2014. július 17., csütörtök

28. rész

Halihó drágák! Ahogy ígértem, ma hoztam az újabb részt. Nagyon örülök, hogy a blog nézettsége a 7000-et is meghaladta és ezt csak nektek köszönhetem. Ismét csak hálálkodni tudok a komiknak, pipáknak és az újabb feliratkozóknak. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Elöljáróban annyit, hogy a vége 18+-os, amiért nem vállalok felelősséget!! Továbbra is lehet szavazni, a jobb felső sarokban, egészen a blog végéig, ami még nem mostanában lesz. Nem is húzom az időt. Jó olvasást és várom a véleményeket! :))






Alexa szemszöge:
Életem egyik legszebb péntek reggelére ébredtem amellett az ember mellett, aki az életet jelenti számomra. Nem bántam meg az éjszakát, mert azzal töltöttem, akit igazán szeretek. Ő még hason fekve szunyókált mellettem. Nem akartam felébreszteni, azért belebújtam illatával megtöltött pólójába és kimentem. A nappali üres volt, ahogy a konyha is. Valószínű még nem értek haza a többiek. Kakaó helyett most kivételesen narancslével indítottam a napot és leültem a kanapéra. A bejárati ajtó felől zajt hallottam és az illető, aki belépett rajta, kicsit sem volt jó kedvében. Hangosan csapta be az ajtót és mérgesen indult szobája felé.
-Minden rendben?- szóltam utána.  Egy pillanatra megtorpant szobája előtt, majd visszafordult és rám nézett.
-Ne haragudj csak nincs jó napom.- vette célba mellettem a helyet és leült.
-Azt  látom. Elmondod mi történt?- néztem mélybarna szemeibe.
-Összevesztünk Barbival.- közölte szomorúan.
-De mégis min? Ti tipikusan az a pár vagytok, akikből ki nem nézném, hogy valaha is veszekednek.
-Pedig szoktunk.  De most nagyon felidegesített.- tördelte ujjait.
-Nem akarlak faggatni, de ha szeretnél beszélgetni, akkor itt vagyok.- tettem kezem a vállára.
-Köszönöm Lexi.- ölelt magához.
-Mire valók a barátok? Hisz múltkor is te segítettél a Noémis dologban, úgyhogy most rajtam a sor.
-Tudod, mostanában egyre érzékenyebben viseli, hogy kevesebb időt töltünk együtt. Pedig én tényleg igyekszem minden szabad percemet vele tölteni. De amikor ráérnék, akkor meg neki van valami dolga, vagy épp dolgozik. Reggel is abból lett a vita, hogy ma nem érek rá. Az persze nem jelent neki semmit, hogy tegnap éjfélig vártam rá a lakásában, mert ő a barátnőivel bulizott.- mesélte lehangoltan.
-Ya Ou ezt meg kell beszélnetek! Megértem Barbit is, de neki is alkalmazkodnia kell hozzád és fordítva. Egy ilyen dolog nem állhat a boldogságotok útjába! Hívd fel! Hidd el minden rendben lesz!- biztattam.
-Igazad van. Csak egy kicsit összeszedem magam.
-Jó reggelt.- csoszogott ki Sziki egy szál alsóban.- Baj van Ya Ou?- nézett szomorkás barátjára.
-Majd Lexi elmondja. Viszont most megyek és felhívom. Köszönöm a jó tanácsot.- ölelt meg még egyszer, és szobájába indult.
-Csak ügyesen.- küldtem felé egy széles mosolyt. Kínai barátunk helyét Sziki foglalta el és egy csókkal köszönt.
-Eltűntél mellőlem.- nézett rám boci szemeivel.
-Nem akartalak felébreszteni.- simogattam meg arcát.
-Ya Ou-val mi van?
-Összevesztek Barbival és most kicsit kivan. Próbáltam összeszedni és mondtam, hogy hívja fel.
-Úgyis kibékülnek, hisz ők az álom pár.
-Én is ezt mondtam neki.
-Izgulsz a holnap miatt?- váltott témát.
-Ne is mondd. Nagyon parázok.
-Nincs miért. Messze te vagy a legjobb táncos, úgyhogy menni fog!- nyomott egy puszit arcomra.
-Úgy imádom, hogy mindig meg tudsz nyugtatni.- bújtam hozzá, ő pedig ölébe ültetett és egy szenvedéllyel teli csókkal jutalmazott.
