2014. július 9., szerda

26. rész

Sziasztok Drága olvasóim! Most egy kicsit bővebbre fogom mondandómat, de kérlek olvassátok el. Először is elképesztően hálás vagyok a sok kedves szónak, amit itt komiba és facebookon kaptam tőletek. Nem tudom elégszer megköszönni a sok-sok oldalmegjelenítést, komit és pipát. Ugyanakkor van egy rossz hírem is. Ezentúl sajnos nem tudok ilyen sűrűn részeket hozni, mert hétvégétől nyári munkán leszek. De nem kell megijedni, eszemben sincs bezárni, vagy szüneteltetni a blogot. Jó pár rész készen van már, szóval csak gépelésre várnak és ezért kérem a türelmeteket. Hetente egy résszel biztosan jelentkezem és ahogy időm engedi próbálok sűrűbben hozni. 
És van itt még egy dolog. Mint az valószínűleg észrevettétek, indítottam egy szavazást a jobb felső sarokban, mivel ha vége lesz a blognak, szeretnék egy új történetben belekezdeni. Természetesen ez is egy ByTheWay sztori lenne, csak itt Olivér kapná a főszerepet. Az elképzeléseim már megvannak, de szeretném kikérni a véleményeteket, hogy érdemes-e belekezdenem, vagy hagyjam inkább. Sokat segítenétek vele, úgyhogy kérlek titeket szavazzatok. Csak egy kattintás, nekem viszont sokat jelentene.
Nem is húznám tovább az időtöket. Jó olvasást kívánok a részhez és írjátok le a véleményeteket róla. :))






Krisztián szemszöge:
Érdekes hívást kaptam Noémitől. Találkozót kért és Lexiről akar velem beszélni, így nagyon kíváncsi lettem.
-Helló!- ült be a kocsimba.
-Rég láttalak.-néztem végig rajta.
-Segítened kell! Ki akarom csinálni azt a szerencsétlent!
-Vigyázz a szádra!- szóltam rá.
-Csak nem vagy még mindig szerelmes belé?
-Az nem lényeg. Mit akarsz?- tereltem a szót.
-Nagyon keresztbe tett nekem és most bosszúra szomjazom.
-Hmm. Nem változtál semmit. Én is dolgozom az ügyön, de úgy terveztem, hogy szép lassan teszem tönkre.- mondtam ördögi hangon.
-Akkor egy a célunk. Viszont nem tudom veszed-e valami hasznát az infónak, de megtudtam, hogy indul valami nagy táncversenyen.
-Verseny? Jól hangzik.- gondolkoztam el.- Innentől átveszem a dolgot, úgyhogy tűnj el a színről.- néztem rá.
-Legyen. De ne legyél vele kíméletes.- nyitotta ki az ajtót.
-Mikor voltam az?
Miután elment, azonnal kikerestem Levi számát és tárcsáztam.
-Csá.- szóltam bele.- 5 perc múlva a kocsinál. Dolgunk van.
-Oké.- tette le és pár perc múlva beült az anyósülésre.
-Mi a helyzet?- kíváncsiskodott.
-Kaptam egy fülest, miszerint kicsi Lexi indul egy versenyen. Most nézem és azt írják, hogy a férfi és női győztes együtt mehet ki a világbajnokságra.- olvastam a tájékoztatót.
-És gondolom ti mennétek ketten.
-Pontosan. Szóval környékezd meg a zsűrit. De csak diszkréten. Erről senki nem szerezhet tudomást.- adtam ki feladatát.
-Meglesz. A kis csaj totál ki lesz, ha veled kell táncolnia.
-Épp ezt akarom elérni. Úgyis az enyém lesz előbb-utóbb.
-Van még valami?- kérdezte.
-Nincs. Egyelőre ezt intézd el.
-Megyek is.- csapta be maga után az ajtót. Alig várom, hogy lássam az arcát, mikor megtudja, hogy újra velem kell táncolnia. Verhetetlen páros voltunk minden téren. El fogom érni, hogy újra az enyém legyen, hisz összetartozunk.

