Sziki szemszöge:
Késő délelőtt ébredtem fel. Lexim még mély álomban volt. Nem akartam
felébreszteni, így csendben felkeltem és kimentem a konyhába, ahol Noémi
kávézott. Elmorogtam valami köszönés félét és elővettem a bögrémet.
-Egy valamit nem értek.- jött közelebb hozzám.
-Ez nem újdonság.- töltöttem meg kávéval.
-De most tényleg. Hogy tudsz egy ilyen kis senkivel együtt lenni?
-Ezt most fejezd be! Lexi egy hajszála is többet ér, mint te!- szóltam
rá flegmán.
-Jaj ugyan már! Úgysem tudsz nekem ellenállni! – közelített egyre
jobban, de nem tudtam hátrálni, mert a konyhapult az utamban volt. Próbáltam
ellökni magamtól, de kezei közé fogta arcom és épp meg akart csókolni, mikor
valaki, vagyis pontosabban valakik beléptek az ajtón.
Alexa szemszöge:
Sziki nem volt mellettem, mikor kinyitottam a szemem. A fürdőbe mentem
megmosni fáradt arcomat. Mikor benyitottam Olivér is pont ezt tette.
-Jó reggelt!- kereste szemével tekintetem, de igyekeztem nem rá nézni.
– Figyelj! Tényleg túlzás volt, amit Noncsi leművelt tegnap.
-Milyen jó észrevételeid vannak!- léptem a mosdókagylóhoz és megmostam
arcomat.
-Lexi, kérlek beszéljük meg!- szólt utánam, ahogy kimentem.
-Nem akarok veled beszélni!- válaszoltam, mivel hallottam lépteit hátam
mögött. A konyha felé vettem az irányt, nyomomban a szőkével, ahol is borzalmas
dolgot láttunk. Sziki és Noémi szinte már csókolóztak.
-Elárulnátok, hogy mégis mi folyik itt?- torpantam meg az ajtóban.
Hirtelen ránéztem Olivérre, aki ugyanúgy le volt döbbenve, mint én.
-Lexi megmagyarázom!- szedte le magáról a lányt Sziki.
-Mit akarsz ezen megmagyarázni? Eléggé egyértelmű a helyzet!- toltam el
magamtól.- Szánalmasak vagytok!- mondtam nagy undorral és elhagytam a
helyiséget. Összeszedtem a ruháim és a kijárat felé igyekeztem, ahol elkapta a
karomat és visszahúzott.
-Kicsim! Nem az történt, aminek látszott! Engedd, hogy elmondjam.-
könyörgött, nekem pedig utat törtek könnyeim és patakokban mosták arcomat.
-Hagyj békén! Nem hiszek neked!- téptem ki karomat és becsapva magam
mögött az ajtót, hazarohantam.
-Csöpi, mi történt?- futottam bele Tomiba a ház előtt.
-Sziki.- szipogtam.
-De mi van vele?
-Láttam a konyhában Noémivel. Épp csókolózni készültek.- folyt továbbra
is a sós folyadék a szememből.
-Ez komoly?- nézett rám döbbenten.
-Ühüm.- bólogattam.
-Gyere, menjünk fel!- fogta meg derekam és betolt az ajtón.
-Meséld el mi történt!- csukta be maga mögött a fa szerkezetet.
-Ne haragudj, de nem akarok beszélgetni. Egyedül kell lennem egy
kicsit.
-Jól van.- nyomott egy puszit arcomra, majd bezárkóztam a szobámba.
Behúztam a redőnyt, így korom sötét lett és ágyamba zuhanva zokogtam tovább.
Sziki szemszöge:
Nem tudom elhinni, hogy ez a kígyó elérte, hogy Lexi azt higgye, hogy
megcsaltam. Remélem engedi, hogy megmagyarázzam és nem szakít velem emiatt,
mert abba belepusztulnék.
-Hallod, te mit csináltál?- támadt nekem Olivér.
-Állj már le! Az ostoba csajod mászott rám és félreértettétek a
helyzetet!- csitítottam le.
-Persze. Te kicsit sem vagy hibás.
-Szerinted képes lennék megcsalni azt a lányt, akit mindennél jobban
szeretek? Gondolkodj már! Ez a liba folyamatosan csak kavarja a szart, amióta
itt van.