-Nagyon szeretlek.- mosolyodott bele csókunkba.
-Én is.- néztem csillogó szemeibe. Kezét derekam köré fonta és folytattuk az imént félbehagyott tevékenységünket. Csókjaival úgy hat rám, mint mikor a vámpír megízleli az emberi vért. Minél többet kap, annál nagyobb a kísértés és a mámor elönti egész testét. Pontosan ezt érzem, mikor ajkai összeforrnak az enyémekkel. Kezem fedetlen mellkasáról nyaka köré vándorolt, így még közelebb tudhattam magamhoz. A helyzet egyre jobban kezdett a tegnapihoz hasonlítani, mikor elfordult a kulcs a zárban és kinyílt az ajtó.
-Úgy látom, jól telt az éjszakátok.- lépett be rajta röhögve Bence.
-Ezt jól látod.- másztam le Szikiről és megláttam Benny mögött a szőkeséget is.
-Oli, elég nyúzottnak tűnsz.- néztem végig rajta.
-Hosszú volt az éjszaka és kicsit többet ittam a kelleténél.- magyarázta fáradtságának okát.
-Akkor pihend ki magad. Viszont nekem mennem kell. Holnap nagy nap lesz és még van egy csomó dolgom.
-Ott leszünk és szurkolunk.- mosolygott Bence.
-Köszi.- húztam mosolyra a szám, majd bementem Sziki szobájába felöltözni.
-El sem hiszem, hogy ilyen szex csajom van.- hallottam hangját a hátam mögül.
-Nem mennél ki? Épp öltözöm.- vettem magamra felsőmet.
-Miért mennék már ki? Csak megcsodálhatom az én gyönyörű barátnőmet.- jött közelebb és nyakamba puszilt. Felvettem maradék ruhámat is és kénytelen voltam elköszönni tőle.
-Mennem kell.- nyomtam egy puszit arcára.
-Jól van.- mondta szomorúan.- Holnap még lesz egy kis dolgunk, de időben ott leszünk..- húzott magához és lágyan megcsókolt.
-Szia.- köszöntem el.
-Szia, kicsim.

A verseny napja:

Ahogy telt az idő, úgy gyűlt bennem egyre jobban a feszültség. A ruháimat már összekészítettem. Már csak Tomira és Rékára vártam, hogy elindulhassunk.
-Mehetünk!- kiáltott Réka. Azonnal felpattantam és mint a mérgezett egér, siettem le a kocsihoz. Fellépőruháim magam mellett terültek el, ügyelve hogy össze ne gyűrjem őket. Végül elindultunk a verseny helyszínére.  Meg sem szólaltam egész úton, csak Tomiék beszélgetését hallgattam. Szempillantás alatt odaértünk és arra eszméltem, hogy már az öltözőmben vagyok. Ruháimat felakasztottam a fogasra és készülődtem a selejtezőre. Épp a hajammal babráltam, mikor kinyílt az ajtó és a tükörből láttam, hogy Sziki kukucskált be rajta.
-Gyere nyugodtan.- álltam fel, ő pedig becsukta maga mögött az ajtót és magához húzva szenvedélyesen megcsókolt.
-Csak sok sikert akartam kívánni.- suttogta mély hangján.
-Mindig tudod mire van szükségem.- leheltem egy apró puszit szájára.
-Ügyes leszel. – szorította meg biztatásképp a kezem és egy homlokpuszi után magamra hagyott. Magamra varázsoltam a fellépőruhám és kimentem az előtérbe. Nagyon jó érzés fogott el, mikor megpillantottam a srácokat és Tamit. Mindenki sok sikert kívánt és megölelt.
-Hol van Barbi?- néztem kérdőn Ya Ou-ra.
-Nem jön.- hajtotta le a fejét.
-Csak azt ne mondd, hogy nem békültetek ki.
-Pedig nem. Sőt. Még jobban összevesztünk.
-Ezt nem hiszem el! Sziki ideadnád a telefonod egy percre?- fordultam felé.
-Persze.- vette ki zsebéből és átnyújtotta. Kikerestem Barbi számát és megnyomtam a hívás gombot.
-Haló.- szólt bele.
-Szia. Alexa vagyok. Mégis hol a bánatban vagy?
-Ne haragudj, hogy nem mentem el. Sok sikert.
