Sziki szemszöge:
A beszűrődő nap sugarai bántották szememet, így kénytelen voltam
kinyitni. Oldalra néztem és rájöttem, hogy szegény Lexin feküdtem egész éjjel.
Csoda, hogy össze nem nyomtam az apró lányt. Hihetetlen, hogy mennyire ismer.
Az este is egyből levágta, hogy van valami bajom. De nem mondhattam el neki, hisz lehet, hogy csak túlkombinálom és
nem is miatta találkozott Noémi és Krisztián. Nagyon szeretem és nem fogom
hagyni, hogy bármi történjen vele. Óvatosan lemásztam róla, de így is sikerült
felébresztenem.
-Jó reggelt életem!- simogattam arcát.
-Jó reggelt!- próbálta kinyitni szemét, ami az erős fénytől nehézkesen
ment neki.
-Nem nyomtalak össze?- néztem álmos arcára.
-Nem.- nyújtózott egyet és egy puszit nyomott arcomra.
-Próba után velem töltöd a délutánt?- kérdeztem.
-Persze. De délelőtt edzésem lesz és be kell mennem Rékához a verseny
miatt. Viszont utána a tiéd vagyok.- simogatta puha ujjaival a hasamat.
-Alig várom.- fordultam felé és gyengéden megcsókoltam.
-Imádok melletted ébredni.- mosolyodott el, majd felkelt.
-Hát még én. De muszáj menned?- néztem rá szomorúan.
-Igen. Gyakorolnom kell.- fogta meg ruháit és kiment a fürdőbe. Én is
feltápászkodtam és rendbe szedtem magam. Gondoltam egy kicsit megijesztem, így
az ajtó mögé bújtam. Mit sem sejtve nyitotta ki azt és nézett körbe, hogy merre
is vagyok. Lassan a háta mögé lopóztam és a fülébe kiabáltam.
-Huu!!- erre szegény úgy megijedt, hogy ugrott egy hatalmasat.
-Úristen! Te nem vagy normális!- fordult meg és lefehéredett arccal
nézett rám.
-Ne haragudj! Nem hittem, hogy így megijedsz.- húztam magamhoz.
-Na jól van édes! Ezt még visszakapod. Csak várd ki a végét.-
szigorodott el tekintete, majd mosolyra húzta ajkait és egy finom csókot lehelt
számra.
-Ne fenyegess!- csúsztattam kezem a fenekére.
-Miért is? Mostanában nagyon szemtelen vagy.- nézett rám gyönyörű
szemeivel. Nem tudtam ellenállni neki, úgyhogy lecsaptam ajkaira. Kicsit
meglepődött hirtelen jött hevességemen, de nem tiltakozott. Próbáltam
visszafogni magam, de nem igazán sikerült a dolog.
-Sziki mennem kell.- szakította meg tevékenységünk.
-Jól van.- öleltem magamhoz és egy puszit nyomtam feje búbjára.
-A próbán találkozunk.- köszönt el egy csókkal és sietve elment. Én is
összeszedtem magam és hazamentem, ugyanis valamit meg kellett beszélnem a
srácokkal és csak reménykedtem, hogy belemennek a dologba.
-Sziasztok.- köszöntem az épp reggeliző barátaimnak.
-Na mi van Rómeó? Hol hagytad Júliát?- poénkodott Bence.
-Próbája van. Viszont szeretnék kérni tőletek valamit.
-Ajajj.- tette le poharát Ya Ou.
-Szeretném meglepni egy romantikus estével és…
-És lépjünk le itthonról.- fejezte be Benny a mondatom.
-Igen. Megtennétek?- néztem rájuk.
-Persze. Majd Barbinál alszom.- mondta Ya Ou.
-Én meg Taminál.- szólt Bence is.
-Kösz fiúk.- pacsiztam le velük.- Oli?- néztem rá kérdőn.
-Ha ennyire fontos, akkor szólok Petinek, hogy menjünk el valahova
bulizni.- egyezett bele.
-Kösz tesó.- hálálkodtam.
-És mivel készülsz?- kíváncsiskodott Bence.
-Az legyen az én titkom. De akkor lemegyek vásárolni.- fogtam sietősre
a tempót és a boltba mentem.
Alexa szemszöge:
Kemény munka ez a tánc. Folyamatosan gyakorlok és próbálom a legtöbbet
kihozni magamból. Szeretném megnyerni a versenyt és ezért mindent meg is
teszek. Három órányi kemény mozgás után egyből Rékához indultam egyeztetni az
eseményeket.
