-Egy pillanat.- szedte elő cipőjét Réka és gyorsan magára húzta. Miután mindenki összeszedte magát, az ajtót bezárva indultunk át a szomszédba. A többiek már az ajtóban vártak.
-Gyertek, menjünk le az udvarra.- indult el Bence Tamival kézen fogva. Egy csók után mi is utánuk mentünk Szikivel. Sajnos Noémi és Olivér is jöttek. Igyekeztem nem foglalkozni velük, de nem volt egyszerű dolog.
-Bocsi.- taposott rá a lábamra és nyávogó hangján kért elnézést.
-Mi lenne ha a lábad elé néznél?- fordultam hátra.
-Hagyd már!- húzott magához barátom és a hajamba puszilt.
Az udvaron a srácok megcsinálták a botokat, mi lányok pedig előkészítettük a nyársalni való ételt. Épp egy tálban vittem ki vizet, mikor megbotlottam valamiben, pontosabban valakiben és a tál tartalma a nyakamba borult.
-Te normális vagy?- förmedtem rá a mellettem álló Noémire.
-De nem is csináltam semmit!
-Akkor mégis kiben buktam fel? Te vagy az egyetlen ember a közelemben!
-Talán nem kéne ilyen két ballábasnak lenned.- nevetett.
-Mit mondtál?- emeltem fel a hangom és nekirontottam volna, ha hátulról valaki nem akadályoz meg.
-Kicsim nyugi már.- fogott le Sziki.
-De direkt felbuktatott!- dühöngtem még mindig.
-Tudom, de ne csinálj balhét.  Gyere adok száraz ruhát.- nézett végig öltözékemen, amiből csorgott a víz. Megfogta kezem és visszamentünk a lakásba.
-Tessék.- nyomott a kezembe egy kék pólót.
-Köszi.- próbáltam magamról leszedni átázott ruhám, de nem ment, mert rám tapadt.
-Várj, segítek.- lépett elém és megfogva pólóm két sarkát, levette rólam. Mielőtt azonban felvettem volna kölcsönkapott felsőjét, derekamnál magához húzott és egy érzelemmel teli csókot lehelt ajkamra.
-Nem maradhatnánk itt?- néztem barna szemeibe.
-Jó lenne. De majd este. Most menjünk le!- vette ki kezemből a pólót és rám adta. – Próbálj meg viselkedni, jó?
-De nem én kezdtem!- tiltakoztam.
-Tudom. De legyél okosabb, mint ő és hagyd rá.- kulcsolta össze ujjainkat és lementünk.
-De ha valamit csinál én leütöm!
-Na, nyugi van. Majd mindig mellettem leszel és akkor nem lesz semmi.- ölelt meg, majd csatlakoztunk a többiekhez.
-Minden oké?- jött oda hozzánk Ya Ou.
-Persze.
A tűz már lobogott és egy körben ültünk le és mindenki felszúrta botjára, amit sütni akart. Sziki és Barbi mellett ültem, jó távol Noémitől. Miután megsütöttük vacsoránkat, elfogyasztottuk azt, majd összepakoltunk.
-Ki kér pillecukrot?- lépett elő Ya Ou egy tál finomsággal. A szőke hisztérikán kívül mindenki vett és a tűzbe lógattuk.
-Ez nyúlik.- állapította meg Tami, mikor próbálta leszedni botjáról.
-Ez egy remek meglátás szívem.- ölelte át Benny. Igazi tábortűz hangulat volt. Lassacskán besötétedett és Olivér felvetette ötletét, hogy meséljünk vicces sztorikat. Mindenki elmondott egy-egy poénos sztorit, ami róla, vagy egy ismerőséről szólt. Mikor Noémire került a sor és beszélni kezdett, azt hittem, hogy ott helyben megfojtom.
-Nos, az én történetem Alexáról szól. Szegény, mikor még Krisztiánnal volt, naivan azt hitte, hogy csak ő van neki. Pedig a háta mögött fűvel-fával megcsalta, többek közt velem is. Hát kicsi Lexi azért erre visszagondolva elég vicces a dolog. Mondjuk mit várhatunk egy ilyen lánytól. - kezdett kárörvendően kuncogni.