-De haragszom, hisz a barátom vagy és szükségem van rád. De van itt valaki, akinek még jobban hiányzol, úgyhogy van 10 perced, hogy idetold a segged, különben bajok lesznek!- utasítottam.
-Rendben.- egyezett bele és letettük. Visszaadtam a készüléket a gazdájának és magamhoz öleltem.
-A női kategória versenyzőit kérjük a színpadra!- ismétlődött a mondat a hangszóróban. Egy utolsó puszi után a tömeget követve a színpadra igyekeztem. Zsúfolásig tele volt a terem kíváncsi emberekkel, barátokkal és a szakma legjobbjaival. Első körben a versenyzők felét simán hazaküldték. Szerencsére a tovább jutók közt szerepeltem, de mindössze csak 20-an maradtunk és a következő fordulóban ebből 15-öt újra menesztenek. Amíg a férfi kategóriánál is végigzongorázták ezeket a műveleteket, addig volt időnk egy kicsit szusszanni és átöltözni. Nagy örömmel láttam, Barbit és Ya Ou-t csókolózni, mikor közelebb léptem hozzájuk.
-Makacs mind a kettő, de szeretik egymást.
-Köszi, hogy felhívtál.- engedte el barátját és megölelt.
-Valakinek muszáj volt.- mosolyogtam, majd Szikihez mentem.
-Ügyes voltál kicsim.- éreztem ajkait az enyémeken.
-Köszönöm.- csókoltam meg ismét. Ez volt az a pillanat, mikor a legnagyobb szükségem volt ajkaira. Jobban, mint egy korty vízre a sivatagban, vagy egy mély levegőre a víz alatt. Nem akartam abbahagyni tevékenységünket, de most ő szakította félbe.
-Ezt majd este folytatjuk, jó?- mosolygott pimaszul és egy finom csókot lehelt ajkamra.
-Szavadon foglak.- nyomtam egy puszit arcára és ismét célba vettem a színpadot. Már csak 20-an álltunk ott. Mindannyian egy célért küzdöttünk, de csak 5-en kerülhetnek a döntőbe, amit egy hét múlva rendeznek meg. Miután mindenki letáncolta a koreográfiáját, az ítéletre vártunk.  Mint az lenni szokott, minden továbbjutó nevét csiga lassúsággal mondták ki. 4-en már ott lesznek a döntőben. Már csak egy hely volt és még 16 ideges ember, köztük én is. Egy örökkévalóságnak tűnt kivárni az idegőrlő perceket, hogy kimondják az utolsó nevet is. Mikor azonban elhangzott, legalább egy tonnás szikla zuhant le szívemről. Engem is ott akarnak látni a döntőben. Ezek szerint mégis volt értelme a szüntelen gyakorlásnak.  Megkönnyebbülve szaladtam hátra a többiekhez, akik csak miattam jöttek el és végig szurkoltak. Örömömben úgy Sziki nyakába ugrottam, hogy kis híján hanyatt estünk.
-Látod? Én mondtam, hogy sikerül!- pörgetett meg a levegőben.
-Gratulálunk csajszi!- jöttek hozzám egyesével és mindegyiküket megöleltem.
-Gyertek, nézzük meg a konkurenciát is.- indultam a színpadfeljáróhoz, mivel kíváncsi voltam. A  férfi kategóriában is már az eredményt hirdették. Miután kimondták az utolsó nevet, szinte azonnal lefagytam a döbbenettől. Mi az, hogy ő is versenyzik? És miért pont itt? Egyre idegesebb lettem és pont felénk tartott.
-Gratulálok kicsi Lexi!- állt meg velem szemben.
-Te mit keresel itt?- keresgéltem a szavakat.
-Versenyzek. Ahogy te is. Gondolj bele, ha mindketten nyerünk, akkor újra együtt fogunk táncolni.- lelkendezett.
-Előbb halok meg, mint hogy hozzád érjek.- mondtam flegmán.
-Szállj már le a barátnőmről, te barom!- állt elém Sziki.
-Barátnő?- nevetett.- És meddig? Egy, vagy két hétig? Hagyjuk már!
-Mit mondtál?- ment volna neki, de visszahúztam.
-Hagyd! Nem látod, hogy élvezi?
-Hallgass a kis „barátnődre”!- kacsintott rám, majd elment.
-Ezt nem hiszem el!- dühöngtem.