Alexa szemszöge:
-Jó reggelt, szerelmem!- ébresztgetett Sziki.
-Hagyj aludni!- fordultam át a másik oldalamra.
-Hasadra süt a nap!- ölelt magához.
-Nem baj. Hagy aludjak még egy kicsit.- nyöszörögtem.
-Na jó. De csak ha idebújsz. – megfordultam és mellkasára hajtottam a fejem. Lehunytam a szemeimet és próbáltam visszaaludni, de nem sikerült.
-Nem tudok visszaaludni miattad!- néztem rá morcosan.
-Mert nem is akarsz!- borzolta össze a hajam.
-Nagyon szemtelen vagy már kora reggel!- böktem oldalba.
-Nem is.- gördült fölém és kezemet lefogva csikizni kezdett.
-Sziki hagyd abba!- ficánkoltam karjai közt. – Hagyd abba, mert rosszul jársz!- nevettem. Végül sikerült szabaddá tennem a kezem és fejbe vágtam egy párnával.
-Na de Lexi!- kapott a fejéhez.
-Mondtam, hogy állj le!- nevettem rajta, majd egy csókot leheltem ajkára.
-Ezt már szeretem.- rántott magára és folytattuk a romantikázást. Keze fenekemen talált megnyugvásra, enyém pedig barna haját tanulmányozta.
-Na mi lesz azzal a magánórával?- mosolyodott bele csókunkba.
-Vedd úgy, hogy most is azon vagy.- vesztem el igéző tekintetében.
-Akkor édes, ne vesztegessük az időt!- csapott le ismét ajkaimra. Szenvedélyes tevékenységünket telefonom csörgése szakította meg.
-Ne vedd fel!- folytatta tovább kényeztetésemet.
-Muszáj.- nyúltam a készülékért és fogadtam a hívást.
-Szia Réka.
-Szia. Bocsi a zavarásért, csak szóltak, hogy két hét múlva lesz a verseny első fordulója.- mondta.
-Értem. Köszi, hogy szóltál. Akkor ideje elkezdenem gyakorolni. Szia.
-Szia.- tettük  le.
-Hol is tartottunk?- nyomott apró puszikat nyakamra.
-Várj egy kicsit!- toltam el magamtól.
-Mi az?
-Mennem kéne gyakorolni. Két hét múlva verseny.
-Úgy is megnyered. És nem ezen a pár percen fog múlni.
-De meggyőző tudsz lenni.- fűztem össze ujjaimat nyaka körül.
-Mindent a cél érdekében.- mosolygott pimaszul és ajkait az enyémekhez tapasztotta. Gyengédsége hevességgé fokozódott és ismét arra eszméltem, hogy a felsőmtől akar megszabadítani. Engedtem a kísértésnek és hagytam, hogy levegye rólam, majd sajátja is a földön landolt. Egy pillanatra megállt és kívánóan nézett rám, ezután újra szenvedélyes táncba kezdett nyelvünk. Körmeimmel finoman végigsimítottam hátán, mire éreztem, hogy kirázza a hideg. Egyre jobban forrósodott a hangulat és már csak egy szál fehérnemű volt rajtunk, mikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón.
-Szik elkésünk a fotózásról!- hallottuk Bence hangját.
-Francba! A fotózás! El is felejtettem.- távolodott el tőlem mérgesen.
-Menj csak. Amúgy is próbálnom kell.- szedtem össze földön heverő ruháimat.
-De nem hiszem el, hogy pont ilyenkor kell megzavarni!- pufogott tovább.
-Nyugi már! Majd bepótoljuk. Lesz még rá alkalmunk bőven.- tettem kezem mellkasára és egy csókot nyomtam szájára.
-Szavadon foglak kicsim.- miután gyorsan felöltöztünk, kimentünk a srácokhoz.
-De mérges vagy Sziki.- nézett rá Ya Ou.
-Hagyd most!- adtam jó tanácsot neki.- Na jók legyetek fiúk.- köszöntem el tőlük, barátomtól, pedig egy forró csókkal búcsúztam.
-Este látlak?- húzott vissza.
-Ha átjössz, akkor igen.
-Repülök.- nyomott egy puszit arcomra és elmentem.