-Hogy te mekkora egy szánalmas rohadék vagy!- ordítottam sírással küszködve.
-Nem tudom ezen neked mi olyan vicces!- nézett rá komoran Ya Ou.
-Nem látjátok, hogy élvezi? Ugyanolyan vagy, mint Krisz!- engedtem utat könnyeimnek és hangos zokogásban törtem ki.
-Ez tényleg túlzás volt.- szólalt meg Olivér.
-De én nem akartam rosszat. Csak viccnek szántam.- mentegetőzött.
-Látod, hogy nem nevet senki. És a helyedben elsüllyednék szégyenemben.- mondta neki Sziki, engem pedig próbált vigasztalni.
-Na jó gyerekek. Mi asszem megyünk.- állt fel Tomi és Réka. Tomi egy puszit nyomott arcomra, majd hazamentek.
-Gyere, menjünk fel.- vette keze közé eddig mellkasába fúrt arcomat és letörölte könnyeim. Vállamnál átkarolt és mindenkit otthagyva felmentünk egyenesen a szobájába.
-Hogy lehet valaki ennyire szemét?- kérdeztem szipogva és a párnák közé bújtam.
-Nem tudom. De nyugodj meg. Nem ér annyit ez a csaj, hogy így kiborulj miatta.- feküdt le mellém és védelmezően átölelt.
-Gyere!- szólt Sziki, miután kopogtak.
-Jól vagy?- csukta be maga mögött az ajtót Ya Ou.
-Persze.- törölgettem sírástól égő szemeimet.
-Ez a csaj nem normális! Ha Oli nem dobja ki innen, én fogom!- szólt ő is kissé ingerülten.
-Ezt próbáltam vele közölni az elejétől fogva, de látod, hogy még mindig inkább neki hisz. Nagyot csalódtam benne és innentől engem hagyjon békén.
-Előbb-utóbb neki is felnyílik a szeme. Most viszont megyek. Jó éjt és ne szomorkodj!- mosolygott.
-Jó éjt.- köszöntünk egyszerre és kiment a szobából.
-Aludjunk kicsim!- húzott magához és betakart.
-Sziki.
-Hmm?
-Szeretlek.- bújtam hozzá amennyire csak tudtam.
-Én is szeretlek.- lehelt egy könnyed csókot homlomra, majd lassacskán mély álomba zuhantunk.

2014. június 27., péntek

23. rész

Halihó mindenkinek! Remélem nem én vagyok az egyetlen, aki tűkön ülve várja a klipet. Elképesztően jól esett, hogy egy nap alatt több mint 250 oldalmegtekintést kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Már jóval átléptük a 4000-res számot is. Köszönöm a sok pozitív véleményt és remélem ezzel a résszel sem fogok csalódást okozni. Komizni, pipázni, feliratkozni ér. Jó olvasást!! :))




Reggel olyan érzésem volt, mintha figyelnének, így hát kinyitottam a szemem és igazam volt. Sziki már ébren volt és engem bámult.
-Mióta vagy fenn?- ásítottam.
-Már egy ideje. Olyan édesen alszol.
-De ha bámulsz, akkor nem tudok.- bújtam hozzá, ő pedig egy puszit nyomott fejem búbjára.
-Mi ez a nagy csend?- kérdezte percek múlva.
-Semmi. Csak elgondolkodtam.
-És min töröd a fejed?
-Réka mondta tegnap, hogy egy nagyszabású táncverseny rendezésében vesz részt, és szerinte neveznem kéne.
-Na, ez egy jó ötlet.
-Hét nem is tudom. Már rég nem voltam versenyen és egy kissé berozsdásodtam.
-Dehogy is! Ugyanolyan jó vagy, mint voltál. Sőt, ha adnál nekem pár magánórát, még gyakorolhatnál is.- nézett rám pimaszul.
-Magánórát mi? Na ott se táncolnánk, az tuti.- nevettem el magam.
-Ezt se én mondtam!- gördült fölém és egy perverz nézés után ajkait az enyémekhez tapasztotta.
-Na erről beszéltem! Mi lenne egy táncórán?