-Gyere.- kiabált az ajtó mögül kopogásom után.
-Szia.- léptem beljebb.
-Hali.- állt fel íróasztala mögül és megölelt. – Gyere, már
előkészítettem mindent.- ültünk le egymással szemben és elém tett egy rakat
papírt.
-Olvasd el és ha van valami kérdésed, csak szólj!
-Oké.- vettem kezembe a lapokat és elolvastam. A verseny részletei
voltak benne megfogalmazva, valamint az, hogy ha ki akarok szállni időközben a
versenyből, akkor az csak nagyon komplikált és költséges módon lehetséges.
Mindent rendben találtam, hisz nem állt szándékomban feladni. Épp ellenkezőleg!
Az utolsó szó elolvasása után aláírtam a papírokat és visszaadtam Rékának.
-Akkor kész is vagyunk. Szombaton egyre legyél itt!
-Rendben. Megyek is, mert próbám van a fiúkkal. Szia.- léptem ki az
ajtón. Sietősre fogtam a tempót, így véletlen nekimentem valakinek.
-Levi?- néztem az illetőre.
-Szia Lexi.
-Te mit keresel itt?- csodálkoztam.
-Csak egy haveromhoz jöttem, de nincs bent.- mondta.
-Ja. Értem. Na én megyek, mert sietek. Szia.
-Szia.- hagytam ott. Kicsit megijedtem, hogy esetleg a versenyre akar
jelentkezni. Mondjuk vele nincs semmi bajom, nem úgy mint az idióta haverjával.
Mivel elég messze volt a táncterem, ezért buszra szálltam és negyed óra utazás
után odaértem.
-Milyen szorgalmasak.- pillantottam meg az épp bemelegítő srácokat.
-Azt hittem már ide sem érsz!- pattant fel Sziki, hozzám sietett és
szenvedélyesen megcsókolt.
-Mi is itt vagyunk ám!- szólt közbe Ya Ou.
-Nyugi nem felejtettem el. Nos, akkor nézzünk pár lépést.- állítottam
sorba őket. Velük szemben álltam és mutattam a mozdulatokat, ők pedig ügyesen
követtek. Néha akadt némi probléma a nehezebb lépésekkel, de megoldottuk őket.
-Jól van fiúk. Látom rendesen elfáradtatok.- néztem végig verejtékező
homlokukon. Olivér ma meglepő módon egy szót sem szólt. Egész órán kedvetlenül
csinálta a dolgát. Valószínű még mindig bűntudata van a Noémis dolog miatt.
Hagyom még egy kicsit, had gondolkodjon. ha akar valamit, akkor majd idejön.
-Jó mulatást estére!- nézett rám Bence, mire Szikitől kapott egy mérges
pillantást. Nem értettem mi bajuk lehet.
-Na mi az?- öleltem át barátomat.
-Mikor jössz?- kérdezte kisgyerek hangon.
-Még hazamegyek átöltözni és utána.
-Várlak. – nyomott egy puszit arcomra és sietősen távozott. Ya Ou is
elköszönt, így ketten maradtunk a szőkeséggel. Amíg én pakolásztam a cd-ket, ő
csendben nézett az ajtóból. Miután végeztem kifelé indultam, de utamat állta.
-Szeretnél valamit?- néztem komoly arcára. Egy kis ideig csak némán
nézett a szemembe, végül beszédre nyitotta száját.
-Lexi, én azt már nem bírom így!
-De mit?
-Azt, hogy haragszol rám. Átnézel rajtam és nem szólsz hozzám.
-Szerintem ennek elég nyomós oka van.
-Tudom. És legszívesebben szembeköpném magam érte. De nagyon fontos
vagy nekem és nem akarom elveszíteni a barátságod.- telt meg szeme könnyekkel.
-Én sem szeretném, de nagyon megbántottál. És azért nem szóltam hozzád,
hogy egy kicsit fordulj magadba és gondolkozz el.
-Hát sikerült. Folyamatosan azon rágódom, hogy hogy lehettem ekkora
marha. Kérlek bocsáss meg!- gördült ki egy könnycsepp szeméből, mire az enyémet
is elhomályosították a könnyek.
-Gyere már, te hülye!- húztam magamhoz és hosszan megöleltem.
-Akkor nem haragszol?- mosolyodott el.
-Tudok én rád haragudni?- borzoltam össze szöszke haját.
-A hajam az tabu. Egy óra mire beállítom.- erre elkapott a nevetés és
még jobban összekócoltam.
-Héééé!- igazgatta meg.