Sziki szemszöge: 
Pont, mikor a kapcsolatunk egy magasabb szintre lépne, akkor kell Bencének is megzavarnia. Jó ez mondjuk nem az ő hibája. Nagyon boldog vagyok, hogy Lexi megbocsátott és reggel úgy éreztem, hogy ő is benne lett volna a dologban. Elmondhatatlanul szeretem és mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyem. Alig várom, hogy este legyen és újra láthassam gyönyörű arcát, hallhassam vidám hangját és érezzem vattacukor illatú parfümét.  Viszont előtte még vár rám egy igencsak hosszú nap, kezdve a fotózással. Lassacskán mindenki elkészült és kocsiba ültünk. Röpke húsz perc alatt megérkeztünk a helyszínre. Nagyon profin fel volt szerelve az épület. Különböző hátterek, fények, ventilátorok és a legmodernebb gépek. Persze ez természetes egy híres fotóstól. A terv egy laza és egy elegáns fotósorozat volt. Először az elegáns képeket csinálták meg, gondosan ügyelve a ruhánkra, hajunkra, a sminkre, egyszóval a legapróbb részletekig mindenre. Ezután lazábbra vettük a stílust és hétköznapinak mondható öltözékben álltunk a kamerák rendelkezésére. Miután az utolsó kép is elkészült, visszanézhettük a nyers fotókat. Azt hiszem mind meg voltunk elégedve az eredménnyel. Visszaöltöztünk utcai ruhánkba és egyből a próbaterembe igyekeztünk. Egy kis beéneklés után minden dalt átismételtünk, az újakat többször is. Próba közepén mindenki megéhezett és úgy döntöttünk, tartunk egy kis szünetet és elmegyünk enni. A közeli gyorsétterembe látogattunk és egészségesnek nem mondható ételeket rendeltünk. Olivér persze mindenből dupla adagot kért.
-Mi van? Fejlődő szervezet az enyém.- vette maga elé a temérdek mennyiségű kaját.
-Ti is látjátok, amit én?- nézett ki az ablakon Ya Ou, mire mind odakaptuk a tekintetünk.
-Most rossz a látásom, vagy az ott tényleg Noémi és Krisztián?- döbbent le Benny.
-De mi dolguk lehet egymással?- tapadt rá az üvegre Olivér.
-Fogalmam sincs, de biztos, hogy valami rosszban sántikálnak.- kezdtem el gyanakodni.
-És az is biztos, hogy Lexivel kapcsolatos.- komolyodott el Bence.
-Viszont erről ne szóljunk neki!- néztem rájuk.- Csak megijesztenénk.
- Egyetértek.- szólt Ya Ou.- De Tominak tudnia kéne róla.
-Még valami hülyeséget csinálna.- mondta Olivér.
-Olinak igaza van. Maradjon ez a dolog köztünk.- vittem vissza a tálcámat. Miután zabagép barátunk is befejezte az ebédjét, visszamentünk próbálni. Kész szenvedés volt az a két óra. Csak is azon járt az eszem, hogy mi dolga lehet egymással Krisztiánnak és Noéminek. Nagyon féltem Lexit és beleőrülnék, ha bármi baja esne. A srácok valószínűleg látták rajtam, hogy nem tudok a dalokra koncentrálni, ezért abbahagytuk a próbát. Hazasiettem egy frissítő fürdőt venni, majd rögtön a szerelmemhez siettem.