-Kipróbáljuk?- kacsintott rám.
-Szeretnéd mi?- keltem fel.
-Hova mész?
-Szomjas vagyok.- nyitottam ki az ajtót. Csodálkozva láttam, hogy Noémi még mindig a nappaliban kellemetlenkedett.
-Te még mindig itt vagy?- néztem rá.
-Ezt én is kérdezhetném. Azt hiszed lett belőled valaki, mert ismered a ByTheWay-t?- kérdezte lenézően.
-Istenem! Te tényleg ugyanolyan irigy és gyűlölködő vagy, mint azelőtt. Csak Olivért sajnálom, mert bedől neked!
-Ne sajnáld a szöszit! Jól eljátszadozok vele. Na meg aztán Sziki se rossz pasi. Egy éjszakát megérne.- nevetett.
-Ha csak rá mersz nézni, kitépem a hajad te ribanc!- emeltem fel a hangom, mire a két emlegetett fiú is megjelent.
-Mi folyik itt lányok?- kérdezte álmosan Olivér.
-Nem tudom. Minden ok nélkül nekem esett, pedig én egy rossz szót sem szóltam.- nyávogta ártatlanul Noémi.
-Lexi nem fejeznéd be? Miért kell szegény lányt piszkálni?- nézett rám.
-Szegény lány? Ezt te sem gondolod komolyan! De tudod mit? Megérdemlitek egymást!- forgattam szemeimet, majd ott hagytam őket.
-Mi történt itt az előbb?- jött utánam Sziki a konyhába.
-Ha még egyszer meglátom, esküszöm kitépem a maradék haját is!- töltöttem idegesen egy pohárba némi vizet.
-De min veszekedtetek megint?
-Tudod mit mondott? Hogy egy kicsit eljátszadozik Olival, és veled is eltöltene egy éjszakát.
-Jaj, kicsim! Szerinted én leállnék egy ilyen csajjal? Nekem te vagy az egyetlen lány az életemben és remélem ez örökre így is marad.- lépett közelebb hozzám és mélyen a szemembe nézett.
-De szeretlek!- fontam nyaka köré ujjaimat.
-Én jobban.- csúsztatta derekamra kezét és  közelebb húzott magához. Ajkaival lassan közelített felém, amivel teljesen megőrjített. Mikor már csak pár milliméter választott el egymástól, nem bírtam tovább és lecsaptam ajkaira. Nem ellenkezett, sőt! Egyre hevesebben csókolt. Combom alá nyúlt és a pultra ültetett és így folytattuk tovább, amíg valaki meg nem zavart.
-De aktívak vagytok már kora reggel!- állt meg az ajtóban Ya Ou.
-Ehhez sosincs túl korán.- emelt le Sziki a konyhapultról.
-Milyen igazad van.- vett elő egy bögrét és megtöltötte kávéval.
-Gyere csak!- ragadta meg a kezem és húzott maga után.
-Sziki, mit csinálsz?-szedtem a lábam utána. A nappalin keresztül; ahol Noémi és Olivér enyelegtek, egyenesen a szobájába húzott és bezárta az ajtót.
-Mire készülsz?- néztem rá.
-Erre.- húzott magához és hevesen megcsókolt. Megszólalni sem tudtam, úgy letámadott. Végül belementem a játékba és követtem hevességét. Az ágyra döntött és ott folytattuk tovább. Fölé kerekedtem és nyakát hintettem be apró csókokkal, amit halk nyögésekkel értékelt. Pólómat egy határozott mozdulattal kapta le rólam és fordított a helyzetünkön.Ajkait enyéimhez tapasztotta és az eddigi talán legforróbb és legérzékibb csókcsatánk következett. Mikor már rajta sem volt felső, észbe kaptam és próbáltam leállítani.
-Sziki!- szóltam rá, de ő meg sem hallva folytatta tovább.- Sziki!! – emeltem fel kicsit a hangom, mire nagy szemekkel rám nézett.
-Várjunk még ezzel jó?
-Rendben. De már nem bírom sokáig.- ült le mellém.
-Visszakapom a pólómat?- nyúltam volna érte, de ő gyorsabb volt.
-És ha nem?