-Nyugodjatok meg!-  csitított Tomi.- Nem érdemes foglalkozni vele.
-Tominak igaza van.- szólt a szőkeség is.
-Inkább menjünk haza.- simítottam végig karján és összekulcsoltam ujjainkat.
-Jól van. Srácok, ma Lexinél alszom.- fordult a fiúk felé.
-Valahogy ez nem újdonság.- mosolygott Bence.
-Én ma Rékánál leszek, úgyhogy tiétek a ház.- suttogta Tomi.
-Köszi.- nyomtam egy puszit arcára és elmentek. Bencéék hazavittek és a kocsinál elköszöntünk és felmentünk.
-Hulla fáradt vagyok.- dobtam le a táskám és levágódtam a kanapéra.- Mi a baj?- kérdeztem, mivel nem szólt egy szót sem.
-Semmi. Csak féltelek ettől az őrülttől.- ölelt magához.
-Nem lesz baj. Ne aggódj!- simogattam meg arcát.
-Megyünk fürödni?- nézett rám.
-Mármint együtt?- kérdeztem vissza, mire végre elmosolyodott.
-Naná!- vigyorgott perverzen és a fürdőbe húzott. Felsőmet azonnal lehámozta rólam és sajátjától is megszabadult. Nyakamat hintette be apró puszikkal, majd ajkaimat célozta meg.
-Sziki zuhanyozni jöttünk, nem?- szakítottam félbe.
-De igen.- húzott a tusoló alá és megnyitotta a csapot. A kellemesen meleg vízcseppek pihentetően hatottak rám, de nem is igazán törődtünk a vízzel, mert egymással voltunk elfoglalva. Mosógépen heverő telefonja hirtelen csörögni kezdett. Eleinte ügyet sem vetettünk rá, de egy idő után kezdett idegesíteni.
-Vedd fel!- húzódtam el tőle. Kimászott a kabinból és felvette. Amíg telefonált, addig megfürödtem és törölközés után felöltöztem.
-Naa. Miért nem vártál meg?- biggyesztette le ajkát.
-Mert fáztam. Fürödj meg és siess!- csókoltam meg kifelé menet.
-Repülök.- engedett el és visszaállt a víz alá. Amíg készülődött, addig bementem a szobámba és megágyaztam. Igencsak besötétedett már, így lehúztam a redőnyt és felkapcsoltam a villanyt. Feltettem laptopomat tölteni és ekkor belépett az ajtón tökéletesen kidolgozott testével, amit mindössze egy boxer takart.
-Gyors voltam?- csúsztatta kezét a derekamra és megcsókolt.
-Milyen heves valaki.- mosolyodtam el.
-Te tehetsz róla! Te váltod ki belőlem, úgyhogy viseld a következményeit!- tapasztotta ajkait ismét az enyémekhez. Szenvedélyesen csókolt, egy pillanatra sem szakította meg. Az ágyra fektetett és fölém mászott. Ajkai ismét apró csókokkal záporozták nyakam, ami halk sóhajokat hozott ki belőlem. Pimaszul elmosolyodott és nyakamtól egyre lejjebb haladt. Élvezte, hogy kínozhat minden érintésével. Végül visszatért ajkaimhoz és vad csókcsatába kezdtünk. Nyelve érzéki táncot lejtett enyémmel, keze pedig combomat simogatta. Pizsamámtól is megfosztott, fehérneműmet pedig kínzó lassúsággal vette le rólam. Kívánóan egymásra néztünk és átadtuk magunkat az élvezeteknek

2014. július 13., vasárnap

27. rész

Szép napot mindenkinek! Szerencsére eltolódott egy kicsit a meló, így ma érkezem egy résszel. Az előző részhez kapott komikért és pipákért elképesztően hálás vagyok. Eddig egy rész sem volt ennyire sikeres. A plusz feliratkozókat is köszönöm, nem beszélve a sok oldalmegjelenítésről. A részről csak annyit, hogy 18+- os, ezért mindenki saját felelősségére olvassa! Remélem tetszeni fog és várom a véleményeket komiba. Jó olvasást! :))





Sziki szemszöge:
A beszűrődő nap sugarai bántották szememet, így kénytelen voltam kinyitni. Oldalra néztem és rájöttem, hogy szegény Lexin feküdtem egész éjjel. Csoda, hogy össze nem nyomtam az apró lányt. Hihetetlen, hogy mennyire ismer. Az este is egyből levágta, hogy van valami bajom. De nem mondhattam el  neki, hisz lehet, hogy csak túlkombinálom és nem is miatta találkozott Noémi és Krisztián. Nagyon szeretem és nem fogom hagyni, hogy bármi történjen vele. Óvatosan lemásztam róla, de így is sikerült felébresztenem.