Alexa szemszöge:
Az egész napomat a táncteremben töltöttem és próbáltam összerakni pár koreográfiát. Eleinte semmi ötletem nem volt, de később megjött az ihlet és csak úgy dőltek belőlem a jobbnál jobb lépések. Az óra igencsak 4-et ütött, mikor az izomláz már átjárta egész testem, ezért úgy döntöttem, hogy mára elég. Lábaimat mázsás súlyként vonszoltam magam után a hazavezető úton és csak egy forró fürdőre vágytam. Hazaérve ledobtam a táskám és rögtön a szobámba siettem, ami nem volt üres.
-Kicsim!- ugrott Sziki a nyakamba, ahogy beléptem az ajtón.
-Hát te? Nem próbálnod kéne?
-Annak már vége.- ölelt egyre szorosabban magához. Nem értettem cselekedetét, ezért rákérdeztem.
-Baj van?- néztem arcára, amin féltést és zavartságot véltem felfedezni.
-Nincs. Csak hiányoztál.- szakította meg szemkontaktusunk és egy puszit nyomott arcomra.
-Nekem is hiányoztál, de biztos, hogy csak ennyi?
-Persze. Nincs semmi gond.- simogatta meg arcom, majd leült az ágyra.
-Nagyon furán viselkedsz!- ültem mellé.
-Furán?- nézett rám csodálkozva.
-Igen. Gondterheltnek tűnsz.- fogtam meg combján pihenő kezét.
-Csak hosszú volt a nap.- húzott magához.
-Ne is mondd! Hulla fáradt vagyok. Ha nem gond, akkor elmegyek fürödni.
-Menj csak. Addig keresek valami filmet.- vette kezébe laptopomat.
-Jól van. Sietek.- kaptam fel pizsamámat és egy puszi után a szobámmal szembeni helyiségbe igyekeztem. A forró vízcseppek nagyon pihentetően hatottak testemre. Nem akartam megváratni, így gyorsan elkészültem és visszamentem hozzá. Édesen feküdt az ágyamban, laptopommal a hasán.
-Na találtál valami nézhetőt?- bújtam mellé és magunkra húztam a takarót.
-Amerikai pite megfelel?
-Tökéletes.- fejem a mellkasára hajtottam és elindítottuk a filmet. Nagyon szeretem minden részét. Nagyon jókat lehet röhögni rajta, amit meg is tettünk. A film vége felé drágám bealudt. Óvatosan elvettem tőle a gépet és kikapcsoltam. Visszafeküdtem és egy darabig csak a sötét plafont bámultam. Időközben hasra fordult. Kezét enyémre tette, feje pedig szorosan az enyém mellett talált megnyugvásra. Nem értettem a viselkedését. Sokkal komolyabb és szótlanabb volt, mint általában. Remélem tényleg csak a fáradtság miatt volt ilyen. Szemem lassan lecsukódott és magával ragadott az álomvilág.

2014. július 5., szombat

25. rész

Halihó! Meghoztam a 25. részt, ami kicsit kacifántosra sikerült. Remélem azért tetszeni fog. Kérlek kommentbe írjátok le a véleményeteket a részről, mert nagyon sokat segítene. Köszönöm az eddig visszajelzéseket. Pipákat és a feliratkozókat is várom. Jó olvasást! :))




Sziki szemszöge:
Késő délelőtt ébredtem fel. Lexim még mély álomban volt. Nem akartam felébreszteni, így csendben felkeltem és kimentem a konyhába, ahol Noémi kávézott. Elmorogtam valami köszönés félét és elővettem a bögrémet.
-Egy valamit nem értek.- jött közelebb hozzám.
-Ez nem újdonság.- töltöttem meg kávéval.
-De most tényleg. Hogy tudsz egy ilyen kis senkivel együtt lenni?
-Ezt most fejezd be! Lexi egy hajszála is többet ér, mint te!- szóltam rá flegmán.
-Jaj ugyan már! Úgysem tudsz nekem ellenállni! – közelített egyre jobban, de nem tudtam hátrálni, mert a konyhapult az utamban volt. Próbáltam ellökni magamtól, de kezei közé fogta arcom és épp meg akart csókolni, mikor valaki, vagyis pontosabban valakik beléptek az ajtón.