-Inkább azzal foglalkozz, hogy fogod ezt jóvá tenni! – hagyott magamra.
Azonnal Noémi keresésére indultam, akit meg is találtam a konyhában.
Ya Ou szemszöge:
Egyszerűen nem hittem a fülemnek, amit hallottam Szikiről. Nagyon
szereti ezt a lányt és ismerem annyira, hogy tudjam, hogy sosem tenne ilyet.
Főleg nem egy Noémi félével. A konyhába indultam egy kis zserbóért, amikor is
nagy kiabálást hallottam. Nem szokásom hallgatózni, de tudni akartam az
igazságot. Észrevétlenül álltam meg az ajtóban és kémleltem a hevesen vitatkozó
alanyokat.
-Most jól esett, hogy megbántottad Lexit?- mondta mérgesen Sziki.
-Én? Hisz te csaltad meg édesem!- vigyorgott Noémi.
-Te másztál rám te ribanc! És te is tudod, hogy nem történt semmi!-
emelte fel a hangját.
-Én tudom, de a kis penészvirágod nem. Egy élmény lesz végignézni,
ahogy kiteszi a szűröd. Az előző pasijainál is elértem. Te sem vagy kivétel.-
kezdett öntelt kacagásba, mire Sziki dühbe gurult.
-Mi ez a veszekedés?- léptem be mielőtt jobban elfajultak volna a
dolgok.
-Ez egy meghitt kis beszélgetés.- nyávogott a szőke lány.
-Ha nem teszitek ki, én rúgom ki páros lábbal!- dühöngött még mindig,
hozzáteszem jogosan.
-Noémi az lenne a legjobb, ha összeszednéd a cuccaid és keresnél
magadnak valami lakást!- értettem egyet lakótársammal.
-Ya Ou-nak igaza van.- csatlakozott hozzánk Olivér is.
-Nem tudjátok mit veszítettetek most el!- dobálta haját, majd
kiviharzott a konyhából.
-Figyelj haver!- tettem kezem a vállára.- Minden szót hallottam, ami
elhangzott. Igazából már az elejétől fogva tudtam, hogy nem csaltad meg Alexát.
-De ő ezt nem hiszi el!- mondta kétségbeesetten.
-Majd én beszélek vele.
-Kösz Ya Ou.- váltottunk egy baráti ölelést, majd egyenesen a szomszéd
házba igyekeztem. Becsengettem és Tomi nyitott ajtót.
-Szia.- fogtam kezet vele.- Lexi?
-Szobájában. De nem hiszem, hogy most dumálni szeretne.
-Pedig végig kell hallgatnia!- indultam szobája felé és kopogtam. Nem
voltam meglepődve, hogy nem nyitja ki, de türelmesen dörömböltem tovább.
Negyedóra elteltével kattant a kulcs a zárban és végül kinyitotta. Sötétség
áradt a szobából, a kicsi lány pedig sírástól vörös és duzzadt szemeit
törölgette.
-Ya Ou, te mit csinálsz itt?- szólalt meg halkan.
-Beszélnünk kell.
-Ha Szikiről van szó, akkor mehetsz is!- csukta volna rám az ajtót, de
nem hagytam.
-Kérlek hallgass meg. Nem az történt, amire gondolsz.
-Jó, gyere.- tárta ki az ajtót, így bejutottam barlangjába.
-Nem rossz itt a sötétben?- kerestem meg a kapcsolót és fényt
csináltam.
-Mondd miért jöttél!- ült le ágyára, én pedig mellé.
-Hallottam, ahogy Noémi és Sziki veszekedtek a konyhában és kiderült,
hogy a kiscsaj mászott rá és igazából nem történt semmi.
-Én nem ezt láttam.- mondta könnyes szemekkel.
-De Lexi! Sziki mindennél jobban szeret téged és soha nem lenne képes
megcsalni. Noémi csak azért csinálta, hogy keresztbe tegyen neked.
-Sikerült neki.
-Beszélj vele, légy szíves! Nagyon maga alatt van, ahogy te is.-
győzködtem.
-Amíg ott van az a lotyó, addig az ajtó közelébe se megyek.