-Jó reggelt életem!- simogattam arcát.
-Jó reggelt!- próbálta kinyitni szemét, ami az erős fénytől nehézkesen ment neki.
-Nem nyomtalak össze?- néztem álmos arcára.
-Nem.- nyújtózott egyet és egy puszit nyomott arcomra.
-Próba után velem töltöd a délutánt?- kérdeztem.
-Persze. De délelőtt edzésem lesz és be kell mennem Rékához a verseny miatt. Viszont utána a tiéd vagyok.- simogatta puha ujjaival a hasamat.
-Alig várom.- fordultam felé és gyengéden megcsókoltam.
-Imádok melletted ébredni.- mosolyodott el, majd felkelt.
-Hát még én. De muszáj menned?- néztem rá szomorúan.
-Igen. Gyakorolnom kell.- fogta meg ruháit és kiment a fürdőbe. Én is feltápászkodtam és rendbe szedtem magam. Gondoltam egy kicsit megijesztem, így az ajtó mögé bújtam. Mit sem sejtve nyitotta ki azt és nézett körbe, hogy merre is vagyok. Lassan a háta mögé lopóztam és a fülébe kiabáltam.
-Huu!!- erre szegény úgy megijedt, hogy ugrott egy hatalmasat.
-Úristen! Te nem vagy normális!- fordult meg és lefehéredett arccal nézett rám.
-Ne haragudj! Nem hittem, hogy így megijedsz.- húztam magamhoz.
-Na jól van édes! Ezt még visszakapod. Csak várd ki a végét.- szigorodott el tekintete, majd mosolyra húzta ajkait és egy finom csókot lehelt számra.
-Ne fenyegess!- csúsztattam kezem a fenekére.
-Miért is? Mostanában nagyon szemtelen vagy.- nézett rám gyönyörű szemeivel. Nem tudtam ellenállni neki, úgyhogy lecsaptam ajkaira. Kicsit meglepődött hirtelen jött hevességemen, de nem tiltakozott. Próbáltam visszafogni magam, de nem igazán sikerült a dolog.
-Sziki mennem kell.- szakította meg tevékenységünk.
-Jól van.- öleltem magamhoz és egy puszit nyomtam feje búbjára.
-A próbán találkozunk.- köszönt el egy csókkal és sietve elment. Én is összeszedtem magam és hazamentem, ugyanis valamit meg kellett beszélnem a srácokkal és csak reménykedtem, hogy belemennek a dologba.
-Sziasztok.- köszöntem az épp reggeliző barátaimnak.
-Na mi van Rómeó? Hol hagytad Júliát?- poénkodott Bence.
-Próbája van. Viszont szeretnék kérni tőletek valamit.
-Ajajj.- tette le poharát Ya Ou.
-Szeretném meglepni egy romantikus estével és…
-És lépjünk le itthonról.- fejezte be Benny a mondatom.
-Igen. Megtennétek?- néztem rájuk.
-Persze. Majd Barbinál alszom.- mondta Ya Ou.
-Én meg Taminál.- szólt Bence is.
-Kösz fiúk.- pacsiztam le velük.- Oli?- néztem rá kérdőn.
-Ha ennyire fontos, akkor szólok Petinek, hogy menjünk el valahova bulizni.- egyezett bele.
-Kösz tesó.- hálálkodtam.
-És mivel készülsz?- kíváncsiskodott Bence.
-Az legyen az én titkom. De akkor lemegyek vásárolni.- fogtam sietősre a tempót és a boltba mentem.

Alexa szemszöge:
Kemény munka ez a tánc. Folyamatosan gyakorlok és próbálom a legtöbbet kihozni magamból. Szeretném megnyerni a versenyt és ezért mindent meg is teszek. Három órányi kemény mozgás után egyből Rékához indultam egyeztetni az eseményeket.
-Gyere.- kiabált az ajtó mögül kopogásom után.
-Szia.- léptem beljebb.
-Hali.- állt fel íróasztala mögül és megölelt. – Gyere, már előkészítettem mindent.- ültünk le egymással szemben és elém tett egy rakat papírt.