Alexa szemszöge:
Sziki nem volt mellettem, mikor kinyitottam a szemem. A fürdőbe mentem megmosni fáradt arcomat. Mikor benyitottam Olivér is pont ezt tette.
-Jó reggelt!- kereste szemével tekintetem, de igyekeztem nem rá nézni. – Figyelj! Tényleg túlzás volt, amit Noncsi leművelt tegnap.
-Milyen jó észrevételeid vannak!- léptem a mosdókagylóhoz és megmostam arcomat.
-Lexi, kérlek beszéljük meg!- szólt utánam, ahogy kimentem.
-Nem akarok veled beszélni!- válaszoltam, mivel hallottam lépteit hátam mögött. A konyha felé vettem az irányt, nyomomban a szőkével, ahol is borzalmas dolgot láttunk. Sziki és Noémi szinte már csókolóztak.
-Elárulnátok, hogy mégis mi folyik itt?- torpantam meg az ajtóban. Hirtelen ránéztem Olivérre, aki ugyanúgy le volt döbbenve, mint én.
-Lexi megmagyarázom!- szedte le magáról a lányt Sziki.
-Mit akarsz ezen megmagyarázni? Eléggé egyértelmű a helyzet!- toltam el magamtól.- Szánalmasak vagytok!- mondtam nagy undorral és elhagytam a helyiséget. Összeszedtem a ruháim és a kijárat felé igyekeztem, ahol elkapta a karomat és visszahúzott.
-Kicsim! Nem az történt, aminek látszott! Engedd, hogy elmondjam.- könyörgött, nekem pedig utat törtek könnyeim és patakokban mosták arcomat.
-Hagyj békén! Nem hiszek neked!- téptem ki karomat és becsapva magam mögött az ajtót, hazarohantam.
-Csöpi, mi történt?- futottam bele Tomiba a ház előtt.
-Sziki.- szipogtam.
-De mi van vele?
-Láttam a konyhában Noémivel. Épp csókolózni készültek.- folyt továbbra is a sós folyadék a szememből.
-Ez komoly?- nézett rám döbbenten.
-Ühüm.- bólogattam.
-Gyere, menjünk fel!- fogta meg derekam és betolt az ajtón.
-Meséld el mi történt!- csukta be maga mögött a fa szerkezetet.
-Ne haragudj, de nem akarok beszélgetni. Egyedül kell lennem egy kicsit.
-Jól van.- nyomott egy puszit arcomra, majd bezárkóztam a szobámba. Behúztam a redőnyt, így korom sötét lett és ágyamba zuhanva zokogtam tovább.


Sziki szemszöge:
Nem tudom elhinni, hogy ez a kígyó elérte, hogy Lexi azt higgye, hogy megcsaltam. Remélem engedi, hogy megmagyarázzam és nem szakít velem emiatt, mert abba belepusztulnék.
-Hallod, te mit csináltál?- támadt nekem Olivér.
-Állj már le! Az ostoba csajod mászott rám és félreértettétek a helyzetet!- csitítottam le.
-Persze. Te kicsit sem vagy hibás.
-Szerinted képes lennék megcsalni azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek? Gondolkodj már! Ez a liba folyamatosan csak kavarja a szart, amióta itt van.
-Inkább azzal foglalkozz, hogy fogod ezt jóvá tenni! – hagyott magamra. Azonnal Noémi keresésére indultam, akit meg is találtam a konyhában.