-Csak, hogy legyen mivel szórakoznod. Gyere, menjünk.- megfogtuk
táskánkat és elhagytuk a termet. Hazafelé sokat beszélgettünk és bevallom már
nagyon hiányoztak az aranyköpései. A ház előtt elköszöntünk egymástól és
felszaladtam fürödni és átöltözni.
Sziki szemszöge:
Próba után gyorsan hazasiettem és elintéztem az utolsó simításokat is
egy tökéletes estéhez. Megterítettem az asztalt, majd lefürödtem és
felöltöztem. Mikor megszólalt a csengő. meggyújtottam a gyertyákat és ajtót
nyitottam. Elképesztően gyönyörű látvány tárult elém.
-Szia kicsim.- húztam be az ajtón.- Gyönyörű vagy.
-Köszönöm. De te is kitettél magadért.- nézett végig rajtam.
-Várj egy picit!- léptem mögé és befogtam a szemét.
-De így nem látok semmit!
-Épp ez a lényeg. Majd én vezetlek.- csúsztattam másik kezem a hasára.
-Persze. Neki az első ajtónak.
-Komolyan kinéznéd belőlem?- indultunk el szép lassan.
-Belőled? Bármit.- nevetett. Megálltunk az asztal előtt és levettem
szeméről a kezem.
-Jézusom! Ez gyönyörű!- nézte nagy szemekkel a gyertyafényes asztalt.
-Reméltem, hogy tetszik.- húztam ki neki a széket és helyet
foglaltunk.
-Szóval erre célzott Benny.- mosolygott.
-Igen. Tudtam, hogy el fogja kotyogni. Egy pillanat és jövök.- álltam
fel és kimentem a vacsoráért.
-Hűű. Csak azt ne mondd, hogy te csináltad.- kémlelte tányérját.
-Pedig de.- válaszoltam és csendben enni kezdtünk. Néha egymásra
pillantottunk, de csak némán
mosolyogtunk.
-Nagyon finom volt.- állt fel, hogy kivigye tányérját.
-Hagyd, majd reggel elintézem.- vettem ki kezéből, majd közelebb léptem
hozzá és megcsókoltam.
-Többiek?- érdeklődött.
-Bence és Ya Ou a csajoknál, Oli pedig Petivel bulizik. Szóval miénk az
egész ház.- néztem rá perverzül.
-Előre kitervelted mi?- kulcsolta össze ujjait nyakam körül.
-De ki ám.- vetettem véget beszélgetésünknek és ajkaim övéihez
tapasztottam. Nyelvem utat tört magának és övével járt vad táncot. Kezem
fenekére csúsztattam, ő pedig érzékien a hajamba túrt. Egyre szenvedélyesebbé
vált a helyzet. Hirtelen ölembe kaptam és bevittem a szobámba. Finoman az ágyra
döntöttem és úgy folytattuk tovább. Fölém került és mézédes ajkaival apró
csókokat hintett nyakamra, amivel még jobban kikészített. Egy határozott
mozdulattal szabadítottam meg felsőjétől, majd enyémtől is megváltam. Egy
pillanatra rám nézett, majd puha ujjaival végigsimított fedetlen mellkasomon. A hideg ráz minden egyes érintésétől. Ajkaink
újra egymásra találtak és hevesen falták egymást. Jó darabig ment ez így, végül
a maradék ruha is lekerült rólunk és megtörtént, aminek meg kellett történnie.
A varázslatos dolognak,amire már hosszú ideje vágytam.
Krisztián szemszöge:
-Na, hogy ment?- faggattam az épp visszaérkező Levit.
-Minden zsír! A zsűri a tenyeremből evett. Viszont van itt valami.
-Micsoda?
-A folyosón összefutottam Lexivel.
-Mi van? Ezt nem hiszem el!- dühödtem be.
.Nyugi már. Azt mondtam, hogy egy haveromhoz jöttem és bekajálta a
sztorit, szóval nincs gáz.
-Ajánlom is. Mert ha elszúrod, véged!- fenyegettem.- Alig várom, hogy
lássam szombaton az arcát. És már azt is kitaláltam, hogy fogm szétszedni a kis
sztárocskájától.
-Na és hogy?- érdeklődött.
-Az még maradjon titok. De Noncsi és egy harmadik személy segítségével
garantált lesz a siker. És ki lesz ott, hogy megvigasztalja? Hát én. Úgy fog
hozzám visszarepülni, mint a galamb.
-És ha nem?
-Akkor majd keményebb eszközökhöz folyamodok. Ez a lány az enyém és
senki nem veheti el tőlem.