-Olvasd el és ha van valami kérdésed, csak szólj!
-Oké.- vettem kezembe a lapokat és elolvastam. A verseny részletei voltak benne megfogalmazva, valamint az, hogy ha ki akarok szállni időközben a versenyből, akkor az csak nagyon komplikált és költséges módon lehetséges. Mindent rendben találtam, hisz nem állt szándékomban feladni. Épp ellenkezőleg! Az utolsó szó elolvasása után aláírtam a papírokat és visszaadtam Rékának.
-Akkor kész is vagyunk. Szombaton egyre legyél itt!
-Rendben. Megyek is, mert próbám van a fiúkkal. Szia.- léptem ki az ajtón. Sietősre fogtam a tempót, így véletlen nekimentem valakinek.
-Levi?- néztem az illetőre.
-Szia Lexi.
-Te mit keresel itt?- csodálkoztam.
-Csak egy haveromhoz jöttem, de nincs bent.- mondta.
-Ja. Értem. Na én megyek, mert sietek. Szia.
-Szia.- hagytam ott. Kicsit megijedtem, hogy esetleg a versenyre akar jelentkezni. Mondjuk vele nincs semmi bajom, nem úgy mint az idióta haverjával. Mivel elég messze volt a táncterem, ezért buszra szálltam és negyed óra utazás után odaértem.
-Milyen szorgalmasak.- pillantottam meg az épp bemelegítő srácokat.
-Azt hittem már ide sem érsz!- pattant fel Sziki, hozzám sietett és szenvedélyesen megcsókolt.
-Mi is itt vagyunk ám!- szólt közbe Ya Ou.
-Nyugi nem felejtettem el. Nos, akkor nézzünk pár lépést.- állítottam sorba őket. Velük szemben álltam és mutattam a mozdulatokat, ők pedig ügyesen követtek. Néha akadt némi probléma a nehezebb lépésekkel, de megoldottuk őket.
-Jól van fiúk. Látom rendesen elfáradtatok.- néztem végig verejtékező homlokukon. Olivér ma meglepő módon egy szót sem szólt. Egész órán kedvetlenül csinálta a dolgát. Valószínű még mindig bűntudata van a Noémis dolog miatt. Hagyom még egy kicsit, had gondolkodjon. ha akar valamit, akkor majd idejön.
-Jó mulatást estére!- nézett rám Bence, mire Szikitől kapott egy mérges pillantást. Nem értettem mi bajuk lehet.
-Na mi az?- öleltem át barátomat.
-Mikor jössz?- kérdezte kisgyerek hangon.
-Még hazamegyek átöltözni és utána.
-Várlak. – nyomott egy puszit arcomra és sietősen távozott. Ya Ou is elköszönt, így ketten maradtunk a szőkeséggel. Amíg én pakolásztam a cd-ket, ő csendben nézett az ajtóból. Miután végeztem kifelé indultam, de utamat állta.
-Szeretnél valamit?- néztem komoly arcára. Egy kis ideig csak némán nézett a szemembe, végül beszédre nyitotta száját.
-Lexi, én azt már nem bírom így!
-De mit?
-Azt, hogy haragszol rám. Átnézel rajtam és nem szólsz hozzám.
-Szerintem ennek elég nyomós oka van.
-Tudom. És legszívesebben szembeköpném magam érte. De nagyon fontos vagy nekem és nem akarom elveszíteni a barátságod.- telt meg szeme könnyekkel.
-Én sem szeretném, de nagyon megbántottál. És azért nem szóltam hozzád, hogy egy kicsit fordulj magadba és gondolkozz el.
-Hát sikerült. Folyamatosan azon rágódom, hogy hogy lehettem ekkora marha. Kérlek bocsáss meg!- gördült ki egy könnycsepp szeméből, mire az enyémet is elhomályosították a könnyek.
-Gyere már, te hülye!- húztam magamhoz és hosszan megöleltem.
-Akkor nem haragszol?- mosolyodott el.
-Tudok én rád haragudni?- borzoltam össze szöszke haját.
-A hajam az tabu. Egy óra mire beállítom.- erre elkapott a nevetés és még jobban összekócoltam.
-Héééé!- igazgatta meg.