Ya Ou szemszöge:
Egyszerűen nem hittem a fülemnek, amit hallottam Szikiről. Nagyon szereti ezt a lányt és ismerem annyira, hogy tudjam, hogy sosem tenne ilyet. Főleg nem egy Noémi félével. A konyhába indultam egy kis zserbóért, amikor is nagy kiabálást hallottam. Nem szokásom hallgatózni, de tudni akartam az igazságot. Észrevétlenül álltam meg az ajtóban és kémleltem a hevesen vitatkozó alanyokat.
-Most jól esett, hogy megbántottad Lexit?- mondta mérgesen Sziki.
-Én? Hisz te csaltad meg édesem!- vigyorgott Noémi.
-Te másztál rám te ribanc! És te is tudod, hogy nem történt semmi!- emelte fel a hangját.
-Én tudom, de a kis penészvirágod nem. Egy élmény lesz végignézni, ahogy kiteszi a szűröd. Az előző pasijainál is elértem. Te sem vagy kivétel.- kezdett öntelt kacagásba, mire Sziki dühbe gurult.
-Mi ez a veszekedés?- léptem be mielőtt jobban elfajultak volna a dolgok.
-Ez egy meghitt kis beszélgetés.- nyávogott a szőke lány.
-Ha nem teszitek ki, én rúgom ki páros lábbal!- dühöngött még mindig, hozzáteszem jogosan.
-Noémi az lenne a legjobb, ha összeszednéd a cuccaid és keresnél magadnak valami lakást!- értettem egyet lakótársammal.
-Ya Ou-nak igaza van.- csatlakozott hozzánk Olivér is.
-Nem tudjátok mit veszítettetek most el!- dobálta haját, majd kiviharzott a konyhából.
-Figyelj haver!- tettem kezem a vállára.- Minden szót hallottam, ami elhangzott. Igazából már az elejétől fogva tudtam, hogy nem csaltad meg Alexát.
-De ő ezt nem hiszi el!- mondta kétségbeesetten.
-Majd én beszélek vele.
-Kösz Ya Ou.- váltottunk egy baráti ölelést, majd egyenesen a szomszéd házba igyekeztem. Becsengettem és Tomi nyitott ajtót.
-Szia.- fogtam kezet vele.- Lexi?
-Szobájában. De nem hiszem, hogy most dumálni szeretne.
-Pedig végig kell hallgatnia!- indultam szobája felé és kopogtam. Nem voltam meglepődve, hogy nem nyitja ki, de türelmesen dörömböltem tovább. Negyedóra elteltével kattant a kulcs a zárban és végül kinyitotta. Sötétség áradt a szobából, a kicsi lány pedig sírástól vörös és duzzadt szemeit törölgette.
-Ya Ou, te mit csinálsz itt?- szólalt meg halkan.
-Beszélnünk kell.
-Ha Szikiről van szó, akkor mehetsz is!- csukta volna rám az ajtót, de nem hagytam.
-Kérlek hallgass meg. Nem az történt, amire gondolsz.
-Jó, gyere.- tárta ki az ajtót, így bejutottam barlangjába.
-Nem rossz itt a sötétben?- kerestem meg a kapcsolót és fényt csináltam.
-Mondd miért jöttél!- ült le ágyára, én pedig mellé.
-Hallottam, ahogy Noémi és Sziki veszekedtek a konyhában és kiderült, hogy a kiscsaj mászott rá és igazából nem történt semmi.
-Én nem ezt láttam.- mondta könnyes szemekkel.
-De Lexi! Sziki mindennél jobban szeret téged és soha nem lenne képes megcsalni. Noémi csak azért csinálta, hogy keresztbe tegyen neked.
-Sikerült neki.
-Beszélj vele, légy szíves! Nagyon maga alatt van, ahogy te is.- győzködtem.
-Amíg ott van az a lotyó, addig az ajtó közelébe se megyek.
-Már kidobtuk.- nyugtattam meg.- Akkor jössz?
-Nem tudom Ya Ou.- tétovázott.
-Szereted?- tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Persze, hogy szeretem, de- nem hagytam folytatni mondatát.
-Semmi de! Indulás!- húztam fel az ágyról, ő pedig megölelt.