-Már kidobtuk.- nyugtattam meg.- Akkor jössz?
-Nem tudom Ya Ou.- tétovázott.
-Szereted?- tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Persze, hogy szeretem, de- nem hagytam folytatni mondatát.
-Semmi de! Indulás!- húztam fel az ágyról, ő pedig megölelt.
Alexa szemszöge:
Ya Ou-nak nagy nehezen sikerült rávennie, hogy beszéljek Szikivel. Végül is, lehet, hogy igaza van. Noémit
ismerve meg pláne. Átmentünk hozzájuk és kicsit félve léptem be a nappaliba.
-A szobájában van.- mutatott arrafelé Bence. Lassan közelítettem az
ismerős helyiség felé és halkan benyitottam. Különös látvány tárult elém, ahogy
beléptem. A gitárját ölelő, alvó Szikit véltem felfedezni az ágyon. Közelebb mentem és
egy papír hevert a földön.
Felvettem és beleolvastam. Egy dalszöveg volt. A címe pedig: „Te vagy az
életem”. Szemeimet végigjártattam a sorokon és már az első versszaknál
kicsordult a könnyem. A szöveg végére ismét patakok csordogáltak szememből,
amire ő is felébredt.
-Lexi, kicsim.- tette félre gitárját és megállt velem szemben.
-Ezt nekem írtad?- töröltem le a nedves folyadékot arcomról.
-Mégis ki másnak írhattam volna?- fogta arcom kezei közé.- Nekem te
vagy az életem, érted?- nézett mélyen a szemembe, majd szorosan magához ölelt.
-Beszéltem Ya Ou-val. – távolodtam el tőle.
-És?- emelte rám félve tekintetét.
-Elmondta, hogy mi történt valójában.
-Ugye meg tudsz nekem bocsátani? Soha nem tudnálak megcsalni.- gyűltek
könnyek a szemébe.
-Tudom. És igen, megbocsátok.- húztam mosolyra ajkaimat, mire felkapott
és örömében megpörgetett a levegőben.
-Szeretlek.- suttogta fülembe és lágyan megcsókolt.
-Nyugtassuk meg a srácokat, ha már ennyit segítettek a békülésben.-
kulcsoltam össze ujjainkat és kimentünk a nappaliba.
-Na?- ráncolta a homlokát Ya Ou.
-Kibékültünk.- ölelt át hátulról Sziki.
-Nagyon helyes.- bólogatott Benny is.
-Srácok szeretnék bocsánatot kérni.- szólalt meg a szőkeség.- De főleg
tőled Lexi.- emelte rám bűnbánóan tekintetét.
-Tudod, nagyon rosszul esett, hogy inkább hittél egy cicababának, mint
nekem. Pont tőled nem vártam ezt!
-Hülye voltam, de kérlek ne haragudj rám.
-Sajnálom Oli, de nem tudom ezt ilyen könnyen elfelejteni.
-Értem. De remélem egyszer minden rendbe jön.- sütötte le fejét és
szomorúan a szobájába kullogott.
-Most miért voltál vele ilyen szigorú?- nézett rám Bence.
-Mert ha pikk- pakk szemet hunyok felette, akkor nem tanul a saját
hibájából. Most egy kicsit magába fordul és elgondolkodik.
-Igazad van. – értett egyet Sziki.- De ne kínozd sokáig.
-Nem fogom.
Olivér szemszöge:
Nagyon szíven ütött, amit Alexa mondott, de igaza volt. Hogy lehettem
akkora marha, hogy bedőltem egy ilyen plázapicsának? Emiatt most lehet, hogy
örökre elvesztettem még a barátságát is. Egy biztos. Mindent meg fogok tenni
annak érdekében, hogy jóvá tegyem, amit elszúrtam. Nagyon fontos nekem ez a
lány, és lehet, hogy ez önzően hangzik, de a szívem mélyén örültem volna, ha
szakítanak. De úgy látom, hogy szívből szeretik egymást és nem állhatok a
boldogságuk útjába. Így csak én maradok boldogtalan. Ki tudja. Lehet, hogy
eljön az én időm is. Erre a helyzetre igaz a kedvenc mondásom: Never give up on
your dreams!