-Csak, hogy legyen mivel szórakoznod. Gyere, menjünk.- megfogtuk táskánkat és elhagytuk a termet. Hazafelé sokat beszélgettünk és bevallom már nagyon hiányoztak az aranyköpései. A ház előtt elköszöntünk egymástól és felszaladtam fürödni és átöltözni.

Sziki szemszöge:
Próba után gyorsan hazasiettem és elintéztem az utolsó simításokat is egy tökéletes estéhez. Megterítettem az asztalt, majd lefürödtem és felöltöztem. Mikor megszólalt a csengő. meggyújtottam a gyertyákat és ajtót nyitottam. Elképesztően gyönyörű látvány tárult elém.
-Szia kicsim.- húztam be az ajtón.- Gyönyörű vagy.
-Köszönöm. De te is kitettél magadért.- nézett végig rajtam.
-Várj egy picit!- léptem mögé és befogtam a szemét.
-De így nem látok semmit!
-Épp ez a lényeg. Majd én vezetlek.- csúsztattam másik kezem a hasára.
-Persze. Neki az első ajtónak.
-Komolyan kinéznéd belőlem?- indultunk el szép lassan.
-Belőled? Bármit.- nevetett. Megálltunk az asztal előtt és levettem szeméről a kezem.
-Jézusom! Ez gyönyörű!- nézte nagy szemekkel a gyertyafényes asztalt.
-Reméltem, hogy tetszik.- húztam ki neki a széket és helyet foglaltunk.
-Szóval erre célzott Benny.- mosolygott.
-Igen. Tudtam, hogy el fogja kotyogni. Egy pillanat és jövök.- álltam fel és kimentem a vacsoráért.
-Hűű. Csak azt ne mondd, hogy te csináltad.- kémlelte tányérját.
-Pedig de.- válaszoltam és csendben enni kezdtünk. Néha egymásra pillantottunk, de csak némán
mosolyogtunk.
-Nagyon finom volt.- állt fel, hogy kivigye tányérját.
-Hagyd, majd reggel elintézem.- vettem ki kezéből, majd közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.
-Többiek?- érdeklődött.
-Bence és Ya Ou a csajoknál, Oli pedig Petivel bulizik. Szóval miénk az egész ház.- néztem rá perverzül.
-Előre kitervelted mi?- kulcsolta össze ujjait nyakam körül.
-De ki ám.- vetettem véget beszélgetésünknek és ajkaim övéihez tapasztottam. Nyelvem utat tört magának és övével járt vad táncot. Kezem fenekére csúsztattam, ő pedig érzékien a hajamba túrt. Egyre szenvedélyesebbé vált a helyzet. Hirtelen ölembe kaptam és bevittem a szobámba. Finoman az ágyra döntöttem és úgy folytattuk tovább. Fölém került és mézédes ajkaival apró csókokat hintett nyakamra, amivel még jobban kikészített. Egy határozott mozdulattal szabadítottam meg felsőjétől, majd enyémtől is megváltam. Egy pillanatra rám nézett, majd puha ujjaival végigsimított fedetlen mellkasomon.  A hideg ráz minden egyes érintésétől. Ajkaink újra egymásra találtak és hevesen falták egymást. Jó darabig ment ez így, végül a maradék ruha is lekerült rólunk és megtörtént, aminek meg kellett történnie. A varázslatos dolognak,amire már hosszú ideje vágytam.

Krisztián szemszöge:
-Na, hogy ment?- faggattam az épp visszaérkező Levit.
-Minden zsír! A zsűri a tenyeremből evett. Viszont van itt valami.
-Micsoda?
-A folyosón összefutottam Lexivel.
-Mi van? Ezt nem hiszem el!- dühödtem be.
.Nyugi már. Azt mondtam, hogy egy haveromhoz jöttem és bekajálta a sztorit, szóval nincs gáz.
-Ajánlom is. Mert ha elszúrod, véged!- fenyegettem.- Alig várom, hogy lássam szombaton az arcát. És már azt is kitaláltam, hogy fogm szétszedni a kis sztárocskájától.
-Na és hogy?- érdeklődött.
-Az még maradjon titok. De Noncsi és egy harmadik személy segítségével garantált lesz a siker. És ki lesz ott, hogy megvigasztalja? Hát én. Úgy fog hozzám visszarepülni, mint a galamb.
-És ha nem?
-Akkor majd keményebb eszközökhöz folyamodok. Ez a lány az enyém és senki nem veheti el tőlem.