Alexa szemszöge:
Ya Ou-nak nagy nehezen sikerült rávennie, hogy beszéljek Szikivel.  Végül is, lehet, hogy igaza van. Noémit ismerve meg pláne. Átmentünk hozzájuk és kicsit félve léptem be a nappaliba.
-A szobájában van.- mutatott arrafelé Bence. Lassan közelítettem az ismerős helyiség felé és halkan benyitottam. Különös látvány tárult elém, ahogy beléptem. A gitárját ölelő, alvó Szikit véltem felfedezni az ágyon.  Közelebb mentem és
egy papír hevert a földön. Felvettem és beleolvastam. Egy dalszöveg volt. A címe pedig: „Te vagy az életem”. Szemeimet végigjártattam a sorokon és már az első versszaknál kicsordult a könnyem. A szöveg végére ismét patakok csordogáltak szememből, amire ő is felébredt.
-Lexi, kicsim.- tette félre gitárját és megállt velem szemben.
-Ezt nekem írtad?- töröltem le a nedves folyadékot arcomról.
-Mégis ki másnak írhattam volna?- fogta arcom kezei közé.- Nekem te vagy az életem, érted?- nézett mélyen a szemembe, majd szorosan magához ölelt.
-Beszéltem Ya Ou-val. – távolodtam el tőle.
-És?- emelte rám félve tekintetét.
-Elmondta, hogy mi történt valójában.
-Ugye meg tudsz nekem bocsátani? Soha nem tudnálak megcsalni.- gyűltek könnyek a szemébe.
-Tudom. És igen, megbocsátok.- húztam mosolyra ajkaimat, mire felkapott és örömében megpörgetett a levegőben.
-Szeretlek.- suttogta fülembe és lágyan megcsókolt.
-Nyugtassuk meg a srácokat, ha már ennyit segítettek a békülésben.- kulcsoltam össze ujjainkat és kimentünk a nappaliba.
-Na?- ráncolta a homlokát Ya Ou.
-Kibékültünk.- ölelt át hátulról Sziki.
-Nagyon helyes.- bólogatott Benny is.
-Srácok szeretnék bocsánatot kérni.- szólalt meg a szőkeség.- De főleg tőled Lexi.- emelte rám bűnbánóan tekintetét.
-Tudod, nagyon rosszul esett, hogy inkább hittél egy cicababának, mint nekem. Pont tőled nem vártam ezt!
-Hülye voltam, de kérlek ne haragudj rám.
-Sajnálom Oli, de nem tudom ezt ilyen könnyen elfelejteni.
-Értem. De remélem egyszer minden rendbe jön.- sütötte le fejét és szomorúan a szobájába kullogott.
-Most miért voltál vele ilyen szigorú?- nézett rám Bence.
-Mert ha pikk- pakk szemet hunyok felette, akkor nem tanul a saját hibájából. Most egy kicsit magába fordul és elgondolkodik.
-Igazad van. – értett egyet Sziki.- De ne kínozd sokáig.
-Nem fogom.


Olivér szemszöge:
Nagyon szíven ütött, amit Alexa mondott, de igaza volt. Hogy lehettem akkora marha, hogy bedőltem egy ilyen plázapicsának? Emiatt most lehet, hogy örökre elvesztettem még a barátságát is. Egy biztos. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy jóvá tegyem, amit elszúrtam. Nagyon fontos nekem ez a lány, és lehet, hogy ez önzően hangzik, de a szívem mélyén örültem volna, ha szakítanak. De úgy látom, hogy szívből szeretik egymást és nem állhatok a boldogságuk útjába. Így csak én maradok boldogtalan. Ki tudja. Lehet, hogy eljön az én időm is. Erre a helyzetre igaz a kedvenc mondásom:  Never give up on your dreams!