-Akkor felveszem a tiéd.- vettem el az említett ruhadarabot, de kikapta kezemből.
-Naaa!- néztem rá mérgesen.
-Mi az?- nevetett.- Ha kell, vedd el!- tette a párnája alá és ráfeküdt.
-De gonosz vagy!- duzzogtam.
-Nem gonosz, csak szerelmes.- nyomott egy puha csókot ajkamra.
-Akkor visszaadod?- néztem rá kérlelően.
-A-a.- csóválta a fejét.
-Akkor kénytelen leszek egy szál melltartóban kimenni.- másztam le az ágyról.
-Eszedbe ne jusson!- húzott vissza, majd nyakamba puszilt és a kezembe nyomta az elkobzott felsőm. A nappaliból eléggé behallatszott Noémi hangos vinnyogása, amit kicsit sem volt kellemes hallgatni.
-Ha nem hagyja abba, én leütöm!
-Nyugi már! Ne foglalkozz vele!- ültetett ölébe, én pedig fedetlen mellkasába fúrtam a fejem.
-Sziki, Sziki!!- hallottam ismételt sipákolását.
-Na jó. Most volt elég!- indultam az ajtó felé és elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kinyitottam.
-Halkabban nem megy?- szóltam ki, mire Noémi berontott és Sziki mögé bújt.
-Segíts! Olivér üldöz.- tette kezét a vállára majd lejjebb csúsztatta és meztelen mellkasát kezdte simogatni.- Milyen izmos vagy!
-Hallod, te mit csinálsz?- ment fel bennem a pumpa, mikor megláttam, hogy barátomat tapizza.
-Noémi menj ki légy szíves!- tessékelte ki Sziki az ajtón.
-Olivér te pedig neveld meg a csajodat! Ha már 19 év alatt  nem sikerült senkinek!- szóltam a szőkének, majd becsuktam az ajtót.
-Ez a csaj nem normális!- dühöngtem.
-Kezdem érteni miért nem bírod. Tudod mit? Menjünk el sétálni. Addig se kell őket hallgatnunk.- ajánlotta fel, majd átölelt.
-Jó. Menjünk.
Összeszedtük magunkat és elindultunk. Ujjainkat összekulcsoltuk és lépkedtünk a napfényes nyári időben.
Jó érzés volt egy kicsit kimozdulni és séta közben Petivel is összefutottunk.
-Sziasztok.- állt meg, mikor meglátott.
-Szia.
-Mi  járatban?- érdeklődött.
-Csak kijöttünk levegőzni, mert Noémi már az agyamra ment.- mondtam.
-Még mindig ott van?- csodálkozott.
-Sajnos. Bár azt még most sem értem, hogy engedhetted meg, hogy hozzád költözzön.
-Először is nem költözött hozzám, csak átmenetileg. Másodszor pedig szinte könyörgött, hogy fogadjam be.
-Gratulálok. A helyedben szemrebbenés nélkül dobtam volna ki.
-Ez van. Amúgy sem árt senkinek.
-Ááá. Tényleg nem. Csak egy nap alatt mászott rá Olivérre és Szikire is.- világosítottam fel.
-Ez komoly?
-Az. És mindezt Lexi szeme láttára.- szólt közbe Sziki is.
-Akkor tényleg nem változott a kis ribi. Na, majd ha hazajön, kiadom az útját.- közölte kissé mérgesen.
-Jól teszed. A végén még téged is megkörnyékez.
-Az se mostanában lesz! Na, jók legyetek. Sziasztok.- fogott Szikivel kezet és elment.
-Holnap mi dolgotok?- folytattuk tovább utunkat.
-Elég light-os napunk lesz. Csak egy próbánk lesz délelőtt és ennyi.- mesélte teendőit.
-Az jó. Mondd, hogy nálam alszol.- néztem rá kiskutya szemekkel.
-Ilyen szemeknek tudok én nemet mondani?- puszilt homlokon és magához ölelt.
-Akkor megyünk?
-Aha.- fonta össze ujjainkat és haza indultunk.
Otthon Tomi és Réka épp főzőcskézett.
-Az elveszett bárányok!- lépett ki Tomi a konyhából.
-Mi jót főztök?- kíváncsiskodott Sziki.
-Spagettit. Gyertek, jut nektek is.- indultunk a konyhába, ahol Réka épp az asztalt terítette meg.
-Milyen finom illatok!
-Az íze is az. Csüccsenjetek le!- tette az ételt az asztalra. Miután mindenki szedett magának, enni kezdtünk.
-És milyen napotok volt?- érdeklődött Tomi.
-Leszámítva, hogy Noémi ismét megkeseríti az életem, egész jó.
-Mi? Hogy-hogy?
-Hát, bekönyörögte magát Petihez és mivel ő is átjött este, így hozta magával.
-Ez rosszabb, mint a bumeráng.
-Az biztos. De Peti azt mondta, még ma kidobja.
-Be se kellett volna engednie.
-Gondolkoztál a versenyen?- váltott témát Réka.
-Igen, de nem jutottam semmire.
-Szerintem jelentkezz! Nem bánod meg.- bátorított Sziki.
-Szerintem is.- csatlakozott Tomi is.
-Na jó.- mentem bele és Réka adott egy jelentkezési lapot.
Miután elpakoltunk, elmentem fürödni, majd Sziki is így tett. Ezt követően ágyba bújtunk és kis beszélgetés után egymáshoz bújva elaludtunk.



Olivér szemszöge:
 Noémivel egész jól elvoltunk délelőtt. Miután hazament, megcsináltam a betervezett dolgaimat. Vacsora után lezuhanyoztam és épp lefeküdni indultam, mikor csengettek.
-Noémi?- láttam meg az ajtóban könnyes szemekkel és két bőrönddel.- Mi történt?- kérdeztem.
-Peti kidobott.- szipogott.
-De miért?
-Azt mondta, hogy Alexa elmondta mit csináltam Szikivel. Pedig nem is volt semmi. Biztos teletömte a fejét mindenféle hazugsággal.
-Miért tette volna?
-Mert ki nem állhat. Nem jöttél még rá?- folytak a könnyei.
-Na jó. Gyere be. Ne ácsorogj itt kint.- fogtam meg csomagját és bevittem a nappaliba.
-Köszi, hogy meghallgattál. Fogalmam sincs hova mehetnék az éjszak közepén. Nem tudsz valami hotelt?
-Arra semmi szükség. Maradj itt nyugodtan. – ajánlottam fel.
-Tényleg? Köszönöm.- adott egy puszit arcomra.
-Menjünk aludni, mert késő van.- húztam fel a kanapéról és bementünk a szobámba.
-Fogalmam sincs Alexa miért ilyen undok velem.- ült le az ágyamra.
-Ezt látod én sem tudom. Pedig ő a legrendesebb és legaranyosabb lány, akit ismerek. Nem tudom mi ütött belé.
-Te belezúgtál?- nézett mélyen a szemembe.
-Dehogy is!- szakítottam meg szemkontaktusunk.
-Rosszul hazudsz szivi!- csúszott közelebb hozzám.
-Na jó. Lehet, hogy így van,de ez amúgy is reménytelen, hisz Szikivel jár.- sütöttem le a fejem.
-Nem éri meg miatta siránkoznod, hisz láthatod milyen is valójában.- simogatta meg arcom, majd ismét találkozott tekintetünk.- Majd én segítek kiverni a fejedből!- közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Nem  tiltakoztam, de nem is akartam ezt az egészet. Elvégre nem tudok egy csók után nem úgy érezni, mint eddig! Miután ajkai elváltak enyéimtől, nem szóltam semmit, inkább fáradtságra hivatkozva javasoltam, hogy aludjunk. Lefeküdtünk egymás mellé és lekapcsoltam a villanyt. Nem tudtam elaludni, így csak pislogtam a sötét szobában. Folyamatosan Lexin járt az eszem. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy  direkt dobatta volna ki Noémit Petivel. Ő nem ilyen. Vagy tényleg félreismertem és Noncsinak van igaza? Reggel az lesz az első, hogy átmegyek és kérdőre vonom a történtek miatt. Kis agyalás után végre sikerült elaludnom, de Lexi még a tudatalattimat is uralma alá vette.